Nem féltünk, mert Jehova velünk volt

Egiptia Petridu elmondása alapján

A Tanúk 1972-ben Ciprus minden részéről Nicosiába gyűltek, hogy meghallgassák Nathan H. Knorr különleges előadását, aki akkor már hosszú ideje irányította Jehova Tanúi munkáját. Azonnal felismert, és még mielőtt bemutatkozhattam volna, ezt kérdezte: „Van valami híred Egyiptomból?” Knorr testvérrel húsz évvel korábban találkoztam a szülővárosomban, az egyiptomi Alexandriában.

ALEXANDRIÁBAN születtem 1914. január 23-án, négy gyerek közül a legidősebbként. Gyerekkoromban az otthonunk csupán egy kőhajításnyira volt a tengertől. Alexandria akkoriban csodálatos világváros volt, híressé tette az építészete és a történelme. Mivel az európaiak keveredtek az arabokkal, mi gyerekek megtanultunk angolul, arabul, franciául, olaszul és a családunk nyelvén, görögül is.

Az iskola befejezése után egy francia divatházban találtam munkát, ahol nagy örömmel terveztem és varrtam elegáns ruhákat előkelő hölgyeknek. Emellett nagyon vallásos voltam, és szívesen olvastam a Bibliát, még annak ellenére is, hogy keveset értettem belőle.

Ez idő tájt, az 1930-as évek közepén, találkoztam egy nagyszerű fiatalemberrel, aki ciprusi születésű volt. Teodotosz Petridisz amellett, hogy remek birkózó volt, kitanulta a cukrász mesterséget is, és egy jól ismert cukrászdában dolgozott. Teodotosz szerelmes lett belém, egy törékeny, barna hajú lányba. Sokszor szerenádozott az ablakom alatt, romantikus görög dalokat adott elő. 1940. június 30-án összeházasodtunk. Boldog időket éltünk. A lakásunk pont az édesanyámé alatt volt. Első gyermekünk, John 1941-ben született.

Megismerjük a bibliai igazságokat

Egy ideig Teodotosz nem volt elégedett a vallásunkkal, és kérdéseket tett fel a Bibliával kapcsolatban. Tudtomon kívül Jehova Tanúi tanulmányozni kezdték vele a Bibliát. Egy nap, mialatt otthon voltam a kisbabánkkal, egy hölgy kopogtatott az ajtón, és átnyújtott nekem egy kártyát, melyen bibliai üzenet volt. Udvariasságból, a teendőimet félbehagyva, elolvastam a kártyát, ő pedig felajánlott nekem néhány bibliai kiadványt. Meglepetésemre ezek ugyanolyan könyvek voltak, mint amilyeneket korábban Teodotosz hozott haza.

„Igen, ezek a könyvek megvannak nekem – mondtam. – Kérem, jöjjön be.” Azon nyomban kérdésekkel kezdtem ostromolni a Tanút,  Eleni Nikolaut. Ő türelmesen válaszolt nekem a Bibliát használva. Ez tetszett. Egyszer csak kezdett érthetővé válni a Biblia üzenete. Amikor egy pillanatra abbahagytuk a beszélgetést, Eleni észrevett egy fényképet a férjemről. „Én ismerem ezt az urat!” – kiáltott fel. Fény derült Teodotosz titkára. Meghökkentem. Teo keresztény összejövetelekre járt nélkülem. És még csak nem is szólt róla! Amikor aznap hazajött, ezt mondtam neki: „Ezen a héten én is elmegyek veled oda, ahová a múlt vasárnap mentél!”

Az első összejövetelen, amelyen részt vettem, egy körülbelül tíz főből álló csoport a Bibliában található Mikeás könyvét beszélte meg. Szivacs módjára szívtam magamba mindent. Attól kezdve péntek esténként George és Katerini Petraki eljöttek hozzánk, hogy tanulmányozzák velünk a Bibliát. Édesapám és a testvéreim többsége ellenséges volt, amiért a Tanúkkal tanulmányoztunk, de a húgom toleráns volt, jóllehet soha nem lett Tanú. Anyukám azonban elfogadta a bibliai igazságot. 1942-ben édesanyám, Teodotosz és én megkeresztelkedtünk a tengerben Alexandria partjainál a Jehovának tett önátadásunk jeleként.

Nehézségek jönnek

1939-ben kitört a II. világháború, és hamarosan egyre nagyobb méreteket öltött. Az 1940-es évek elejére Erwin Rommel német tábornok és tankcsapatai megközelítették El-Alameint, Alexandria pedig tele volt brit katonákkal. Tartós élelmiszert halmoztunk fel. Majd Teodotoszt megkérte a főnöke, hogy vezessen egy új cukrászdát a Szuez közelében lévő Port-Taufíkban, ezért odaköltöztünk. Két, görögül beszélő Tanú elkezdett keresni minket a városban. Bár a címünket nem tudták, addig prédikáltak házról házra, míg ránk nem bukkantak.

Mialatt Port-Taufíkban voltunk, tanulmányozni kezdtük a Bibliát Sztavrosz és Giula Kipraiosszal, valamint a gyermekeikkel, Totosszal és Georgiával. Mindannyian a jó barátaink lettek. Sztavrosz annyira élvezte a bibliatanulmányozást, hogy előfordult, hogy a házban lévő összes órát visszaállította egy órával, csak hogy lekéssük az utolsó vonatunkat, és maradjunk. A beszélgetéseink éjszakába nyúlóan folytatódtak.

Tizennyolc hónapig maradtunk Port-Taufíkban, majd visszatértünk Alexandriába, amikor az édesanyám megbetegedett. 1947-ben halt meg, hűségesen kitartott Jehova mellett. Újból tapasztaltuk, hogy miként bátorított minket Jehova az érett keresztény barátok építő társasága által. És nekünk is lehetőségünk volt vendégszeretetet mutatni olyan misszionáriusok iránt, akik úton a külföldi megbízatási helyükre egy kis időre megálltak Alexandriában, amikor a hajójuk kikötött.

 Örömök és gondok

1952-ben megszületett a második fiunk, James. Szülőkként felismertük, mennyire fontos, hogy a fiainkat szellemileg építő környezetben neveljük fel, ezért megnyitottuk az otthonunkat a rendszeres bibliatanulmányozási összejövetelek előtt, és gyakorta vendégül láttunk teljes idejű szolgákat. Ennek köszönhetően az idősebb fiunk, John megszerette a bibliai igazságot, és még tizenévesként úttörő lett. Ezzel egy időben esti iskolába járt, hogy befejezze a tanulmányait.

Nem sokkal ezután Teodotosznál súlyos szívbetegséget állapítottak meg, és azt tanácsolták neki, hogy ne folytassa az addigi munkáját. James fiunk ekkor csupán négyéves volt. Mihez kezdjünk most? Vajon Jehova nem ígérte meg, hogy „ne félj, mert én veled vagyok”? (Ézs 41:10). Képzeljétek el a meglepetésünket és az örömünket, amikor 1956-ban meghívást kaptunk, hogy szolgáljunk úttörőkként Iszmáilíjában, a Szuezi-csatorna közelében. A következő évekre a zavargások voltak jellemzőek Egyiptomban, és a testvéreinknek bátorításra volt szükségük.

1960-ban el kellett hagynunk Egyiptomot, mindegyikünk csupán egyetlen bőröndöt vihetett magával. Ciprusra költöztünk, arra a szigetre, ahol a férjem született. Teodotosz ekkor már nagyon beteg volt, nem tudott dolgozni. Egy kedves testvér és a felesége felajánlott nekünk egy lakást, mely az ő tulajdonuk volt. Sajnos két évvel később meghalt a férjem, és magamra maradtam a kis Jamesszel. John, aki szintén Ciprusra költözött, megnősült, és a saját családjára kellett gondot viselnie.

Gondoskodás a nehézségek idején

Később Sztavrosz és Dóra Kerisz felajánlották, hogy lakjunk velük a házukban. Térdre borultam, és megköszöntem Jehovának, hogy ismételten törődött a szükségleteinkkel (Zsolt 145:16). Majd Sztavrosz és Dóra úgy döntöttek, hogy eladják a házukat, és építenek egy újat egy Királyság-teremmel a földszinten. Nagyon kedvesek voltak, mert építettek egy kicsi, kétszobás lakrészt is Jamesnek és nekem.

Végül James megnősült, és a feleségével együtt úttörőként szolgált, amíg négy gyermekük  közül meg nem született az első. 1974-ben, két évvel Knorr testvér emlékezetes látogatása után, politikai zavargás tört ki Cipruson. Sokan, köztük Tanúk is, elmenekültek az otthonaikból, és új életet kellett kezdeniük másutt. John fiam is ezt tette. Kanadába költözött a feleségével és három gyermekükkel. De ugyanebben az időszakban örömmel tapasztaltuk, hogy egyre több Királyság-hírnök lett Cipruson.

Miután nyugdíjba mentem, még teljesebb mértékben ki tudtam venni a részem a szolgálatból. Néhány évvel ezelőtt azonban egy enyhe stroke-on estem át, és ezt követően a fiamhoz, Jameshez és a családjához költöztem. Később, amikor az egészségi állapotom rosszabbra fordult, kórházba kerültem több hétre, majd egy idősek otthonába. Az állandó fájdalom ellenére tanúskodom az ápolóknak, a betegeknek és a látogatóknak. Sok időt töltök tanulmányozással is, és szellemi testvéreim szeretetteljes segítsége révén el tudok járni a közeli gyülekezeti könyvtanulmányozásra.

Vigasz az életem alkonyán

Vigaszt nyújt, amikor olyanokról hallok, akiknek Teodotosz és én tudtunk segíteni. A gyermekeik és az unokáik közül sokan teljes idejű szolgálatot végeznek, vannak, akik Angliában, Ausztráliában, Görögországban, Kanadában és Svájcban szolgálnak. A fiam, John és a felesége Kanadában élnek a fiukkal. Az idősebb lányuk és a férje úttörő. A fiatalabb lányuk, Linda és a férje, Joshua Snape meghívást kaptak a Gileád Iskola 124. osztályába.

A fiam, James és a felesége jelenleg Németországban él. A fiaik közül kettő Bétel-szolga, az egyik Athénban, Görögországban, a másik pedig Seltersben, Németországban. A legkisebb fiuk, valamint a lányuk és a férje úttörő Németországban.

Mennyi mindent mesélünk majd édesanyámnak és drága Teodotoszomnak, amikor visszatérnek a feltámadáskor! Lenyűgözve látják majd, hogy milyen nagyszerű örökséget hagytak a családjukra. *

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 24. oldalon]

Újból tapasztaltuk, hogy miként bátorított minket Jehova az érett keresztény barátok építő társasága által

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

CIPRUS

NICOSIA

FÖLDKÖZI-TENGER

EGYIPTOM

KAIRÓ

El-Alamein

Alexandria

Iszmáilíja

Szuez

Port-Taufík

Szuezi-csatorna

[Forrásjelzés]

Based on NASA/​Visible Earth imagery

[Kép a 23. oldalon]

Teodotosszal 1938-ban

[Kép a 25. oldalon]

A fiam, John a feleségével

[Kép a 25. oldalon]

A fiam, James a feleségével