Olvasók kérdései

A hébereknek írt levelében Pál apostol beszél ’a kézrátételről’. A vének kinevezésére gondolt, vagy valami másra? (Héb 6:2).

Nem lehetünk dogmatikusak, de Pál a kézrátétellel valószínűleg arra utalt, amikor valakit felruháznak a szellem ajándékaival.

Igaz, a Biblia beszél a kézrátételről teokratikus kinevezésekkel kapcsolatban is. Mózes „rátette a kezét” Józsuéra, amikor kinevezte utódjának (5Móz 34:9). A keresztény gyülekezetben néhány képesített férfi kézrátétel által lett kinevezve (Csel 6:6; 1Tim 4:14). Pál pedig arra intette Timóteuszt, hogy egy férfira se tegye rá a kezét elhamarkodottan (1Tim 5:22).

Itt viszont Pál arra ösztönzi a héber keresztényeket, hogy ’törjenek előre az érettség felé’ most, hogy elhagyták az „alaptant”. Aztán felsorolta, hogy mi tartozik ebbe: ’a holt cselekedetek megbánása és az Isten iránti hit, a keresztségekről szóló tanítás és a kézrátétel’ (Héb 6:1, 2). Egy vén kinevezése vajon tényleg csak egy alapdolog lenne, mely után még előre kell törnie az érettség felé? Nem. A gyülekezetben a véni megbízatás olyan cél, amelyre érett testvérek törekednek, és amelyet aztán nagyra becsülnek (1Tim 3:1).

A kézrátételnek azonban egy másik szerepe is volt. Az első században Jehova elvetette népét, a test szerinti Izraelt, és a szellemi Izraelt választotta helyette, vagyis a felkent keresztények gyülekezetét (Máté 21:43; Csel 15:14; Gal 6:16). Ezt a váltást bizonyították a szellem természetfölötti ajándékai, mint például a nyelveken szólás (1Kor 12:4–11). Amikor Kornéliusz és a háznépe hívők lettek, ezek az újak is kaptak a szent szellemből, ami abból látszott, hogy ’nyelveken szóltak’ (Csel 10:44–46).

Voltak, akik kézrátétellel kapták meg a természetfölötti ajándékokat. Amikor Fülöp hirdette a jó hírt Szamáriában, sokan megkeresztelkedtek. A vezető testület ekkor odaküldte Péter és János apostolt. Miért? Ezt olvashatjuk: „Akkor [Péter és János] rájuk [a nemrég megkereszteltekre] tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.” Ez minden bizonnyal azt jelentette, hogy megkapták a szellem ajándékait, olyan képességeket, amelyek mások számára is észrevehetőek voltak. Ezt abból tudjuk, hogy amikor Simon, aki korábban mágiát űzött, látta, hogy a szellem mit tesz lehetővé, mohón meg akarta vásárolni azt a képességet, hogy ha ráteszi a kezét valakire, akkor az megkapja a szent szellemet, és természetfölötti dolgokra legyen képes (Csel 8:5–20). Később Efézusban megkeresztelkedett 12 személy. „Amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem, és kezdtek nyelveken szólni és prófétálni” – írja a Biblia (Csel 19:1–7; vesd össze: 2Timóteusz 1:6).

Ezek alapján, amikor Pál a Héberek 6:2-ben a kézrátételről beszélt, nyilvánvalóan arra utalt, amikor egy új hívőt felruháznak a szellem ajándékaival.