Találj örömet a tanítványképzésben!
Találj örömet a tanítványképzésben!
’Menjetek hát, és tegyétek tanítvánnyá az embereket’ (MÁTÉ 28:19)
1–3. a) Mit éreznek sokan, ha bibliatanulmányozást vezethetnek? b) Milyen kérdésekről fogunk beszélni?
„TIZENEGY hete tanulmányozok egy pakisztáni családdal – írja egy testvérnő, aki egy hindi csoportot támogat az Egyesült Államokban. – Mondanom sem kell, nagyon jó barátok lettünk. Könnybe lábad a szemem, amikor arra gondolok, hogy nemsokára visszamennek Pakisztánba. De nemcsak azért vagyok szomorú, mert elmennek, hanem mert olyan jó volt tanítani őket Jehováról.”
2 Te is átélted már, milyen öröm tanulmányozni valakivel a Bibliát? Jézusnak és az első században élt tanítványainak nagy öröme telt a tanítványképző munkában. Amikor az a 70 tanítvány, akiknek Jézus képzést adott, visszatért a prédikálásból, és örömmel mesélte, hogy mi minden történt, Jézust is „felettébb nagy öröm töltötte el . . . a szent szellem által” (Luk 10:17–21). Sokaknak ma is nagy örömet szerez, hogy tanítványokat képezhetnek. 2007-ben például a szorgalmas és boldog hírnökök átlagosan hat és fél millió bibliatanulmányozást vezettek minden hónapban!
3 Néhány hírnöknek azonban még nem volt része abban az örömben, hogy bibliatanulmányozást vezessen. Másoknak talán csak az utóbbi években nem sikerült tanulmányozást vezetniük. Milyen nehézségeket kell többünknek leküzdenie ahhoz, hogy bibliatanulmányozást tudjon vezetni? Hogyan tudjuk leküzdeni őket? És mi lesz a jutalmunk, ha mindent megteszünk azért, hogy engedelmeskedjünk Jézusnak, aki azt parancsolta, hogy ’menjünk, és tegyük tanítvánnyá az embereket’? (Máté 28:19).
Milyen nehézségek foszthatnak meg minket az örömünktől?
4–5. a) Hogyan fogadják az üzenetünket a világ néhány részén? b) Milyen nehézségekkel küzdenek a hírnökök más helyeken?
4 A világ egyes részein az emberek szívesen olvassák a kiadványainkat, és boldogan tanulmányozzák velünk a Bibliát. Egy ausztrál házaspár, akik egy ideig Zambiában szolgáltak, ezt írták: „Igaz, amit Zambiáról mondanak. Ez a prédikálók paradicsoma. Az utcai tanúskodás egyenesen fantasztikus! Az emberek odajönnek hozzánk kiadványért. Néhányan még azt is tudják, hogy a folyóiratok melyik számát szeretnék megkapni.” Zambiában a testvérek nem olyan rég több mint 200 000 bibliatanulmányozást vezettek egy év alatt, vagyis hírnökönként átlagosan több mint egy tanulmányozást.
5 Máshol viszont nem könnyű kiadványokat terjeszteni, és rendszeresen bibliatanulmányozásokat vezetni. Miért van ez? A hírnökök gyakran nem találják otthon az embereket, akiket pedig otthon találnak, azok sokszor közönyösek, ha meghallják, hogy a vallásról van szó. Lehet, hogy a családjuk nem volt vallásos, vagy visszataszítónak tartják a kétszínűséget, amelyet a hamis vallásokban látnak. Sokan „elcsigázottak és hányatott sorsúak”, mert hamis pásztorok lerombolták a hitüket (Máté 9:36). Érthető, ha ezek az emberek nem szívesen beszélgetnek a Bibliáról.
6. Mi nehezítheti meg néhányaknak a tanítványképzést?
6 Néhány hűséges hírnököt más foszthat meg az örömtől. Például az, hogy korlátozza őket az egészségük és a koruk, pedig régebben nagyon aktívak voltak a tanítványképző munkában. Az is előfordulhat, hogy mi okozunk magunknak nehézséget. Például alkalmatlannak érzed magad arra, hogy bibliatanulmányozást vezess? Talán te is azt érzed, amit Mózes. Amikor Jehova elküldte, hogy beszéljen a fáraóval, így felelt Jehovának: „Bocsáss meg, Jehova, de én nem vagyok a szavak embere sem tegnap óta, sem azelőttől fogva” (2Móz 4:10). Sokban hasonlít az alkalmatlanság érzéséhez a kudarctól való félelem, az az érzés, hogy valakiből azért nem lesz tanítvány, mert nem mi vagyunk a tökéletes tanítók számára. És mivel tartunk attól, hogy ez bekövetkezhet, inkább nem is vállalunk tanulmányozást. Hogyan tudjuk leküzdeni ezeket a nehézségeket?
Készítsd fel rá a szíved!
7. Mi motiválta Jézust a szolgálatban?
7 Először is fel kell készítenünk a szívünket a szolgálatra. Jézus kijelentette: „a szív bőségéből szól az [ember] szája” (Luk 6:45). Jézus szívből szerette volna, hogy másoknak jobb legyen az életük, és ez motiválta őt a szolgálatban. Amikor például látta, hogy milyen siralmas állapotban van a zsidó társai szellemisége, „szánalmat érzett irántuk”. Ezt mondta a tanítványainak: „az aratnivaló sok . . . Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:36–38).
8. a) Min gondolkodjunk el? b) Mit tanulhatunk egy bibliatanulmányozó szavaiból?
8 Ha elgondolkodunk azon, hogy mi milyen sokat kaptunk azzal, hogy valaki időt szakított ránk, és tanulmányozta velünk a Bibliát, az segítségünkre lesz a tanítványképző munkában. Gondoljunk az emberekre is, akikkel a szolgálatunk során beszélgetünk, és hogy rájuk milyen jó hatással lesz az üzenet. Egy nő ezt írta az országában lévő fiókhivatalnak: „Szeretném elmondani, hogy mennyire hálás vagyok azoknak a Tanúknak, akik járnak hozzám, és tanítanak engem. Néha az idegeikre mehetek a sok kérdésemmel, és azzal, hogy mindig több időt kell tölteniük velem, mint tervezték. De ők türelmesek, és boldogan megosztják velem a tudásukat. Hálás vagyok Jehovának és Jézusnak azért, hogy ezek az emberek belecsöppentek az életembe.”
9. Mire gondolt mindig Jézus, és hogyan tudjuk őt utánozni?
9 Természetesen nem mindenki fogadta el Jézusnak a segítségét (Máté 23:37). Voltak, akik egy ideig követték őt, de aztán kifogásolni kezdték a tanításait, és „nem jártak vele többé” (Ján 6:66). Ám Jézus nem érezte azt, hogy értéktelen az üzenete, csak mert néhányan így reagáltak. Bár sok mag, melyet elvetett, nem hozott gyümölcsöt, ő mindig arra gondolt, hogy milyen sok jót visz véghez a munkájával. Látta, hogy a szántóföldek fehérek az aratásra, és nagy örömet szerzett neki, hogy ő is részt vehet benne. (Olvassátok fel: János 4:35, 36.) Ne a terméketlen, csupasz földet figyeljük a gabonaszálak között. Inkább mi is arra gondoljunk, hogy még milyen sok aratnivaló van a prédikálóterületünkön. Beszéljünk most egy kicsit arról, hogy hogyan tudjuk megőrizni ezt a bizakodó szemléletmódot.
Azzal a céllal vessünk, hogy aztán arassunk is!
10–11. Mit tehetsz, hogy megőrizd az örömödet?
10 A földműves azért vet, hogy aztán learassa a termést. Nekünk is azzal a céllal kell prédikálnunk, hogy bibliatanulmányozásokat kezdjünk. De mi van akkor, ha rendszeresen végzed a szántóföldi szolgálatot, mégis alig találsz otthon valakit, vagy nem tudod újból elérni azokat, akikkel már beszéltél? Ez elég lelombozó lehet. Akkor már ne is menjél többet házról házra? Dehogynem! Sok embert még mindig ezzel a jól bevált módszerrel érünk el először.
11 De hogy sikerüljön megőrizned az örömödet, ki tudnál próbálni más módszereket is a prédikálásban? Próbáltál már például az utcán vagy a munkahelyükön tanúskodni az embereknek? Gondoltál már arra, hogy telefonon érd el őket, vagy hogy elkérd a telefonszámát azoknak, akikkel már megosztottad a Királyság-üzenetet, hogy tarthasd velük a kapcsolatot? Ha kitartó vagy a szolgálatodban, és kész vagy más módszereket is kipróbálni, akkor nem marad el az öröm, és találni fogsz olyanokat, akik szívesen fogadják a Királyság-üzenetet.
Mit kezdjünk a közönnyel?
12. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy sokan közönyösek a területünkön?
12 Mit tegyél, ha a területeden sokakat hidegen hagy a vallás? Tudnád másképp kezdeni a beszélgetéseket, hogy felkeltsd az emberek érdeklődését? Pál apostol ezt írta a korintuszi hívőtársainak: „a zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó . . . A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélkül van – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül”. Mi volt Pál célja? „Mindenfajta embernek mindenné lettem – mondta –, hogy minden módon megmentsek némelyeket” (1Kor 9:20–22). Tudnál olyan témáról beszélgetni az emberekkel a területeden, amely őket is érdekli? Sokan, akik nem vallásosak, szeretnék, ha jobbak lennének a családi kapcsolataik. Lehet, hogy az élet célját is keresik. Beszélhetnél nekik úgy a Királyság üzenetéről, hogy felkeltsd a kíváncsiságukat.
13–14. Mit tehetünk, hogy nagyobb örömünk legyen a tanítványképző munkában?
13 Egyre több hírnöknek sikerül nagyobb örömmel végeznie a tanítványképző munkát, még olyan helyeken is, ahol az emberek nagy többsége közönyösnek tűnik. Hogyan? Megtanulnak egy idegen nyelvet. Egy 60-as éveiben járó házaspár megtudta, hogy a gyülekezetük területén több ezer kínai diák él a családjával. „Emiatt arra buzdítottak minket, hogy tanuljunk kínaiul – mondja a férj. – Bár ez azt jelentette, hogy naponta időt kellett szánnunk a nyelvtanulásra, ennek eredményeként sok bibliatanulmányozást folytattunk a környékünkön élő kínai emberekkel.”
14 Még ha nincs is lehetőséged idegen nyelvet tanulni, jó hasznát veheted a Jó hír minden embernek című füzetnek, amikor külföldiekkel találkozol. Általában kiadványokat is be lehet szerezni azokon a nyelveken, amelyekre a területeden szükség van. Az biztos, hogy időbe és erőfeszítésbe fog telni, hogy beszélgetni tudj más anyanyelvű és kultúrájú emberekkel. De ne feledkezz meg egy alapelvről, mely Isten Szavában található: „aki bőven vet, bőven is fog aratni” (2Kor 9:6).
Az egész gyülekezet feladata
15–16. a) Miért az egész gyülekezet feladata a tanítványképzés? b) Mi az idősek szerepe?
15 De nemcsak egy ember erőfeszítésein múlik, hogy valakiből tanítvány lesz-e, hanem az egész gyülekezeten. Miért? Jézus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:35). Amikor a bibliatanulmányozók eljönnek az összejövetelre, sokszor tényleg a szeretetteljes légkör az, ami a leginkább tetszik nekik. Az egyik tanulmányozó ezt írta: „Annyira szeretem az összejöveteleket! Mindenki olyan kedvesen fogad.” Jézus azt mondta, hogy előfordulhat, hogy ha valaki követni kezdi őt, azt a vér szerinti családja ellenezni fogja. (Olvassátok fel: Máté 10:35–37.) Ám megígérte, hogy a gyülekezetben sok-sok szellemi ’fivére, nővére, anyja és gyermeke’ lesz (Márk 10:30).
16 Az idős testvéreink és testvérnőink különösen fontos szerepet játszanak a tanulmányozók fejlődésében. Milyen szerepet? Még ha nem tudnak is mindnyájan bibliatanulmányozást vezetni, a buzdító hozzászólásaikkal mindenkinek építik a hitét az összejöveteleken. Kitartó hűségük „az igazságosság útján” ékessége a gyülekezetnek, és Isten szervezetéhez vonzza a tiszta szívű embereket (Péld 16:31).
Hogyan tudjuk leküzdeni a félelmeinket?
17. Mit tehetünk, ha alkalmatlannak érezzük magunkat?
17 Mit tehetsz, ha alkalmatlannak érzed magad a feladatra? Emlékszel, hogy hogyan segített Jehova Mózesnek? Szent szellemet adott neki, és egy társat, a testvérét, Áront (2Móz 4:10–17). Jézus megígérte, hogy Isten a szellemével támogatni fogja a tanúskodómunkánkat (Csel 1:8). Ezenkívül Jézus párosával küldte ki a tanítványokat prédikálni (Luk 10:1). Ha tehát megijeszt a gondolat, hogy bibliatanulmányozást vezess, imádkozz Isten szelleméért, hogy bölccsé tegyen, és vigyél magaddal valakit, akivel az oldaladon több lesz az önbizalmad, és aki a tapasztalatával a segítségedre lehet. Meg fogja erősíteni a hitedet, ha arra gondolsz, hogy Jehova hétköznapi embereket, „a világ gyöngéit” választotta ki ennek a hatalmas munkának az elvégzésére (1Kor 1:26–29).
18. Hogyan tudunk úrrá lenni a kudarctól való félelmünkön?
18 Hogyan tudunk úrrá lenni a kudarctól való félelmünkön? Gondoljunk arra, hogy tanítványt képezni nem olyan, mint főzni. Ott többnyire egy emberen múlik a siker: a szakácson. A tanítványképzésben viszont hármas összefogásra van szükség. Jehováé a legfontosabb munka, ő vonzza ugyanis magához a személyt (Ján 6:44). Mi és a gyülekezet tagjai a legjobb tudásunk szerint tanítjuk őt, hogy fejlődni tudjon. (Olvassátok fel: 2Timóteusz 2:15.) A tanulónak pedig alkalmaznia kell a tanultakat (Máté 7:24–27). Ha valaki abbahagyja a bibliatanulmányozást, az csalódást okozhat. Persze bízunk benne, hogy a tanulmányozók helyesen fognak dönteni, de tudjuk, hogy mindenki „önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:12).
Mi lesz a jutalmunk?
19–21. a) Milyen áldásokkal jár a bibliatanulmányozás? b) Milyennek lát Jehova mindenkit, aki részt vesz a prédikálómunkában?
19 Ha bibliatanulmányozást vezetünk, könnyebb lesz első helyre tennünk a Királyságot. Az Isten Szavában található igazságok pedig még jobban belevésődnek a szívünkbe és az elménkbe. Miért? Barak, aki úttörőként szolgál, elmondja: „Ha az ember bibliatanulmányozást vezet, neki magának is többet kell tanulmányoznia Isten Szavát. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy valakit jól tudjak tanítani, a saját meggyőződésemet is erősítenem kell.”
20 De ha nem vezetsz bibliatanulmányozást, akkor a szolgálatod nem is értékes Istennek? Hogyne lenne az! Jehova értékesnek tart mindent, amit azért teszünk, hogy dicsőítsük őt. Mindenki ’Isten munkatársa’, aki részt vesz a prédikálómunkában. De ha bibliatanulmányozást vezetünk, az külön öröm, mert látjuk, hogyan serkenti Isten a mag növekedését, melyet mi vetettünk (1Kor 3:6, 9). „Amikor látod, hogyan fejlődik a tanulmányozó, nem tudod, hogyan köszönd meg Jehovának, amiért téged használ fel arra, hogy átadj a tanulmányozónak egy gyönyörű ajándékot: a lehetőséget, hogy megismerje Jehovát, és örök életet kapjon” – mondja egy úttörő, Amy.
21 Ha mindent megteszünk azért, hogy bibliatanulmányozásokat vezessünk, az segíteni fog Isten szolgálatára összpontosítanunk, és megerősíti bennünk a reményt, hogy ott lehetünk az új világban. És Jehova támogatásával azoknak is segíthetünk megmenekülni, akik odafigyelnek ránk. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 4:16.) Ez aztán az igazi öröm!
Emlékszel?
• Milyen nehézségek akadályozhatnak néhányakat abban, hogy bibliatanulmányozást vezessenek?
• Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy sokan közönyösek a területünkön?
• Milyen jutalomban lesz részünk, ha bibliatanulmányozást vezetünk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 9. oldalon]
Több módszert is kipróbálsz, hogy tiszta szívű embereket találj?