Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mindig ragaszkodnod kellene az elképzeléseidhez?

Mindig ragaszkodnod kellene az elképzeléseidhez?

Mindig ragaszkodnod kellene az elképzeléseidhez?

KÉT kisgyermek játszik együtt. Az egyik kikapja a kedvenc játékát a másik kezéből, és így kiált: „Ez az enyém!” A tökéletlen embereknél már egészen fiatal kortól bizonyos fokú önzés figyelhető meg (1Móz 8:21; Róma 3:23). Ráadásul a világ általánosságban véve az „először én” gondolkodásmódot népszerűsíti. Ha szeretnénk, hogy ránk ez ne legyen jellemző, elszántan küzdenünk kell az önző hajlamaink ellen. Ha ezt elmulasztjuk, könnyen előfordulhat, hogy megbotránkoztatunk másokat, és a Jehovával ápolt kapcsolatunk is meggyengülhet (Róma 7:21–23).

Amikor Pál apostol arra ösztönzött, hogy vegyük figyelembe, milyen hatással vannak a tetteink másokra, ezt írta: „Mindent szabad, de nem minden hasznos. Mindent szabad, de nem minden épít.” Még ezt is mondta: „Ügyeljetek arra, hogy . . . ne adjatok okot a botránkozásra” (1Kor 10:23, 32). Amikor tehát személyes döntés kérdése, hogy mit teszünk, bölcsességre vall, ha megkérdezzük magunktól: „Hajlandó vagyok lemondani bizonyos jogaimról, hogy ne kerüljön veszélybe a gyülekezet békéje? Vagy készségesen engedelmeskedem a bibliai alapelveknek, még akkor is, ha nem könnyű így tennem?”

Az állásod megválasztásakor

A legtöbben úgy gondolják, hogy a munkájuk megválasztása magánügy, és a döntésük alig vagy egyáltalán nincs hatással másokra. De figyeld meg egy dél-amerikai kisvárosban élő üzletember tapasztalatát. Szerencsejátékosként és iszákos emberként ismerték. Ám ahogy tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, előrehaladt szellemileg, és változtatott az életmódján (2Kor 7:1). Amikor elmondta, hogy szeretne együtt prédikálni a gyülekezettel, az egyik vén tapintatosan arra buzdította, hogy gondolja át, milyen jellegű munkát is végez. Már jó ideje ő volt a városban a cukornádból készült, tiszta alkohol fő forgalmazója. Ezt a terméket sokféle módon használják, de azon a területen általában üdítőitalokba keverik, és csak azért fogyasztják, hogy lerészegedjenek tőle.

A férfi felismerte, hogy ha részt vesz a prédikálásban, de közben ilyen terméket árusít, az rossz fényt vet a gyülekezetre, és az Istennel ápolt kapcsolatát is tönkreteheti. Bár nagy családról kellett gondoskodnia, felhagyott az alkohol árusításával. Most papíráruk eladásából tartja el a családját. Ez a férfi, a felesége és öt gyermekük közül kettő már megkeresztelkedett. Buzgón és beszédbeli nyíltsággal prédikálják a jó hírt.

A barátok megválasztásakor

Vajon egyszerűen magánügy, ha olyanokkal barátkozunk, akik nincsenek velünk egy hiten, vagy ez a kérdés már bibliai alapelveket is érint? Egy testvérnő szeretett volna elmenni egy partira egy fiatal férfival, aki nem volt igaz keresztény. Figyelmeztették a veszélyekre, de ő úgy érezte, hogy szíve joga elmenni a partira, és ezért el is ment. Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, erős nyugtatóval kevert italt adtak neki. Órákkal később tért magához, és rádöbbent, hogy az állítólagos barátja megerőszakolta. (Vesd össze: 1Mózes 34:2.)

Lehet, hogy nem mindig végződik ilyen tragikusan, ha valaki nem hívőkkel barátkozik, ám a Biblia így figyelmeztet: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Péld 13:20). Nem kérdéses tehát, hogy ha rossz társaságot választunk, veszélynek tesszük ki magunkat. „Eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik – mondja a Példabeszédek 22:3 –, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést.” A barátaink hatással vannak ránk és az Istennel ápolt kapcsolatunkra (1Kor 15:33; Jak 4:4).

Az öltözködés területén

Az öltözködési stílusok és a divat évszakonként változik, a megjelenésre vonatkozó bibliai alapelvek viszont változatlanok. Pál arra ösztönözte a keresztény nőket, hogy „jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat”. Ez az alapelv a férfiakra is érvényes (1Tim 2:9). Pál ezzel nem azt tanácsolta, hogy puritánul öltözködjünk, és nem is arra gondolt, hogy a keresztényeknek egyforma legyen az ízlésük. De mit is nevezhetünk szerénységnek? Egy szótár szerint a szerény személy „mentes az önteltségtől vagy a hivalkodástól . . . illendően öltözködik, beszél és viselkedik”.

Kérdezzük meg magunktól: „Őszintén elmondhatom magamról, hogy szerény vagyok, ha közben ragaszkodom ahhoz, hogy jogom van úgy öltözködni, ahogy én akarok, pedig az öltözködésemmel túlságosan felhívom magamra a figyelmet? Az öltözködésem kérdéseket vet fel az emberekben arról, hogy ki vagyok, és milyen erkölcsi értékek szerint élek?” Ebben a helyzetben akkor „nem adunk okot a botránkozásra”, ha ’nemcsak a magunk dolgaira fordítunk személyes figyelmet, hanem a többiekéire is’ (2Kor 6:3; Fil 2:4).

Az üzleti ügyekben

Amikor különböző vétségek és csalások miatt komoly gondok merültek fel a korintuszi gyülekezetben, Pál ezt írta nekik: „Miért nem hagyjátok inkább, hogy vétsenek ellenetek? Miért nem hagyjátok inkább, hogy csalást kövessenek el veletek szemben?” Azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy inkább legyenek készek lemondani valamiről, mint hogy pereskedjenek a testvérükkel (1Kor 6:1–7). Egy testvér az Egyesült Államokban megszívlelte ezt a tanácsot. Ő és a keresztény munkaadója nem értettek egyet abban, hogy mennyi munkabér jár neki. A szentírási irányelveknek megfelelően többször is találkoztak, hogy megoldást találjanak, de nem jutottak dűlőre. Végül a gyülekezetet képviselő keresztény vének elé vitték az ügyet (Máté 18:15–17).

De sajnos még így sem tudtak megegyezni. A munkavállaló testvér sok-sok ima után úgy döntött, hogy lemond a pénz nagy részéről, mely szerinte megillette őt. Miért? Később ezt mondta: „Ez a nézeteltérés elrabolta az örömömet, és felemésztette a drága időmet, melyet a szellemi tevékenységekre fordíthattam volna.” Miután meghozta ezt a döntést, érezte, hogy visszatér az öröme, és hogy Jehova megáldja a szolgálatát.

Még a kis dolgokban is

Az is áldással jár, ha még a kis dolgokban is le tudunk mondani az elképzeléseinkről. Egy úttörő házaspár korán érkezett az egyik kerületkongresszus első napjára, és sikerült épp ott helyet foglalniuk, ahol szerettek volna. Miután elkezdődött a program, egy nagy család sietősen helyet keresett magának a zsúfolt stadionban. Amikor az úttörő házaspár észrevette, hogy nem találnak elég helyet maguknak, átadta a helyét. Így az egész család együtt ülhetett. Pár nappal a kongresszus után az úttörők kaptak egy köszönőlevelet a családtól. A levélben elmondták, mennyire elkeseredtek, amiért késve érkeztek a kongresszusra. Ám az úttörő házaspár kedvességének köszönhetően ezt az érzést hamar öröm és hála váltotta fel.

Ha alkalmunk adódik rá, készségesen mondjunk le a jogainkról, kívánságainkról mások javára. Ha olyan szeretetet fejezünk ki mások iránt, mely „nem keresi a maga érdekeit”, hozzájárulunk ahhoz, hogy megmaradjon a béke a gyülekezetben és az embertársainkkal való kapcsolatainkban (1Kor 13:5). De ami a legfontosabb, megőrizzük a Jehovával ápolt barátságunkat.

[Kép a 20. oldalon]

Kész vagy lemondani az elképzeléseidről az öltözködés terén?

[Kép a 20–21. oldalon]

Kész vagy átadni a helyedet a testvéreidnek?