Elszigetelten, mégsem elfeledve

PÁL apostol így buzdította keresztény társait: „tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Gal 6:10). Napjainkban is követjük ezt az ihletett tanácsot, és keressük a lehetőségeket, amikor jót tehetünk hívőtársainkkal. A keresztény gyülekezetben vannak olyanok, akiknek szükségük van rá, és meg is érdemlik, hogy szeretetteljesen odafigyeljünk rájuk. Köztük vannak azok a drága idős testvéreink és testvérnőink, akik idősek otthonában élnek.

Bizonyos országokban az a szokás, hogy a családok otthon gondoskodnak az idős szülőkről. Más helyeken viszont sok idős személyről idősek otthonában gondoskodnak. Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akik idősek otthonában laknak? Milyen nehézségekkel néznek szembe? Hogyan boldogulhatnak, ha nem támogatják őket családtagok? Hogyan tud segíteni nekik a keresztény gyülekezet? És milyen jutalommal jár, ha rendszeresen meglátogatjuk őket?

Az idősek otthonában felmerülő nehézségek

Amikor egy keresztény idősek otthonába költözik, elképzelhető, hogy egy olyan gyülekezet területére kerül, ahol nem ismerik. Így a helyi Tanúk talán nem is gondolnak arra, hogy rendszeresen meglátogassák. Ezenkívül az otthonban feltehetően olyan emberek veszik körül,  akik nincsenek vele egy hiten. Mindezek miatt az idős keresztény társaink nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Például bizonyos helyeken az idősek otthonában vallásos programokat szerveznek. Az egyik ápoló megjegyezte: „Néhány idős Tanút, aki nehezen tud kommunikálni, kerekes székben visznek el vallásos rendezvényekre, anélkül hogy ezt megbeszélnék vele.” Továbbá a személyzet gyakran a születésnapokat, a karácsonyt vagy a húsvétot használja fel arra, hogy egy kicsit színesítse a lakók mindennapjait. Az is előfordulhat, hogy a Tanúk olyan ételt kapnak, melynek elfogyasztását egyébként nem engedné meg a lelkiismeretük (Csel 15:29). Ha rendszeresen meglátogatjuk az idős testvéreinket, segíthetünk nekik megküzdeni az ilyen nehézségekkel.

Támogatás a gyülekezettől

A korai keresztények nem feledkeztek el az idősek iránti felelősségükről, amikor ezeknek az időseknek nem voltak családtagjaik, akik gondoskodhattak volna róluk (1Tim 5:9). Ehhez hasonlóan a felvigyázók napjainkban is odafigyelnek rá, hogy a területükön lévő idősek otthonában élő Tanúk ne legyenek elhanyagolva. * Robert, egy vén ezt mondja: „Jó lenne, ha a keresztény felvigyázók személyesen meglátogatnák az időseket, hogy lássák, milyen körülmények között élnek, és hogy imádkozzanak velük. A gyülekezet sokféleképpen  gondoskodhat az idősek szükségleteiről.” Ha tartalékolunk időt arra, hogy meglátogassuk az időseket, kimutatjuk, hogy megértettük, hogy Jehova szemében mennyire fontos gondoskodni a szükségben lévőkről (Jak 1:27).

Ha szükséges, a vének készségesen intézkednek, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a helyi idősek otthonában élő testvéreknek. Robert megemlíti, hogy mire lehet például szükség: „Buzdíthatjuk az idős testvéreket, hogy ha tudnak, vegyenek részt a keresztény összejöveteleken.” Viszont azok számára, akik már nem tudnak elmenni a Királyság-terembe, a vének más elrendezésekről gondoskodhatnak. Jacqueline, aki már a 80-as éveiben jár, és oszteoartritiszben szenved, telefonon hallgatja az összejöveteleket. Ezt mondja: „Sok szempontból jó, hogy élőben hallgathatom az összejöveteleket. A világért sem hagynám ki őket!”

Ha egy idős keresztény nem tudja telefonon hallgatni az összejöveteleket, a vének gondoskodhatnak róla, hogy ezek a programok fel legyenek véve. És aki elviszi a testvérnek vagy a testvérnőnek a felvételt, felhasználhatja az alkalmat arra, hogy buzdítsa őt. „Ha megosztjuk velük a gyülekezet tagjaival kapcsolatos híreket, akkor érzik, hogy még mindig a szellemi családunkhoz tartoznak” – mondja az egyik felvigyázó.

Kapcsolattartás

Teljesen érthető, hogy sok idős személy nehéz időket él át, és nem találja a helyét, amikor idősek otthonába költözik. Éppen ezért néhányan ilyenkor zárkózottá válhatnak. Ha azonban rögtön a költözésük után meglátogatjuk a testvéreinket, és biztosítjuk őket a támogatásunkról, rengeteget segítünk nekik, hogy visszanyerjék a belső békéjüket és az örömüket (Péld 17:22).

Ha egy idős testvérünknek már nem tiszta az elméje, vagy nem a régi a hallása, esetleg más egészségi gondja van, ami miatt nem tud kommunikálni, egyesek talán arra gondolhatnak, hogy nem érdemes őt meglátogatni. De ha erőfeszítést teszünk, hogy továbbra is meglátogassuk, függetlenül attól, hogy mennyire tudunk vele kommunikálni, azzal kimutatjuk, hogy „a tiszteletadásban egymást megelőzők” vagyunk (Róma 12:10). Ha egy idős testvérnek kezd kihagyni a rövid távú memóriája, megkérhetjük, hogy meséljen nekünk régi dolgokról – akár a gyermekkoráról –, vagy arról, hogyan ismerte meg az igazságot. Mit tehetsz, ha nem jutnak eszébe bizonyos szavak? Hallgasd türelmesen, és ha jónak látod, említs meg két-három szót, melyeket valószínűleg mondani akar, vagy foglald össze az elhangzottakat, és buzdítsd, hogy folytassa. Ha zavart az elméje, vagy beszédhibája van, és nem igazán érted, figyeld erősen a hangszínét, hátha abból rájössz, hogy mire gondol.

Ha már szóban nem tudunk kommunikálni, vannak más lehetőségek. Laurence, egy úttörő rendszeresen meglátogatja Madeleine-t, egy 80 éves testvérnőt, aki már nem tud beszélni. Laurence elmondja, hogy hogyan kommunikálnak: „Miközben együtt imádkozunk, fogom Madeleine kezét. Ő pedig finoman megszorítja a kezem, és pislant, ezzel jelezve, hogy hálás ezekért az értékes percekért.” Ha megfogjuk idős testvéreink kezét, vagy szeretettel megöleljük őket, az igazán megnyugtató lehet a számukra.

Számít, hogy ott vagy

Ha rendszeresen meglátogatsz egy idős személyt, az talán kihatással van arra, hogy milyen ellátásban részesítik. Danièle, aki már 20 éve rendszeresen meglátogatja az idősek otthonában lévő keresztény társait, megjegyzi: „Amikor a személyzet látja, hogy valakit rendszeresen meglátogatnak, jobban odafigyelnek rá.” A korábban említett Robert ezt mondja: „A személyzet nagyobb valószínűséggel fog meghallgatni olyan valakit, aki rendszeresen látogatja valamelyik lakót. Ha valaki csak hébe-hóba jelenik meg, nem fogják annyira tisztelni.” Mivel az ápolóknak gyakran van dolguk követelőző családtagokkal, nagyra értékelik, ha egy látogató köszönetet mond nekik a munkájukért. Ezenkívül, ha jó kapcsolatban vagyunk velük, talán  jobban hajlanak majd arra, hogy tiszteljék a gondjaikra bízott idős Tanú értékrendjét és hitnézeteit.

Azáltal is jó kapcsolatot alakíthatunk ki a személyzettel, ha segítünk nekik egyszerű feladatok ellátásában. Bizonyos helyeken folyamatosan hiány van képzett ápolókból, ami miatt csökken az ellátás minősége. Rébecca, egy ápolónő ezt tanácsolja: „Az étkezési időszakok kritikusak. Ezért jó ötlet, ha valaki ilyenkor látogatja meg az ismerősét, és segít neki az étkezésben.” Nyugodtan meg is kérdezhetjük a személyzetet, hogy miben segíthetnénk.

Ha rendszeresen meglátogatjuk egy idős testvérünket, tudni fogjuk, hogy mire van szüksége, és kezdeményezőek lehetünk a segítségnyújtásban, ha a személyzet is beleegyezik ebbe. Például barátságosabbá tehetjük a szobáját, ha kiteszünk pár képet a szeretteiről vagy néhány gyerekrajzot. A testvér jólétére gondolva vihetünk neki egy meleg köntöst vagy néhány tisztálkodószert. Esetleg ki tudnánk vinni őt egy kicsit a friss levegőre, ha az épülethez tartozik kert is? Laurence, akit már korábban említettünk, ezt mondja: „Madeleine alig várja a heti látogatásaimat. Amikor gyerekeket is viszek magammal, rögtön mosolyog, és csak úgy csillog a szeme!” Az ehhez hasonló ötletek sokat jelenthetnek egy olyan személynek, aki idősek otthonában él (Péld 3:27).

Kölcsönös jutalom

Ha rendszeresen meglátogatunk egy idős személyt, az próbára teheti ’a szeretetünk igaz voltát’ (2Kor 8:8). Milyen értelemben? Talán rossz érzés lehet számunkra látni, ahogyan egy testvér egyre gyengébb lesz. Laurence beismeri: „Madeleine legyengült állapota eleinte annyira megviselt, hogy minden egyes látogatás után sírtam. De megtanultam, hogy a buzgó ima által leküzdhetjük a félelmeinket, és jó hatással lehetünk a meglátogatott személyre.” Robert évek óta látogat egy Parkinson-kóros testvért, Larryt. Ezt mondja: „Larryn annyira eluralkodott a betegség, hogy már egyáltalán nem értem a szavait. De amikor együtt imádkozunk, még mindig érzem a hitét.”

Az ilyen látogatások nemcsak az idős hívőtársainknak segítenek, hanem számunkra is hasznosak. A szilárd elhatározásuk, hogy közel maradnak Jehovához, miközben olyan emberek között élnek, akik nincsenek velük egy hiten, megtanítja nekünk, hogy mennyire fontos a hit és a bátorság. Az, hogy mennyire lelkesednek a szellemi táplálékért, még akkor is, ha már nem hallanak vagy nem látnak jól, kiemeli, hogy „ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik” (Máté 4:4). Ha látjuk, hogy mennyire tudnak örülni az egyszerű dolgoknak, például egy gyerek mosolyának vagy egy közösen elfogyasztott ételnek, az arra emlékeztet minket, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van. A szellemi értékek iránt mutatott szeretetük pedig segíthet nekünk a helyes fontossági sorrend felállításában.

Tulajdonképpen az egész gyülekezet számára jutalommal jár, ha támogatjuk az időseket. Hogyan? Azok, akik fizikailag gyengék, jobban rászorulnak a testvéri vonzalomra. Így alkalmat adnak a gyülekezet tagjainak arra, hogy még inkább kimutassák a könyörületüket. Ezért mindannyiunknak törődnünk kell az idősekkel, akár hosszú időn át is, úgy tekintve ezt, mint ami az egymásnak végzett szolgálatunk része (1Pét 4:10, 11). Ha a vének élen járnak ebben, segíthetnek a gyülekezet többi tagjának megérteni, hogy a keresztény szolgálatunknak ez a része soha nem szorulhat háttérbe (Ez 34:15, 16). Ha készségesen és szeretettel támogatjuk idős keresztény testvéreinket, azzal biztosítjuk őket arról, hogy nem feledtük el őket!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 28. oldalon]

„Amikor a személyzet látja, hogy valakit rendszeresen meglátogatnak, jobban odafigyelnek rá”

[Kép a 26. oldalon]

Őszinte imáinkkal segíthetünk az idős keresztény társainknak, hogy visszanyerjék belső békéjüket

[Kép a 26. oldalon]

Ha gyengéden kifejezzük a testvéri vonzalmunkat idős hívőtársaink iránt, az megerősíti őket