’Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfára’ vagy?
’Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfára’ vagy?
„A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (RÓMA 12:10)
1. Miről biztosít minket Isten Szava?
ISTEN SZAVA újra meg újra arról biztosít minket, hogy Jehova segíteni fog nekünk, ha elcsüggedünk, vagy ha valami mélyen lesújt minket. Figyeld meg például a következő vigasztaló szavakat: „Jehova támaszt nyújt minden elesőnek, és minden meggörnyedtet fölemel.” „Meggyógyítja a megtört szívűeket, bekötözi fájó sebeiket” (Zsolt 145:14; 147:3). Égi Atyánk pedig maga biztosít minket erről: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézs 41:13).
2. Hogyan támogatja Jehova a szolgáit?
2 De hogyan ’ragadja meg’ Jehova a kezünket, ha ő a láthatatlan egekben lakozik? Hogyan ’emel föl’ minket, amikor a szívünk fájdalmától ’meggörnyedünk’? Jehova Isten sokféleképpen támogat minket. Például a szent szellemével megadja nekünk ’a szokásosnál is nagyobb erőt’ (2Kor 4:7; Ján 14:16, 17). A szolgái azt is tapasztalják, mennyire megerősíti őket ihletett Szavának, a Bibliának az üzenete (Héb 4:12). De vajon másképp is megerősít minket Jehova? Péter első levelében megtaláljuk erre a választ.
’Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvessége’
3. a) Mit ír Péter apostol a próbákról? b) Miről beszél Péter az első levelének a második felében?
3 Péter apostol azt írja a szellemmel felkent hívőtársainak, hogy valódi okuk van az örömre, mert gazdag jutalom vár rájuk. Majd hozzáfűzi: „most egy kis ideig, ha így kell lennie, különféle próbák bánatot okoznak nektek” (1Pét 1:1–6). Figyeld meg, hogy Péter a „különféle” szót használja. Ez arra utal, hogy a keresztények sokféle próba elé fognak nézni. De Péter nem fejezi be itt a mondanivalóját, és nem hagyja kétségek között a testvéreit afelől, hogy képesek lesznek-e megbirkózni ilyen sokféle próbával. Ehelyett felhívja a figyelmüket arra, hogy a keresztények mindig számíthatnak Jehova segítségére, függetlenül attól, hogy milyen jellegű próbával kell szembenézniük. Péter erről levelének a második felében biztosít minket, ahol többek között arról ír, hogy „mindennek a vége . . . elközeledett” (1Pét 4:7).
4. Miért vigasztalóak az 1Péter 4:10-ben feljegyzett szavak?
4 Péter ezt mondja: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai” (1Pét 4:10). Péter itt ismét a „különféle” szót használja. Tulajdonképpen azt mondja, hogy a próbák sokféle formát öltenek, de Isten ki nem érdemelt kedvessége is sokféleképpen nyilvánul meg. Miért vigasztaló ez a gondolat? Azért, mert azt sejteti, hogy bármilyen jellegű próbával nézzünk is szembe, Isten ki nem érdemelt kedvessége minden helyzetben segíteni tud nekünk. De megfigyelted Péter szavaiban, hogy pontosan hogyan is jut el hozzánk Jehova ki nem érdemelt kedvessége? A keresztény hittársaink által.
’Egymásnak végzünk szolgálatot’
5. a) Mit kell tennie minden kereszténynek? b) Milyen kérdések vetődnek fel?
5 Péter ezt mondja a keresztény gyülekezet minden tagjának: „Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást”. Majd így folytatja: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban” (1Pét 4:8, 10). Vagyis a gyülekezetben mindenki feladata, hogy erősítse a keresztény hittársait. Jehova valami nagyon értékeset bízott ránk, ami az övé, és felelősségünk megosztani azt másokkal. Mi az, amit kaptunk? Péter azt mondja, hogy egy „ajándékot”. Mi ez az ajándék? És hogyan használjuk „az egymásnak végzett szolgálatban”?
6. Többek között milyen ajándékokat bízott Jehova a keresztényekre?
6 Isten Szava kijelenti: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való” (Jak 1:17). Valójában Jehova ki nem érdemelt kedvessége nyilvánul meg minden egyes ajándékban, amelyet a szolgáira bíz. Az egyik rendkívül értékes ajándék, melyet Jehovától kapunk, a szent szellem. Ennek a segítségével képesek vagyunk kimutatni olyan Istennek tetsző tulajdonságokat, mint a szeretet, a jóság és a szelídség. Ezek a tulajdonságok pedig arra indítanak minket, hogy őszintén szeressük a hittársainkat, és készségesen támogassuk őket. Az igazi bölcsesség és ismeret is értékes ajándék, melyre a szent szellem segítségével tehetünk szert (1Kor 2:10–16; Gal 5:22, 23). Voltaképpen az erőnk, a tulajdonságaink és az adottságaink mind ajándékok, melyekkel dicséretet szerezhetünk égi Atyánknak, és kifejezhetjük velük az iránta érzett tiszteletünket. Felelősséggel tartozunk Istennek azért, hogy úgy használjuk az adottságainkat és a tulajdonságainkat, hogy a hívőtársaink Isten ki nem érdemelt kedvességét lássák benne.
Hogyan ’használjuk azt a szolgálatban’?
7. a) Mire utal a „mértékben” kifejezés? b) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak, és miért?
7 Az ajándékainkról Péter még ezt is mondja: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt”. A „mértékben” kifejezés arra utal, hogy nemcsak abban különbözünk, hogy más-más tulajdonságaink és képességeink vannak, hanem abban is, hogy ezek mennyire jellemeznek minket. Mégis mindannyian arra kapunk buzdítást, hogy ’használjuk azt [vagyis bármilyen ajándékot, amit kaptunk] az egymásnak végzett szolgálatban’. Továbbá az, hogy ’használjátok azt mint jó sáfárok’, egy parancs. Ezért hát kérdezzük meg magunktól: „Valóban arra használom a rám bízott ajándékokat, hogy erősítsem a hívőtársaimat?” (Vesd össze: 1Timóteusz 5:9, 10.) „Vagy a Jehovától kapott képességeimet elsősorban a saját érdekeim előmozdítására használom, például arra, hogy meggazdagodjak, vagy hogy elismert legyek?” (1Kor 4:7). Ha az ajándékainkat „az egymásnak végzett szolgálatban” használjuk, örömet szerzünk Jehovának (Péld 19:17; olvassátok fel: Héberek 13:16).
8–9. a) Hogyan szolgálják a keresztények a világ minden részén a hívőtársaikat? b) Hogyan segítenek egymásnak a testvérek a te gyülekezetedben?
8 Isten Szavát olvasva láthatjuk, hogy az első századi keresztények különféle módokon szolgáltak egymásnak. (Olvassátok fel: Róma 15:25, 26; 2Timóteusz 1:16–18.) Hozzájuk hasonlóan az igaz keresztények ma is szívvel-lélekkel engedelmeskednek annak a parancsnak, hogy az ajándékaikat a hívőtársaik megerősítésére használják fel. Nézzük meg, hogy egyebek között hogyan teszik ezt.
9 Sok testvér minden hónapban órákat tölt azzal, hogy felkészüljön a programjaira. Amikor az összejövetelen megosztják velünk azokat a szellemi kincseket, melyekre a bibliatanulmányozásuk során bukkantak, bölcs, átgondolt szavaik mindenkit kitartásra ösztönöznek (1Tim 5:17). Sok testvért és testvérnőt a melegszívű és könyörületes természetéről ismernek a gyülekezetben (Róma 12:15). Vannak, akik rendszeresen meglátogatják a lehangolt hívőtársaikat, és imádkoznak velük (1Tessz 5:14). Mások figyelmesen írnak néhány kedves, buzdító szót a próbákkal küzdő hittársaiknak. Megint mások kedvesen segítenek eljutni az összejövetelre azoknak, akik a fizikai állapotuk miatt máshogy nem tudnának jelen lenni. A katasztrófa sújtotta területeken pedig több ezer Tanú segít újjáépíteni a hívőtársai otthonát. Ezeknek a testvéreknek és testvérnőknek a törődésében, gyengéd szeretetében és gyakorlatias tetteiben ’Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvessége’ nyilvánul meg. (Olvassátok fel: 1Péter 4:11.)
Melyik a fontosabb?
10. a) Melyik két feladatot tartotta fontosnak Pál az Istennek végzett szolgálatában? b) Hogyan utánozzuk Pált?
10 Isten szolgáiként nem csak ajándékok lettek ránk bízva, hogy erősítsük velük a hívőtársainkat. Kaptunk egy üzenetet is, melyet hirdetnünk kell az embertársainknak. Pál apostol felismerte, hogy a Jehovának végzett szolgálatához mindkét feladat hozzátartozik. Igaz, hogy az efézusi gyülekezetnek „Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfárságáról” írt, amely az ő érdekükben adatott neki (Ef 3:2). Ám a következőket is kijelentette: „Isten próbatétel által alkalmasnak talált minket arra, hogy ránk bízza a jó hírt” (1Tessz 2:4). Pálhoz hasonlóan mi is felismerjük, hogy azt a feladatot kaptuk, hogy prédikáljunk Isten Királyságáról. Lelkes prédikálásunkkal Pál példáját igyekszünk utánozni, aki fáradhatatlanul hirdette a jó hírt (Csel 20:20, 21; 1Kor 11:1). Tudjuk, hogy a Királyság üzenetének prédikálásával életeket menthetünk meg. Emellett azonban igyekszünk abban is utánozni Pált, hogy keressük a lehetőségét annak, hogy „valami szellemi ajándékot” adjunk a hívőtársainknak. (Olvassátok fel: Róma 1:11, 12; 10:13–15.)
11. Milyen feladatként gondoljunk a prédikálásra és a testvéreink megerősítésére?
11 E két feladat közül melyik fontosabb a keresztények életében? Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy egy madárnak melyik szárnya a fontosabb. A válasz egyértelmű: egy madárnak mindkét szárnyára szüksége van ahhoz, hogy repülni tudjon. Ehhez hasonlóan az Istennek végzett szolgálatunkhoz is hozzátartozik, hogy mindkét feladatban részt vegyünk, mert csak így tehetünk eleget mindannak, amit Isten elvár egy kereszténytől. Ezért nem gondoljuk azt, hogy a jó hír prédikálása és a hívőtársaink megerősítése két egymástól független feladat, hanem mint ahogy Péter és Pál apostol, úgy mi is tudjuk, hogy ezek kiegészítik egymást. Miért mondhatjuk ezt?
12. Hogyan lehetünk eszközök Jehova kezében?
12 Evangéliumhirdetőkként a tanításban szerzett jártasságunkat felhasználjuk arra, hogy Isten Királyságának felemelő üzenetével elérjük az embertársaink szívét. Reméljük, hogy így segíthetünk nekik, hogy Krisztus tanítványaivá váljanak. De a képességeinket és más ajándékainkat arra is használjuk, hogy szívmelengető szavakkal és segítőkész tettekkel, visszatükrözve Isten ki nem érdemelt kedvességét, bátorítsuk a hívőtársainkat (Péld 3:27; 12:25). Reméljük, hogy így segíthetünk nekik, hogy Krisztus tanítványai maradjanak. Csodálatos kiváltság, hogy mind a prédikálásban, mind „az egymásnak végzett szolgálatban” eszközök lehetünk Jehova kezében (Gal 6:10).
„Gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt”
13. Mi történne, ha nem ’szolgálnánk egymásnak’?
13 Pál így ösztönözte a hívőtársait: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Igen, ha szeretjük a testvéreinket, az arra indít minket, hogy szívből szolgáljunk nekik mint Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfárai. Tudjuk, hogy ha Sátánnak sikerül elérnie, hogy ne ’szolgáljunk egymásnak’, akkor megsebzi az egységünket (Kol 3:14). És ha meggyengül az egység, alábbhagy a prédikálómunka iránti lelkesedés is. Sátán nagyon jól tudja, hogy elég csak az egyik „szárnyunkat” megsebeznie ahhoz, hogy ne tudjunk „repülni”.
14. Kinek válik a javára ’az egymásnak végzett szolgálatunk’? Mondj egy példát!
14 ’Az egymásnak végzett szolgálatunk’ mindannyiunknak a javára válik. Annak is, aki megtapasztalja Isten ki nem érdemelt kedvességét, és annak is, aki közvetíti azt (Péld 11:25). Figyeld meg például Ryan és Roni esetét. Amikor ez az Illinois államból (USA) való házaspár megtudta, hogy a Katrina hurrikán több száz hívőtársuk otthonát lerombolta, a testvéreik iránti szeretetük arra indította őket, hogy otthagyják az állásukat, eladják a lakásukat, vegyenek egy használt lakókocsit, rendbe hozzák, és 1400 kilométert utazzanak Louisianába. Több mint egy évig éltek ott, és az idejüket, energiájukat és anyagi javaikat nem kímélve segítettek a testvéreiknek. „Azzal, hogy részt vettem a segélymunkában, közelebb kerültem Istenhez – meséli a 29 éves Ryan. – Láttam, hogyan gondoskodik Jehova a népéről . . . Sokat tanultam munka közben az idősebb testvérektől arról, hogy hogyan kell törődni a testvérekkel. Azt is megtanultam, hogy nekünk, fiataloknak, sok tennivalónk van Jehova szervezetében.” A felesége, Roni, aki 25 éves, ezt mondja: „Nagyon hálás vagyok, hogy segíthettem másoknak. Még soha nem voltam ilyen boldog. Tudom, hogy még évek múlva is sokat fogok meríteni ebből a csodálatos tapasztalatból.”
15. Miért fontos, hogy továbbra is Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfáraiként szolgáljunk?
15 Mindnyájunknak áldásban lesz részünk, ha engedelmeskedünk Isten parancsának, hogy prédikáljuk a jó hírt, és erősítsük a hívőtársainkat. Akiknek segítünk, megerősödnek szellemileg, mi pedig megtapasztaljuk, hogy semmi sem szerezhet nagyobb örömet az adakozásnál (Csel 20:35). Mivel mindannyian szeretettel törődünk egymással a gyülekezetben, meghittebb lesz a légkör. Továbbá az egymás iránti szeretetünk egyértelműen igaz keresztényekként azonosít majd minket. Jézus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:35). De mindenekelőtt tiszteletet szerez törődő Atyánknak, Jehovának az, hogy földi szolgáinak is az a vágyuk, mint neki, vagyis hogy megerősítse azokat, akiknek szükségük van rá. Milyen fontos tehát, hogy az ajándékainkat „az egymásnak végzett szolgálatban” használjuk „mint Isten . . . ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai”. Ugye nem hagysz fel ezzel? (Olvassátok fel: Héberek 6:10.)
Emlékszel rá?
• Hogyan erősíti meg Jehova a szolgáit?
• Mit bízott ránk Jehova?
• Mi mindenben lehetünk a hívőtársaink szolgálatára?
• Mi fog arra ösztönözni, hogy az ajándékainkat továbbra is „az egymásnak végzett szolgálatban” használjuk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 13. oldalon]
Másokat vagy magadat szolgálod az „ajándékaiddal”?
[Képek a 15. oldalon]
A jó hírt is prédikáljuk, és a hittársainkat is támogatjuk
[Kép a 16. oldalon]
Azok, akik önfeláldozóan részt vesznek a segélyakciókban, dicséretet érdemelnek