Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tiszteld Jehovát azáltal, hogy méltóságteljesen viselkedsz

Tiszteld Jehovát azáltal, hogy méltóságteljesen viselkedsz

Tiszteld Jehovát azáltal, hogy méltóságteljesen viselkedsz

„Méltóság és pompa [Jehova] tevékenysége” (ZSOLT 111:3)

1–2. a) Mit jelent a „méltóság” szó? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

ARRA a kérdésre, hogy mit jelent a „méltóságteljes” szó, a tízéves Madison azonnal azt válaszolta, hogy „jól öltözött”. Ez a kislány talán nem is tudta, hogy a Biblia úgy beszél Istenről, mint aki ’méltóságba öltözött’ (Zsolt 104:1). Az emberekkel kapcsolatban a méltóság időnként azt is magában foglalja, hogy jól öltözöttek. Például Pál apostol szerette volna, hogy a keresztény asszonyok „jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat, nem különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel” (1Tim 2:9). De a méltóságteljes viselkedés, mely tiszteletet szerez Jehova ’méltóságának és pompájának’, többet jelent ennél (Zsolt 111:3).

2 A Bibliában a „méltóság” szóval visszaadott héber szót úgy is lehet fordítani, hogy „pompa”, „fenség”, „dicsőség” és „tisztelet”. Egy szótár meghatározása szerint a „méltóság” „az az állapot, amikor az embert értékesnek tartják, tisztelik, illetve becsülik”. Senki nem érdemel nagyobb tiszteletet és megbecsülést, mint Jehova. Ezért önátadott szolgáiként a beszédünknek és a tetteinknek méltóságot kell tükrözniük. De miért tudnak az emberek méltóságteljesen viselkedni? Hogyan nyilvánul meg Jehova méltósága és pompája? Milyen hatással legyen ránk Isten méltósága? Mit taníthat nekünk Jézus Krisztus a méltóságról? És hogyan tudunk méltóságteljesen viselkedni, miként Isten?

Miért tudunk méltóságteljesen viselkedni?

3–4. a) Hogyan tükrözzük vissza a méltóságot, mellyel fel vagyunk ruházva? b) Kire utal prófétailag a Zsoltárok 8:5–9? (Lásd a lábjegyzetet.) c) Kiket ruházott fel Jehova méltósággal a múltban?

3 Minden ember képes méltóságteljesen viselkedni, mivel Isten képmására van megalkotva. Jehova méltósággal ruházta fel az első embert azáltal, hogy megbízta a föld gondozásával (1Móz 1:26, 27). Még azután is kijelentette, hogy az emberre bízta a földet, miután az ember tökéletlenné vált. Így Isten továbbra is méltósággal ’koronázza meg’ az embereket. (Olvassátok fel: Zsoltárok 8:5–9.) * A méltóság, mellyel fel vagyunk ruházva, megkívánja, hogy méltóságteljesen viselkedjünk, vagyis hogy hódolattal és méltósággal dicsérjük Jehova fenséges nevét.

4 Jehova főként azokat ruházta fel méltósággal, akik szent szolgálatot végeztek neki. Méltósággal bánt Ábellel azáltal, hogy elfogadta az áldozatát, és visszautasította a bátyja, Káin felajánlását (1Móz 4:4, 5). Mózes azt az utasítást kapta, hogy ’adjon a méltóságából’ Józsuénak, aki Izrael következő vezetője lett (4Móz 27:20). Dávid fiáról, Salamonról a Biblia ezt írja: „Jehova ezután is felettébb naggyá tette Salamont egész Izrael szeme előtt, és olyan királyi dicsőséggel ruházta fel, amilyen egyetlen királynak sem volt őelőtte Izrael felett” (1Krón 29:25). Isten páratlan méltósággal ruházza fel a feltámasztott felkent keresztényeket, akik hűségesen hirdették „királysága pompájának dicsőségét” (Zsolt 145:11–13). Mivel Jézus ’más juhainak’ növekvő sokasága is így magasztalja Jehovát, nekik is áldásokkal járó és méltóságteljes szerepük van (Ján 10:16).

Hogyan nyilvánul meg Jehova méltósága és pompája?

5. Milyen nagy Jehova méltósága?

5 A zsoltáríró Dávid az egyik énekében szembeállítja Isten nagyságát az emberek kicsinységével: „Ó, Urunk, Jehova, mily fenséges a neved az egész földön, te, akinek méltóságáról az egeken túl is beszélnek!” (Zsolt 8:1). Jehova Isten az örökkévalóságtól az örökkévalóságig a világegyetem legfenségesebb és legméltóságteljesebb Személyisége. Vagyis már ’az ég és a föld’ megteremtése előtti időktől fogva az, és még azután is az, hogy a szándéka lenyűgözően beteljesedik, miszerint a föld Paradicsommá, az emberi család pedig tökéletessé válik (1Móz 1:1; 1Kor 15:24–28; Jel 21:1–5).

6. Miért mondta azt a zsoltáríró, hogy Jehova méltóságba öltözött?

6 Mennyire megérinthette az istenfélő zsoltárírót, amikor éjszaka látta a szikrázó „ékszerekkel” borított, csillagos ég néma pompáját. Csodálattal töltötte el az, ahogyan Isten ’kifeszítette az egeket, mint egy sátorlapot’, és úgy festette le Jehovát, mint aki méltóságba öltözött nagyszerű teremtői képessége révén. (Olvassátok fel: Zsoltárok 104:1, 2.) A láthatatlan, mindenható Teremtő méltósága és pompája nyilvánvaló a látható műveiből.

7–8. Milyen bizonyítékát adja Jehova méltóságának és pompájának az égbolt?

7 Gondolj például a tejútrendszerre. Ebben a csillagokból, bolygókból és naprendszerekből álló hatalmas óceánban a föld olyan parányinak tűnik, mint egy porszem a végtelen tengerparton. Csak a tejútrendszerben több mint 100 milliárd csillag van! Ha másodpercenként egy csillagot vennél számba, és ezt napi 24 órán át tennéd megállás nélkül, akkor több mint 3000 évig tartana, hogy eljuss 100 milliárdig!

8 Ha csak a tejútrendszerben 100 milliárd csillag van, mit mondhatunk a világegyetem többi részéről? A csillagászok számításai szerint a tejútrendszer egyike lehet annak a sok galaxisnak, melyek száma úgy 50 milliárd és 125 milliárd között van. Hány csillag van akkor az egész világegyetemben? A válasz minden bizonnyal felfoghatatlan. Jehova mégis „számba veszi a csillagok seregét, mindnyájukat nevükön szólítja” (Zsolt 147:4). Látva, hogy Jehova milyen méltóságba és pompába öltözött, ugye te is indíttatást érzel arra, hogy magasztald nagy nevét?

9–10. Hogyan magasztalja a kenyér Teremtőnk bölcsességét?

9 A fenséges egek után vessünk egy pillantást egy hétköznapi dologra, a kenyérre. Jehova nem csupán „megalkotta az eget és a földet”, hanem „kenyeret [is] ad az éhezőknek” (Zsolt 146:6, 7). Isten ’méltóságát és pompáját’ visszatükrözik a nagy művei, például az, hogy gondoskodott olyan növényekről, melyekből kenyeret készítenek. (Olvassátok fel: Zsoltárok 111:1–5.) Jézus arra tanította a követőit, hogy így imádkozzanak: „Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket” (Máté 6:11). A kenyér sok ókori nép, köztük az izraeliták egyik legfontosabb tápláléka volt. Annak ellenére, hogy a kenyeret egyszerű ételnek tartják, az a kémiai folyamat, mely néhány alapanyagot finom kenyérré változtat, egyáltalán nem egyszerű.

10 Abban az időben, amikor a Bibliát írták, az izraeliták búza- vagy árpalisztből és vízből készítettek kenyeret. Időnként kovászt, vagyis élesztőt is használtak. Ezek az egyszerű alkotórészek összekeverve meglepően sok kémiai vegyületet hoznak létre, melyek között aktív kapcsolat van, de hogy pontosan milyen, azt nem teljesen értik. Ezenkívül az is lenyűgözően bonyolult folyamat, ahogyan megemésztjük a kenyeret. Nem csoda, hogy a zsoltáríró így énekelt: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad” (Zsolt 104:24). Téged is arra indít mindez, hogy magasztald Jehovát?

Milyen hatással van rád Isten méltósága és pompája?

11–12. Milyen hatással lehet ránk, ha elmélkedünk Isten teremtésművén?

11 Nem kell csillagászoknak lennünk, hogy csodálattal töltsön el bennünket az éjszakai égbolt, sem vegyészeknek, hogy jóízűen együk a kenyeret. Azonban ha szeretnénk értékelni Teremtőnk pompáját, időt kell szánnunk arra, hogy elmerengjünk keze művein. Milyen hatással lehet ránk az ilyen elmélkedés? A hatása ugyanaz, mint amikor Jehova más tettein elmélkedünk.

12 Jehova hatalmas tetteiről – melyeket népe érdekében vitt véghez – Dávid így énekelt: „Méltóságod dicső pompájával és csodálatos tetteiddel foglalkozom” (Zsolt 145:5). Azáltal foglalkozunk ezekkel a tettekkel, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, és elmélkedünk az olvasottakon. Mi lesz az eredménye az ilyen elmélkedésnek? Jobban fogjuk értékelni Isten méltóságát és pompáját. Így minden bizonnyal indíttatást érzünk arra, hogy csatlakozva Dávidhoz, mi is tiszteletet mutassunk Jehova iránt, és ezt mondjuk: „én pedig hírül adom nagy voltodat” (Zsolt 145:6). Az Isten csodálatos tettein való elmélkedésnek meg kell erősítenie a vele ápolt kapcsolatunkat, és arra kell indítania, hogy lelkesen és elszántan beszéljünk róla másoknak. Te buzgalommal hirdeted a jó hírt, és lelkesen segítesz az embereknek, hogy értékeljék Jehova Isten méltóságát, pompáját és fenségét?

Jézus tökéletesen visszatükrözi Isten méltóságát

13. a) A Dániel 7:13, 14 szerint mivel ruházta fel Jehova a Fiát? b) Hogyan bánik Jézus mint Király az alattvalóival?

13 Isten Fia, Jézus Krisztus buzgalommal hirdette a jó hírt, és tisztelte méltóságteljes és fenséges égi Atyját. Jehova különleges méltósággal ruházta fel egyszülött Fiát, azáltal hogy ’uralkodói hatalmat és királyságot’ adott neki. (Olvassátok fel: Dániel 7:13, 14.) Ennek ellenére Jézus nem gőgös vagy rideg. Épp ellenkezőleg, ő könyörületes Uralkodó, aki megérti alattvalói korlátait, és méltósággal bánik velük. Figyelj meg egy példát azzal kapcsolatban, hogy Jézus mint Király-jelölt miként bánt az emberekkel, különösen a megvetettekkel, és azokkal, akik látszólag nem voltak méltók a szeretetre.

14. Hogyan tekintették a leprásokat az ókori Izraelben?

14 Az ókorban a leprával sújtott emberekre sokszor gyötrelmes, lassú halál várt. A leprás személy testrészeire fokozatosan terjedt át a betegség. Egy leprás meggyógyítását majdnem olyan lehetetlennek tartották, mint egy halott feltámasztását (4Móz 12:12; 2Kir 5:7, 14). A leprásokat tisztátalannak nyilvánították, irtóztak tőlük, és a társadalom kivetette őket. Ha emberek közelébe értek, ezt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!” (3Móz 13:43–46). Olyanok voltak, mint a halottak. A rabbinikus feljegyzések azt írják, hogy egy leprás csak körülbelül 1,7 méterre közelíthetett meg másokat. Egy beszámoló szerint egy vallási vezető, amikor meglátott egy leprást, jóllehet az messze volt tőle, kövekkel dobálta meg, hogy távol tartsa magától.

15. Hogyan bánt Jézus egy leprással?

15 Figyelemre méltó azonban, hogy Jézus miként viszonyult egy lepráshoz, aki odament hozzá, és könyörgött, hogy gyógyítsa meg. (Olvassátok fel: Márk 1:40–42.) Ahelyett, hogy elküldte volna, könyörületesen és méltósággal bánt a férfival, akit mások megvetettek. Egy szánalomra méltó embert látott benne, akinek enyhülésre volt szüksége. Szíve arra indította, hogy könyörületes érzéseit azonnal tettekben nyilvánítsa ki. Kinyújtotta a kezét, megérintette és meggyógyította a leprást.

16. Milyen tanulságot vontál le abból, ahogyan Jézus másokkal bánt?

16 Követőiként hogyan utánozhatjuk Jézus bánásmódját, mely által visszatükrözte Atyja méltóságát? Az egyik mód az, hogy felismerjük, minden ember megérdemli, hogy megkapja a kellő tiszteletet és megbecsülést, függetlenül a társadalmi helyzetétől, az egészségétől vagy a korától (1Pét 2:17). Azoknak, akiknek felvigyázói szerepük van – például a férjeknek, a szülőknek és a keresztény véneknek –, különösen fontos, hogy méltósággal bánjanak a gondjaikra bízott személyekkel, hozzájárulva ahhoz, hogy így azok megőrizzék az önbecsülésüket. A Biblia ekként hangsúlyozza, hogy ez minden keresztényre nézve követelmény: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10).

Méltóságteljes viselkedés az imádatban

17. Mit tanulhatunk a Szentírásból arról a méltóságteljes viselkedésről, amelynek Jehova imádatakor kell jellemeznie minket?

17 Amikor Jehova imádatában veszünk részt, akkor különösen figyelnünk kell arra, hogy méltóságteljesen viselkedjünk. „Ügyelj a járásodra, ha az igaz Isten házába mész” – mondja a Prédikátor 5:1. Mózes és Józsué is azt a parancsot kapta, hogy vegye le a saruját a lábáról, amikor szent helyen van (2Móz 3:5; Józs 5:15). Azért kellett ezt megtenniük, hogy kifejezzék a tiszteletüket, illetve a hódolatukat. Az izraelita papoknak kötelező volt vászonalsót viselniük, hogy ’eltakarják meztelen testüket’ (2Móz 28:42, 43). Ennek köszönhetően nem fordulhatott elő, hogy szemérmetlenül jelenjenek meg, amikor az oltárnál szolgáltak. A papok családjában mindenkinek követnie kellett a méltóságteljes viselkedés isteni irányadó mértékét.

18. Mit foglal magában a méltóságteljes viselkedés Jehova imádatában?

18 Tehát az imádatban a méltóságteljes viselkedés tiszteletet foglal magában. Ahhoz, hogy kiérdemeljük mások tiszteletét, tisztelettel kell bánnunk velük. Fontos, hogy a ránk jellemző méltóságteljes viselkedés több legyen, mint csupán látszat vagy külszín. Túl kell mennie azon, amit az emberi szem lát. A szívünkből kell fakadnia, melyet Isten lát (1Sám 16:7; Péld 21:2). A méltóságteljes viselkedésnek hatással kell lennie a tetteinkre, a hozzáállásunkra, a másokkal ápolt kapcsolatunkra, és még arra is, hogy miként gondolkodunk magunkról. Valójában mindig nyilvánvalónak kell lennie, bármit mondunk vagy teszünk. Amikor a viselkedésünkről, a modorunkról, az öltözetünkről és az ápoltságunkról van szó, megszívleljük Pál apostol szavait: „Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra, hogy ne emelhessenek kifogást a szolgálatunk ellen, hanem minden módon Isten szolgáiként ajánljuk magunkat” (2Kor 6:3, 4). ’A mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását ékesítjük mindenben’ (Tit 2:10).

Továbbra is viselkedjünk méltóságteljesen, miként Isten

19–20. a) Milyen nagyszerű módja van annak, hogy méltóságteljesen viselkedjünk? b) Mi legyen az elhatározásunk a méltóságteljes viselkedéssel kapcsolatban?

19 A felkent keresztények, akik „nagykövetek . . . Krisztust helyettesítve”, méltóságteljesen viselkednek (2Kor 5:20). A ’más juhok’, akik lojálisan támogatják őket, a messiási Királyság méltóságteljes küldöttei. Egy nagykövet vagy egy küldött bátran és méltósággal beszél a kormánya érdekében. Ezért méltósággal és bátran kell szót emelnünk Isten kormányzata, a Királyság mellett (Ef 6:19, 20). És amikor „jó hírt” viszünk másoknak „valami jobbról”, vajon nem méltósággal ruházzuk fel őket? (Ézs 52:7).

20 El kell határoznunk, hogy dicsőíteni fogjuk Istent azáltal, hogy méltóságteljesen viselkedünk, ahogyan ő (1Pét 2:12). Mindig mutassunk mélységes megbecsülést iránta, valamint az imádata és a hívőtársaink iránt. És bárcsak örömmel töltené el Jehovát – aki méltóságba és pompába öltözött –, hogy méltó módon mutatunk be imádatot neki.

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. A 8. zsoltárban Dávid kijelentései prófétailag a tökéletes emberre, Jézus Krisztusra is utalnak (Héb 2:5–9).

Hogyan válaszolnál?

• Milyen hatással legyen ránk az, hogy értékeljük Jehova méltóságának a pompáját?

• Mit tanulhatunk a méltóságteljes bánásmódról abból, ahogyan Jézus bánt egy leprással?

• Miben nyilvánul meg az, hogy méltóságteljesen tiszteljük Jehovát?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 12. oldalon]

Miben nyilvánult meg az, hogy Jehova méltósággal bánt Ábellel?

[Kép a 14. oldalon]

Jehova nagy művei nyilvánvalóak még abból is, hogy gondoskodott kenyérről

[Kép a 15. oldalon]

Mit tanultál a méltóságteljes bánásmódról abból, ahogyan Jézus bánt egy leprással?

[Kép a 16. oldalon]

A méltóságteljes imádat magában foglalja, hogy tiszteljük Jehovát