Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Engedd, hogy hatással legyenek rád Jézus kijelentései

Engedd, hogy hatással legyenek rád Jézus kijelentései

Engedd, hogy hatással legyenek rád Jézus kijelentései

„Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja” (JÁN 3:34)

1–2. Mihez hasonlíthatók Jézus szavai, melyeket a hegyi beszédben találunk, és miért állíthatjuk, hogy azok ’Isten beszédein’ alapulnak?

JELENLEG a világ egyik legnagyobb metszett gyémántja az 530 karátos Afrika csillaga. Valóban értékes drágakő! Ám sokkal értékesebbek azok a szellemi drágakövek, melyek Jézus hegyi beszédében találhatók. Ez nem meglepő, hiszen Krisztus kijelentéseinek Jehova a Forrása. Jézusra utalva a Biblia ezt mondja: „akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja” (Ján 3:34–36).

2 Jézus vélhetően kevesebb, mint fél óra alatt mondta el a hegyi beszédet, ennek ellenére az 21 idézetet tartalmaz a Héber Iratok nyolc könyvéből. Tehát ez a beszéd szilárdan ’Isten beszédein’ alapul. Lássuk hát, hogyan ültethetünk át néhányat a mindennapjainkba abból a sok felbecsülhetetlen értékű kijelentésből, amely Isten szeretett Fiának ebben a kiváló beszédében található.

„Előbb békülj ki a testvéreddel”

3. Milyen tanácsot adott Jézus a tanítványainak, miután figyelmeztette őket a harag következményeire?

3 Keresztények lévén boldogok és békeszerzők vagyunk, mivel rendelkezünk Isten szent szellemével, és annak gyümölcse magában foglalja az örömöt és a békét (Gal 5:22, 23). Jézus nem szerette volna, ha a tanítványai elveszítik a békéjüket és a boldogságukat, ezért figyelmeztette őket a hosszantartó harag halálos következményeire. (Olvassátok fel: Máté 5:21, 22.) Majd ezt mondta: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24).

4–5. a) Mire vonatkozott a Jézus által említett ’ajándék’, amelyről a Máté 5:23, 24-ben olvashatunk? b) Mennyire fontos kibékülnünk azzal a testvérünkkel, akit megsértettünk?

4 A Jézus által említett ’ajándék’ bármilyen felajánlás lehetett, amelyet a jeruzsálemi templomban mutattak be. Például az állatáldozatok fontosak voltak, mert annak idején a részét alkották Jehova imádatának, melyet a népe gyakorolt. Jézus azonban egy fontosabb dolgot emelt ki: mielőtt ajándékot ajánlunk fel Istennek, béküljünk ki azzal a testvérünkkel, akit megsértettünk.

5 Milyen tanulságot vonhatunk hát le Jézusnak ebből a kijelentéséből? Minden bizonnyal azt, hogy a másokkal való bánásmódunk közvetlen hatással van a Jehovával ápolt kapcsolatunkra (1Ján 4:20). Igen, az Istennek bemutatott ókori felajánlások semmit nem értek, amennyiben a felajánló nem bánt megfelelően az embertársaival. (Olvassátok fel: Mikeás 6:6–8.)

Kulcsfontosságú az alázat

6–7. Miért van szükség alázatra, ha szeretnénk helyreállítani a békét egy testvérünkkel, akit megsértettünk?

6 Ha szeretnénk kibékülni egy testvérünkkel, akit megsértettünk, az valószínűleg próbára teszi az alázatunkat. Egy alázatos személy nem vitatkozik vagy harcol a hittársaival, hogy igazolja az állítólagos jogait. Ez ugyanis ártalmas helyzetet idézne elő, hasonlót, mint amilyen egykor az ókori Korintuszban élő keresztények körében volt. Pál apostol ezzel a helyzettel kapcsolatban a következő elgondolkodtató megjegyzést tette: „teljességgel vereséget jelent nektek, hogy pereitek vannak egymással. Miért nem hagyjátok inkább, hogy vétsenek ellenetek? Miért nem hagyjátok inkább, hogy csalást kövessenek el veletek szemben?” (1Kor 6:7).

7 Jézus nem azt mondta, hogy azért menjünk a testvérünkhöz, hogy meggyőzzük őt arról, hogy nekünk van igazunk, ő pedig téved. Az legyen a célunk, hogy helyreállítsuk a békét. Ehhez fontos, hogy őszintén tárjuk fel az érzéseinket. Emellett el kell ismernünk, hogy megbántottuk a másik személyt. És ha hibáztunk, bizonyára szeretnénk alázatosan bocsánatot kérni.

’Ha a jobb szemed botlásba visz’

8. Röviden foglald össze Jézus szavait, melyek a Máté 5:29, 30-ban olvashatók.

8 Jézus a hegyi beszédében józan tanácsot adott az erkölcsre vonatkozóan. Tudta, hogy a tökéletlen testtagjaink veszélybe sodorhatnak bennünket, ezért ezt mondta: „Ha pedig a jobb szemed botlásba visz téged, vájd ki, és dobd el magadtól. Mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mint hogy egész testedet a gyehennába vessék. Ugyanígy, ha a jobb kezed visz botlásba, vágd le, és dobd el magadtól. Mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mint hogy egész tested a gyehennába jusson” (Máté 5:29, 30).

9. Hogyan ’vihet botlásba’ a ’szemünk’, illetve a ’kezünk’?

9 A Jézus által említett ’szem’ azt az erőt, illetve képességet szemlélteti, hogy a figyelmünket összpontosítani tudjuk valamire, a ’kéz’ pedig arra utal, amit a kezeinkkel végzünk. Ha nem vigyázunk, ezek a testtagok ’botlásba vihetnek’ minket, és megakadályozhatnak abban, hogy ’Istennel járjunk’ (1Móz 5:22; 6:9). Amikor kísértést érzünk arra, hogy engedetlenek legyünk Jehovával szemben, drasztikus lépéseket kell tennünk, jelképesen szólva ki kell vájnunk a szemünket, vagy le kell vágnunk a kezünket.

10–11. Mi segíthet, hogy ne keveredjünk szexuális erkölcstelenségbe?

10 Mit tehetünk, hogy a figyelmünket ne összpontosítsuk erkölcstelen dolgokra? Az istenfélő férfi, Jób így szólt: „Szövetséget kötöttem szemeimmel. Hogy is fordíthatnám figyelmemet szűzre?” (Jób 31:1). Jób házasságban élt, és rendíthetetlenül kitartott abban, hogy nem szegi meg Isten erkölcsi törvényeit. Akár házasságban élünk, akár nem, fontos, hogy nekünk is ez legyen az elhatározásunk. Ahhoz, hogy elkerüljük a szexuális erkölcstelenséget, Isten szent szellemének kell vezetnie bennünket. Ez a szellem önuralmat terem azokban, akik szeretik Istent (Gal 5:22–25).

11 Annak érdekében, hogy elkerüljük a szexuális erkölcstelenséget, kérdezzük meg magunktól: „Engedem, hogy a szemeim által vágyakozás fejlődjön ki bennem az erkölcstelen anyagok iránt, melyek könnyen hozzáférhetők a könyvekben, a televízióban vagy az interneten?” Tartsuk észben Jakab tanítvány szavait is: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra” (Jak 1:14, 15). Ha tehát Isten egyik önátadott szolgája erkölcstelen indítékból „kitartóan néz” egy más nembeli személyt, akkor drasztikus változtatásokat kell tennie, ahhoz hasonlót, mint amikor valaki kivájja a szemét, és eldobja magától. (Olvassátok fel: Máté 5:27, 28.)

12. Pálnak melyik tanácsa segíthet, amikor erkölcstelen vágyak ellen harcolunk?

12 Ha helytelenül használjuk a kezünket, akkor súlyosan megsérthetjük Jehova erkölcsi irányadó mértékeit, ezért komolyan el kell határoznunk, hogy tiszták maradunk erkölcsileg. Meg kell fogadnunk Pál tanácsát: „Öljétek meg azért földi testtagjaitokat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás” (Kol 3:5). A ’megöl’ szó hangsúlyozza, hogy határozott lépéseket kell tennünk, hogy harcoljunk az erkölcstelen testi vágyak ellen.

13–14. Miért létfontosságú, hogy kerüljük az erkölcstelen gondolatokat és tetteket?

13 Az emberek általában engedik, hogy amputálják az egyik végtagjukat, ha ezzel megmenthető az életük. A szem és a kéz jelképes ’eldobása’ létfontosságú ahhoz, hogy elkerüljük az erkölcstelen gondolatokat és tetteket, melyekért a szellemi életünkkel fizethetünk. Csakis úgy menekülhetünk meg a gyehenna által jelképezett örök pusztulástól, ha tiszták maradunk elmebelileg, erkölcsileg és szellemileg.

14 Az öröklött bűn és a tökéletlenség miatt erőfeszítést igényel az erkölcsi tisztaság megőrzése. Pál ezt mondta: „megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak” (1Kor 9:27). Határozzuk hát el, hogy megtartjuk Jézus erkölccsel kapcsolatos tanácsát, soha nem viselkedve úgy, hogy azzal hálátlanságot mutassunk a váltságáldozata iránt (Máté 20:28; Héb 6:4–6).

„Legyetek adakozók”

15–16. a) Hogyan mutatott példát Jézus az adakozásban? b) Mit jelentenek Jézusnak azok a szavai, melyek a Lukács 6:38-ban olvashatók?

15 Jézus kijelentései és kimagasló példája előmozdítja az adakozást. Rendkívüli nagylelkűséget tanúsított azzal, hogy a földre jött a tökéletlen emberek érdekében. (Olvassátok fel: 2Korintusz 8:9.) Hajlandó volt lemondani az égi dicsőségről, hogy emberré váljon, és hogy életét adja a bűnös emberekért, akik közül néhányan gazdaggá lesznek az égben társörököseiként a Királyságban (Róma 8:16, 17). És persze akkor is nagylelkűségre buzdított, amikor ezt mondta:

16 „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul” (Luk 6:38). Az ’ölébe önt’ kifejezés arra a szokásra utal, hogy a kereskedők megtöltötték a vásárló övvel összefogott, bő felsőruhájának a felhajtott részét, és a vásárló ebben a zsákszerű öblös részben vihette a különféle árucikkeket. Ha mindig szívesen adakozunk, később jó mértéket kaphatunk viszonzásul, talán éppen akkor, amikor valamiben szükséget szenvedünk (Préd 11:2).

17. Hogyan mutatta Jehova a legnagyszerűbb példát az adakozásban, és milyen adakozás nyújthat örömet nekünk?

17 Jehova szereti és megjutalmazza a vidám adakozókat. Ő maga mutatta a legnagyszerűbb példát, amikor az egyszülött Fiát adta, „hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Pál pedig ezt írta: „aki bőven vet, bőven is fog aratni. Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:6, 7). Biztos, hogy örömmel és gazdag jutalommal jár, ha az időnket, energiánkat és anyagi forrásainkat az igaz imádat előmozdítására fordítjuk. (Olvassátok fel: Példabeszédek 19:17; Lukács 16:9.)

„Ne kürtölj magad előtt”

18. Mikor ’nem lesz jutalmunk’ égi Atyánktól?

18 „Nagyon ügyeljetek rá, hogy igazságosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok azért, hogy megfigyeljenek benneteket; különben nem lesz jutalmatok égi Atyátoktól” (Máté 6:1). Az ’igazságosság’ alatt Jézus olyan viselkedést értett, amely összhangban van Isten akaratával. Nem arra gondolt, hogy a nyilvánosság előtt sohasem hajthatunk végre Istennek tetsző tetteket, hiszen azt mondta a tanítványainak, hogy ’engedjék fényleni világosságukat az emberek előtt’ (Máté 5:14–16). De ’nem lesz jutalmunk’ égi Atyánktól, ha azért cselekszünk, „hogy [az emberek] megfigyeljenek” és csodáljanak bennünket, mint a színpadon fellépő színészeket. Ilyen indítékokkal nem leszünk szoros kapcsolatban Istennel, és nem részesülünk a Királyság-uralom örök áldásaiban sem.

19–20. a) Mit értett Jézus az alatt, hogy ’ne kürtöljünk magunk előtt’, amikor „irgalmas adományokat” adunk? b) Mit jelent az, hogy nem engedjük, hogy a bal kezünk tudja, mit tesz a jobb?

19 Ha helyes a hozzáállásunk, megfogadjuk Jézus figyelmeztetését: „Ezért amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat” (Máté 6:2). ’Irgalmas adományokkal’ a szükségben lévőket támogatták. (Olvassátok fel: Ézsaiás 58:6, 7.) Jézusnak és az apostolainak volt közös pénzük a szegények megsegítésére (Ján 12:5–8; 13:29). Az alamizsnaosztogatást nem előzte meg szó szerinti kürtölés, ezért Jézus nyilvánvalóan túlzással élt, amikor azt mondta, hogy ’ne kürtöljünk’ magunk előtt, amikor „irgalmas adományokat” adunk. Ne kürtöljük világgá az ilyenfajta adakozást, mint ahogy a farizeusok tették. Jézus képmutatóknak nevezte őket, amiért „a zsinagógákban és az utcákon” közhírré tették, hogy könyöradományokat adtak. Azok a képmutatók „megkapták már teljes jutalmukat”. A jutalmuk mindössze annyi volt, hogy helyeselték őket az emberek, és esetleg a zsinagógában az elöl levő ülőhelyekre ülhettek a híres rabbik mellé, ugyanis Jehova semmit nem adott nekik (Máté 23:6). De hogyan kellett viselkedniük Krisztus tanítványainak? Jézus ezt mondta nekik, és így nekünk is:

20 „Te pedig, amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobbod, hogy irgalmas adományaid titokban legyenek; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked” (Máté 6:3, 4). Általában mindkét kezünket egyszerre használjuk. Ezért az, hogy nem engedjük, hogy a bal kezünk tudja, mit tesz a jobb, azt jelenti, hogy nem kürtöljük szét a jótékony tetteinket, még azoknak sem mondjuk el, akik olyan közel állnak hozzánk, mint a bal kezünk a jobbhoz.

21. Mit foglal magában az a fizetség, amelyet attól a Személytől kapunk, „aki titokban néz”?

21 Ha nem kérkedünk az adakozásunkkal, ’irgalmas adományaink’ titokban maradnak. Akkor Atyánk, „aki titokban néz”, megfizet nekünk. Mivel Atyánk az egekben, az emberi szem számára láthatatlan helyen lakik, „titokban” marad az emberek előtt (Ján 1:18). A fizetség – amelyet attól a Személytől kapunk, „aki titokban néz”, azaz Jehovától – magában foglalja, hogy meghitt kapcsolatot ápolhatunk vele, hogy megbocsátja a bűneinket, és hogy örök élettel jutalmaz meg minket (Péld 3:32; Ján 17:3; Ef 1:7). Mennyivel nagyszerűbb jutalom ez, mint az emberektől jövő dicséret!

Tartsuk becsben Jézus értékes kijelentéseit!

22–23. Miért tartsuk becsben Jézus kijelentéseit?

22 A hegyi beszéd valóban tele van ragyogó szellemi drágakövekkel. Kétségtelen, hogy felbecsülhetetlen értékű szavakat tartalmaz, amelyek még ebben a zűrzavaros világban is örömmel tölthetnek el bennünket. Igen, boldogok leszünk, ha becsben tartjuk Jézus kijelentéseit, és engedjük, hogy hatással legyenek a szemléletmódunkra és a mindennapjainkra.

23 Mindenki, aki „hallja” és „cselekszi”, amit Jézus tanított, áldott lesz. (Olvassátok fel: Máté 7:24, 25.) Határozzuk hát el, hogy megfogadjuk Jézus tanácsait. E cikksorozat utolsó részében további kijelentéseket vizsgálunk meg a hegyi beszédből.

Hogyan válaszolnál?

• Miért fontos ’kibékülnünk’ azzal a testvérünkkel, akit megsértettünk?

• Hogyan kerülhetjük el, hogy botlásba vigyen minket a ’jobb szemünk’?

• Milyen legyen a szemléletmódunk az adakozásról?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 11. oldalon]

Milyen nagyszerű érzés ’kibékülni’ azzal a hívőtársunkkal, akit megsértettünk!

[Képek a 12–13. oldalon]

Jehova megáldja a vidám adakozókat