Milyen ember szeretnél lenni?

EGY Fülöp-szigeteki város rendőrfőnöke ezt kérdezte egy úttörőtől: „Mit csináltak maguk ezzel a férfival, hogy így megváltozott?” Az íróasztalán lévő nagy paksamétára mutatva hozzáfűzte: „Tudja, hogy ezek mind az ellene folytatott, korábbi bírósági ügyek aktái? Hála maguknak, a városnak már nem kell többé tartania tőle.” A szóban forgó férfi azelőtt erőszakos és részeges bajkeverő volt. Mi indította arra, hogy gyökeres változtatásokat tegyen? Isten Szavának, a Bibliának az ihletett üzenete.

Sokan megszívlelik Pál apostol tanácsát, hogy ’vessék le a régi egyéniséget, amely korábbi viselkedésmódjukhoz igazodott, és öltsék fel az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett’ (Ef 4:22–24). Akár nagyobb változtatásokat kell tennünk, akár kisebbeket, az új egyéniség felöltése része a kereszténnyé válás folyamatának.

De az, hogy megtesszük ezeket a változtatásokat, és előrehaladunk a keresztelkedésig, még csak a kezdet. A bemerítéskor jobbára egy nagyjából kifaragott fadarabhoz hasonlítunk. A forma már kivehető, ám még sok munka van vele. A faragónak még ki kell dolgoznia a részleteket, hogy gyönyörű legyen a műve. Keresztelkedéskor megvannak bennünk azok az alapvető tulajdonságok, melyeket Isten szolgáinak fel kell mutatniuk. Az új egyéniségünk azonban még kiforratlan. Változtatásokat téve folyamatosan dolgoznunk kell rajta.

Még Pál is szükségesnek látta, hogy csiszoljon az egyéniségén. Elismerte: „amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam” (Róma 7:21). Kétségtelenül tudta, hogy milyen ember valójában, és hogy milyen szeretne lenni. Velünk mi a helyzet? Nekünk is meg kell kérdeznünk magunktól: „Milyen ember vagyok, és milyen szeretnék lenni?”

Milyen ember vagyok?

Amikor felújítunk egy régi házat, nem elég kívülről lefesteni azt, ha belül korhadnak a gerendák. Ha figyelmen kívül hagyjuk  a szerkezeti hibákat, az később csak bajt okozhat. Ehhez hasonlóan nem elegendő csupán a becsületesség máza. El kell gondolkodnunk azon, hogy milyenek is vagyunk valójában, és meg kell állapítanunk, milyen hibákat kell kijavítani. Máskülönben a régi egyéniségünk jellemvonásai újra felszínre törnek. Az önvizsgálat tehát elengedhetetlen (2Kor 13:5). Fel kell ismernünk a nemkívánatos tulajdonságokat, és változtatnunk kell rajtuk. Ebben Jehova is segít nekünk.

Pál ezt írta: „Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait” (Héb 4:12). Isten írott Szavának, a Bibliának az üzenete erőteljes hatással lehet az életünkre. Mélyre, jelképesen szólva a csontjaink legbelsőbb részéig, a velőig hatol. Feltárja a gondolatainkat és az indítékainkat, felszínre hozza, milyenek is vagyunk belül, azzal szemben, amilyennek kívülről látszunk, vagy amilyennek gondoljuk magunkat. Isten Szava igazán sokat segít abban, hogy felismerjük a hibáinkat.

Amikor felújítunk egy régi házat, nem biztos, hogy elég kicserélnünk a tönkrement anyagokat. Ha tudjuk, mi okozza a hibákat, akkor megakadályozhatjuk, hogy azok újból előjöjjenek. Ehhez hasonlóan nemcsak az segít felülkerekednünk a gyengeségeinken, ha felismerjük a rossz tulajdonságainkat, hanem az is, ha megállapítjuk, miért alakultak ki, vagy mi erősítette fel őket. Sok minden formálja az egyéniségünket. Például a társadalmi vagy anyagi helyzetünk, a környezetünk, a kultúránk, a szüleink, a vallási hátterünk és az, hogy milyen társaságban vagyunk. Még a tévéműsorok, a filmek és más kikapcsolódási formák is hatással vannak ránk. Ha felismerjük, mik befolyásolják kedvezőtlenül az egyéniségünket, többet tehetünk azért, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük azok hatását.

Az önvizsgálat után hajlamosak lehetünk ezt mondani: „Én már csak ilyen vagyok.” Ez hibás érvelés. Azokról, akik a korintuszi gyülekezetben korábban többek között paráznák, homoszexuálisak vagy részegesek voltak, Pál ezt mondta: „ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak . . . benneteket . . . a mi Istenünk szellemével” (1Kor 6:9–11). Jehova szent szellemének a segítségével nekünk is sikerülhet megtenni a szükséges változtatásokat.

Figyeld meg egy Fülöp-szigeteki férfi, Marcos * esetét. Ő ezt mondta a hátteréről: „A szüleim állandóan veszekedtek, ezért 19 éves koromban fellázadtam.” Marcos hírhedt tolvaj, gengszter és szerencsejátékos lett. Néhány társával még egy repülőgépet is el akart téríteni, de a terv meghiúsult. Marcos a házasságkötése után sem hagyott fel a rossz szokásaival. A szerencsejáték miatt végül mindenét elvesztette. Nem sokkal ezután csatlakozott a feleségéhez a bibliatanulmányozásban, melyet Jehova Tanúi folytattak vele. Először méltatlannak érezte magát arra, hogy Tanú legyen. De mivel alkalmazta a tanultakat, és eljárt az összejövetelekre, szakítani tudott a korábbi életmódjával. Azóta megkeresztelkedett, és rendszeresen részt vesz abban  a munkában, mely során megtanítja másoknak, hogyan tudnak ők is megváltozni.

Milyen szeretnél lenni?

Milyen változtatásokra lehet szükségünk ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk keresztény tulajdonságainkat? Pál ezt tanácsolja a keresztényeknek: „vessétek le magatokról mindezeket: az indulatot, a haragot, a rosszaságot, a becsmérlő beszédet és az ocsmány beszédet szátokból. Ne hazudjatok egymásnak. Vetkőzzétek le a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt”. Majd így folytatja: „öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által újjátétetik Annak képmása szerint, aki teremtette” (Kol 3:8–10).

Elsődleges célunk tehát az, hogy levessük a régi egyéniséget, és felöltsük az újat. Milyen tulajdonságok ápolására van szükség ehhez? Pál ezt mondja: „öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is. Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:12–14). Ha szorgalmasan dolgozunk ezeknek a tulajdonságoknak az ápolásán, akkor ’egyre szeretetre méltóbbak leszünk mind Jehova, mind az emberek szemében’ (1Sám 2:26). Jézus a földön léte idején kiemelkedő példát állított az Istennek tetsző tulajdonságok kimutatásában. Ha tanulmányozzuk és utánozzuk a példáját, egyre inkább hasonlíthatunk Krisztusra, és így egyre jobban „Isten utánzóivá” válunk (Ef 5:1, 2).

Úgy is megállapíthatjuk, hogy milyen változtatásokat kell tennünk, ha tanulmányozzuk a bibliai szereplők jellemvonásait, és megvizsgáljuk, mi volt vonzó az egyéniségükben, és mi nem. Gondolj például Józsefre, Jákob patriarcha fiára. Bár igazságtalanul bántak vele, nem keseredett meg, és megőrizte a belső szépségét (1Móz 45:1–15). Vele ellentétben Dávid király fiának, Absolonnak dicsérték a szépségét, ő maga pedig úgy tett, mintha nagyon érdekelné a nép sorsa. De valójában áruló és gyilkos volt (2Sám 13:28, 29; 14:25; 15:1–12). A színlelt jóság és a vonzó külső még nem tesz valakit igazán megnyerővé.

Nekünk is sikerülhet

Ahhoz, hogy csiszolni tudjunk az egyéniségünkön, és szépek legyünk Isten szemében, figyelmet kell fordítanunk a belső emberünkre (1Pét 3:3, 4). Úgy tudunk változtatni az egyéniségünkön, ha felismerjük a rossz tulajdonságainkat, azt, hogy azok miért alakultak ki, vagy mi erősítette fel őket, valamint ha Istennek tetsző tulajdonságokat ápolunk. Vajon bízhatunk abban, hogy az erőfeszítéseinket siker koronázza?

Igen, Jehova segítségével meg tudjuk tenni a szükséges változtatásokat. A zsoltáríróhoz hasonlóan így imádkozhatunk: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent” (Zsolt 51:10). Kérhetjük, hogy Isten szelleme működjön rajtunk, és erősítse bennünk azt a vágyat, hogy az életünket még jobban összhangba hozzuk az ő akaratával. Tehát nekünk is sikerülhet vonzóbbá válni Jehova szemében!

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Vajon elég csupán kívülről lefesteni ezt a roskadozó házat?

[Kép az 5. oldalon]

Hasonlóvá vált az egyéniséged Krisztuséhoz?