Legyenek ésszerű elvárásaid, hogy örömmel szolgálhass

„MEGINT nem sikerült!” Hányszor mondtál már ilyesmit, amikor képtelen voltál megvalósítani valamit, amit elterveztél? Talán ugyanígy fakad ki egy fiatal keresztény anyuka, mivel megviseli, hogy folyamatosan lefoglalja őt újszülött kisbabája, és bántja, hogy nem tud több figyelmet fordítani a szellemi tevékenységekre. Egy másik keresztény talán a neveltetése miatt az alkalmatlanság érzésével küzd, és azt gondolja, hogy soha nem elég az, amit a gyülekezet tagjaként tesz. Egy idősebb Tanú elcsüggedhet amiatt, hogy nem tudja olyan mértékben kivenni a részét a keresztény tevékenységekből, mint amikor több volt az ereje, és könnyebben mozgott. „Néha már egy úttörőszolgálatra buzdító előadás is elég ahhoz, hogy elsírjam magam” – mondja Christiane, aki a családi körülményei miatt nem tud annyit tenni Jehova szolgálatában, amennyit szeretne.

Hogyan birkózhatunk meg az ilyen érzésekkel? Hogyan volt képes néhány keresztény reálisan látni a körülményeit? Hogyan válik a javunkra, ha kiegyensúlyozottak az elvárásaink?

Legyél ésszerű

Pál apostol rávilágít, mi a kulcsa annak, hogy megőrizzük az örömünket: „Mindig örvendezzetek az Úrban. Még egyszer mondom: örvendezzetek! Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt” (Fil 4:4, 5). Akkor tudjuk örömmel és megelégedetten végezni a szolgálatunkat Istennek, ha azt várjuk el magunktól, ami a képességeinkhez és a körülményeinkhez mérten ésszerű. Ha ésszerűtlen célokat próbálunk elérni, függetlenül attól, hogy az mivel jár, szükségtelen feszültségnek tesszük ki magunkat. Másrészt vigyáznunk kell, nehogy túlságosan engedékenyek legyünk magunkkal, mentségként hozva fel vélt korlátainkat arra, hogy a kelleténél jobban lelassulunk a keresztény szolgálatban.

Jehova azt kívánja, hogy a körülményeinktől függetlenül a tőlünk telhető legjobbat adjuk neki, ami nem más, mint az egész lélekkel végzett, teljes szívű szolgálatunk (Kol 3:23, 24). Ha nem a legjobbat adnánk Jehovának, akkor nem tennénk eleget az önátadásunknak (Róma 12:1). Ráadásul megfosztanánk magunkat a teljes lélekkel végzett szolgálatból fakadó mély megelégedettségtől, valódi örömtől és más áldásoktól, melyek gazdaggá tesznek minket (Péld 10:22).

A Bibliában az „ésszerű” szóval visszaadott eredeti kifejezés a figyelmesség gondolatát hordozza. A szó szerinti jelentése ’rugalmas’ (Jak 3:17). Arra is utal, hogy valaki nem túlságosan szigorú. Így tehát, ha ésszerűek vagyunk, képesek leszünk kiegyensúlyozottan  látni a körülményeinket. Vajon ez nehéz? Némelyeknek igen, annak ellenére, hogy másokkal szemben talán figyelmesek tudnak lenni. Például ha egy jó barátunk túlhajtja magát, és a kimerültség jeleit vesszük rajta észre, vajon nem próbálunk meg segíteni neki, hogy lássa, bölcs lenne, ha némiképp változtatna az életén? Ehhez hasonlóan meg kell tanulnunk felismerni azokat a jeleket, melyek mutathatják, hogy túllépjük a korlátainkat (Péld 11:17).

Még nehezebb lehet ésszerűen látni a korlátainkat, ha a szüleink túl sokat követeltek tőlünk. Néhányan azt érezték gyermekkorukban, hogy mindig többet kell tenniük vagy jobbnak kell lenniük ahhoz, hogy kivívják a szüleik szeretetét. Ha ez rólunk is elmondható, lehet, hogy helytelenül gondolkodunk arról, hogy miként tekint ránk Jehova. Ő szeret bennünket, mivel teljes szívvel végezzük neki a szolgálatunkat. Isten Szava arról biztosít, hogy Jehova „jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsolt 103:14). Ismeri a korlátainkat, és ha azok ellenére buzgalommal szolgáljuk őt, szeret minket. Ha észben tartjuk, hogy Istenünk nem egy szigorú munkafelügyelő, az segít, hogy felismerve a korlátainkat szerények legyenek az elvárásaink önmagunkkal szemben (Mik 6:8).

Néhányan mégis nehéznek találják, hogy kiegyensúlyozott szemléletmódot alakítsanak ki. Ha ez rád is igaz, talán jó lenne, ha segítséget kérnél egy olyan tapasztalt kereszténytől, aki jól ismer téged (Péld 27:9). Például szeretnél általános úttörőként szolgálni? Ez nagyon jó cél! Nehéz megvalósítanod? Előfordulhat, hogy segítségre van szükséged az életed egyszerűsítéséhez. Vagy lehet, hogy a keresztény barátod, akiben megbízol, szívesen beszélgetne veled arról, hogy a sok családi felelősséged mellett gyakorlatias cél-e az adott időszakban az úttörőszolgálat. Segíthet meglátnod, hogy valóban el tudod-e vállalni az úttörőszolgálattal járó feladatokat, illetve, hogy milyen változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy többet tudj tenni. Egy férj is jó helyzetben van, hogy segítsen a feleségének megtalálni azt a tempót, amely megfelel a képességeinek. Például azt ajánlhatja a feleségének, hogy pihenjen, mielőtt belefog a következő hónap fokozott tevékenységeibe. Így a felesége erőt gyűjthet, és megőrizheti a szolgálatból fakadó örömét.

Arra összpontosíts, amit meg tudsz tenni

Az előrehaladott kor vagy a romló egészség bizonyos határokat szabhat annak, hogy mit tudunk megtenni Jehova szolgálatában. Ha szülő vagy, talán az az érzésed, hogy nem sok hasznot merítesz a személyes tanulmányozásból, illetve a keresztény összejövetelekből, mivel az időd és az energiád nagy részét leköti a kisgyermeked. De vajon előfordulhat, hogy annyira a korlátaidra összpontosítasz, hogy olykor nem veszed észre, mi az, amit meg tudsz tenni?

Évezredekkel ezelőtt egy lévita olyasmire vágyott, amit nem kaphatott meg. Kiváltságában  állt, hogy minden évben két hétig a templomnál szolgáljon. Azonban kifejezte azt a dicséretre méltó vágyát, hogy bárcsak állandóan az oltár közelében lehetne (Zsolt 84:1–3). Hogyan lelt ez a hűséges férfi megelégedettségre? Felismerte, hogy páratlan kiváltság, ha már egyetlen napot is a templom udvaraiban tölthet (Zsolt 84:4, 5, 10). Ehhez hasonlóan ahelyett, hogy túl sokat foglalkoznánk a korlátainkkal, meg kell próbálnunk észrevenni és értékelni azt, amit meg tudunk tenni.

Vegyük például Nerlande esetét, aki Kanadában él. Ez a testvérnő kerekes székhez van kötve, ezért úgy érezte, hogy igencsak korlátozott az, amit meg tud tenni a szolgálatban. Ám megváltozott a gondolkodásmódja, miután a saját prédikálóterületének kezdett tekinteni egy közeli bevásárlóközpontot. Így mesél erről: „A kerekes székemben ülök a bevásárlóközpontban egy pad mellett. Örülök, hogy tanúskodhatok azoknak az embereknek, akik leülnek egy percre pihenni.” Nerlande-nak nagy megelégedettséget ad, hogy részt vehet a szolgálat e fontos ágában.

Ha szükséges, változtass

Egy vitorlás hajó teljes sebességgel halad, ahogy a szél dagasztja a vitorláit. Amikor azonban a hajó tomboló viharba kerül, a kormányosnak változtatnia kell a vitorlák állásán. A vihar felett nincs hatalma, de ha változtat, talán továbbra is az irányítása alatt tudja tartani a hajót. Ehhez hasonlóan gyakran nincs hatalmunk a kedvezőtlen, viharos helyzetek felett, melyekkel szembekerülünk az életben. De amennyire lehet, uralni tudjuk az életünket, ha változtatunk azon, hogy miként használjuk a fizikai, az elmebeli és az érzelmi erőforrásainkat. Ha figyelembe vesszük az új helyzeteket, az hozzájárul ahhoz, hogy megmaradjon az elégedettségünk és az örömünk Isten szolgálatában (Péld 11:2).

Figyeljünk meg néhány példát. Ha az erőnk korlátozott, helyénvalónak találhatjuk, hogy napközben kerüljük a kimerítő tevékenységeket, hogy este legyen erőnk részt venni a keresztény összejövetelen. Így teljesen a javunkra tudjuk fordítani a hittársaink társaságát. Vagy ha egy anyuka nem tud részt venni a házról házra végzett szolgálatban, mert a gyermeke beteg, gyakorlatiasnak tarthatja, hogy meghívjon egy testvérnőt az otthonába, és együtt vegyenek részt a telefonos tanúskodásban, miközben a gyermeke alszik.

Mi a helyzet akkor, ha a körülményeid  nem teszik lehetővé, hogy minden gyülekezeti programra felkészülj? Meghatározhatnád, hogy mennyi anyagra tudsz felkészülni, és készülj is fel, amilyen jól csak lehet. Ha változtatunk a rövid távú céljainkon, tevékenyek és boldogok maradhatunk.

Határozottságra és erőfeszítésre lehet szükség, hogy változtassunk a céljainkon. Egy francia házaspárnak, Serge-nek és Agnèsnek gyökeresen meg kellett változtatniuk a terveiket. „Amikor megtudtuk, hogy Agnès kisbabát vár, szertefoszlott a misszionáriusi szolgálatról szőtt álmunk” – mondja Serge, aki most már két eleven kislány édesapja. Így ecseteli, hogy miként tűztek ki új célt a feleségével: „Mivel nem szolgálhatunk külföldön, úgy döntöttünk, hogy a saját országunkban leszünk »misszionáriusok«. Csatlakoztunk egy idegen nyelvű csoporthoz.” Vajon a javukra vált, hogy kitűzték ezt az új célt? Serge ezt mondja: „Nagyon hasznosnak érezzük magunkat a gyülekezetben.”

Egy Franciaországban élő testvérnő, Odile elmúlt 70 éves, és térdízületi gyulladása van, ezért nem tud sokáig állni. Elcsüggedt, mivel a fizikai gyengeségei meggátolták abban, hogy részt vegyen a házról házra végzett szolgálatban. Mégsem adta fel. Változtatva a módszerén elkezdett telefonon tanúskodni. Ezt mondja: „Könnyebb és élvezetesebb, mint gondoltam!” Ennek a prédikálási módszernek köszönhetően ismét lelkes a szolgálatban.

Az ésszerű elvárások áldásokkal járnak

Ha ésszerűen látjuk, hogy mi az, amit meg tudunk tenni, akkor sok kudarctól megóvjuk magunkat. Ha kiegyensúlyozottan tűzzük ki a céljainkat, akkor sikerélményben lesz részünk a korlátaink ellenére. Így örülni fogunk annak, amit el tudunk érni, még akkor is, ha az viszonylag szerény eredmény (Gal 6:4).

Miközben próbálunk kiegyensúlyozottak lenni abban, hogy mit várunk el magunktól, figyelmesebbek leszünk a keresztény hittársainkkal. Szem előtt tartva a korlátaikat, mindig hálásak leszünk azért, amit értünk tesznek. Ha értékelünk minden segítséget, melyet felkínálnak, akkor együttműködőbbek leszünk, és jobban megértjük egymást (1Pét 3:8). Emlékezzünk rá, hogy Jehova, szerető Atyaként, soha nem kér többet annál, mint amit adni tudunk. Emellett ha kiegyensúlyozottak az elvárásaink, és elérhető célokat tűzünk ki, akkor a szellemi tevékenységeink nagyobb megelégedést és örömet fognak eredményezni.

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Akkor tudjuk örömmel és megelégedetten végezni a szolgálatunkat Istennek, ha azt várjuk el magunktól, ami a képességeinkhez és a körülményeinkhez mérten ésszerű

[Kép a 30. oldalon]

Nerlande örül annak, amit meg tud tenni a szolgálatban

[Kép a 31. oldalon]

Tanulj meg változtatni „a vitorlák állásán”

[Forrásjelzés]

© Wave Royalty Free/​age fotostock

[Kép a 32. oldalon]

Serge és Agnès javukra fordították, hogy új célokat tűztek ki