Utánozzuk Ittai lojalitását!

„NAGYOK és csodálatosak a cselekedeteid, Jehova Isten, aki a Mindenható vagy. Igazságosak és igazak az útjaid, örökkévalóság Királya. Ki ne félne téged, Jehova, és ki ne dicsőítené a nevedet, hiszen egyedül te vagy lojális.” Ez az ének, melyet azok énekelnek az égben, „akik győztesen felülkerekednek a vadállaton és annak képmásán”, felhívja a figyelmet Isten lojalitására (Jel 15:2–4). Jehova szeretné, ha az imádói utánoznák őt, és szintén kimutatnák ezt a vonzó tulajdonságot (Ef 4:24).

Sátán, az Ördög azonban minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy elválassza Isten földi imádóit égi Atyjuk szeretetétől. Ennek ellenére sokan lojálisak maradnak Istenhez, még nagyon nehéz körülmények között is. Jehova nagyra becsüli az ilyen odaadást. Mennyire hálásak lehetünk ezért! Biztosak vagyunk abban, hogy „Jehova szereti az igazságosságot,  és nem hagyja el lojálisait” (Zsolt 37:28). Isten sok lojális személy tettét jegyeztette le a Szavában, hogy segítsen lojálisnak maradnunk. Az egyik ilyen beszámoló a gáti Ittairól szól.

’Idegen ország fia és száműzött’

Ittai feltehetően az ismert filiszteus városból, Gátból származott, ahonnan az óriás Góliát és Izrael más félelmetes ellenségei is. Először akkor találkozunk a Bibliában a tapasztalt harcossal, Ittaival, amikor arról olvasunk, hogy Absolon fellázadt Dávid király ellen. Ittai és az őt követő 600 filiszteus akkoriban száműzetésben élt Jeruzsálem közelében.

Ittai és az őt követő emberek helyzete talán arra emlékeztette Dávidot, amikor ő volt száműzött, és 600 izraelita harcosával Filisztea földjére, Gát királyának, Ákisnak a területére menekült (1Sám 27:2, 3). Mit tesz Ittai az embereivel együtt most, hogy Absolon fellázadt az apja, Dávid ellen? Vajon Absolont támogatják, vagy semlegesek maradnak, vagy egy emberként Dávid mellé állnak?

Képzeld el, ahogy Dávid menekül Jeruzsálemből, és megáll egy Bét-Merhak (jelentése: ’a messzi ház’) nevű helyen. Lehet, hogy ez az utolsó ház Jeruzsálemben az Olajfák hegye felé, mielőtt valaki áthalad a Kidron völgyén (2Sám 15:17). Itt Dávid megszemléli az előtte elvonuló sereget. Figyeld meg, hogy nemcsak a lojális izraeliták tartanak vele, hanem a kereteusok és a peleteusok is mind. Sőt, ott van vele az összes Gátból származó ember is: Ittai és 600 harcosa (2Sám 15:18).

Dávid szívből jövő együttérzéssel ezt mondja Ittainak: „Miért jönnél te is velünk? Menj vissza, maradj a királynál [nyilván Absolonra utal]; hiszen te idegen ország fia vagy, ráadásul száműztek a helyedről. Tegnap jöttél, és már ma vándorolni vigyelek magunkkal, hogy te is jöjj, amikor én megyek, bármerre menjek is? Térj vissza, és vidd vissza magaddal testvéreidet, és bánjon veled Jehova szerető-kedvességgel és hűséggel!” (2Sám 15:19, 20).

Ittai válaszából a megingathatatlan lojalitás cseng ki: „Él Jehova, és él az én uram, a király, hogy bárhol lesz is uram királyom, jelentsen az halált vagy életet, ott lesz a te szolgád is!” (2Sám 15:21). Dávidot ez talán dédanyjának, Ruthnak a hasonló kijelentésére emlékezteti (Ruth 1:16, 17). Dávid meghatódik, majd ezt mondja Ittainak: „Menj, és vonulj át” a Kidron völgyén. „Átvonult hát a gáti Ittai, és minden embere, és a kicsinyek is mind, akik vele voltak” (2Sám 15:22).

„A mi oktatásunkra írták meg”

„Mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg” – jelenti ki a Róma 15:4. Tehát jó, ha megkérdezzük magunktól, hogy mit tanulhatunk Ittai példájából. Vizsgáljuk meg, mi indíthatta őt arra, hogy lojális legyen Dávidhoz. Bár egy Filiszteából száműzött idegen volt, Ittai elismerte, hogy Jehova az élő Isten, és hogy Dávid Jehova felkentje. Képes volt túllátni az izraeliták és a filiszteusok közötti ellenségeskedésen. Nemcsak azt látta Dávidban, hogy ő az, aki megölte a filiszteus bajnokot, Góliátot és Ittai sok más honfitársát (1Sám 18:6, 7). Hanem látta azt is, hogy Dávid szereti Jehovát, és minden bizonnyal észrevette a kiváló tulajdonságait. Dávid ezért nagyra becsülte Ittait. Sőt, az Absolon elleni döntő ütközetben a hadsereg „egyharmadát a gáti Ittai kezére bízta” (2Sám 18:2).

Nekünk is törekednünk kell arra, hogy túllássunk a kulturális, faji és etnikai különbségeken – bármilyen régóta meglévő előítéleten és gyűlölködésen –, és észre kell vennünk mások jó tulajdonságait. A Dávid és Ittai közötti kapcsolat jól bemutatja, hogy ha megismerjük és megszeretjük Jehovát, az segíthet legyőznünk az ilyen akadályokat.

 Miközben Ittai példáján elmélkedünk, megkérdezhetjük magunktól: Vajon én is ilyen lojális vagyok a nagyobb Dávidhoz, Krisztus Jézushoz? Kimutatom a lojalitásomat azzal, hogy buzgón részt veszek a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában? (Máté 24:14; 28:19, 20). Mi mindent vagyok kész feláldozni, hogy bizonyítsam a lojalitásomat?

A családfőknek is hasznára válhat, ha elmélkednek Ittainak a lojalitásban mutatott példáján. Az, hogy hűséges volt Dávidhoz, és úgy döntött, hogy csatlakozik Isten felkent királyához, hatással volt az embereire. Ehhez hasonlóan a családfők azon döntései, hogy támogassák az igaz imádatot, hatással vannak a családjukra, és még az is lehet, hogy a döntéseik ideiglenesen nehézségekkel járnak. A Szentírás mégis arról biztosít bennünket, hogy Jehova „a lojálishoz lojális” (Zsolt 18:25).

Miután Dávid megvívta az Absolon elleni csatáját, a Biblia többé már nem említi Ittait. A róla szóló rövid szentírási beszámoló mégis nagyszerű betekintést nyújt a jellemébe. Megmutatja, milyen lojális volt, amikor Dávid ezeket a nehézségeket élte át. És az a tény, hogy a Biblia ír Ittairól, bizonyítja, hogy Jehova észreveszi és megjutalmazza a lojalitást (Héb 6:10).