’Törekedjünk a békére’

EGY új út szilárdnak tűnik, olyannak, amiben lehetetlen kárt tenni. Idővel azonban repedések és kátyúk alakulhatnak ki. Ahhoz, hogy az út biztonságos legyen, és sokáig lehessen használni, fontos felújítani.

Ehhez hasonlóan a másokkal ápolt kapcsolatunk is időnként feszültté válhat, és akár súlyosabb kárt is szenvedhet. Pál apostol nyíltan írt arról, hogy a római keresztények között voltak bizonyos nézetkülönbségek. Ezt tanácsolta a keresztény társainak: „törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:13, 19). Miért kell ’olyasmikre törekednünk, amik elősegítik a békét’? Hogyan tudunk bátran és eredményesen a békére törekedni?

Miért törekedjünk a békére?

Ha nem foglalkoznak az útburkolaton keletkezett apróbb repedésekkel, azok veszélyes kátyúkká válhatnak. Ha nem rendezzük a személyes nézeteltéréseket, annak szintén katasztrofális következményei lehetnek. János apostol ezt írta: „Ha valaki azt állítja: »Szeretem az Istent«, és mégis gyűlöli a testvérét, akkor az hazug. Mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát” (1Ján 4:20). Egy megoldatlan személyes nézeteltérés végül ahhoz vezethet, hogy egy keresztény meggyűlöli a testvérét.

Jézus Krisztus rámutatott, hogy ha nem törekszünk a békére másokkal, Jehova nem fogadja el az imádatunkat. Jézus a következőkre utasította a tanítványait: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Igen, elsősorban azért törekszünk a békére, mert szeretnénk elnyerni Jehova Isten tetszését. *

A filippi gyülekezetben kialakult helyzet rávilágít egy másik okra, amiért törekszünk a békére. Két testvérnő, Evódia és Szintike között valamilyen nézeteltérés alakult ki, ami nyilvánvalóan az egész gyülekezet békéjét fenyegette (Fil 4:2, 3). A megoldatlan személyes nézetkülönbségek gyorsan nyilvánosságra kerülhetnek. Ha szeretnénk megőrizni  a gyülekezetben a szeretetet és az egységet, az arra indít minket, hogy törekedjünk a békére a hívőtársainkkal.

„Boldogok a békeszerzők” – mondta Jézus (Máté 5:9). Ha törekszünk a békére örömteliek és megelégedettek leszünk. A béke ezenkívül hozzájárul az egészséghez, hiszen „a nyugodt szív a test élete” (Péld 14:30). Másrészről a neheztelés fizikai betegséghez vezethet.

Noha a legtöbb keresztény egyetért abban, hogy nagyon fontos a békére törekedni, talán azon tűnődsz, hogy hogyan lehet megoldani egy személyes nézeteltérést. Vizsgáljunk most meg olyan bibliai alapelveket, amelyek segíthetnek ebben.

A higgadt beszélgetés helyreállítja a békét

Az útburkolaton keletkezett apróbb repedéseket gyakran úgy hozzák rendbe, hogy a sérült részt betömik, vagyis elfedik. Lehetséges, hogy mi is megbocsássuk, azaz elfedjük a testvéreink apróbb hibáit? A legtöbb személyes nézeteltérés esetében valószínűleg működni fog ez a módszer, ugyanis Péter apostol azt írta, hogy „a szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8).

Időnként azonban egy probléma talán olyan súlyosnak tűnik, hogy nem tudjuk egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Gondoljuk át például, hogy mi történt az izraelitákkal, nem sokkal azután, hogy birtokba vették az Ígéret földjét. Mielőtt „Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse” átkeltek a Jordánon, „egy szembetűnően nagy oltárt” állítottak. Izrael többi törzse azt hitte, hogy az oltárt bálványimádatra használják, és efelett nem tudtak egyszerűen szemet hunyni. Arra készültek, hogy megtámadják őket (Józs 22:9–12).

Néhány izraelita úgy vélekedhetett, hogy már éppen elegendő terhelő bizonyíték gyűlt össze, és egy rajtaütésszerű támadás kevesebb áldozattal járna. Ám a Jordán nyugati oldalán lévő törzsek ahelyett, hogy elhamarkodottan cselekedtek volna, követeket küldtek, hogy megbeszéljék a dolgot a testvéreikkel. Ezt kérdezték: „Micsoda hűtlenséget követtetek el Izrael Istene ellen, hogy elfordultatok ma Jehova követésétől . . . ?” Az oltárt építő törzsek igazából nem cselekedtek hűtlenül. De hogyan reagáltak erre a meggyanúsításra? Vajon mérgesen leteremtették a vádlóikat, vagy talán szóba sem álltak velük? A megvádolt törzsek szelíden válaszoltak, egyértelművé téve, hogy a tetteik mögötti indíték valójában az volt, hogy Jehovát szeretnék szolgálni. A válaszukkal megőrizték az Istennel ápolt kapcsolatukat, és életeket mentettek meg. A higgadt beszélgetéssel tisztázták az ügyet, és helyreállították a békét (Józs 22:13–34).

A többi izraelita, mielőtt komoly lépésre szánta volna el magát, bölcsen megbeszélte a dolgot Rúben és Gád törzsével, valamint Manassé fél törzsével. „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben – írja Isten Szava –, mert a sértődés  az ostobák kebelében nyugszik” (Préd 7:9). A Szentírás szerint a komoly személyes nézeteltéréseket higgadtan és őszintén meg kell beszélni. Vajon számíthatunk Jehova áldására, ha neheztelést táplálunk, és nem megyünk oda ahhoz a személyhez, aki érzésünk szerint megsértett minket?

Másrészről mi a helyzet akkor, ha egy keresztény társunk jön oda hozzánk egy problémával, és talán tévesen még meg is gyanúsít minket? „A szelíd válasz elfordítja a dühöt” – írja a Biblia (Péld 15:1). A megvádolt izraelita törzsek szelíden, mégis egyértelműen elmagyarázták az álláspontjukat, és ezzel elhárítottak egy feltehetően érzelmektől fűtött támadást. Akár mi megyünk oda a testvérünkhöz, akár ő keres fel minket egy probléma miatt, kérdezzük meg magunktól: „Milyen szavak, hangnem és viselkedés segíti elő leginkább a békét?”

Használjuk bölcsen a nyelvünket!

Jehova megérti, hogy szükségünk van arra, hogy hangot adjunk a véleményünknek. Ha viszont nem rendezünk egy személyes nézeteltérést, hajlamosak lehetünk arra, hogy más valakinek tárjuk fel az ügyet. A neheztelés könnyen kritizáló beszédhez vezethet. A nyelv helytelen használatáról ezt olvashatjuk a Példabeszédek 11:11-ben: „a gonoszok szája által [a város] romlásba dől.” Ugyanígy, ha valaki meggondolatlanul beszél egy keresztény társáról, az megzavarhatja a városhoz hasonló gyülekezet békéjét.

Ám az, hogy törekszünk a békére, nem jelenti azt, hogy mindig elkerüljük, hogy a testvéreinkről beszéljünk. Pál apostol a következőket tanácsolta a hívőtársainak: „Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból”. De hozzátette: „csak olyan, ami jó az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező . . . Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak” (Ef 4:29–32). Ha odamegy hozzád egy testvér, aki megsértődött valamin, amit mondtál vagy tettél, ugye könnyebb bocsánatot kérned, és kibékülnöd vele, ha ő korábban mindig kedvezően beszélt rólad mások előtt? Tehát, ha szokásunkká tesszük, hogy építően beszélünk a keresztény társainkról, az segít majd, hogy helyreálljon a béke, ha nehézségek merülnek fel (Luk 6:31).

Szolgáljuk Istent „vállvetve”!

Bűnös emberekként hajlunk arra, hogy elhúzódjunk azoktól, akik megbántottak minket, és ne ápoljunk velük kapcsolatot. De ez nem lenne bölcs (Péld 18:1). Mint egységes nép, amely segítségül hívja Jehova nevét, elhatároztuk, hogy ’vállvetve szolgáljuk őt’ (Sof 3:9).

Nem szabad engednünk, hogy mások helytelen szavai vagy viselkedése miatt meggyengüljön a tiszta imádat iránti buzgalmunk. Csak néhány nappal azelőtt, hogy Jézus áldozata a templomi felajánlások helyébe lépett, és nem sokkal azután, hogy Jézus határozottan elítélte az írástudókat, felfigyelt egy szegény özvegyre, aki bedobta a templom perselyébe „mindazt, ami a megélhetésre volt neki”. Jézus megpróbálta megakadályozni az asszonyt ebben? Nem, épp ellenkezőleg. Elismeréssel beszélt arról, hogy az özvegy milyen lojálisan támogatta Jehova akkori gyülekezetét (Luk 21:1–4). Mások igazságtalan tettei nem mentették fel őt az alól a felelőssége alól, hogy támogatnia kell Jehova imádatát.

Ha úgy érezzük, hogy egy testvérünk helytelenül cselekedett, talán még igazságtalan is volt, hogyan fogunk reagálni? Engedjük, hogy a történtek hatással legyenek a Jehovának végzett teljes lelkű szolgálatunkra? Vagy inkább bátran rendezünk bármilyen személyes nézeteltérést, hogy megőrizzük Isten gyülekezetének drága békéjét?

„Ha lehetséges – írja a Szentírás –, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18). Határozzuk el, hogy követni fogjuk ezt a tanácsot. Ha így teszünk, akkor biztosan az élethez vezető úton fogunk maradni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 17. oldalon]

Evódiának és Szintikének törekednie kellett a békére

[Kép a 18. oldalon]

Milyen szavak, hangnem és viselkedés segíti elő leginkább a békét?