Főbb gondolatok Jakab és Péter leveleiből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Jakab és Péter leveleiből
KÖZEL 30 évvel i. sz. 33 pünkösdje után Jézus egyik féltestvére, Jakab tanítvány levelet ír a szellemi Izrael ’tizenkét törzsének’ (Jak 1:1). A célja, hogy buzdítsa őket, hogy legyenek erősek a hitben, és hogy tartsanak ki a próbákban. Ezenkívül tanácsot ad a gyülekezetekben kialakult nyugtalanító állapotokra.
A római császár, Néró i. sz. 64-ben üldözési hadjáratot indít, és Péter apostol közvetlenül ezelőtt írja meg az első levelét a keresztényeknek. Ebben arra buzdítja őket, hogy álljanak szilárdan a hitben. Nem sokkal ezután megírja a második levelét is, amelyben arra ösztönzi a hívőtársait, hogy figyeljenek oda Isten szavára, valamint figyelmezteti őket Jehova napjának az eljövetelére. Mi is hasznot meríthetünk abból, ha odafigyelünk Jakab és Péter leveleinek az üzenetére (Héb 4:12).
ISTEN BÖLCSESSÉGET AD AZOKNAK, AKIK ’HITTEL KÉRIK’ TŐLE
„Boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát, mert miután helyeseltté vált, megkapja az élet koronáját” – írja Jakab. Jehova megadja a próbák elviseléséhez szükséges bölcsességet azoknak, akik ezt ’hittel, kitartóan kérik’ (Jak 1:5–8, 12).
A gyülekezetben szolgáló ’tanítóknak’ is szükségük van hitre és bölcsességre. Miután Jakab arról beszél, hogy a nyelv „kicsiny tag”, és képes ’beszennyezni az egész testet’, olyan világi irányzatokra figyelmeztet, melyek tönkretehetik az Istennel ápolt kapcsolatunkat. Azt is leírja, hogy milyen lépéseket kell tenniük a szellemileg beteg személyeknek ahhoz, hogy felépüljenek (Jak 3:1, 5, 6; 5:14, 15).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:13 – Hogyan ’ujjong diadalmasan az irgalmasság az ítélet fölött’? Amikor eljön az ideje, hogy számot adjunk magunkról Istennek, ő figyelembe veszi, hogy irgalmasan bántunk másokkal, és Fiának a váltságáldozata alapján megbocsát nekünk (Róma 14:12). Ez vajon nem ok arra, hogy az irgalom az életünk kiemelkedő része legyen?
4:5 – Melyik írásszöveget idézi itt Jakab? Jakab nem egy konkrét verset idéz. Ezekben az Istentől ihletett szavakban valószínűleg olyan írásszövegek alapgondolata tér vissza, mint ami az 1Mózes 6:5-ben, a 8:21-ben, a Példabeszédek 21:10-ben és a Galácia 5:17-ben is megjelenik.
5:20 – Kinek a lelkét menti meg a haláltól az, „aki visszafordít egy bűnöst tévelygő útjáról”? Az a keresztény, aki egy gonosztevőt visszafordít a bűnös életútról, megmenti a bűnbánó személy lelkét a szellemi haláltól, és talán az örök pusztulástól is. Így elfedezi a vétkes ’bűneinek a tömegét’ is.
Tanulságok nekünk:
1:14, 15 A bűn helytelen kívánságból fakad. Ezért nem szabad helytelen kívánságokat dédelgetnünk magunkban, hosszasan elidőzve rajtuk. Inkább „továbbra is” építő dolgokkal ’foglalkozzunk’, ezekkel töltsük meg az elménket és a szívünket (Fil 4:8).
2:8, 9 A ’kivételezés’ szöges ellentétben áll a szeretet ’királyi törvényével’. Ezért az igaz keresztények nem kivételeznek.
2:14–26 ’Hit által részesülünk megmentésben’, nem pedig a mózesi törvényben megkövetelt vagy a keresztényi ’cselekedeteknek köszönhetően’. Nem elég csak mondani, hogy hiszünk Istenben (Ef 2:8, 9; Ján 3:16). A hitünknek Istennek tetsző cselekedetekre kell indítania minket.
3:13–17 „A felülről való bölcsesség” vitathatatlanul magasabb rendű a „földi, állatias, démoni” bölcsességnél. Folyton kutatnunk kell az isteni bölcsesség után, mint a rejtett kincsek után (Péld 2:1–5).
3:18 A Királyság jó hírének a magját „békés körülmények között vetik el [azok; angol nyelvű Jegyzetes Biblia lábjegyzete], akik békét szereznek”. Fontos, hogy békeszerzők legyünk, és ne fennhéjázók, veszekedők vagy lázadók.
ÁLLJATOK ’SZILÁRDAN A HITBEN’
Péter a hívőtársait az égi örökségük ’élő reménységére’ emlékezteti. Ezt mondja nekik: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet . . . vagytok”. Miután konkrét tanácsot ad az alárendeltségre, mindenkit arra buzdít, hogy ’egyféleképpen gondolkozzon, legyen együtt érző, testvéri vonzalommal élő, gyengéden könyörületes, alázatos’ (1Pét 1:3, 4; 2:9; 3:8).
Mivel a zsidó rendszer „vége . . . elközeledett”, Péter azt tanácsolja a testvéreknek, hogy ’legyenek józan elméjűek és éberek, ne hanyagolják el az imát’. Ezt mondja nekik: „Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek . . . szálljatok szembe [Sátánnal], a hitben szilárdan” (1Pét 4:7; 5:8, 9).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
3:20–22 – Hogyan ment meg minket a keresztség? A keresztség megköveteltetik mindazoktól, akik megmentésben szeretnének részesülni. De a keresztség önmagában véve nem ment meg minket. A megmentés valójában „Jézus Krisztus feltámadása által” lehetséges. A keresztelkedésre jelentkezőnek hinnie kell, hogy a megmentés csak azért lehetséges, mert Jézus áldozati halált halt, feltámadt, „Isten jobbján van”, és hatalma van az élők és a halottak fölött. Az ilyen hiten alapuló keresztség megfelel annak, hogy ’nyolc lélek átvitetett biztonságban a vízen’.
4:6 – Kik voltak azok ’a halottak’, akiknek „hirdettetett a jó hír”? Olyan emberek, akik ’halottak voltak vétségeikben és bűneikben’, vagyis akik szellemileg halottak voltak, mielőtt hallottak volna a jó hírről (Ef 2:1). Ám miután hittek a jó hírben, életre keltek szellemileg.
Tanulságok nekünk:
1:7 Hogy a hitünk igazán értékes legyen, a minőségének kipróbáltnak kell lennie. Az ilyen hit valóban ’életben tartja a lelket’ (Héb 10:39). Ezért ne hátráljunk meg a hitpróbák elől.
1:10–12 Isten régen élt prófétái írtak a felkent keresztény gyülekezettel kapcsolatos mély szellemi igazságokról. Ezekbe az igazságokba angyalok kívántak beletekinteni, és szerették volna megérteni őket. De ezek csak akkor váltak világossá, amikor Jehova foglalkozni kezdett a gyülekezettel (Ef 3:10). Kövessük az angyalok példáját, és igyekezzünk kutatni „Isten mélységes dolgait”! (1Kor 2:10).
2:21 Példaképünket, Jézus Krisztust utánozva legyünk készek szenvedni, ha kell, még meg is halni azért, hogy támogassuk Jehova szuverenitását.
5:6, 7 Ha az aggodalmainkat Jehovára vetjük, ő segít, hogy mindig az igaz imádatot tegyük az első helyre az életünkben, és ne nyugtalankodjunk túlzottan a holnap miatt (Máté 6:33, 34).
’JEHOVA NAPJA EL FOG JÖNNI’
Péter ezt írja: „Prófécia . . . soha nem hozatott ember akaratából, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket.” Ha figyelmet fordítunk a prófétai szóra, az megóvhat minket a ’hamis tanítóktól’ és más emberektől is, akik szintén romboló hatással vannak másokra (2Pét 1:21; 2:1–3).
„Az utolsó napokban gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal” – figyelmeztet Péter. De „Jehova napja úgy fog eljönni, mint egy tolvaj”. Levelének záró soraiban Péter bölcs tanácsot ad azoknak, akik ’várják és élénken elméjükben tartják ennek a napnak a jelenlétét’ (Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:19 – Ki a „hajnalcsillag”, mikor kel fel, és honnan tudjuk, hogy ez már megtörtént? A „hajnalcsillag” Jézus Krisztus a Királyság-hatalomban (Jel 22:16). 1914-ben minden teremtmény előtt felkelt mint Messiás-Király, hirdetve egy új nap hajnalát. Az elváltozás látomása betekintést engedett abba, hogy milyen lesz Jézus dicsősége és Királyság-hatalma, és alátámasztotta Isten prófétai szavának a megbízhatóságát. Ha figyelmet fordítunk erre a szóra, fény ragyog fel a szívünkben, és tudatára ébredünk annak, hogy a Hajnalcsillag már felkelt.
2:4 – Mi a ’tartarosz’, és mikor lettek a lázadó angyalok oda vetve? A tartarosz olyan állapot, mint amikor valaki börtönben van. Csak szellemteremtmények kerülnek oda, emberek nem. Akik oda jutnak, sűrű szellemi sötétségben vannak, nem ismerhetik Isten ragyogó szándékait. Semmi reményük nincs a jövőre. Isten Noé napjaiban vetette az engedetlen angyalokat a tartaroszba, és addig maradnak ebben a lealacsonyodott állapotban, amíg el nem pusztítják őket.
3:17 – Mit értett Péter az „előre tudva” kifejezésen? Péter a jövőben megtörténő események előretudására utalt. Erre az ismeretre ő és más bibliaírók ihletés útján tettek szert. Mivel ez nem korlátlan ismeret volt, a korai keresztények nem voltak tisztában a jövőbeni események minden részletével. Csupán nagyjából tudták, mire lehet számítani.
Tanulságok nekünk:
1:2, 5–7 Ha komoly igyekezettel ápoljuk az olyan tulajdonságokat, mint a hit, a kitartás és az Isten iránti odaadás, akkor az nemcsak abban segít, hogy növekedjünk ’Isten és Jézus pontos ismeretében’, hanem abban is, hogy alkalmazva ezt az ismeretet, ne legyünk „tétlenek vagy gyümölcstelenek” (2Pét 1:8).
1:12–15 Ahhoz, hogy továbbra is ’szilárdak legyünk az igazságban’, állandóan emlékeztetőkre van szükségünk, például olyanokra, melyeket a gyülekezeti összejövetelek látogatása, a személyes tanulmányozás és a bibliaolvasás során kapunk.
2:2 Vigyázzunk, nehogy gyalázatot hozzunk Jehovára és a szervezetére a viselkedésünkkel (Róma 2:24).
2:4–9 Ismerve Jehova múltbeli tetteit, biztosak lehetünk benne, hogy ő „tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadásban élő embereket megszabadítsa a próbából, az igazságtalanokat ellenben fenntartsa az ítélet napjára, levágatásra”.
2:10–13 Jóllehet a ’dicsőségeseknek’, azaz a keresztény véneknek vannak hiányosságaik, és időnként talán hibáznak, nem szabad becsmérlően beszélnünk róluk (Héb 13:7, 17).
3:2–4, 12 Ha osztatlan figyelmet fordítunk „a szent próféták által korábban mondott beszédekre, és az Úrnak és Megmentőnek . . . parancsolatára”, akkor könnyebben tudunk arra összpontosítani, hogy mennyire közel van már Jehova napja.
3:11–14 Mivel ’várjuk és élénken elménkben tartjuk Jehova napjának jelenlétét’, 1. legyen ’szent a viselkedésünk’, vagyis őrizzük meg a fizikai, elmebeli, erkölcsi és szellemi tisztaságunkat, 2. bővelkedjünk „az Isten iránti odaadás tetteiben”, például a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkával kapcsolatos tettekben, 3. őrizzük meg a viselkedésünket és az egyéniségünket „szennyfolt nélkülinek”, azaz a világtól tisztának, 4. legyünk ’szeplőtlenek’, olyanok, akik mindent tiszta indítékból tesznek, és 5. legyünk „békében” Istennel, keresztény testvéreinkkel és embertársainkkal.