Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudnál ott szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre?

Tudnál ott szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre?

Tudnál ott szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre?

„Kényelmes életünk volt az Egyesült Államokban, de aggódtunk amiatt, hogy az ottani anyagias életforma rossz hatással lesz ránk és a két fiunkra. A feleségemmel korábban misszionáriusok voltunk, és szerettünk volna újra olyan egyszerűen és boldogan élni.”

RALPH és Pam ezért 1991-ben levelet küldött több fiókhivatalnak is. Leírták, hogy szeretnének ott szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre. A mexikói fiókhivatal azt írta, hogy az országukban nagy szükség van hírnökökre az angol nyelvű területen, sőt hogy az angol szántóföld ’fehér az aratásra’ (Ján 4:35). Nem sokkal ezután Ralph, Pam és a fiaik, akik akkor 8 és 12 évesek voltak, elfogadták a meghívást, és készülődni kezdtek a költözésre.

Hatalmas terület

Ralph ezt meséli: „Mielőtt elköltöztünk az Egyesült Államokból, néhány testvér jó szándékkal ilyesmiket mondott nekünk: »Túl veszélyes külföldre költöznötök!«, »Mit fogtok csinálni, ha megbetegedtek?«, »Miért költöznétek el egy angol nyelvű területre? Az angolul beszélő embereket ott nem fogja érdekelni az igazság.« De mi már elhatároztuk, hogy megyünk. Nem meggondolatlanul döntöttünk így, hanem már évek óta terveztük. Nem vettünk a nyakunkba hosszú lejáratú hiteleket, félretettünk valamennyi pénzt, és sokszor beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel járhat, ha elköltözünk.”

Ralph és a családja először is ellátogatott a mexikói fiókhivatalba. A testvérek mutattak nekik egy térképet Mexikóról, és ezt mondták: „Az egész a ti területetek.” A család a Mexikóvárostól mintegy 240 kilométerre északnyugatra lévő San Miguel de Allende városába költözött, ahol sok külföldi él. Három évvel később a városban megalakult egy 19 hírnökből álló angol gyülekezet. Ez volt az első Mexikóban. De még sok munka várt a testvérekre!

Mexikóban hozzávetőlegesen egymillió olyan ember él, aki az Egyesült Államokból származik. Rajtuk kívül sok mexikói diák és tanult ember is beszéli az angolt. Ralph ezt mondja: „Még több munkásért imádkoztunk. Mindig volt egy vendégszobánk azoknak a testvéreknek, akik azért jöttek a területünkre, hogy úgymond ’kikémleljék a földet’” (4Móz 13:2).

Egyszerűsítettek az életükön, hogy többet tudjanak tenni a szolgálatban

Hamarosan még több testvér és testvérnő érkezett, akik szerettek volna többet tenni a szolgálatban. Köztük volt például Bill és Kathy az Egyesült Államokból. Ők már 25 éve szolgáltak olyan területeken, ahol nagy szükség volt hírnökökre. Azon gondolkodtak, hogy megtanulnak spanyolul, de miután a Chapalai-tó mellett fekvő Ajijic városába költöztek, megváltoztak a terveik. Ennek a tónak a környékére előszeretettel költöznek nyugdíjasok az Egyesült Államokból. Bill ezt meséli: „Ajijicban egyre inkább az foglalt le minket, hogy olyan, angolul beszélő embereket keressünk, akik szeretnének hallani az igazságról.” Nem egészen két évvel az után, hogy Bill és Kathy Ajijicba költözött, abban az örömben volt részük, hogy szemtanúi lehettek egy gyülekezet megalakulásának. Ez volt a második angol nyelvű gyülekezet Mexikóban.

A Kanadából származó Ken és Joanne is szeretett volna egyszerűsíteni az életén, és több időt szentelni a prédikálásnak. Ők szintén Mexikóba költöztek. Ken ezt mondja: „Időbe telt, mire megszoktuk, hogy olyan helyen élünk, ahol sokszor napokig nincs meleg víz, áram vagy nem lehet telefonálni.” A prédikálás azonban igazi öröm volt. Kent csakhamar kinevezték kisegítőszolgának, két évvel később pedig vénnek. A lányuknak, Britannynek eleinte nehéz volt beilleszkednie a kis létszámú angol gyülekezetbe, ahová csak kevés fiatal járt. De aztán több Királyság-terem építésén is részt vett, és sok jó barátot szerzett az ország minden tájáról.

Amikor a Texas államból való Patrick és Roxanne meghallották, hogy tőlük nem messze van egy olyan misszionáriusi terület, ahol az emberek angolul beszélnek, nagyon izgatottak lettek. Patrick ezt meséli: „Miután ellátogattunk a Mexikó északkeleti részén található Monterreybe, úgy éreztük, hogy Jehova vezetett minket ide, hogy segítsünk.” Patricknek és Roxanne-nak öt napon belül sikerült eladniuk az otthonukat Texasban, és úgyszólván át tudtak menni Makedóniába (Csel 16:9). Mexikóban nem volt könnyű a megélhetés, de nagyon örültek neki, hogy mindössze két év elteltével a 17 fős kicsiny csoport egy 40 hírnökből álló gyülekezetté nőtte ki magát.

Egy másik házaspár, Jeff és Deb is egyszerűsített az életén, hogy többet tudjon tenni a szolgálatban. Eladták az Egyesült Államokban lévő nagy házukat, és egy kis lakásba költöztek Cancún városában, mely Mexikó keleti partján található. Korábban ahhoz voltak szokva, hogy a kongresszusok az otthonukhoz közel, légkondicionált épületekben vannak megtartva. Mexikóban viszont nyolc órát kellett utazniuk a legközelebbi angol kongresszusra, melyet nem fedett stadionban tartottak meg. De nagyon boldogok voltak, mert Cancúnban megalakult egy körülbelül 50 hírnökből álló gyülekezet.

Néhány mexikói testvér is vállalkozott arra, hogy segít az angol területen a prédikálásban. Például amikor Rubén és a családja meghallották, hogy San Miguel de Allendében megalakult az első angol nyelvű gyülekezet, és hogy a gyülekezetnek egész Mexikó a területe, azonnal elhatározták, hogy segítenek. Ez azt jelentette, hogy meg kellett tanulniuk angolul, alkalmazkodniuk kellett egy másik kultúrához, és sokat kellett utazniuk, hogy részt tudjanak venni az összejöveteleken: minden héten 800 kilométert. Rubén ezt mondja: „Nagy öröm volt, hogy olyan külföldieknek tanúskodhattunk, akik már évek óta Mexikóban éltek, de az anyanyelvükön még nem hallottak a jó hírről. Néhányan annyira hálásak voltak, hogy még sírva is fakadtak.” Miután Rubén és a családja San Miguel de Allendében segített a gyülekezetnek, a Mexikó belsejében található Guanajuato városában szolgált úttörőként. Ott egy több mint 30 hírnökből álló angol gyülekezet megalapításában vettek részt. Ma egy angol nyelvű csoportban szolgálnak egy Guanajuatóhoz közeli városban, Irapuatóban.

Prédikálás azoknak, akiket nehéz elérni

A külföldiek mellett sok mexikói is beszél angolul. Velük gyakran nehéz megosztani a Királyság-üzenetet, mert gazdag negyedekben élnek, ahol általában a bejárónő nyit ajtót. De még ha a házigazdák oda mennek is az ajtóhoz, előfordul, hogy nem hallgatják meg az üzenetünket, mert azt hiszik, hogy Jehova Tanúi egy helyi szekta. Ám ha ezeket a házigazdákat külföldről érkezett Tanúk keresik fel, némelyikük szívesen meghallgatja őket.

Figyeld meg például Gloria esetét, aki a közép-mexikói Querétaro városában él. Ezt mondja: „Korábban többször is felkerestek spanyolul beszélő Tanúk, ám én nem hallgattam meg őket. Ám amikor a családomnak és a barátaimnak nehézségei adódtak, nagyon lehangolt lettem, és esedeztem Istenhez, hogy mutassa meg nekem a kiutat. Nem sokkal ezután egy angolul beszélő hölgy keresett fel az otthonomban. Azt kérdezte, hogy beszél-e nálunk valaki angolul. Mivel külföldi volt, kíváncsi voltam rá, és megmondtam neki, hogy én tudok angolul. Miközben beszélt, az járt a fejemben, hogy mit keres errefelé egy amerikai. De mivel előzőleg segítséget kértem Istentől, arra gondoltam, hogy talán ez a külföldi hölgy a válasz az imámra.” Gloria elfogadta a bibliatanulmányozást, és bár a családja ellenséges volt, gyorsan haladt előre és megkeresztelkedett. Ma általános úttörő, és a férje és a fia is Jehovát szolgálja.

Milyen jutalommal jár, ha valaki többet tesz a szolgálatban?

Vannak nehézségei, ha olyan területen szolgálunk, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre, de ez gazdag jutalommal is jár. Ralph, akit a bevezetőben említettünk, ezt mondja: „Nagy-Britanniából, Kínából, Jamaicából és Svédországból való emberekkel is tanulmányoztuk a Bibliát, sőt még ghánai előkelőségekkel is. Néhány bibliatanulmányozó maga is teljes idejű szolga lett. Az évek során a családunk hét angol nyelvű gyülekezet megalakulásának lehetett tanúja. Mindkét fiunk csatlakozott hozzánk az úttörőszolgálatban, most pedig a Bételben szolgálnak az Egyesült Államokban.”

Mexikóban jelenleg 88 angol gyülekezet és számos angol nyelvű csoport van. Minek köszönhető ez a gyors növekedés? Például annak, hogy a Mexikóban élő, angolul beszélő emberek közül sokan korábban még nem találkoztak Jehova Tanúival. Mások azért reagáltak kedvezően, mert itt nincsenek kitéve a családjuktól vagy a barátaiktól jövő nyomásnak, amely a hazájukban talán visszatartotta őket. Megint mások azért kezdték el tanulmányozni a Bibliát, mert nyugdíjasok lettek, és így több idejük jut a szellemi dolgokra. Emellett az angol gyülekezetekben a testvéreknek több mint az egyharmada úttörő, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezetek buzgók és gyorsan növekednek.

Áldások várnak rád

Kétségtelen, hogy világszerte egyre többen fognak kedvezően reagálni a Királyság-üzenetre, ha az anyanyelvükön hallják. Nagyon szívmelengető látni, hogy sok szellemi gondolkodású testvér és testvérnő – fiatal és idős, egyedülálló és házas egyaránt – kész olyan helyre költözni, ahol nagy szükség van Királyság-hirdetőkre. Bár lehet, hogy megpróbáltatásokkal néznek szembe, de mindez elhalványul, amikor tapasztalják, milyen boldogsággal jár megtalálni azokat az őszinte szívű embereket, akik szívesen fogadják a Biblia igazságát. Tudnál változtatni a körülményeiden, hogy akár az országodon belül, akár külföldön olyan területre költözz, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre? * (Luk 14:28–30; 1Kor 16:9). Ha igen, biztos lehetsz benne, hogy gazdag áldások várnak rád.

[Lábjegyzet]

^ 21. bek. Még többet olvashatsz erről a témáról a Szervezetten Jehova akaratának cselekvésére című könyv 111–112. oldalán.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

Felfigyelnek a boldog nyugdíjasokra

Beryl Nagy-Britanniából költözött Kanadába, ahol több nemzetközi cégnél is igazgatóként dolgozott. Ezenkívül kiválóan lovagolt, sőt képviselhette Kanadát az 1980-as olimpián. Miután a férjével nyugdíjasok lettek, Chapalába költöztek, és gyakran a helyi éttermekben ebédeltek. Valahányszor Beryl észrevett angolul beszélő és boldognak látszó nyugdíjasokat, bemutatkozott nekik, és megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak Mexikóban. Ezek a boldog emberek szinte kivétel nélkül Jehova Tanúi voltak. Beryl és a férje arra az elhatározásra jutottak, hogy ha a boldogság és az élet céljának a megtalálása Isten ismeretéből fakad, akkor ők is meg akarják ismerni Istent. Miután Beryl hónapokig járt a keresztény összejövetelekre, elfogadta a bibliatanulmányozást, és Jehova Tanúja lett. Több éven át általános úttörő volt.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

„Nagy áldás, hogy itt vannak velünk”

Azokban az országokban, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre, a helyi testvérek nagyon hálásak azoknak, akik készek ilyen területre költözni. A Karib-tenger vidékén működő egyik fiókhivatal a következőket írta: „Ha a több száz, nálunk szolgáló külföldi testvér elhagyná az országot, a gyülekezetek kevésbé lennének stabilak. Nagy áldás, hogy itt vannak velünk.”

Isten Szava kijelenti: „a jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg” (Zsolt 68:11). Nem meglepő hát, hogy sok egyedülálló testvérnő szolgál külföldön. Ezek az önfeláldozó testvérnők nagyon sokat segítenek. Egy kelet-európai fiókhivatal ezt figyelte meg: „Számos gyülekezetünkben magas a testvérnők aránya, olykor eléri a 70 százalékot. A legtöbbjük új az igazságban, de a más országokból érkezett, egyedülálló úttörő testvérnők értékes segítséget nyújtanak az újak képzésében. Valódi ajándékok nekünk ezek a külföldi testvérnők.”

Mit gondolnak ezek a testvérnők a külföldön végzett szolgálatról? „Sokféle nehézséggel kellett megküzdenem” – meséli Angelica, egy harmincas éveiben járó egyedülálló testvérnő, aki éveken át úttörőként szolgált külföldön. „Az egyik megbízatási területemen nap mint nap sáros utakon kellett gyalogolnom, és nagyon lehangoló volt, hogy mindenütt az emberek szenvedését láttam. De megelégedéssel töltött el, hogy segíthettem az embereknek a szolgálatban. Az is meghatott, hogy a testvérnők annyiszor kifejezték a hálájukat, amiért eljöttem, hogy segítsek nekik. Az egyik testvérnő azt mondta, hogy mivel látta, hogy kész voltam egy távoli országba költözni, hogy úttörő legyek, ő is kedvet kapott, hogy elkezdje a teljes idejű szolgálatot.”

Sue, aki úttörő, és az ötvenes éveinek az elején jár, ezt mondja: „Biztos, hogy lesznek nehézségeid, de az áldások ezeket messze felülmúlják. A szolgálat nagyon izgalmas! Mivel sokat prédikálok fiatal testvérnőkkel, el szoktam mondani nekik, amit a Bibliában vagy a kiadványainkban olvastam arról, hogy miként lehet megbirkózni a nehézségekkel. Többször is mondták már nekem, hogy az, hogy meg tudtam küzdeni a nehézségeimmel, mialatt éveken át egyedülállóként úttörő szolgálatot végeztem, segített nekik felismerni, hogy ők is meg tudnak birkózni a gondjaikkal. Nagyon boldog vagyok, hogy segíthetek nekik.”

[Térkép a 20. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MEXIKÓ

Monterrey

Guanajuato

Irapuato

Ajijic

Chapala

Chapalai-tó

San Miguel de Allende

Querétaro

MEXIKÓVÁROS

Cancún

[Kép a 23. oldalon]

Némelyeknek abban az örömben van részük, hogy olyan külföldieknek tanúskodhatnak, akik még nem hallottak a jó hírről