Főbb gondolatok János evangéliumából
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok János evangéliumából
JÁNOS, „a tanítvány, akit Jézus szeretett”, az utolsó azok sorában, akik ihletett beszámolót írtak Krisztus életéről és szolgálatáról (Ján 21:20). Az evangéliumában – melyet i. sz. 98 táján írt – nagyon kevés olyan részletet ismétel meg, amely a másik három evangéliumban már szerepel.
János apostol konkrét céllal írta az evangéliumát. Az írásával kapcsolatban kijelentette: „Ezek . . . azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mivel hisztek, életetek legyen a neve által” (Ján 20:31). Az üzenete igazán értékes számunkra (Héb 4:12).
„ÍME, AZ ISTEN BÁRÁNYA”
Jézust látva Keresztelő János határozottan kijelenti: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Ján 1:29). Amint Jézus beutazza Szamáriát, Galileát, Júdeát és a Jordántól keletre fekvő területet azért, hogy prédikáljon, tanítson és hatalmas cselekedeteket vigyen véghez, ’sokan mennek oda hozzá, és hisznek benne’ (Ján 10:41, 42).
Jézus egyik legkiemelkedőbb csodája az, hogy feltámasztja Lázárt. Sokan hinni kezdenek Jézusban, amikor látják, hogy az az ember, aki négy napig halott volt, újra él. A papi elöljárók és a farizeusok azonban arról tanácskoznak, hogy megölik Jézust. Ezért eltávozik onnan, és „a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba” megy (Ján 11:53, 54).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:35, 40 – Ki volt az a tanítvány, aki Andráson kívül még ott állt Keresztelő Jánossal? Az elbeszélő mindig „Jánosként” utal Keresztelő Jánosra, magát pedig soha nem nevezi meg az evangéliumában. Ezért a név nélküli tanítvány nyilvánvalóan az evangélium írója, János.
2:20 – Melyik templom ’épült negyvenhat évig’? A zsidók Zorobábel templomának újraépítésére gondoltak, melyet Heródes júdeai király rendelt el. Josephus történetíró szerint a munka Heródes uralkodásának a 18. évében kezdődött, vagyis i. e. 18–17-ben. A szentély és a főépület többi része nyolc év alatt készült el. De a templom egészének a munkálatai folytatódtak i. sz. 30 pászkájáig, és még azután is. A zsidók ezen a pászkán mondták azt, hogy a templom 46 évig épült.
5:14 – Ha valaki beteg, az azért van, mert bűnt követett el? Nem feltétlenül. Az az ember, akit Jézus meggyógyított, az öröklött tökéletlenség miatt volt 38 évig beteg (Ján 5:1–9). Jézus arra utalt, hogy most, hogy a férfi könyörületben részesült, a megmentés útját kell követnie, és nem szabad többé készakarva vétkeznie. Különben valami még rosszabb történhet vele annál, hogy beteg lesz: elkövethet egy megbocsáthatatlan bűnt, és ezért halál jár, amiből nincs feltámadás (Máté 12:31, 32; Luk 12:10; Héb 10:26, 27).
5:24, 25 – Kik azok, akik ’átmennek a halálból az életbe’? Jézus azokról beszél, akik egykor szellemileg halottak voltak, de miután hallották a szavát, hinni kezdtek benne, és nem folytatták többé a bűnös életútjukat. Az ilyen emberek abban az értelemben ’mennek át a halálból az életbe’, hogy már nincs rajtuk a halálos ítélet, és mivel hisznek Istenben, megkapják az örök élet reménységét (1Pét 4:3–6).
5:26; 6:53 – Mit jelent az, hogy valakinek „élete van önmagában”? Jézus Krisztus esetében azt jelenti, hogy két különleges képességet kapott Istentől: egyrészt lehetővé tudja tenni az emberek számára, hogy elnyerjék Jehova helyeslését, másrészt hatalma van arra, hogy életre keltse a halottakat. Jézus követői esetében pedig azt jelenti, hogy egy minden szempontból teljes életet kapnak. A felkent keresztények akkor kapják meg, amikor feltámadnak az égi életre. A földi reménységű hűségesek pedig csak azután fogják élvezni ezt a fajta életet, miután kiállják a végső próbát, melyre azután kerül sor, hogy Krisztus millenniumi uralma véget ér (1Kor 15:52, 53; Jel 20:5, 7–10).
6:64 – Már akkor tudta Jézus, hogy Iskariót Júdás el fogja árulni, amikor kiválasztotta őt? Nyilvánvalóan nem. I. sz. 32-ben azonban az egyik alkalommal Jézus azt mondta az apostolainak, hogy ’egy közülük rágalmazó’. Jézus valószínűleg ezen a ponton felismerte Iskariót Júdásban egy rossz folyamat kezdetét, és ebben az értelemben tudott arról „kezdettől fogva”, hogy Júdás el fogja árulni (Ján 6:66–71).
Tanulságok nekünk:
2:4 Jézus ezzel azt mondta Máriának, hogy Isten megkeresztelt, felkent Fiaként égi Atyja irányítását kell követnie. Bár Jézus még csak ekkor kezdte a szolgálatát, de teljesen tisztában volt kijelölt munkájának az órájával, vagyis idejével, beleértve áldozati halálának az idejét is. Nem engedhette meg senkinek sem, hogy akadályozza Isten akaratának a végzésében, még egy olyan közeli családtagnak sem, mint Mária. Nekünk is ilyen eltökélten kell szolgálnunk Jehova Istent.
3:1–9 Nikodémusznak, a zsidók egyik elöljárójának a példájából két tanulságot vonhatunk le. Először is Nikodémusz alázatos volt, jól átlátta a dolgokat, és tudatában volt a szellemi szükségleteinek, hiszen felismerte egy egyszerű ács fiában, hogy Istentől küldött tanító. Az igaz keresztényeknek napjainkban is alázatosaknak kell lenniük. Másodszor, amíg Jézus a földön volt, Nikodémusz vonakodott attól, hogy a tanítványa legyen. Talán azért, mert félt az emberektől, vagy ragaszkodott a Szanhedrinben betöltött tisztségéhez, de az is lehet, hogy túlságosan szerette a gazdagságot. Ebből egy értékes tanulságot vonhatunk le: nem engedhetjük meg, hogy az ilyen érzések visszatartsanak bennünket attól, hogy ’felvegyük a kínoszlopunkat, és állandóan kövessük Jézust’ (Luk 9:23).
4:23, 24 Az imádatunk akkor elfogadható Istennek, ha összhangban van a Biblia lapjain feltárt igazsággal, és a szent szellem irányítja.
6:27 Úgy tudunk munkálkodni „az eledelért, amely megmarad az örök életre”, hogy erőfeszítéseket teszünk a szellemi szükségleteink kielégítésére. Boldogok vagyunk, ha ezt tesszük (Máté 5:3).
6:44 Jehova személy szerint törődik velünk. Úgy vonz minket a Fiához, hogy mindegyikünket külön-külön elér a prédikálómunka által, valamint a szent szellemével segít felfognunk a szellemi igazságokat, és azok szerint élnünk.
11:33–36 Nem a gyengeség jele az, ha kimutatjuk az érzéseinket.
’ÁLLANDÓAN KÖVESSÜK ŐT’
I. sz. 33 pászkájának közeledtével Jézus visszatér Betániába. Niszán 9-én egy szamárcsikón bevonul Jeruzsálembe. Niszán 10-én ismét a templomba megy. Amikor Atyja nevének a megdicsőítéséért imádkozik, válaszként egy hang ezt mondja az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni” (Ján 12:28).
A pászkavacsora közben Jézus búcsúintelmeket mond a követőinek, és imádkozik értük. A letartóztatása, tárgyalása és oszlopra feszítése után feltámad.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
14:2 – Hogyan ’készít helyet’ Jézus az égben a hűséges követőinek? Ez magában foglalja azt, hogy Jézus életbe lépteti az új szövetséget azáltal, hogy megjelenik Isten színe előtt, és bemutatja vérének értékét. Az előkészítésnek az is része, hogy Krisztus megkapja királyi hatalmát, ami után megkezdődik a felkent követőinek feltámadása az égbe (1Tessz 4:14–17; Héb 9:12, 24–28; 1Pét 1:19; Jel 11:15).
14:16, 17; 16:7, 8, 13, 14 – Amikor a segítőre, vagyis az igazság szellemére történik utalás, miért használ a görög szöveg semlegesnemű névmásokat a János 14:16, 17-ben, míg hímneműeket a János 16:7, 8, 13, 14-ben? A hímnemű névmások használata nem azt sejteti, hogy egy személyről van szó. Ennek pusztán nyelvtani oka van. A görög nyelvben, amelyen János evangéliuma íródott, a „segítő” szó hímnemű, a „szellem” pedig semlegesnemű.
19:11 – Amikor Jézus arról a személyről beszélt Pilátusnak, aki átadta őt neki, vajon Iskariót Júdásra gondolt? Úgy tűnik, hogy Jézus nem konkrétan Júdásra vagy egy másik személyre gondolt, hanem mindazokra, akik bűnrészesek voltak a megölésében. Közéjük tartozott Júdás, „a papi elöljárók és az egész szanhedrin”, illetve még a ’sokaság’ is, melyet meggyőztek arról, hogy Barabás szabadon bocsátását kérje (Máté 26:59–65; 27:1, 2, 20–22).
20:17 – Miért mondta Jézus Mária Magdalénának, hogy ne kapaszkodjon tovább belé? Mária nyilvánvalóan azért kapaszkodott Jézusba, mert azt hitte, hogy akkor fog felmenni az égbe, és nem láthatja többé. Jézus biztosítani akarta Máriát afelől, hogy még nem távozik el, ezért mondta azt neki, hogy ne kapaszkodjon tovább belé, hanem menjen, és adja hírül a tanítványainak, hogy feltámadt.
Tanulságok nekünk:
12:36 Ahhoz, hogy ’a világosság fiai’, vagyis fényhordozók legyünk, először is pontos ismeretre van szükségünk Isten Szavából, a Bibliából. Majd ezt az ismeretet arra kell használnunk, hogy kihozzunk másokat a szellemi sötétségből Isten világosságára.
14:6 Kizárólag Jézus Krisztuson keresztül nyerhetjük el Isten helyeslését. Csak úgy közeledhetünk Jehovához, ha hiszünk Jézusban, és követjük a példáját (1Pét 2:21).
14:15, 21, 23, 24; 15:10 Azáltal, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, megmaradunk Isten és a Fia szeretetében (1Ján 5:3).
14:26; 16:13 Jehova szent szelleme tanít minket, és emlékeztet azokra, amiket korábban megtanultunk. Ezenkívül, mivel feltárja az igazságot, segíteni tud több ismeretre, bölcsességre és éleslátásra, valamint jobb ítélőképességre és gondolkodóképességre szert tennünk. Ezért állhatatosnak kell lennünk az imában, konkrétan kérve Istent, hogy adjon a szelleméből (Luk 11:5–13).
21:15, 19 Jézus megkérdezte Pétert, hogy jobban szereti-e őt „ezeknél”, azaz az előttük levő halaknál. Jézus ezzel arra hívta fel Péter figyelmét, hogy fontosabb őt követnie teljes időben, mint arra törekednie, hogy sikeres halász legyen. Milyen jó lenne, ha miután megvizsgáltuk az evangéliumi beszámolókat, megerősödne az az elhatározásunk, hogy jobban fogjuk szeretni Jézust minden másnál, ami csak vonzó lehet a számunkra. Igen, állandóan kövessük őt teljes szívvel!
[Kép a 31. oldalon]
Mit tanulhatunk Nikodémusz példájából?