Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Törekedjünk ’szentségre Isten félelmében’

Törekedjünk ’szentségre Isten félelmében’

Törekedjünk ’szentségre Isten félelmében’

JEHOVA ISTEN felülmúlhatatlan szentségét hangsúlyozva a Biblia ezt írja: „Szent, szent, szent Jehova” (Jel 4:8; Ézs 6:3). A „szentség” jelentésű héber és görög szavak a makulátlanság, a vallási értelemben vett tisztaság és a beszennyezettségtől való elkülönültség gondolatát hordozzák. Isten szentsége az abszolút értelemben vett erkölcsi tökéletességére utal.

Vajon a szent Isten, Jehova, nem azt várja el az imádóitól, hogy szentek legyenek, más szavakkal, hogy fizikailag, erkölcsileg és szellemileg tiszták legyenek? A Biblia félreérthetetlenül rámutat, hogy Jehova azt szeretné, ha a népe szent lenne. Az 1Péter 1:16-ban ezt olvassuk: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok.” Csakugyan képesek a tökéletlen emberek Jehovát utánozni a szentségben? Igen, képesek, de nem tökéletesen. Isten szentnek tekinthet minket, ha tiszta szellemi állapotban imádjuk őt, és szoros kapcsolatot ápolunk vele.

De hogyan maradhatunk tiszták egy erkölcsileg tisztátalan világban? Milyen szokásoktól kell őrizkednünk? Milyen változtatásokat kell talán megtennünk a beszédünkben és a viselkedésünkben? Nézzük meg, mit tanulhatunk ezen a téren abból, amit Isten az i. e. 537-ben Babilonból hazatérő zsidóktól kívánt meg.

’A Szentség útja lesz ott’

Jehova megjövendölte, hogy a babiloni száműzetésben lévő népe vissza fog térni a szülőföldjére. A helyreállításról szóló prófécia ezt ígérte: „lesz ott egy országút, igen, egy út, és a Szentség útjának fogják hívni azt” (Ézs 35:8a). Ezek a szavak megmutatják, hogy Jehova nem pusztán megnyitotta a zsidók előtt a hazavezető utat, hanem arról is biztosította őket, hogy a védelmét fogják élvezni az úton.

Jehova a modern kori, földön élő szolgái előtt is megnyitotta ’a Szentség útját’, és kivezette őket Nagy Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából. 1919-ben kiszabadította a felkent keresztényeket a hamis vallás szellemi fogságából, és ők fokozatosan megtisztították imádatukat minden hamis tanítástól. Jehova mai szolgáiként tiszta, nyugodt szellemi körülmények között imádhatjuk Jehovát, és békés kapcsolatban lehetünk vele és az embertársainkkal.

A felkent keresztények ’kicsiny nyájának’ tagjai és a ’más juhok’ egyre növekvő ’nagy sokasága’ már a szent utat választották, és másokat is buzdítanak, hogy csatlakozzanak hozzájuk (Luk 12:32; Ján 10:16; Jel 7:9). ’A Szentség útjára’ mindaz ráléphet, aki kész ’bemutatni a testét élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul’ (Róma 12:1).

„Nem megy át rajta a tisztátalan”

Az i. e. 537-ben hazatérő zsidóknak meg kellett felelniük egy fontos követelménynek. Az Ézsaiás 35:8b ezt írja azokról, akik méltók voltak rá, hogy ’a Szentség útján’ járjanak: „Nem megy át rajta a tisztátalan. Azé lesz az, aki az úton jár, és nem kószálnak azon bolondok.” Mivel a zsidók a tiszta imádat helyreállítása miatt tértek vissza Jeruzsálembe, semmi keresnivalójuk sem volt közöttük olyanoknak, akiknek önző az indítékuk, akik nem tisztelik a szent dolgokat vagy szellemileg tisztátalanok. A hazatérőknek ragaszkodniuk kellett Jehova magasztos erkölcsi irányadó mértékeihez. Akik ma Isten kegyére vágynak, azoknak ugyanennek a követelménynek kell megfelelniük. ’Szentségre’ kell törekedniük „Isten félelmében” (2Kor 7:1). Milyen tisztátalan szokásoktól kell tehát őrizkednünk?

Pál apostol ezt írta: „A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek azok: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés” (Gal 5:19). A paráznaság minden olyan szexuális tettre utal, melyben a házasság kötelékén kívül használják a nemi szerveket. A gátlástalan viselkedés a következőket foglalja magában: „szabadosság, bujaság, szégyentelen magatartás, feslettség.” A paráznaság is, és a gátlástalan viselkedés is szöges ellentétben áll Jehova szentségével. Ezért akik nem hagynak fel ezek gyakorlásával, nem válhatnak a keresztény gyülekezet tagjaivá, vagy kiközösítik őket onnan. Ugyanez igaz azokra is, akik durva tisztátalanságot, azaz ’mindenféle tisztátalanságot cselekednek kapzsisággal’ (Ef 4:19).

A „tisztátalanság” a bűnök széles skáláját öleli fel. Ennek a szónak a görög megfelelője bármiféle beszennyeződésre vagy züllöttségre utal, mely a viselkedésben, a beszédben és a szellemi kapcsolatokban nyilvánul meg. Ebbe olyan szokások is beletartoznak, amelyeket bizonyos fokú tisztátalanság jellemez, ám nem vonnak maguk után bírói intézkedéseket. * De vajon az efféle tisztátalanságok gyakorlóiról elmondható, hogy az életüket a szentség jellemzi?

Tegyük fel, hogy egy keresztény titokban pornográfiát kezd nézegetni. Ahogy tisztátalan vágyak gyúlnak benne, fokozatosan gyengül az az elhatározása, hogy tiszta marad Jehova előtt. Talán nem fajult addig a helyzet, hogy durva tisztátalanságot gyakorol, de nem csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, ’amik tiszták, amikről jót mondanak, amik erényesek és dicséretre méltók’ (Fil 4:8). A pornográfia tisztátalan szokás, és vitathatatlanul tönkreteszi az Istennel ápolt kapcsolatunkat. Semmiféle tisztátalanság se említtessék közöttünk (Ef 5:3).

Vegyünk most egy másik példát. Mondjuk egy keresztény rendszeresen önkielégítést végez, vagyis tudatosan szexuális izgalomba hozza magát, és eközben lehet, hogy pornográfiát néz. Jóllehet az „önkielégítés” szó nem fordul elő a Bibliában, lehet-e bármi kétségünk afelől, hogy ez elmebelileg és érzelmileg egyaránt beszennyez? Ha valaki folyamatosan így szennyezi magát, azzal vajon nem okoz súlyos kárt a Jehovával ápolt kapcsolatában, és nem teszi-e tisztátalanná magát Jehova szemében? Szívleljük meg Pál apostol intését: „tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől”, és ’öljük meg földi testtagjainkat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában’ (2Kor 7:1; Kol 3:5).

Ez a Sátán uralta világ megtűri a tisztátalan viselkedést, sőt még ösztönöz is rá. Igazi nehézséget jelenthet ellenállni a tisztátalan viselkedésre való csábításnak. De az igaz keresztények nem járhatnak „úgy, ahogy a nemzetek is járnak elméjük haszontalanságában” (Ef 4:17). Jehova csak akkor fogja megengedni, hogy ’a Szentség útján’ járjunk, ha titokban sem, és nyilvánosan sem viselkedünk tisztátalanul.

„Nem lesz ott oroszlán”

Némelyeknek talán drasztikusan meg kell változtatniuk a viselkedésüket és a beszédüket, hogy a szent Isten, Jehova kegyét élvezhessék. Az Ézsaiás 35:9 kijelenti, hogy ’nem lesz ott oroszlán, és nem jönnek ragadozó vadállatok oda’, vagyis ’a Szentség útjára’. Azok a személyek, akiknek a tettei és a beszéde erőszakos és agresszív, jelképesen szólva vadállatokhoz hasonlóak. Nekik semmiképp sem lesz helyük Isten igazságos új világában (Ézs 11:6; 65:25). Ezért, akik Isten helyeslését szeretnék elnyerni, azoknak feltétlenül el kell hagyniuk ezeket az állatias jellemvonásokat, és szentségre kell törekedniük.

„Minden rosszindulatú keserűség, harag, indulat, ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek minden rosszasággal együtt” – figyelmeztet minket a Szentírás (Ef 4:31). A Kolosszé 3:8-ban ezt olvassuk: „vessétek le magatokról mindezeket: az indulatot, a haragot, a rosszaságot, a becsmérlő beszédet és az ocsmány beszédet szátokból.” A „becsmérlő beszéd” kifejezés, melyről mindkét vers ír, alapjában véve sértő, megalázó vagy istenkáromló beszédre utal.

Manapság a fájdalmat okozó, ocsmány beszéd mindennapossá vált, még családon belül is. A házasságban élők epés, nyers vagy lealacsonyító megjegyzéseket vágnak egymás és a gyermekeik fejéhez. Ilyen agresszív beszéd nem fordulhat elő a keresztény családokban (1Kor 5:11).

Áldásos ’szentségre’ törekedni „Isten félelmében”

Óriási kiváltság a szent Istent, Jehovát szolgálni! (Józs 24:19). Nagyon értékes az a szellemi paradicsom, melybe Jehova vezetett minket. Vitathatatlanul az a legjobb életút, ha megőrizzük szentnek a viselkedésünket Jehova szemében.

A földi Paradicsom, melyet Isten megígért, hamarosan valóság lesz (Ézs 35:1, 2, 5–7). Azoknak, akik vágynak rá, hogy ott legyenek, és továbbra is törekszenek rá, hogy Istennek tetsző életet éljenek, abban az áldásban lesz részük, hogy ott lehetnek (Ézs 65:17, 21). Ezért hát továbbra is tiszta szellemi állapotban imádjuk Istent, és maradjunk szoros kapcsolatban vele.

[Lábjegyzet]

^ 12. bek. Az Őrtorony 2006. július 15-ei számának 29–31. oldalán bővebben olvashatsz arról, hogy mi a különbség a kapzsisággal párosuló tisztátalanság és a „tisztátalanság” között.

[Kép a 26. oldalon]

Mit kívánt meg Isten a zsidóktól ahhoz, hogy ’a Szentség útján’ járhassanak?

[Kép a 27. oldalon]

A pornográfia tönkreteszi az Istennel ápolt kapcsolatunkat

[Kép a 28. oldalon]

„Minden . . . ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek”