Főbb gondolatok a Titusznak, a Filemonnak és a hébereknek írt levelekből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok a Titusznak, a Filemonnak és a hébereknek írt levelekből
PÁL APOSTOL, valamivel azután, hogy kiszabadul az első római bebörtönzéséből i. sz. 61-ben, ellátogat Kréta szigetére. Látva az ottani gyülekezetek szellemi állapotát, hátrahagyja Tituszt, hogy erősítse őket. Később, valószínűleg Makedóniából, levelet ír Titusznak, hogy segítsen neki ellátni a felelősségeit, és apostoli megerősítést adjon a munkájához.
Korábban, röviddel azelőtt, hogy kiszabadult a börtönből i. sz. 61-ben, Pál levelet írt Filemonnak, egy Kolosszéban élő keresztény testvérnek. Ebben személyes kérést intézett barátjához.
I. sz. 61 táján Pál a Júdeában élő héber hívőknek is írt egy levelet, melyben rámutat, hogy mennyivel magasabb rendű a keresztényiség a zsidó rendszernél. Mindhárom levél értékes tanácsokat tartalmaz számunkra (Héb 4:12).
MARADJUNK SZELLEMILEG EGÉSZSÉGESEK
Pál, miután útmutatást ad Titusznak, hogy ’nevezzen ki véneket városonként’, azt tanácsolja neki, hogy ’továbbra is feddje [a nyakasokat] szigorúsággal, hogy egészségesek legyenek a hitben’. A krétai gyülekezetek minden tagját arra buzdítja, hogy ’mondjanak nemet az istentelenségnek, s józan gondolkodással éljenek’ (Tit 1:5, 10–13; 2:12).
Pál további tanácsokat ad, hogy segítsen a Krétán élő testvéreknek, hogy szellemileg egészségesek maradjanak. Arra inti Tituszt, hogy kerülje a „kérdések felőli bolond vitákat . . . és a Törvény körüli harcokat” (Tit 3:9).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:15 – Hogyan lehet „minden tiszta a tisztáknak”, de semmi sem tiszta „a beszennyezetteknek és hitetleneknek”? A válasz annak megértésében rejlik, hogy mit értett Pál a „minden” szó alatt. Nem olyan dolgokról beszélt, melyeket Isten írott Szava határozottan megtilt, hanem olyanokról, melyeknél a Szentírás megengedi, hogy a keresztények különbözőképpen döntsenek. Azoknak, akik Isten irányadó mértékeivel összhangban gondolkodnak, az ilyen dolgok tiszták. Ennek az ellenkezője igaz azokra, akiknek a gondolkodása eltorzult, és akiknek a lelkiismerete be van szennyezve. *
3:5 – Hogyan ’menti meg’ Isten a felkent keresztényeket „fürdő révén” és ’újítja meg őket a szent szellem által’? Isten fürdő révén menti meg őket abban az értelemben, hogy megfürdeti, vagyis megtisztítja őket Jézus vérével a váltságáldozat alapján. ’Megújulnak a szent szellem által’, mivel ’új teremtéssé’ válnak mint Isten szellem által született fiai (2Kor 5:17).
Tanulságok nekünk:
1:10–13; 2:15 A keresztény felvigyázóknak bátran ki kell igazítaniuk a gyülekezetben lévő hiányosságokat.
2:3–5 Ahogy az első században, az érett keresztény testvérnőknek ma is fontos, hogy „legyenek istentisztelők magaviseletükben, nem rágalmazók, nem is sok bor rabjai, jóra tanítók”. Így hatékonyan tudják személyesen oktatni a gyülekezetben lévő „fiatal asszonyokat”.
3:8, 14 Ha ’mindig arra irányítjuk az elménket, hogy jó cselekedetekkel legyünk elfoglalva’, az ’jó és hasznos’, mivel segít nekünk, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten szolgálatában, és távol tart minket a gonosz világtól.
BUZDÍTÁS „A SZERETET ALAPJÁN”
Pál megdicséri Filemont, mivel példát mutat ’a szeretetben és a hitben’. Pálnak ’nagy örömére és vigasztalására’ szolgál, hogy Filemon a felüdülés forrása a keresztény társainak (Filem 4, 5, 7).
Pál jó példát mutat minden felvigyázónak, amikor az Onézimusszal kapcsolatos kényes kérdésben nem utasít, hanem buzdít „a szeretet alapján”. Ezt írja Filemonnak: „Abban bízva írok neked, hogy eleget teszel e kérésnek, mivel tudom, hogy még többet is megteszel, mint amit mondok” (Filem 8, 9, 21).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
10, 11, 18 – Hogyan lett Onézimusz „hasznos”, bár korábban ’nem vették hasznát’? Onézimusz nem volt szolgálatkész rabszolga. Megszökött Filemon házából, Kolosszéból, és Rómába menekült. Valószínűleg lopott is az urától, hogy fedezni tudja ennek az 1400 kilométeres útnak a költségeit. Filemon valóban nem vette hasznát. De Rómában Pál segített Onézimusznak, hogy kereszténnyé váljon. Most, mint szellemi testvér, ez a rabszolga, akinek korábban ’nem vették hasznát’, „hasznos” lett.
15, 16 – Miért nem kérte Pál Filemont arra, hogy szabadítsa fel Onézimuszt? Pál szorosan ragaszkodni akart a megbízatásához, hogy ’prédikálja Isten királyságát, és tanítsa az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat’. Ezért úgy döntött, hogy távol tartja magát a társadalmi kérdésektől, például a rabszolgaságot érintő ügyektől (Csel 28:31).
Tanulságok nekünk:
2 Filemon lehetővé tette, hogy keresztény összejövetelek legyenek az otthonában. Számunkra is kiváltság, ha szántóföldi összejöveteleket tartanak az otthonunkban (Róma 16:5; Kol 4:15).
4–7 Legyünk kezdeményezők, és dicsérjük meg azokat a hívőtársainkat, akik példamutatók a hitben és a szeretetben.
15, 16 Nem szabad engednünk, hogy a kedvezőtlen események túlzott aggodalmakat okozzanak. A dolgok jóra fordulhatnak, mint ahogy ez Onézimusz esetében is történt.
21 Pál számított rá, hogy Filemon megbocsát Onézimusznak. Tőlünk is elvárható, hogy megbocsássunk egy testvérnek, aki talán megsértett minket (Máté 6:14).
„TÖRJÜNK ELŐRE AZ ÉRETTSÉG FELÉ”
Annak bizonyítására, hogy a Jézus áldozatába vetett hit magasabb rendű a Törvény szerinti cselekedeteknél, Pál kiemeli a keresztényiség Megalapítójának, az ő papi mivoltának és áldozatának, valamint az új szövetségnek a kiválóságát (Héb 3:1–3; 7:1–3, 22; 8:6; 9:11–14, 25, 26). Ez az ismeret biztosan segített a héber keresztényeknek, hogy kitartsanak, annak ellenére, hogy a zsidók üldözték őket. Pál arra ösztönzi héber hívőtársait, hogy ’törjenek előre az érettség felé’ (Héb 6:1).
Mennyire fontos a hit egy kereszténynek? „Hit nélkül . . . lehetetlen Isten kedvére lenni” – írja Pál. Arra buzdítja a hébereket, hogy ’kitartással fussák az eléjük helyezett versenyt’ a hitben (Héb 11:6; 12:1).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:14, 15 – Az, hogy Sátánnak „megvannak az eszközei, hogy halált okozzon”, azt jelenti, hogy ő bárkinek a halálát elő tudja idézni, akinek csak akarja? Nem, nem azt jelenti. Azonban Sátán az Édenben elkövetett gonosz tette óta folyamatosan halált okoz a hazugságaival, mivel Ádám vétkezett, és továbbadta a bűnt és a halált az emberi családnak (Róma 5:12). Ezenkívül Sátán földi ügynökei üldözték és üldözik Isten szolgáit, egészen azok haláláig, ugyanúgy, ahogy Jézussal is tették. De ez nem jelenti azt, hogy Sátánnak korlátlan hatalma van ahhoz, hogy bárkit megöljön, akit csak akar. Ha ez így lenne, akkor kétségkívül már réges-rég elpusztította volna Jehova imádóit. Jehova megvédi a népét mint csoportot, és nem hagyja, hogy Sátán megsemmisítse. Még ha Isten meg is engedi, hogy néhányunk meghaljon Sátán támadásai következtében, biztosak lehetünk benne, hogy helyre fog állítani minden bennünket ért kárt.
4:9–11 – Hogyan ’megyünk be Isten nyugalmába’? A hatodik teremtési nap végén Isten megnyugodott a munkáitól, bízva abban, hogy a földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándéka meg fog valósulni (1Móz 1:28; 2:2, 3). Úgy ’megyünk be ebbe a nyugalomba’, ha felhagyunk az önigazoló tettekkel, és elfogadjuk azt az elrendezést, melyről Isten a megmentésünk érdekében gondoskodott. Ha hitet gyakorlunk Jehovában, és engedelmesen követjük a Fiát, ahelyett, hogy önző érdekeket hajszolnánk, akkor mindennap felüdítő és megnyugtató áldásokban lesz részünk (Máté 11:28–30).
9:16 – Ki az újszövetség ’emberi szövetségkötője’? Az új szövetség létrehozója Jehova, „az emberi szövetségkötő” pedig Jézus. Ő ennek a szövetségnek a Közvetítője, és a halálával gondoskodott arról az áldozatról, melyre szükség volt a szövetség érvényesítéséhez (Luk 22:20; Héb 9:15).
11:10, 13–16 – Milyen „várost” várt Ábrahám? Ez nem egy szó szerinti város volt, hanem egy jelképes. Ábrahám az ’égi Jeruzsálemet’ várta, melyet Krisztus Jézus és az ő 144 000 társuralkodója alkot. Ezekre a társuralkodókra égi dicsőségükben szintén úgy utalnak, mint ’a szent városra, az Új Jeruzsálemre’ (Héb 12:22; Jel 14:1; 21:2). Ábrahám arra várt, hogy Isten Királyágának uralma alatt élhessen.
12:2 – Mi volt a Jézus ’elé helyezett öröm’, amiért „kínoszlopot tűrt kitartással”? Ez az az öröm volt, hogy láthatta mit fog megvalósítani a szolgálata, például megszenteli Jehova nevét, igazolja Isten szuverenitását, és megváltja az emberiséget a haláltól. Jézus arra a jutalomra is előre tekintett, hogy Királyként fog uralkodni és Főpapként fog szolgálni az emberiség javára.
13:20 – Miért utalnak úgy az újszövetségre, mint ami „örök”? Három okból: 1. Sohasem fogja másik felváltani, 2. az áldásai maradandók, 3. a ’más juhok’ Armageddon után továbbra is hasznot fognak meríteni az újszövetség elrendezéséből (Ján 10:16).
Tanulságok nekünk:
5:14 Szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Szavát, a Bibliát, és alkalmaznunk kell a tanultakat. Csak így lehet ’edzett érzékelőképességünk a helyes és a helytelen közötti különbségtételre’ (1Kor 2:10).
6:17–19 Az Isten ígéretén és esküjén alapuló szilárd reménységünk segíteni fog, hogy ne térjünk le az igazság útjáról.
12:3, 4 Ahelyett, hogy ’megfáradnánk és ellankadnánk lelkünkben’ a kisebb próbák és az ellenállás miatt, melyekkel talán szembe kell néznünk, előre kell haladnunk az érettség felé, és meg kell tanulnunk egyre jobban elviselni a próbákat. El kell határoznunk, hogy kitartunk „egészen a vérig”, vagyis a halálig (Héb 10:36–39).
12:13–15 Nem szabad engednünk, hogy egy „mérges gyökér” – vagyis bárki a gyülekezetből, aki hibát talál abban, ahogyan a dolgok mennek – megakadályozzon minket abban, hogy ’egyenes ösvényeket készítsünk a lábunknak’.
12:26–28 A nem Isten keze által ’alkotott dolgokra’, az egész jelenlegi világrendszerre, még a gonosz ’égre’ is halálos rázkódás vár. Amikor ez megtörténik, csak azok fognak megmaradni, „amik nem rázkódnak”, vagyis a Királyság és annak támogatói. Létfontosságú tehát, hogy buzgón hirdessük a Királyságot, és az alapelvei szerint éljünk.
13:7, 17 Ha továbbra is szem előtt tartjuk azt a figyelmeztetést, hogy engedelmeskedjünk a gyülekezeti felvigyázóknak, és rendeljük alá magunkat nekik, az segít majd, hogy együttműködők legyünk.
[Lábjegyzet]