Miért fontos ma a házról házra végzett szolgálat?

„A templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (CSEL 5:42)

1–2. a) Milyen prédikálási módszerről közismertek Jehova Tanúi? b) Mit fogunk megbeszélni ebben a cikkben?

A FÖLDÖN szinte minden országban megszokott látvány. Két szépen felöltözött személy becsenget egy házba, mert szeretne megosztani a házigazdával egy rövid üzenetet a Bibliából. Az üzenet Isten Királyságáról szól. Ha a házigazda érdeklődést mutat, talán átadnak neki egy Biblián alapuló kiadványt, és felajánlanak neki egy ingyenes házi bibliatanulmányozást. Ezután továbbmennek a következő házhoz. Ha részt veszel ebben a munkában, biztosan te is tapasztalod, hogy az emberek gyakran már akkor felismerik, hogy Jehova Tanúja vagy, amikor még meg sem szólaltál. Igen, a házról házra végzett szolgálat az ismertetőjelünk lett.

² Többféle módszert is alkalmazunk, hogy teljesíteni tudjuk Jézusnak a prédikálásra és a tanítványképzésre vonatkozó parancsát (Máté 28:19, 20). Tanúskodunk például a piacokon, az utcákon és más közterületeken (Csel 17:17). Sokakkal telefonon vagy levélben vesszük fel a kapcsolatot. Azokkal is megosztjuk a Biblia igazságait, akikkel a mindennapi tevékenységeink során találkozunk. Sőt, van egy hivatalos weboldalunk is, amelyen több mint 300 nyelven olvashatók Biblián alapuló gondolatok. * Ezek a módszerek mind eredményesek. De a legtöbb helyen az elsődleges módszer, ahogy hirdetjük a jó hírt, a házról házra végzett prédikálás. Mi az alapja ennek a prédikálási módszernek? Hogyan terjesztette ki Isten népe ilyen nagymértékben ezt a szolgálatot a modern időkben? És miért fontos ma ez a munka?

Az apostoli módszer

3. Milyen utasításokat adott Jézus az apostoloknak a prédikálásra vonatkozóan, és ezek alapján hogyan kellett prédikálniuk?

³ A házról házra végzett prédikálás alapja a Szentírásban lett lefektetve. Amikor Jézus kiküldte az apostolokat prédikálni, ezt az utasítást adta nekik: „Amely városba vagy faluba csak bementek, járjatok utána, ki méltó abban”. Hogyan kellett utánajárniuk, hogy ki méltó a jó hírre? Jézus azt mondta nekik, hogy menjenek el az emberek otthonaiba: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet; és ha méltó a ház, szálljon rá a béke, amelyet kívántok neki”. Vajon úgy kellett elmenniük, hogy nem is hívták őket? Figyeld meg, mit mondott még Jézus: „Ahol nem fogad be valaki titeket, és nem figyel szavatokra, ott kimenve abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a port lábatokról” (Máté 10:11–14). Ezekből az utasításokból világosan láthatjuk, hogy amikor az apostolok „bejárták a vidéket faluról falura, [és] hirdették a jó hírt”, a saját kezdeményezésükből kellett felkeresniük az embereket az otthonaikban (Luk 9:6).

4. Hol ír a Biblia kifejezetten a házról házra végzett prédikálásról?

⁴ A Biblia külön megemlíti, hogy az apostolok házról házra prédikáltak. Például a Cselekedetek 5:42-ben ezt olvashatjuk róluk: „a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul  folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.” Úgy 20 évvel később Pál apostol a következőkre emlékeztette az efézusi gyülekezet véneit: „nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket”. Vajon Pál meglátogatta ezeket a véneket, mielőtt hívőkké lettek? Minden bizonnyal, hiszen tanította őket többek között „az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről” (Csel 20:20, 21). Egy könyv ezt írja a Cselekedetek 20:20-ról: „Érdemes megjegyezni, hogy ő, aki a legkiválóbb prédikáló volt, házról házra prédikált” (Robertson: Word Pictures in the New Testament).

Egy modern kori sáskasereg

5. Hogyan írja le Jóel próféciája a prédikálómunkát?

⁵ Az első században végzett tanúskodás csak az előhírnöke volt annak a nagyobb munkának, mely napjainkban zajlik. Jóel próféta a felkent keresztények prédikálómunkáját rovarok pusztító inváziójához, például sáskacsapáshoz hasonlította (Jóel 1:4). A sáskák, akárcsak egy hadsereg, előrenyomulnak, leküzdenek minden akadályt, bemennek a házakba, és letarolnak mindent, ami az útjukba kerül. (Olvassátok fel: Jóel 2:2, 7–9.) Milyen élénken mutatja ez be, hogy mennyire kitartóan és alaposan végzi Isten népe a tanúskodómunkát a modern korban! A felkent keresztények és a ’más juhokhoz’ tartozó társaik leginkább a házról házra végzett szolgálatukkal töltik be ezt a próféciát (Ján 10:16). Hogyan vettük át mi, Jehova Tanúi ezt az apostoli módszert?

6. Hogyan buzdították a keresztényeket a házról házra végzett tanúskodómunkára 1922-ben, de hogyan reagáltak erre némelyek?

⁶ 1919-től kezdve hangsúlyt kapott, hogy minden kereszténynek kötelessége részt venni a tanúskodómunkában. Például Az Őrtorony 1922. augusztus 15-ei számában „A szolgálat nélkülözhetetlen” című cikk arra emlékeztette a felkent keresztényeket, hogy mennyire fontos „elvinni az embereknek az üzenetet nyomtatott formában, és beszélni velük az otthonaikban, tanúskodva nekik arról, hogy az egek királysága elközeledett”. A Bulletin (ma Királyság-szolgálatunk) című kiadványban részletes felkínálások jelentek meg. Ennek ellenére eleinte csak kevesen  vettek részt a házról házra végzett prédikálásban. Voltak, akik vonakodtak a szolgálattól. Különböző kifogásokat hoztak fel, de az alapvető gond az volt, hogy néhányan méltóságon alulinak érezték, hogy házról házra prédikáljanak. Amint egyre inkább hangsúlyt kapott a szántóföldi szolgálat, az ilyen személyek közül sokan fokozatosan eltávolodtak Jehova szervezetétől.

7. Mi az, ami nyilvánvaló lett az 1950-es években?

⁷ Az ezt követő évtizedekben egyre jobban kiterjedt a prédikálómunka. Azonban nyilvánvaló lett, hogy a keresztényeknek további személyes képzést kell kapniuk a házról házra végzett szolgálatra. Nézzük meg például, hogy mi történt az Egyesült Államokban. Itt az 1950-es évek elején a Tanúk 28 százaléka csupán úgy prédikált, hogy szórólapokat terjesztett, vagy az utcán állt a folyóiratokkal. A Tanúknak több mint 40 százaléka pedig rendszertelen volt a prédikálómunkában. Ők hagyták, hogy úgy teljenek el hónapok, hogy egyáltalán nem tanúskodnak. Mire volt szükség ahhoz, hogy minden önátadott keresztény házról házra prédikáljon?

8–9. Milyen oktatóprogram indult el 1953-ban, és milyen eredményekkel járt?

⁸ Az 1953-as New York-i nemzetközi kongresszuson különösen nagy hangsúlyt kapott a házról házra végzett szolgálat. Nathan H. Knorr testvér kijelentette, hogy a keresztény felvigyázóknak az az elsődleges feladatuk, hogy segítsenek minden Tanúnak rendszeressé válni a házról házra végzett szolgálatban. „Mindenkinek – mondta – képesnek kell lennie arra, hogy házról házra prédikálja a jó hírt.” E cél érdekében egy világméretű oktatóprogram indult útjára. Azok, akik még nem prédikáltak házról házra, képzést kaptak arra, hogy hogyan kereshetik fel az embereket az otthonaikban, hogyan érvelhetnek nekik a Bibliából, és hogyan adhatnak választ a kérdéseikre.

⁹ Ez az oktatóprogram kiemelkedő eredményeket szült. Tíz éven belül a hírnökök száma világszerte 100 százalékkal nőtt, az újralátogatások száma 126 százalékkal, a bibliatanulmányozások száma pedig 150 százalékkal. Napjainkban közel hétmillió Királyság-hírnök prédikálja a jó hírt szerte a földön. Ez a figyelemre méltó növekedés is egy bizonyíték arra, hogy Jehova megáldja a népe erőfeszítéseit a házról házra végzett szolgálatban (Ézs 60:22).

Az emberek megjelölése a túlélésre

10–11. a) Milyen látomásban volt része Ezékielnek, ahogyan arról az Ezékiel 9. fejezete beszámol? b) Hogyan teljesedik napjainkban ez a látomás?

¹⁰ Hogy mennyire fontos a házról házra végzett szolgálat, az kitűnik egy látomásból, melyet Ezékiel próféta kapott. Ebben a látomásban Ezékiel hat férfit lát fegyverrel a kezében, valamint egy hetediket lenvászonba öltözve, titkári tintatartóval az oldalán. A hetedik férfi ezt az utasítást kapja: „Menj át a városon . . . , és tégy jelet azoknak az embereknek homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek mindazon utálatosságok miatt, amelyeket elkövetnek benne.” A megjelölő munkát követően a hat fegyveres férfi azt a parancsot kapja, hogy végezzen mindazokkal, akiken nincsen jel. (Olvassátok fel: Ezékiel 9:1–6.)

¹¹ Tudjuk, hogy ennek a próféciának a beteljesedésében a „lenvászonba öltözött férfi” a szellemmel felkent keresztények maradékát jelképezi. A prédikáló- és tanítványképző munka által a felkent osztály jelképesen megjelöli azokat, akik Krisztus ’más juhainak’ a tagjaivá válnak (Ján 10:16). Mi a jel? Mintha csak ott lenne a homlokukon, a jel bizonyítja, hogy a juhok Jézus Krisztus önátadott, megkeresztelt tanítványai, és hogy magukra öltötték a Krisztuséhoz hasonló, új egyéniséget (Ef 4:20–24). Ezek a juhszerű személyek egy nyájat alkotnak a felkent keresztényekkel, és segítenek nekik abban a létfontosságú  munkában, hogy még másokat is meg tudjanak jelölni (Jel 22:17).

12. Hogyan világít rá Ezékielnek az emberek megjelöléséről szóló próféciája arra, hogy fontos a juhszerű emberek után kutatnunk?

¹² Ezékiel látomása rávilágít, miért annyira sürgős felkutatnunk azokat az embereket, akik „sóhajtoznak és nyögnek”. Életek forognak kockán. Jehova égi ítélet-végrehajtó erői, akiket a hat fegyveres férfi szemléltet, hamarosan el fogják pusztítani azokat, akiken nincs rajta a jelképes jel. Pál apostol erről az eljövendő ítéletről azt írta, hogy az Úr Jézus ’az ő hatalmas angyalai’ kíséretében „bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek” (2Tessz 1:7, 8). Figyeld meg, hogy az emberek az alapján lesznek megítélve, hogy hogyan reagáltak a jó hírre. Éppen ezért Isten üzenetét megállás nélkül hirdetni kell, egészen a végig (Jel 14:6, 7). Ez súlyos felelősséget ró Jehova minden önátadott szolgájára. (Olvassátok fel: Ezékiel 3:17–19.)

13. a) Milyen felelősséget érzett Pál apostol, és miért? b) Te milyen felelősséget érzel a területeden élő emberek iránt?

¹³ Pál apostol személyes felelősségének tartotta, hogy megossza a jó hírt másokkal. Ezt írta: „Görögöknek is, barbároknak is, bölcseknek is, ostobáknak is adósa vagyok: úgyhogy részemről megvan a buzgó készség, hogy hirdessem a jó hírt nektek is, akik ott, Rómában vagytok” (Róma 1:14, 15). Mivel Pál hálás volt az iránta tanúsított irgalomért, belső kényszert érzett arra, hogy segítsen másoknak is hasznot meríteni Isten ki nem érdemelt kedvességéből (1Tim 1:12–16). Úgy érezte, mintha minden egyes embernek, akivel találkozik, az adósa lenne, és csak akkor tudja az adósságot neki visszafizetni, ha megosztja vele a jó hírt. Te is úgy érzed, hogy adósa vagy a területeden élő embereknek? (Olvassátok fel: Cselekedetek 20:26, 27.)

14. Mi az elsődleges oka annak, hogy nyilvánosan és házról házra prédikálunk?

¹⁴ Fontos, hogy életeket mentsünk, de van egy sokkal nyomósabb oka a házról házra végzett prédikálásnak. A Malakiás 1:11-ben feljegyzett próféciában Jehova kijelenti: „Napkelettől napnyugatig nagy lesz az én nevem a nemzetek között . . . , és ajándékot visznek nevemnek, tiszta ajándékot; mert nagy lesz nevem a nemzetek között”. Ennek a próféciának a beteljesedésében Jehova önátadott szolgái nyilvánosan dicsőítik Jehova nevét szerte a földön, amint alázatosan végzik a szolgálatukat (Zsolt 109:30; Máté 24:14). Elsődlegesen azért prédikálunk nyilvánosan és házról házra, hogy „dicséretáldozatot” mutassunk be Jehovának (Héb 13:15).

Nagy horderejű események előtt állunk

15. a) Hogyan fokozták az izraeliták a tevékenységüket, amint körbejárták Jerikót a hetedik napon? b) Mire utal ez a prédikálómunkát illetően?

¹⁵ Mit tartogat a jövő a prédikálómunka számára? Jól szemlélteti ezt Jerikó ostroma, mely Józsué könyvében lett feljegyezve. Emlékezz vissza, hogy közvetlenül azelőtt, hogy Isten elpusztította Jerikót, az izraeliták azt az utasítást kapták, hogy hat napon át mindennap egyszer járják körül a várost. A hetedik napon azonban jelentősen fokozniuk kellett a tevékenységüket. Jehova így szólt Józsuéhoz: „hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják a kürtöket! És amikor fújják a kosszarvból készült kürtöket . . . , az egész nép hallasson hangos csatakiáltást. Ekkor a város falai teljesen leomlanak” (Józs 6:2–5). Elképzelhető, hogy a mi prédikálótevékenységünk is fokozódni fog. Semmi kétség  nem fér hozzá, hogy mire elpusztul ez a jelenlegi világrendszer, olyan hatalmas tanúskodás fog lezajlani Isten neve és az ő Királysága mellett, melyre még nem volt példa a világtörténelemben.

16–17. a) Mi valósul meg, mielőtt véget ér ’a nagy nyomorúság’? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁶ Eljöhet az az idő, amikor az általunk hirdetett üzenet olyan lesz, mint egy ’hangos csatakiáltás’. A Jelenések könyve az erőteljes ítéletüzeneteket ’jégesővel’ szemlélteti, melyben „minden jégdarab közel egy talentum * súlyú”. És a Jelenések 16:21 kijelenti: „szokatlanul nagy volt annak csapása.” Az, hogy a házról házra végzett szolgálat milyen szerepet fog játszani ezeknek a nagy jelentőségű ítéletüzeneteknek a kihirdetésében, majd csak később derül ki. De abban biztosak lehetünk, hogy mielőtt véget ér ’a nagy nyomorúság’, Jehova neve olyan széles körben ismert lesz, mint még soha azelőtt (Jel 7:14; Ez 38:23).

¹⁷ Amint várjuk az előttünk álló nagy horderejű eseményeket, bárcsak továbbra is buzgón hirdetnénk a Királyság jó hírét! Miközben ellátjuk ezt a megbízatásunkat, nehézségekkel kell szembenéznünk a házról házra végzett szolgálatban. Melyek ezek, és hogyan küzdhetjük le őket? A következő cikkben ezeket a kérdéseket fogjuk megbeszélni.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

• Mi a szentírási alapja a házról házra végzett prédikálásnak?

• Hogyan kapott hangsúlyt a házról házra végzett szolgálat a modern időkben?

• Miért kötelességük Jehova önátadott szolgáinak prédikálni?

• Milyen nagy horderejű események előtt állunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 4. oldalon]

Pál apostolhoz hasonlóan te is kötelességednek érzed, hogy prédikálj másoknak?

[Kép az 5. oldalon]

Knorr testvér 1953-ban