Tegyük egységessé a szívünket, és maradjunk lojálisak

„Igazságodban fogok járni. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet” (ZSOLT 86:11)

1–2. a) A Zsoltárok 86:2, 11 szerint mi fog segíteni abban, hogy hűségesek maradjunk Jehovához próbák vagy kísértések idején? b) Mikor kell dolgoznunk azon, hogy a lojalitásunk szívből fakadjon?

MIÉRT van az, hogy néhány keresztény évekig hűséges marad még bebörtönzés és üldözés ellenére is, később azonban enged az anyagiasságnak? A válasz a jelképes szívünkkel van kapcsolatban, vagyis az igazi énünkkel. A 86. zsoltár a lojalitást az egységes szívvel hozza összefüggésbe. Az egységes szív teljes, nincs megosztva. „Ó, őrizd meg lelkemet, mert lojális vagyok – imádkozott Dávid, a zsoltáríró. – Te vagy Istenem! Mentsd meg a te szolgádat, ki beléd veti bizalmát.” És ezt is mondta: „Oktass engem, ó, Jehova, utadra. Igazságodban fogok járni. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet” (Zsolt 86:2, 11).

² Ha nem bízunk Jehovában teljes szívünkkel, akkor néhány fontosnak vélt dolog vagy emberi kapcsolat meg fogja gyengíteni az igaz Isten iránti lojalitásunkat. Az önző vágyak hasonlóak a taposóaknákhoz, amelyek az út alatt rejtőznek. Még ha hűségesek maradtunk is Jehovához próbateljes körülmények között, könnyen belesétálhatunk Sátán csapdáiba. Mennyire fontos tehát már most dolgoznunk azon, hogy a Jehova iránti lojalitásunk szívből fakadjon, még mielőtt próbák vagy kísértések érnek minket. „Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet” – mondja a Biblia (Péld 4:23). Ezzel kapcsolatban fontos  leckéket tanulhatunk abból, ami a júdai prófétával történt, akit Jehova Izrael királyához, Jeroboámhoz küldött.

„Hadd adjak neked ajándékot”

3. Hogyan reagált Jeroboám az Isten prófétája által közölt ítéletüzenetre?

³ Képzeld magad elé a jelenetet. Isten embere éppen most mondta el kemény üzenetét Jeroboám királynak, aki Izrael északi tíztörzs-királyságában borjúimádatot vezetett be. A király nagyon dühös. Azt parancsolja az embereinek, hogy fogják el a hírvivőt. De Jehova nem hagyja el a szolgáját. A király dühében kinyújtja a kezét a próféta ellen, mire a keze hirtelen, egy csoda folytán elszárad, a hamis imádatban használt oltár pedig szétreped. Ekkor Jeroboám viselkedése hirtelen megváltozik. Így könyörög Isten emberének: „Enyhítsd meg, kérlek, Istenednek, Jehovának az arcát, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem.” A próféta imádkozik, és a király keze meggyógyul (1Kir 13:1–6).

4. a) Miért volt a király prófétának tett ajánlata tulajdonképpen a lojalitás próbája? b) Mit válaszolt a próféta?

⁴ Jeroboám ekkor ezt mondja az igaz Isten emberének: „Jöjj el velem a házba, egyél valamit, és hadd adjak neked ajándékot” (1Kir 13:7). Mihez kezdjen a próféta? Ítéletüzenetet vitt a királyhoz, most mégis elfogadja az ajánlatát? (Zsolt 119:113). Vagy elutasítsa a meghívását, bár úgy tűnik, hogy a királynak megszólalt a lelkiismerete? Semmi kétség, hogy Jeroboámnak nem okoz gondot fényűző ajándékokkal elhalmozni a barátait. Ha Isten prófétája titokban vágyik anyagi dolgokra, a király ajánlata bizony hatalmas kísértés neki. Jehova azonban ezt parancsolta a prófétának: „Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél.” Ezért a próféta határozottan ezt válaszolja a királynak: „Még ha a házad felét adnád is nekem, akkor sem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék ezen a helyen”. Aztán egy másik úton elhagyja Bételt (1Kir 13:8–10). Mit tanulhatunk a szívből fakadó lojalitásról abból, ahogyan a próféta döntött? (Róma 15:4).

’Legyünk elégedettek’

5. Miért mondhatjuk, hogy az anyagiasság lojalitás kérdése?

⁵ Az anyagiasság látszólag talán nem lojalitás kérdése, de voltaképpen mégis az. Bízunk Jehova ígéretében, hogy gondoskodni fog arról, amire tényleg szükségünk van? (Máté 6:33; Héb 13:5). Mindenáron meg akarunk szerezni olyan dolgokat, melyek kényelmesebbé tennék az életünket, még akkor is, ha jelenleg nem engedhetjük meg őket magunknak? Vagy le tudunk mondani róluk? (Olvassátok fel: Filippi 4:11–13.) Hajlunk arra, hogy feláldozzunk teokratikus kiváltságokat, csak hogy azonnal megkapjuk azt, amire vágyunk? Első helyen van az életünkben a Jehovának végzett lojális szolgálat? A válaszaink főként attól függnek, hogy teljes szívvel szolgáljuk-e Istent, vagy sem. „Az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze – írta Pál apostol. – Mert semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit. Így hát, ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Tim 6:6–8).

6. Milyen ’ajándékokat’ ajánlhatnak fel nekünk, és hogyan tudjuk eldönteni, hogy elfogadjuk-e őket, vagy sem?

⁶ Például a főnökünk felajánlhat nekünk egy előléptetést jobb fizetéssel és más anyagi előnyökkel. Vagy lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy jobban járnánk anyagilag, ha az ország egy másik részén, vagy egy másik országban keresnénk munkát. Az ilyen lehetőségekre először talán Jehova áldásaként tekintünk. De nem kellene megvizsgálnunk az indítékainkat, mielőtt döntést hozunk? A legfontosabb kérdés, melyet fel kell tennünk magunknak: „Hogyan fogja érinteni a döntésem a Jehovához fűződő kapcsolatomat?”

7. Miért fontos, hogy az anyagias vágyakat gyökerestől kitépjük a szívünkből?

⁷ Sátán rendszere minden lehetséges módon  megpróbál anyagiassá tenni minket. (Olvassátok fel: 1János 2:15, 16.) Az Ördög célja az, hogy megfertőzze a szívünket. Éppen ezért ébernek kell lennünk, hogy felismerjük és gyökerestől kitépjük a szívünkből az anyagias vágyakat (Jel 3:15–17). Jézusnak nem volt nehéz visszautasítania a világ összes királyságát, melyet Sátán ajánlott fel neki (Máté 4:8–10). Így figyelmeztet minket Jézus: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Luk 12:15). A lojalitás segíteni fog, hogy Jehovára támaszkodjunk, és ne saját magunkra.

Egy idős próféta „becsapta őt”

8. Hogyan lett próbára téve Isten prófétájának a lojalitása?

⁸ Ha Isten prófétája folytatta volna az útját hazáig, minden jól alakult volna. De szinte azonnal egy újabb próbával került szembe. „Bételben pedig lakott egy idős próféta – mondja a Biblia. – Elmentek hozzá a fiai, és elmondták neki”, mi minden történt aznap. Mikor meghallotta a történteket, azt kérte, hogy nyergeljenek föl neki egy szamarat, hogy utolérhesse Isten prófétáját. Egy kis idő elteltével rátalált a prófétára egy nagy fa alatt, és ezt mondta neki: „Jöjj el velem a házamhoz, és egyél kenyeret.” Amikor az igaz Isten embere visszautasította a meghívást, az idős ember ezt válaszolta neki: „Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám Jehova szava által: »Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon.«” De az Írások szerint „becsapta őt” (1Kir 13:11–18).

9. Mit mond a Szentírás azokról, akik félrevezetnek másokat, és kinek ártanak vele?

⁹ Bármi volt is az idős próféta indítéka, hazudott. Valamikor talán ő is Jehova hűséges prófétája volt, most azonban csalárdul cselekedett. A Szentírás határozottan elítéli az ilyen viselkedést. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:32.) Azok, akik félrevezetnek másokat, nemcsak a saját szellemiségüket teszik tönkre, de sokszor másoknak is kárt okoznak.

„Visszament” az idős emberrel

10. Mit tett Isten prófétája, amikor az idős ember meghívta, és mi lett ennek a következménye?

¹⁰ A júdai prófétának át kellett volna látnia az idős próféta fortélyán. Megkérdezhette volna magától: „Miért küldte Jehova valaki máshoz az angyalát az új utasításokkal?” Jehovát is megkérhette volna, hogy adjon neki világos útmutatást, de az Írásokból nem derül ki, hogy ezt megtette volna. „Visszament hát [az idős  emberrel], hogy kenyeret egyen házában, és vizet igyon.” Jehova ezt nem helyeselte. Amikor a becsapott próféta végül elindult Júdába, egy oroszlán rátalált, és megölte. Milyen tragikus vége lett egy prófétai életútnak! (1Kir 13:19–25). *

11. Miben mutatott nekünk jó példát Ahija?

¹¹ Ahija próféta viszont, akit Jehova elküldött, hogy kenje fel Jeroboámot királlyá, hűséges maradt még időskorában is. Amikor már idős és vak volt, Jeroboám elküldte hozzá a feleségét, hogy megtudja, mi fog történni a beteg fiával. A próféta bátran megmondta, hogy a fiú meg fog halni (1Kir 14:1–18). Ahija sok áldásban részesült. Ezek között volt az a kiváltsága is, hogy ő is hozzájárulhatott valamivel Isten ihletett Szavához. Mivel? Az írásait később Ezsdrás pap forrásanyagként használta fel (2Krón 9:29).

12–14. a) Mit tanulhatunk a fiatalabb próféta esetéből? b) Szemléltesd, miért fontos imával kísérve alaposan átgondolni a vének Biblián alapuló tanácsait.

¹² A Biblia nem mondja el, hogy a fiatal próféta miért nem kért tanácsot Jehovától, mielőtt elment az idős prófétával enni és inni. Lehet, hogy azt mondta neki az idős próféta, amit hallani szeretett volna? Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy Jehova követelményei helyesek, és el kell határoznunk, hogy ragaszkodni fogunk hozzájuk, bárhogyan alakuljanak is a dolgok.

¹³ Néhányan, amikor tanácsot kapnak, csak azt hallják meg, amit hallani szeretnének. Például egy hírnöknek felajánlhatnak egy olyan állást, amely mellett kevesebb ideje jut a családjára és a teokratikus tevékenységekre. A testvér talán egy vénhez fordul tanácsért. A vén azzal kezdi, hogy ő nincs felhatalmazva arra, hogy megmondja neki, hogyan tartsa el a családját. Aztán beszél a testvérrel arról, hogy milyen szellemi veszélyekkel járhat az, ha elfogadja az állásajánlatot. Vajon a testvér csak a vén bevezető szavaira fog emlékezni, vagy komolyan megfontolja azt is, amit azután hallott? Egyértelmű, hogy a testvérnek mérlegelnie kell, hogy szellemileg mi a legjobb neki.

¹⁴ Vizsgáljunk meg egy másik lehetséges helyzetet. Egy testvérnő, akinek a férje nem  hívő, a különélést fontolgatja, és egy vénhez fordul tanácsért. A vén kétségtelenül el fogja magyarázni a testvérnőnek, hogy ezt a döntést neki kell meghoznia. Azután talán megbeszélik a Biblia idevonatkozó tanácsait (1Kor 7:10–16). Vajon a testvérnő kellőképpen át fogja gondolni a vén szavait? Vagy a szívében már eldöntötte, hogy elhagyja a férjét? Bölcs lenne a részéről, ha a döntése előtt imával kísérve átgondolná a Biblián alapuló tanácsokat.

Legyünk szerények

15. Mit tanulunk Isten prófétájának a hibájából?

¹⁵ Tanulhatunk még mást is a júdai próféta hibájából? A Példabeszédek 3:5 ezt mondja: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj.” A próféta ez alkalommal a saját ítélőképességében bízott, ahelyett hogy Jehovára támaszkodott volna, mint ahogy korábban is tette. Ez az életébe került, és miatta elveszítette Isten előtt a jó hírnevét. A példája erőteljesen kihangsúlyozza, hogy mennyire fontos szerényen és lojálisan szolgálni Jehovát!

16–17. Mi lesz a segítségünkre abban, hogy lojálisak tudjunk maradni Jehovához?

¹⁶ Az önző szívünk hajlamos félrevezetni bennünket. „Csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes” (Jer 17:9). Ha lojálisak akarunk maradni Jehovához, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy levessük a régi egyéniséget, mely hajlamos elbizakodottan túllépni a hatáskörét, illetve a maga erejében bízni. Ugyanakkor fel kell öltenünk az új egyéniséget, „amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban”. (Olvassátok fel: Efézus 4:22–24.)

¹⁷ „A szerényeknél bölcsesség van” – jelenti ki a Példabeszédek 11:2. Ha szerényen Jehovára támaszkodunk, elkerülhetjük, hogy komoly hibákat kövessünk el. Például az elkeseredettség könnyen eltorzíthatja az ítélőképességünket (Péld 24:10). Lehet, hogy elfáradtunk a szent szolgálat valamelyik területén, és úgy érezzük, már eleget tettünk az évek folyamán, és itt az ideje, hogy mások vigyék a terheket. Vagy lehet, hogy vágyunk az úgynevezett „normális” életre. De ha ’megfeszített erővel küzdünk’, és ’mindig bőven van tennivalónk az Úr munkájában’, azzal megóvjuk a szívünket (Luk 13:24; 1Kor 15:58).

18. Mit tehetünk, ha nem tudjuk, hogyan döntsünk?

¹⁸ Időnként nehéz kérdésekben kell döntést hoznunk, és a helyes út nem mindig azonnal egyértelmű. Hajlunk arra, hogy a kezünkbe vegyük a dolgokat? Bármikor, amikor ilyen helyzetben vagyunk, bölcsen tesszük, ha kérjük Jehova segítségét. „Ha tehát valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen . . . ad mindenkinek” – mondja a Jakab 1:5. Égi Atyánk adni fog a szent szelleméből, hogy jó döntéseket tudjunk hozni. (Olvassátok fel: Lukács 11:9, 13.)

Határozd el, hogy lojális maradsz!

19–20. Mit határozzunk el?

¹⁹ Azután, hogy Salamon elfordult az igaz imádattól, viharos évek következtek, amelyek igencsak próbára tették Isten szolgáinak a lojalitását. Igaz, sokan megalkudtak ilyen vagy olyan módon, néhányan viszont lojálisak maradtak Jehovához.

²⁰ Mindennap hoznunk kell döntéseket, és ezek próbára teszik a lojalitásunkat. De mi is lehetünk hűségesek! Tegyük hát egységessé a szívünket, és maradjunk mindig lojálisak Jehovához, tudva, hogy továbbra is meg fogja áldani a lojálisait (2Sám 22:26).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Miért kell gyökerestől kitépnünk a szívünkből az anyagias vágyakat?

• Mi lesz a segítségünkre abban, hogy lojálisak tudjunk maradni Jehovához?

• Hogyan segíthet a szerénység, hogy lojálisak maradjunk Istenhez?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 9. oldalon]

Nehéz ellenállnod a kísértéseknek?

[Képek a 10. oldalon]

Átgondolod imával kísérve a Biblián alapuló tanácsokat?