Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Erősen a gyengeségek ellenére

Erősen a gyengeségek ellenére

Erősen a gyengeségek ellenére

A GYENGESÉGEID elkeseríthetnek. Nem tudsz tőlük szabadulni, olyan, mintha piócák lennének. Talán az jár a fejedben, hogy sosem fogod tudni leküzdeni őket. Vagy úgy érezheted, hogy másokhoz képest értéktelen vagy, a nyomukba sem érhetsz. Az is lehet, hogy egy kínzó betegségben szenvedsz, amely kiszívja az erőd, még az életkedvedet is elveszi. Bármi tör is le, úgy érezheted, hogy nincs kiút. Jóbhoz hasonló érzéseid lehetnek, aki így szólt Istenhez: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban, rejtegetnél, míg el nem fordul haragod, bárcsak időt szabnál nekem, és megemlékeznél rólam!” (Jób 14:13).

Hogyan törhetsz ki ebből a kilátástalanságból? Talán nem könnyű, de egy ideig ne gondolj a nehézségeidre. Például elgondolkodhatsz azokon a kérdéseken, melyeket Jehova tett fel hűséges szolgájának, Jóbnak: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem. Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e, vagy ki feszítette ki rajta a mérőzsinórt?” (Jób 38:4, 5). Amint ezeknek a kérdéseknek a jelentőségén elmélkedünk, biztosan arra érzünk indíttatást, hogy elismerjük Jehova mindenekfölötti bölcsességét és hatalmát. Ő jó okkal engedi, hogy a világ jelenlegi helyzete még ne változzon meg.

’Tövis a testben’

Jehovát egy másik hűséges szolgája arra kérte, hogy távolítsa el ’a testébe adatott tövist’, mely állandóan gyötörte. Pál apostol háromszor is kérlelte Istent, hogy szabadítsa meg ettől a próbától. Bármi volt is az, olyan volt, mint egy bosszantó tüske, mely elrabolhatta volna Pál örömét Jehova szolgálatában. Úgy érezte, mintha folyamatosan ütnék. Jehova így válaszolt neki: „Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem; mert az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé.” Jehova nem távolította el a testében lévő tövist. Pálnak meg kellett küzdenie ezzel, mégis ezt mondta: „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7–10). Mit értett ezen?

Pál gondja nem szűnt meg csoda útján, ez mégsem akadályozta meg abban, hogy kiemelkedő dolgokat vigyen véghez Jehova szolgálatában. Jehovára támaszkodott, és folyton tőle kért segítséget (Fil 4:6, 7). Földi életének végéhez közeledve elmondhatta: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7).

Jehova a hiányosságokkal, gondokkal küszködő tökéletlen embereket használja fel, hogy véghezvigye akaratát, a dicsőség ezért teljes joggal őt illeti. Vezetésről gondoskodik számukra, és bölcsességet ad nekik, hogy képesek legyenek megküzdeni a nehézségeikkel, és az örömüket is meg tudják őrizni a szolgálatban. Igen, ő fel tudja használni a tökéletlen embereket, hogy a gyengeségeik ellenére nagy dolgokat vigyenek véghez.

Pál azt is leírta, hogy miért nem távolította el Isten a testében lévő tövist: „nehogy túlontúl fel legyek magasztalva” (2Kor 12:7). Ez a „tövis” a korlátaira emlékeztette, és segített neki, hogy mindig alázatosan tekintsen magára. Ez összhangban van azzal, amire Jézus tanított: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Máté 23:12). A próbák alázatra taníthatják Isten szolgáit, és segíthetnek nekik elismerni, hogy ha szeretnének hűségesen kitartani, Jehovára kell támaszkodniuk. Így az apostolhoz hasonlóan ők is ’Jehovával dicsekedhetnek’ (1Kor 1:31).

Rejtett gyengeségek

Egyeseknek olyan gyengeségeik vannak, melyeknek nincsenek a tudatában, vagy amelyeket egyszerűen vonakodnak elismerni. Például előfordulhat, hogy egy személy túlzottan magabiztos, csak saját magában bízik (1Kor 10:12). Egy másik gyengeség, amely igencsak jellemző a tökéletlen emberekre, az a kitűnni vágyás.

Joáb, Dávid király hadseregének a vezére, bátor, határozott, talpraesett ember volt. Ennek ellenére súlyos helytelenségeket követett el, melyek önhitt, becsvágyó szellemről árulkodtak. Például nagy kegyetlenséggel végzett a hadsereg két vezérével. Először bosszúból megölte Ábnert. Később azzal az ürüggyel, hogy üdvözli az unokatestvérét, Amasát, a jobb kezével megfogta Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni, a bal kezében tartott kardjával pedig hasba szúrta (2Sám 17:25; 20:8–10). Mivel korábban Joáb után Amasa lett a sereg vezére, Joáb kihasználta az alkalmat, hogy megszabaduljon riválisától. Valószínűleg azt remélte, hogy ismét ő lesz a vezér. Láthatjuk, hogy Joáb nem uralkodott magán, így a becsvágyán sem. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül vitte véghez kegyetlen tetteit. Dávid király nem sokkal a halála előtt arra hívta fel a fia, Salamon figyelmét, hogy gondoskodjon róla, hogy Joáb megfizessen a gonoszságáért (1Kir 2:5, 6, 29–35).

Nekünk nem szabad engednünk a helytelen vágyaknak. Felülkerekedhetünk a gyengeségeinken. Először fel kell ismernünk és be kell látnunk őket. Ezután lépéseket tudunk tenni, hogy legyőzzük őket. Rendszeresen imádkozhatunk Jehovához, és kérhetjük, hogy segítsen felülkerekednünk ezeken a gyengeségeken. És ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Szavát, megtudhatjuk, hogy miként küzdhetünk az ilyen hajlamok ellen (Héb 4:12). Elképzelhető, hogy folyamatosan dolgoznunk kell a hiányosságainkon, és nem szabad elcsüggednünk. Ez a küzdelem talán egészen addig el fog tartani, amíg tökéletlenek vagyunk. Pál ezt önmagával kapcsolatban is elismerte: „amit akarok, azt nem cselekszem, hanem amit gyűlölök, azt teszem.” De tudjuk, hogy Pál nem törődött ebbe bele, nem tett úgy, mintha egyáltalán nem tudna uralkodni a tettein. Sőt, folyton küzdött a gyengeségei ellen, és Jézus Krisztus által Isten segítségére támaszkodott (Róma 7:15–25). Egy másik helyen Pál így fogalmazott: „megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak” (1Kor 9:27).

Az ember hajlamos arra, hogy mentegesse magát. Viszont harcolhatunk ez ellen, ha elsajátítjuk Jehova gondolkodásmódját, és azt tesszük, amire Pál buzdította a keresztényeket: „Irtózzatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz” (Róma 12:9). Ahhoz, hogy leküzdhessük a gyengeségeinket, fontos az őszinteség, a kitartás és az önuralom. Dávid ezt kérte Jehovától: „tisztítsd meg veséimet és szívemet” (Zsolt 26:2). Tudta, hogy Isten teljes mértékben tisztában van a legbensőbb indítékainkkal, és támogat, ha segítségre szorulunk. Ha összhangban cselekszünk azzal a vezetéssel, melyről Jehova a Szaván és a szent szellemén keresztül gondoskodik, akkor közelebb kerülhetünk a hiányosságaink feletti győzelemhez.

Egyeseknek talán olyan nehézségekkel kell szembenézniük, melyekkel úgy érzik, képtelenek egyedül megküzdeni. A gyülekezeti vének biztosan szeretetteljes segítséget tudnak nyújtani, és a buzdítás forrásai lehetnek (Ézs 32:1, 2). De jó, ha reálisak az elvárásaink. Bizonyos gondokat a jelenlegi világrendszerben nem lehet teljes mértékben orvosolni. Mindazonáltal sokan megtanulták, miként küzdhetnek meg velük, és így tartalmas lehet az életük.

Jehova támogatása biztos

Bármilyen problémával nézünk is szembe ezekben a nehéz időkben, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy Jehova vezet és fenntart minket. A Biblia így buzdít: „Alázzátok meg azért magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon benneteket a megfelelő időben, miközben minden aggodalmatokat őrá vetitek, mert ő törődik veletek” (1Pét 5:6, 7).

Amikor Kathy, aki már hosszú évek óta a Bételben szolgál, megtudta, hogy a férjénél Alzheimer-kórt állapítottak meg, úgy érezte, hogy képtelen lesz szembenézni az ezzel járó nehézségekkel. Mindennap imádkoznia kellett Jehovához, hogy adjon neki bölcsességet és belső erőt. Ahogy a férje állapota fokozatosan romlott, szerető testvérek időt szántak rá, hogy jobban megismerjék a betegséget, gondoskodó testvérnők pedig érzelmileg támogatták Kathyt. Ők mindannyian Jehovától jövő erősítő segítségnek bizonyultak, és így Kathy gondoskodni tudott a férjéről egészen a 11 évvel később bekövetkezett haláláig. Ezt mondja: „Könnyek között, buzgó imában köszöntem meg Jehovának minden segítségét. Ő tartotta bennem a lelket. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig talpon lehet maradni, miközben az embernek alig van ereje a fáradtságtól.”

Hogyan küzdhetjük le a rejtett gyengeségeket?

Ha valaki értéktelennek érzi magát, arra gondolhat, hogy Jehova nem fogja meghallgatni a segélykiáltását a nyomorúság idején. Ilyen helyzetben különösen jó elgondolkodni azon, hogy mit mondott Dávid, amikor megbánta a Betsabéval elkövetett súlyos bűnét: „a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg” (Zsolt 51:17). Dávid szívből megbánta, amit tett, és tudta, hogy közeledhet Istenhez, és számíthat az irgalmára. Jézus visszatükrözi Jehova törődését. Máté, az evangéliumíró Jézusra alkalmazta Ézsaiás szavait: „Töredezett nádszálat nem tör el, és pislákoló lenkanócot nem olt ki” (Máté 12:20; Ézs 42:3). A földönlétekor Jézus szánalmat érzett az alacsony sorúak és az elnyomottak iránt. Más szavakkal, nem oltotta ki az élet utolsó szikráját azokban, akik olyanok voltak, mint egy olajlámpa éppen kialvófélben lévő kanóca. Sőt, gyöngéden törődött a szenvedőkkel, hogy visszatérjen beléjük az élet lángja. Végig ez volt rá jellemző, amíg az emberek között élt. Ugye hiszel benne, hogy ő még most is ugyanilyen, és képes megérteni a gyengeségeidet? Figyeld meg, hogy a Héberek 4:15 szerint ő olyan, aki ’együtt tud érezni gyengeségeinkkel’.

Amikor Pál ’a testébe adatott tövisről’ írt, megfigyelte, hogy Krisztus ereje olyan fölötte, „mint egy sátor” (2Kor 12:7–9). Érezte, hogy Isten megoltalmazza őt Krisztus által, éppen úgy, mint ahogy az ember egy sátor alatt érezheti, hogy védve van az időjárási viszontagságoktól. Pálhoz hasonlóan nekünk sem kell megadnunk magunkat a gyengeségeinknek vagy a problémáinknak. Ahhoz, hogy szellemileg erősek maradjunk, felhasználhatjuk mindazt, amiről Jehova gondoskodik a földi gyülekezetén keresztül. Miután megtettünk mindent, amit csak emberként meg tudunk tenni, teljes hittel tekinthetünk Jehovára, hogy ő vezetni fogja a lépteinket. Amint tapasztaljuk, hogy Isten ereje kipótolja a gyengeségeinket, elmondhatjuk majd, amit Pál: „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:10).

[Kép a 3. oldalon]

Pál folyton imádkozott Jehovához, kérve a támogatását, hogy elvégezhesse a szolgálatát

[Kép az 5. oldalon]

Dávid király Joábot bízta meg a hadsereg vezetésével

[Kép az 5. oldalon]

Joáb végzett az egyik riválisával, Amasával

[Kép a 6. oldalon]

A vének szeretetteljes, Szentíráson alapuló vezetést nyújtanak, mely segíthet megküzdenünk a nehézségeinkkel