Megelőzöl másokat a tiszteletadásban?
Megelőzöl másokat a tiszteletadásban?
„A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (RÓMA 12:10)
1. Mi nem szokás ma már sok helyen a világon?
A VILÁG némely részén az a szokás, hogy a gyerekek a felnőttek iránti megbecsülésük jeleként tisztelettudóan letérdelnek a társaságukban. Így nem látszanak magasabbnak, mint a náluk idősebbek. Ezekben a közösségekben az is tiszteletlenségnek számít, ha egy gyerek hátat fordít egy felnőttnek. Bár a tisztelet kimutatásának különféle módjai vannak a különböző kultúrákban, az effajta tisztelet kimutatása a mózesi törvényre emlékeztet minket. Ezt a parancsot olvashatjuk benne: „Az ősz haj előtt [tiszteletből] kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt” (3Móz 19:32). Sajnálatos, hogy ma már sok helyen nem szokás tiszteletet adni másoknak. Az igazat megvallva, inkább a tiszteletlenség vált mindennapossá.
2. Isten Szava szerint kit tiszteljünk?
2 Isten Szava nagyon nagy értéknek tartja a tiszteletadást. Azt mondja nekünk, hogy tiszteljük Jehovát és Jézust (Ján 5:23). Arra is parancsot kapunk, hogy adjuk meg a tiszteletet a családtagjainknak, a hívőtársainknak és a gyülekezeten kívül álló személyeknek is (Róma 12:10; Ef 6:1, 2; 1Pét 2:17). Milyen módokon tudjuk kimutatni a tiszteletünket Jehova iránt? Hogyan mutathatjuk ki a tiszteletünket vagy mély megbecsülésünket keresztény testvéreink iránt? Ezeket és ezekhez kapcsolódó kérdéseket fogunk most megvizsgálni.
Tiszteld Jehovát és a nevét
3. Mi az egyik fontos módja a Jehova iránti tiszteletadásnak?
3 A Jehova iránti tiszteletadás egyik fontos módja az, ha kellő tiszteletben részesítjük a nevét. Végül is mi vagyunk az a ’nép, melyet a nevének szerzett’ (Csel 15:14). Igazán nagy megtiszteltetés a mindenható Istennek, Jehovának a nevét viselni. Mikeás próféta ezt mondta: „minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5). Oly módon ’járunk Jehova nevében’, hogy nap mint nap igyekszünk úgy élni, hogy az jó fényt vessen a névre, melyet viselünk. Amire Pál figyelmeztette a Rómában élő keresztényeket, az ránk is vonatkozik. Ha nem élünk összhangban a jó hírrel, melyet prédikálunk, akkor „káromolják” Isten nevét, tönkreteszik a jó hírnevét (Róma 2:21–24).
4. Hogyan tekinted azt a kiváltságot, hogy tanúskodhatsz Jehováról?
4 A tanúskodómunkánkkal is tiszteljük Jehovát. A múltban Jehova megkérte Izrael nemzetének a tagjait, hogy legyenek a tanúi, ők azonban nem teljesítették ezt a szerepüket (Ézs 43:1–12). Sokszor hátat fordítottak Jehovának, és „fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!” (Zsolt 78:40, 41). Végül a nemzet teljesen elvesztette Jehova kegyét. Mi azonban ma hálásak vagyunk azért a kiváltságért, hogy tanúskodhatunk Jehováról, és ismertté tehetjük a nevét. Azért tesszük ezt, mert szeretjük őt, és vágyunk rá, hogy a neve meg legyen szentelve. Hogyan is tudnánk megállni, hogy ne prédikáljunk, hiszen ismerjük az igazságot égi Atyánkról és a szándékairól! Ugyanúgy érzünk, mint Pál apostol, amikor ezt mondta: „szükség nehezedik rám. Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Kor 9:16).
5. Hogyan függ össze a Jehovába vetett hit az iránta tanúsított tisztelettel?
5 A zsoltáríró Dávid kijelentette: „Akik ismerik a nevedet, bíznak benned, mert nem hagyod el a téged keresőket, ó, Jehova!” (Zsolt 9:10). Ha igazán ismerjük Jehovát, és azzal a tisztelettel tekintünk a nevére, amelyet a neve megkíván, bízni fogunk Jehovában éppen úgy, ahogyan a régi hűséges szolgái bíztak benne. Így bízni és hinni benne, szintén egy módja annak, ahogyan tiszteletet adhatunk neki. Figyeljük meg, hogyan hozza összefüggésbe Isten Szava a Jehovába vetett bizalmat az iránta tanúsított tisztelettel. Amikor az ókori Izrael nem bízott Jehovában, ő ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem tisztel még engem ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem mindazon jel ellenére sem, melyet bemutattam közöttük?” (4Móz 14:11). Ennek az ellenkezője is igaz. Ha bízunk Jehovában, hogy megvéd és fenntart minket még a megpróbáltatások idején is, azzal azt mutatjuk ki, hogy tiszteljük őt.
6. Mi indít minket arra, hogy mélységesen tiszteljük Jehovát?
6 Jézus rámutatott, hogy a Jehova iránti tiszteletnek a bensőnkből kell jönnie. Jehova szavait idézte, amikor azokhoz beszélt, akiknek az imádata nem volt őszinte: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem” (Máté 15:8). A Jehova iránti őszinte tisztelet az iránta érzett mélységes szeretetből fakad (1Ján 5:3). Emellett nem felejtkezünk el Jehova ígéretéről sem: „akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem” (1Sám 2:30).
A felvigyázók tisztelnek másokat
7. a) Miért kell a felelős tisztséget betöltő testvéreknek tiszteletet adniuk azoknak, akik felett a felvigyázást gyakorolják? b) Hogyan adta meg Pál a tiszteletet a hívőtársainak?
7 Pál apostol így figyelmeztette hívőtársait: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). A felelős tisztséget betöltő testvéreknek példát kell mutatniuk ebben az ’egymást megelőző tiszteletadásban’, azáltal hogy tiszteletet adnak azoknak, akik felett a felvigyázást gyakorolják. A súlyos felelősségeket viselő testvérek jól teszik, ha ezen a területen is Pál példáját követik. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 2:7, 8.) Azokban a gyülekezetekben, melyeket Pál meglátogatott, a testvérek tudták, hogy Pál sosem kérne tőlük semmi olyat, amit ő maga nem lenne kész megtenni. Pál megadta a tiszteletet a hívőtársainak, és cserébe elnyerte az ő tiszteletüket. Amikor azt mondta nekik, hogy ’kérleli őket, legyenek az utánzóivá’, biztosak lehetünk benne, hogy nagyszerű példája miatt sokan készségesen utánozták őt (1Kor 4:16).
8. a) Többek között milyen fontos módon adta meg Jézus a tiszteletet a tanítványainak? b) Hogyan követhetik ma a felvigyázók Jézus példáját?
8 Egy felelős testvér egy másik módon is megadja a tiszteletet azoknak, akik felett a felvigyázást gyakorolja: megindokolja, hogy mit miért kér, vagy miért ad valamilyen utasítást. Ezzel Jézust utánozza. Például amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy imádkozzanak az aratás Urához, hogy küldjön több munkást az aratásba, azt is elmondta nekik, hogy miért: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38). Hasonlóképpen, amikor azt mondta a tanítványainak, hogy ’kitartóan virrasszanak’, megmondta nekik, hogy miért: „mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (Máté 24:42). Jézus nemcsak azt mondta meg a tanítványainak, hogy mit kell tenniük, hanem sokszor azt is, hogy miért. Ezzel megadta nekik a tiszteletet, és méltósággal bánt velük. Milyen nagyszerű, követésre méltó példa a keresztény felvigyázóknak!
Tiszteld Jehova gyülekezetét és annak irányítását
9. Mit tükröz vissza az, ha tiszteljük az egész földre kiterjedő keresztény gyülekezetet, és azokat is, akik a gyülekezetet képviselik? Magyarázd meg!
9 Ha Jehovát tiszteljük, akkor tisztelnünk kell az egész földre kiterjedő keresztény gyülekezetét, és azokat is, akik a gyülekezetet képviselik. Ha megfogadjuk a hű rabszolga osztálytól jövő szentírási tanácsot, azzal tiszteletet mutatunk Jehova elrendezése iránt. Az első századi keresztény gyülekezetben János apostol szükségesnek látta, hogy megrója azokat, akik nem tanúsítottak tiszteletet a felkentek iránt. (Olvassátok fel: 3János 9–11.) János szavai azt mutatják, hogy ezekből a személyekből nemcsak az egyes felvigyázók iránti tisztelet hiányzott, hanem a tanításaik és az irányításuk iránti tisztelet is. A legtöbb keresztény azonban nem ilyen volt. Az apostolok életidejében a testvériség mint egész kétségkívül mélységes tisztelettel bánt a felvigyázókkal (Fil 2:12).
10–11. Magyarázd el az Írásokból, miért helyes, hogy némelyeknek bizonyos mértékű hatalmuk van a keresztény gyülekezetben!
10 Egyesek így érvelnek: Mivel Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ’ti mind testvérek vagytok’, a keresztény gyülekezetben nincs helye a hatalmi pozícióknak (Máté 23:8). Azonban mind a Héber, mind a Görög Iratokban számos példát találunk olyan férfiakra, akik Istentől kapott hatalmat gyakoroltak. Az ókori héber patriarchák, bírák és királyok történelme bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy Jehova emberi képviselőkön keresztül ad útmutatást. Jehova megfegyelmezte a népét, ha ők nem tanúsítottak kellő tiszteletet a kinevezett személyek iránt (2Kir 1:2–17; 2:19, 23, 24).
11 Jehova az első században is emberi képviselőkön keresztül adott útmutatást. Az akkor élt keresztények elismerték az apostolok hatalmát (Csel 2:42). Pál például utasításokat adott a testvéreinek (1Kor 16:1; 1Tessz 4:2). Ennek ellenére készségesen alávetette magát azoknak, akiknek hatalmuk volt felette (Csel 15:22; Gal 2:9, 10). Igen, Pálnak helyes szemlélete volt a keresztény gyülekezeten belüli hatalomról.
12. Milyen két tanulságot vonhatunk le a bibliai példákból a hatalommal kapcsolatban?
12 Mindezekből két tanulságot vonhatunk le. Az első az, hogy „a hű és értelmes rabszolga” a Szentírás szerint jár el, amikor a Vezető Testületén keresztül férfiakat nevez ki felelős tisztségekre, némely férfit pedig arra, hogy hatalmat gyakoroljon más kinevezett férfiak felett (Máté 24:45–47; 1Pét 5:1–3). A második tanulság az, hogy mindannyiunknak, beleértve a kinevezett férfiakat is, meg kell adnunk a tiszteletet azoknak, akiknek hatalmuk van felettünk. Nos, a gyakorlatban hogyan tudjuk megadni a tiszteletet azoknak, akik felvigyázói tisztséget töltenek be az egész világra kiterjedő keresztény gyülekezetben?
Tiszteletadás az utazófelvigyázóknak
13. Hogyan adhatunk tiszteletet a keresztény gyülekezet modern kori képviselőinek?
13 Pál kijelentette: „Kérünk . . . benneteket, testvérek, hogy legyetek elismeréssel azok iránt, akik keményen dolgoznak közöttetek, és elöljáróként szolgálnak titeket az Úrban, és intenek benneteket; továbbá mutassatok irántuk egészen rendkívüli figyelmességet a munkájuk miatt, szeretetben. Legyetek békében egymással” (1Tessz 5:12, 13). Az utazófelvigyázók valóban azok közé tartoznak, „akik keményen dolgoznak”, mutassunk hát irántuk „egészen rendkívüli figyelmességet”. Ennek egyik módja az, ha teljes mértékben követjük a tanácsukat és az útmutatásukat. Amikor egy utazófelvigyázó a hű rabszolga osztály útmutatását közvetíti nekünk, a „felülről való bölcsesség” arra fog indítani minket, hogy legyünk ’készek az engedelmességre’ (Jak 3:17).
14. Mivel bizonyítja a gyülekezet, hogy igazi tiszteletet mutat az utazófelvigyázók iránt, és mi ennek az eredménye?
14 Mi a helyzet akkor, ha arra kapunk utasítást, hogy másképpen végezzünk el valamit, mint ahogyan azt megszoktuk? A tiszteletadás időnként megkívánhatja tőlünk, hogy leküzdjük magunkban azt a késztetést, hogy ekképpen ellenkezzünk: „Nálunk ez nem így szokás!” „Lehet, hogy máshol ez működik, de a mi gyülekezetünkben nem!” Ehelyett inkább igyekezzünk az utasítás szerint eljárni. Ebben segítségünkre lesz, ha mindig arra gondolunk, hogy a gyülekezet Jehováé, és hogy Jézus a Feje a gyülekezetnek. Az igazi tisztelet bizonyítéka az, ha a gyülekezet örömmel fogadja az utazófelvigyázó útmutatását, és annak megfelelően jár el. Pál apostol megdicsérte a korintuszi testvéreket, amiért tiszteletet mutatva engedelmeskedtek az utasításnak, melyet az odalátogató vén, Titusz adott nekik (2Kor 7:13–16). Napjainkban mi is biztosak lehetünk abban, hogy ha készségesen alkalmazzuk az utazófelvigyázóktól kapott útmutatásokat, az nagy mértékben hozzájárul a prédikálómunkánk öröméhez. (Olvassátok fel: 2Korintusz 13:11.)
„Mindenfajta embert tiszteljetek”
15. Milyen módokon adhatunk tiszteletet hívőtársainknak?
15 Pál ezt írta: „Az idősebb férfit ne bíráld szigorúan. Ellenkezőleg, kérleld őt, mint apát, a fiatalabb férfiakat, mint fivéreket, az idősebb nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nővéreket, teljes tisztasággal. Tiszteld az özvegyeket, akik valóban özvegyek” (1Tim 5:1–3). Igen, Isten Szava arra figyelmeztet minket, hogy mindenkit tiszteljünk a keresztény gyülekezetben. Mi a helyzet akkor, ha nézeteltérésed van egy testvérrel vagy testvérnővel? Vajon ez meggátol abban, hogy teljesítsd azt a kötelességedet, hogy tiszteld a keresztény társadat? Vagy tudsz változtatni a hozzáállásodon, elismerve Isten eme szolgájának a szellemi tulajdonságait? A hatalommal bíró személyeknek különösképpen meg kell őrizniük tiszteletteljes véleményüket a testvéreikről – sosem szabad ’hatalmaskodniuk a nyájon’ (1Pét 5:3). A keresztény gyülekezetben – mely a tagjai közötti, szívből fakadó szeretetről ismert – csakugyan számos alkalom adódik, hogy tiszteletet adjunk egymásnak. (Olvassátok fel: János 13:34, 35.)
16–17. a) Miért fontos nemcsak azokat tisztelnünk, akiknek prédikálunk, hanem azokat is, akik ellenségesek? b) Miként adunk ’tiszteletet mindenfajta embernek’?
16 A tiszteletünket természetesen nem korlátozzuk a keresztény gyülekezet tagjaira. Pál ezt írta az akkor élt keresztényeknek: „amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel” (Gal 6:10). Való igaz, nehéz lehet alkalmaznunk ezt az alapelvet, amikor egy munkatársunk vagy iskolatársunk rosszindulatúan bánik velünk. Ilyenkor jussanak eszünkbe a következő szavak: „Ne gerjedj föl a gonosztevők miatt” (Zsolt 37:1). E tanács alkalmazása segíteni fog, hogy tisztelettel reagáljunk még az ellenségeskedők viselkedésére is. Ehhez hasonlóan, ha alázatosan tekintünk saját magunkra, az segítségünkre lehet a nyilvános szolgálatban, hogy mindenkinek a viselkedésére ’szelíden és mélységes megbecsüléssel’ reagáljunk (1Pét 3:15). A külső megjelenésünk is árulkodhat arról, hogy mennyire tiszteljük azokat, akiknek prédikálunk.
17 Igen, mind a hívőtársainkkal, mind a gyülekezeten kívüli személyekkel kapcsolatban komolyan igyekszünk megfogadni a következő figyelmeztetést: „Mindenfajta embert tiszteljetek, a testvérek egész közösségét szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek” (1Pét 2:17).
Hogyan válaszolnál?
Hogyan mutathatsz kellő tiszteletet . . .
• Jehova iránt?
• a gyülekezeti vének és az utazófelvigyázók iránt?
• a gyülekezet minden tagja iránt?
• azok iránt, akiknek prédikálsz?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Az első századi keresztények tisztelték a vezető testület felvigyázását
[Kép a 24. oldalon]
A vének minden országban tiszteletet adnak az utazófelvigyázóknak, akiket a Vezető Testület nevez ki