Jehova Szolgája – „A mi törvényszegésünkért szúrták át”

„A mi törvényszegésünkért szúrták át, és a mi vétkeinkért törték össze . . . , és sebei szereztek nekünk gyógyulást” (ÉZS 53:5)

1. Mit tartsunk elménkben az Emlékünnepen, és melyik prófécia fog ebben segíteni?

AZ Emlékünnepen Krisztus haláláról emlékezünk meg, és mindarról, amit a halála és a feltámadása lehetővé tesz. Ez az alkalom segít elgondolkodnunk Jehova szuverenitásának az igazolásán, a neve megszentelésén és a szándéka beteljesedésén, beleértve ebbe az emberiség megmentését is. A Bibliában talán az Ézsaiás 53:3–12-ben található prófécia ír legrészletesebben Krisztus áldozati haláláról, és arról, amit az lehetővé tesz. Ézsaiás megjövendölte, hogy a Szolga megpróbáltatásokon fog keresztülmenni, valamint részleteket is közölt Krisztus haláláról, és azokról az áldásokról is, melyeket a halála révén nyerhetnek el a felkent testvérei és a ’más juhok’ (Ján 10:16).

2. Mit bizonyít Ézsaiás próféciája, és milyen hatással lesz ránk ez a jövendölés?

² Hétszáz évvel azelőtt, hogy Jézus megszületett a földön, Jehova egy prófécia megírására ihlette Ézsaiást. Jövendölnie kellett arról, hogy Isten választott Szolgája hűséges marad, még akkor is, amikor végsőkig próbára teszik. Ez azt bizonyítja, hogy Jehova teljes mértékben megbízik a Fia lojalitásában. Amint megvizsgáljuk ezt a próféciát, a szívünk megtelik majd hálával, és a hitünk megerősödik.

 ’Megvetett volt, és semmire sem becsülték’

3. Miért kellett volna a zsidóknak szívesen fogadniuk Jézust, de ehelyett mit tettek?

³ (Olvassátok fel: Ézsaiás 53:3.) Gondolj bele, mit jelenthetett Isten egyszülött Fiának lemondania arról az örömről, hogy az Atyja oldalán szolgálhat, és lejönnie a földre, hogy feláldozza az életét, megmentve ezáltal az emberiséget a bűntől és a haláltól (Fil 2:5–8). Az áldozati halála lehetővé tette a bűnök valódi megbocsátását, melyet a mózesi törvény idején felajánlott állatáldozatok csupán előárnyékoltak (Héb 10:1–4). Legalább a zsidóknak szívesen kellett volna fogadniuk és nagyra kellett volna becsülniük Jézust, hiszen ők várták a megígért Messiást (Ján 6:14). Ezzel szemben ’megvetették’ Krisztust, ’semmire sem becsülték’, ahogyan azt Ézsaiás megjövendölte. János apostol ezt írta: „Saját otthonába jött, de az övéi nem fogadták be” (Ján 1:11). Péter apostol ezt mondta a zsidóknak: „ősatyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, mikor ő már úgy döntött, hogy szabadon bocsátja. Igen, megtagadtátok a szentet és igazságost” (Csel 3:13, 14).

4. Miért mondhatjuk, hogy Jézus betegségek ismerője volt?

⁴ Ézsaiás azt is megjövendölte, hogy Jézus ’betegségek ismerője’ lesz. A szolgálata során Jézus olykor biztosan elfáradt, de a Biblia sehol nem utal arra, hogy beteg lett volna (Ján 4:6). Az viszont biztos, hogy jól ismerte azoknak a betegségeit, akiknek prédikált. Szánalmat érzett irántuk, és sokukat meggyógyította (Márk 1:32–34). Jézus így beteljesítette a következő próféciát: „Bizony a betegségeinket hordozta ő, és fájdalmainkat viselte” (Ézs 53:4a; Máté 8:16, 17).

’Istentől sújtottnak’ tekintették

5. Hogyan tekintette sok zsidó Jézus halálát, és miért fokozta ez Jézus szenvedéseit?

⁵ (Olvassátok fel: Ézsaiás 53:4b.) Kortársai közül sokan nem értették, hogy Jézusnak miért kellett szenvednie és meghalnia. Úgy gondolták, hogy Isten bünteti őt, mintha egy undorító betegséggel sújtotta volna (Máté 27:38–44). A zsidók istenkáromlással vádolták (Márk 14:61–64; Ján 10:33). Persze Jézus nem követett el bűnt, és nem is volt istenkáromló. De ha belegondolunk, milyen mélységesen szerette az Atyját, átérezzük, hogy Jehova Szolgájának már maga a puszta gondolat is, hogy istenkáromlás vádja miatt kell meghalnia, fokozta a szenvedéseit. Ő mégis kész volt alárendelni magát Jehova akaratának (Máté 26:39).

6–7. Milyen értelemben ’törte össze’ Jehova a hűséges Szolgáját, és miért lelte ebben „kedvét”?

⁶ Nem meglepő, hogy Ézsaiás próféciájában azt olvashatjuk, hogy az emberek ’Istentől sújtottnak’ tekintették Krisztust, de az már annál inkább, hogy a próféciában ez áll: „Jehova kedvét lelte abban, hogy összetörje” (Ézs 53:10). Tudjuk, hogy Jehova korábban ezt mondta: „Íme! Az én szolgám . . . Az én választottam, akit lelkem helyesel” (Ézs 42:1). De akkor hogy lehet az, hogy „kedvét lelte abban, hogy összetörje”? Milyen értelemben jelentett ez örömet Jehovának?

 ⁷ Ahhoz, hogy megértsük a próféciának ezt a részét, jusson eszünkbe, hogy amikor Sátán megkérdőjelezte Jehova szuverenitását, Isten valamennyi égi és földi szolgájának a lojalitását is kétségbe vonta (Jób 1:9–11; 2:3–5). Az, hogy Jézus mindhalálig hűséges maradt, tökéletes válasz volt Sátán vádjára. Így semmi kétségünk nincs afelől, hogy miközben Jehova megengedte, hogy Krisztust megöljék az ellenségei, fájdalmat érzett, amikor látta, hogy halálra adják választott Szolgáját. Ám rendkívül örült annak, amint figyelemmel kísérte, hogy a Fia teljes mértékben hűséges marad (Péld 27:11). Továbbá az is óriási örömet szerzett neki, hogy tudta, milyen áldásokkal jár a Fia halála a megbánást tanúsító emberek számára (Luk 15:7).

„A mi törvényszegésünkért szúrták át”

8–9. a) Milyen értelemben mondható, hogy Jézust „a mi törvényszegésünkért szúrták át”? b) Hogyan erősítette meg ezt Péter?

⁸ (Olvassátok fel: Ézsaiás 53:6.) Akárcsak az elveszett juhok, a bűnös emberek már régóta tévelyegnek, szabadulást keresve az Ádámtól örökölt betegségből és halálból (1Pét 2:25). Mivel Ádám összes leszármazottja tökéletlen, egyikük sem tudta visszavásárolni azt, amit Ádám elveszített (Zsolt 49:7). De mivel Jehova nagyon szerette az embereket, drága Fiára, választott Szolgájára „rakta mindannyiunk vétkét”. Krisztus pedig vállalta, hogy ’átszúrják a törvényszegéseinkért és összetörjék vétkeinkért’. Így a bűneinket a kínoszlopra vitte, és meghalt helyettünk.

⁹ Péter apostol ezt írta: „erre a pályára hívtak el titeket, mert Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait. Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy többé ne legyen közünk a bűnökhöz, és az igazságosságnak éljünk.” Majd Ézsaiás próféciájából idézve így folytatta: „És »az ő sebei által gyógyultatok meg«” (1Pét 2:21, 24; Ézs 53:5). Ez utat nyitott a bűnösök előtt, hogy megbékélhessenek Istennel, ahogyan azt Péter hozzáfűzte: „Krisztus . . . meghalt egyszer s mindenkorra a bűnökért, egy igazságos személy igazságtalanokért, hogy az Istenhez vezessen titeket” (1Pét 3:18).

„Úgy vitték, mint juhot a levágásra”

10. a) Hogyan nevezte Keresztelő János Jézust? b) Miért voltak találóak János szavai?

¹⁰ (Olvassátok fel: Ézsaiás 53:7, 8.) Keresztelő János így kiáltott fel, amint látta Jézust közeledni: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Ján 1:29). Amikor János Báránynak nevezte Jézust, valószínűleg eszébe jutottak Ézsaiás szavai: „Úgy vitték, mint juhot a levágásra” (Ézs 53:7). „Halálra adta lelkét” – jövendölte meg Ézsaiás (Ézs 53:12). Érdekes, hogy azon az éjszakán, amikor Jézus bevezette a halálának emlékünnepét, körbeadott egy pohár bort a 11 hűséges apostola között, és ezt mondta: „ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett” (Máté 26:28).

11–12. a) Mit szemléltet Krisztus áldozatával kapcsolatban az, hogy Izsák kész volt felajánlani magát? b) Mit ne felejtsünk el a nagyobb Ábrahámra, Jehovára gondolva, miközben megtartjuk az Emlékünnepet?

¹¹ Ahogyan egykor Izsák, úgy Jézus is kész volt feláldozni magát Jehova rá vonatkozó akaratának az oltárán (1Móz 22:1, 2, 9–13; Héb 10:5–10). Izsák készségesen beleegyezett, hogy feláldozzák, de valójában Ábrahám kísérelte meg felajánlani őt (Héb 11:17). Ehhez hasonlóan Jézus is kész volt meghalni, de Jehova hozta létre a váltságáldozati elrendezést. Az, hogy Isten feláldozta a Fiát, azt bizonyította, hogy mélységesen szereti az emberiséget.

¹² Jézus kijelentette: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Pál apostol pedig ezt írta: „Isten . . . abban ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor  még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:8). Ezért miközben megadjuk Krisztusnak a tiszteletet azáltal, hogy megemlékezünk a haláláról, soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nagyobb Ábrahám, Jehova tette lehetővé ezt az áldozati elrendezést. Az Emlékünnepet az ő dicséretére tartjuk meg.

A Szolga „igazságos állapotba hoz sokakat”

13–14. Hogyan hozott Jehova Szolgája ’igazságos állapotba sokakat’?

¹³ (Olvassátok fel: Ézsaiás 53:11, 12.) Választott Szolgájáról Jehova kijelentette: „igazságos szolgám igazságos állapotba hoz sokakat”. Hogyan? A választ a 12. vers végén találjuk. A Szolga „közbenjárt a törvényszegőkért”. Ádám minden leszármazottja bűnösként, ’törvényszegőként’ születik, és ezért ’a bűn zsoldját’ kapja, vagyis a halált (Róma 5:12; 6:23). Tehát létfontosságú a megbékélés Jehova és a bűnös emberek között. Ézsaiás próféciájának az 53. fejezete szépen ecseteli, hogy Jézus miként ’járt közben’ a bűnös emberiség érdekében: „Ő kapta a békénket szolgáló fenyítést, és sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Ézs 53:5).

¹⁴ Krisztus azzal, hogy átvállalta a bűneinket és meghalt értünk, ’igazságos állapotba hozott sokakat’. Pál ezt írta: „Isten jónak látta, hogy őbenne [Krisztusban] lakjon az egész teljesség, és őáltala békéltessen meg magával minden mást – akár a földön levőket, akár az egekben levőket –, békét szerezve az ő kínoszlopon kiontott vére által” (Kol 1:19, 20).

15. a) Kikre utal a Pál által említett ’egekben levők’ kifejezés? b) Egyedül kik jogosultak arra, hogy fogyasszanak az emlékjegyekből, és miért?

¹⁵ ’Az egekben levők’, akik Krisztus kiontott vére révén megbékéltettek Jehovával, a felkent keresztények. Ők azt az elhívást kapják, hogy Krisztussal fognak uralkodni az égben. Mint „az égi elhívás részesei” ’igazságossá nyilváníttatnak az életre’ (Héb 3:1; Róma 5:1, 18). Majd Jehova a szellemi fiaivá fogadja őket. A szent szellem tanúskodik nekik, hogy „társörökösök . . . Krisztussal”, vagyis elhívást kapnak, hogy királyok és papok legyenek Krisztus égi Királyságában (Róma 8:15–17; Jel 5:9, 10). A szellemi Izraelnek, ’Isten Izraelének’ a részévé válnak, és felvétetnek ’az új szövetségbe’ (Jer 31:31–34; Gal 6:16). Mint az új szövetség tagjai, jogosultak arra, hogy fogyasszanak az emlékünnepi emlékjegyekből, beleértve a vörösbort, melyről Jézus kijelentette: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek” (Luk 22:20).

16. Kikre utal ’a földön levők’ kifejezés, és hogyan kerülnek igazságos állapotba Jehova előtt?

¹⁶ ’A földön levők’ Krisztus más juhai, akiknek az a reménységük, hogy a földön élhetnek örökké. A választott Szolga őket is igazságos állapotba hozza Jehova előtt. Mivel hitet gyakorolnak Krisztus váltságáldozatában, vagyis „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”, Jehova igazságossá nyilvánítja őket, nem mint szellemi fiakat, hanem mint barátait, és azt a csodálatos  lehetőséget adja nekik, hogy túlélhetik ’a nagy nyomorúságot’ (Jel 7:9, 10, 14; Jak 2:23). Mivel a más juhok nincsenek benne az új szövetségben, és ezért nem az a reménységük, hogy az égben fognak élni, ők nem fogyasztanak az emlékjegyekből, viszont tiszteletteljes megfigyelőkként jelen vannak az Emlékünnepen.

A hála Jehovát és az ő helyeselt Szolgáját illeti!

17. Az Ézsaiás könyvében található azon próféciák megvizsgálása, melyek a Szolgára fordítják a figyelmet, hogyan segítettek felkészíteni az elménket az Emlékünnepre?

¹⁷ Most, hogy megvizsgáltuk az Ézsaiás könyvében található azon próféciákat, melyek a Szolgára fordítják a figyelmet, felkészítettük az elménket Krisztus halálának az emlékünnepére. Így „hitünk Főközvetítőjére és Tökéletessé tevőjére . . . szegezzük tekintetünket” (Héb 12:2). Megtanultuk, hogy Isten Fia nem lázadó. Sátánnal ellentétben ő örömét leli abban, hogy Jehova oktatja, és elismeri, hogy Jehova a Szuverén Úr. Azt is láttuk, hogy Jézus a földi szolgálata során könyörületesen bánt azokkal, akiknek prédikált, és sokukat meg is gyógyította, mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ezáltal bemutatta, hogy mit fog tenni Messiás-Királyként az új világban, amikor is „érvényt szerez az igazságosságnak a földön” (Ézs 42:4). Az, hogy buzgón prédikálta a Királyságot mint ’a nemzetek világossága’, arra ösztönzi a követőit, hogy ők is buzgón hirdessék a jó hírt az egész földön (Ézs 42:6).

18. Ézsaiás próféciájának a megvizsgálása után miért vagyunk még inkább hálásak Jehovának és hűséges Szolgájának?

¹⁸ Emellett Ézsaiás próféciája segít jobban megértenünk, hogy milyen nagy áldozatot hozott Jehova, amikor elküldte drága Fiát a földre, hogy szenvedjen és meghaljon értünk. Jehova nem annak örült, hogy szenvedni látja a Fiát, hanem annak, hogy Jézus mindhalálig hűséges maradt. Örüljünk mi is együtt Jehovával! Gondoljuk át, hogy mi mindent tett Jézus azért, hogy Sátánt hazugnak bizonyítsa, és megszentelje Jehova nevét, igazolva ezáltal, hogy Ő a jogos Szuverén. Továbbá Krisztus átvállalta a bűneinket és meghalt értünk. Így lehetővé tette, hogy a felkent testvéreiből álló kicsiny nyáj és a más juhok igazságos állapotban legyenek Jehova előtt. Amikor összegyűlünk az Emlékünnepre, bárcsak túlcsordulna a szívünk a Jehova és a hűséges Szolgája iránti hálától!

Ismétlésül

• Hogyan lelte Jehova „kedvét” abban, hogy ’összetörték’ a Fiát?

• Milyen értelemben mondható, hogy Jézust „a mi törvényszegésünkért szúrták át”?

• Hogyan hozott a Szolga ’igazságos állapotba sokakat’?

• Hogyan segít a Szolgáról szóló próféciák megvizsgálása felkészítened az elmédet és a szívedet az Emlékünnepre?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 26. oldalon]

„Megvetett volt, és semmire sem becsültük őt”

[Kép a 28. oldalon]

„Halálra adta lelkét”

[Kép a 29. oldalon]

A ’más juhok’ tiszteletteljes megfigyelőkként vannak jelen az Emlékünnepen