A feladatok megosztása – Miért és hogyan?

A FELADATOK megosztására már jóval a föld létrehozása előtt is volt példa. Jehova megteremtette az egyszülött Fiát, és azután vele, a ’mestermunkással’ megalkotta a világegyetemet (Péld 8:22, 23, 30; Ján 1:3). Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, ezt mondta nekik: „töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (1Móz 1:28). A Teremtő azt a feladatot adta az embereknek, hogy terjesszék ki az édeni Paradicsom határait az egész földre. Igen, Jehova szervezetére már a kezdetektől fogva jellemző volt a feladatok megosztása.

Mit foglal magában a feladatok megosztása? Miért kell a keresztény véneknek megtanulniuk, hogy megosszanak bizonyos gyülekezeti feladatokat másokkal, és hogyan tehetik ezt meg?

Mit jelent?

A feladatok megosztása magában foglalhatja, hogy valakit megbíznak valamivel; képviselőnek jelölnek ki; felelősséggel vagy hatalommal ruháznak fel.

Azoktól a személyektől, akiknek valamilyen feladatuk van a keresztény gyülekezetben, elvárják, hogy elvégezzék azt, hogy beszámoljanak a fejleményekről, és általában azt is, hogy egyeztessenek a részletekről azzal, aki adta nekik a feladatot. Ám a felelősség végső soron annak a kinevezett testvérnek a vállán nyugszik, aki kiosztotta a feladatot. Fontos, hogy figyelemmel kísérje a munka előrehaladását, és tanácsot adjon, ha szükséges. Néhányan mégis ezt kérdezhetik: Miért osszam meg a feladatokat, ha magam is el tudom őket látni?

 Miért osszuk meg a feladatokat?

Gondolj arra, hogy Jehova megalkotta az egyszülött Fiát, és bevonta őt a többi teremtési munkába. Igen, „általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok” (Kol 1:16). A Teremtő létrehozhatott volna mindent egymaga, mégis úgy döntött, hogy megosztja a Fiával az alkotómunka örömét (Péld 8:31). Ez segített a Fiúnak, hogy még többet tanuljon Isten tulajdonságairól. Bizonyos értelemben az Atya arra használta ezt a lehetőséget, hogy képezze az egyszülött Fiát.

Amikor Jézus Krisztus a földön élt, utánozta az Atyját abban, hogy megosztotta a feladatokat másokkal. Fokozatosan képezte ki a tanítványait. Elküldte maga előtt különböző helyekre a 12 apostolt, később pedig 70 tanítványt, hogy élen járjanak a prédikálómunkában (Luk 9:1–6; 10:1–7). Mire Jézus eljutott ezekre a helyekre, már jó alapot fektettek le, amelyre építhetett. Amikor elhagyta a földet, még nagyobb feladatokkal bízta meg képzett tanítványait, többek között a világméretű prédikálómunkával (Máté 24:45–47; Csel 1:8).

Idővel jellemző lett a keresztény gyülekezetre, hogy a tagjai megosztják a feladatokat, és képeznek másokat. Pál apostol ezt írta Timóteusznak: „amiket pedig tőlem hallottál . . . , bízd rá hű emberekre, akik a maguk részéről képesítettek lesznek mások tanítására” (2Tim 2:2). Igen, a tapasztaltaknak képezniük kell másokat, akik majd szintén képezni fognak újabb személyeket.

Ha egy vén bevon másokat is a munkába, mellyel meg lett bízva, megoszthatja velük a tanítás és a pásztorkodás örömét. Mivel a vének tisztában vannak azzal, hogy az emberi képességek korlátozottak, még több okuk van arra, hogy megkérjenek másokat, hogy segítsenek a gyülekezeti feladatok ellátásában. A Biblia ezt írja: „a szerényeknél bölcsesség van” (Péld 11:2). A szerénység többek között azt jelenti, hogy valaki elismeri a korlátait. Ha mindent magad próbálsz megcsinálni, akkor kimerülhetsz, és megfoszthatod a családodat attól az időtől, melyet egyébként együtt töltenétek. Tehát valóban bölcsességre vall, ha megosztjuk a terheket másokkal. Vegyük például a vének testületének koordinátorát. Lehet, hogy megkér más véneket, hogy ellenőrizzék a gyülekezeti számlákat. Ha ők megvizsgálják a feljegyzéseket, jobban átláthatják a gyülekezet pénzügyi helyzetét.

A feladatok megosztása lehetővé teszi, hogy többen is kellő jártasságra és tapasztalatra tegyenek szert. Emellett azok, akik megosztják a feladatokat, megfigyelhetik azoknak a képességeit, akik a feladatot kapják. Így ha a vének megosztanak bizonyos feladatokat a gyülekezetben, kipróbálhatnak testvéreket, „hogy alkalmasak-e” arra, hogy kisegítőszolgaként szolgáljanak (1Tim 3:10).

Végül pedig a feladatok megosztása által a vének kimutathatják, hogy megbíznak másokban. Pál úgy képezte Timóteuszt, hogy vele együtt végezte a misszionáriusi szolgálatot. Bensőséges kapcsolat alakult ki a két férfi között. Pál azt mondta Timóteuszról, hogy „igazi gyermek a hitben” (1Tim 1:2). Ehhez hasonlóan Jehova és Jézus között is meghitt kapcsolat alakult ki, ahogy együtt teremtettek meg mindent. Ha a vének munkával bíznak meg másokat, akkor szoros kapcsolatba kerülhetnek velük.

Miért haboznak némelyek megosztani a feladatokat?

Néhány vén, bár tisztában van a feladatok megosztásának előnyeivel, nehéznek találja ezt  megtenni. Talán azért vonakodnak, mert úgy érzik, ezzel veszítenek a hatalmukból. Úgy gondolhatják, hogy mindig a kezükben kell tartaniuk a gyeplőt. Ám ne felejtsük el, hogy Jézus az égbe menetele előtt komoly feladattal bízta meg a tanítványait, és mindvégig tudta, hogy ők nagyobb munkát fognak elvégezni, mint ő (Máté 28:19, 20; Ján 14:12).

Vannak vének, akik talán korábban már osztottak meg feladatokat másokkal, de nem voltak elégedettek az eredménnyel. Úgy érezhetik, hogy ők maguk jobban és gyorsabban tudják elvégezni a munkát. Ám vizsgáljuk meg Pál példáját. Ő tudta, hogy milyen előnyökkel jár a feladatok megosztása, de azt is felismerte, hogy a képzés alatt álló személyek nem mindig fognak megfelelni az elvárásainak. Az első misszionáriusi útján képzést nyújtott fiatal útitársának, Márknak. Nagyon csalódott volt, amikor Márk felhagyott a megbízatásával, és hazatért (Csel 13:13; 15:37, 38). De ez nem vette el Pál kedvét attól, hogy képezzen másokat. Ahogy korábban említettük, felkérte Timóteuszt, egy fiatal keresztényt, hogy kísérje el az útjaira. Amikor Timóteusz már készen állt arra, hogy nagyobb felelősséget hordozzon, Pál hátrahagyta őt Efézusban, és felhatalmazta, hogy nevezzen ki véneket és kisegítőszolgákat a gyülekezetben (1Tim 1:3; 3:1–10, 12, 13; 5:22).

A véneknek ma sem szabad feladniuk a testvérek képzését csupán azért, mert egyvalaki nem jól áll a dolgokhoz. Bölcsen teszik, ha megtanulnak bízni másokban, és ha képzik őket, és fontos is így tenniük. De mit kell figyelembe venniük, amikor megosztják a feladatokat másokkal?

Hogyan osszuk meg a feladatokat?

Amikor feladatokat osztasz meg másokkal, vedd figyelembe azoknak a testvéreknek a tulajdonságait és képességeit, akikre gondoltál. Az apostolok, amikor szükségessé vált, hogy foglalkozzanak az eledel naponkénti kiosztásával Jeruzsálemben, kiválasztottak ’hét, jó bizonyságot szerzett férfit, akik telve voltak szellemmel és bölcsességgel’ (Csel 6:3). Egy feladat valószínűleg nem lesz elvégezve, ha megbízhatatlan személynek adod. Így hát először kisebb feladatokkal bízz meg másokat, és ha egy személy megbízhatónak bizonyul, képes lehet arra, hogy nagyobb felelősséget hordozzon.

De ennél többről van szó. Az embereknek más és más a személyisége, és eltérőek a képességeik. A tapasztalataik is különbözőek. Egy kedves és barátságos testvér jól szolgálhatna rendezőként, míg egy rendszerető és módszeres testvér nagy segítségére lehet a gyülekezeti titkárnak. Egy szépérzékkel megáldott testvérnőt pedig meg lehet bízni, hogy készítse el a virágdekorációt az Emlékünnepre.

Amikor felelősséget ruházol valakire, határozd meg egyértelműen, mik az elvárásaid. Mielőtt Keresztelő János elküldte a tanítványait Jézushoz, elmagyarázta nekik, mit szeretne megtudni, és milyen szavakat használjanak, amikor felteszik a kérdést (Luk 7:18–20). Másrészről, amikor Jézus arra utasította a tanítványait, hogy gyűjtsék össze a csoda útján biztosított étel maradékát, rájuk bízta, hogy ezt hogyan teszik meg (Ján 6:12, 13). Sok múlik azon, hogy milyen feladatról van szó, és hogy  milyen tulajdonságai és képességei vannak a személynek, aki ellátja azt. Mind a feladatot megosztó személynek, mind annak, aki a feladatot kapja, világosan kell értenie, hogy mit kell megvalósítani, és azt is, hogy a feladatot végzőnek milyen gyakran kell beszámolnia a munka előrehaladtáról. Mindkettőjüknek tudniuk kell, milyen mértékben kap szabad kezet a megbízott személy. Előfordulhat, hogy a feladatot egy meghatározott időn belül kell elvégezni. Ebben az esetben sokkal ösztönzőbb lenne, ha a határidő nemcsak egyszerűen ki lenne tűzve, hanem megbeszélnék az időpontot, és mindketten egyetértenének vele.

A feladatot végző személyt el kell látni a szükséges pénzzel, eszközökkel és segítséggel. Az is hasznos lehet, ha tájékoztatnak másokat az elrendezésről. Amikor Jézus rábízta Péterre „az egek királyságának kulcsait”, ezt a tanítványok jelenlétében tette (Máté 16:13–19). Ehhez hasonlóan néhány esetben helyénvaló lehet, ha tudatják a gyülekezettel, hogy kire van bízva egy bizonyos feladat.

Körültekintőnek kell lenni. Ha továbbra is irányítani próbálod a munkát, mellyel már megbíztál valakit, azzal azt az üzenetet közvetíted felé, hogy nem igazán bízol benne. Persze előfordulhat, hogy időnként nem pont az lesz a végeredmény, amire számítottál. Mégis, ha a feladattal megbízott testvérnek van némi mozgástere, az segíthet, hogy önbizalomra és tapasztalatra tegyen szert. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem törődsz azzal, ahogyan ellátja a feladatát. Bár Jehova bizonyos szerepet adott a Fiának a teremtési munka során, ő maga is részt vett benne. Ezt mondta a Mestermunkásnak: „Alkossunk embert a mi képmásunkra” (1Móz 1:26). Tehát szavaiddal és tetteiddel támogasd a munka elvégzését, és dicsérd meg a feladatot ellátó személyt az erőfeszítéseiért. Ha röviden áttekintitek a végeredményt, az segíthet neki. Amennyiben a munkát nem megfelelően látta el, ne habozz tanácsot vagy segítséget adni neki. Ne felejtsd el, hogy végső soron tiéd a felelősség, mivel te vagy az, aki megosztja vele a feladatot (Luk 12:48).

Sokaknak hasznára vált már, hogy gyülekezeti feladatokat bíztak rájuk a vének, akik szívükön viselték a sorsukat. Igen, szükséges minden vénnek megtanulnia, hogy – Jehovát utánozva – miért és hogyan kell feladatokat megosztani másokkal.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

HA MEGOSZTOD A FELADATOKAT,

• mások is örömet találhatnak a munka elvégzésében,

• eredményesebb lehetsz,

• bölcsességet és szerénységet mutathatsz ki,

• képezhetsz másokat,

• kimutathatod, hogy bízol másokban.

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

HOGYAN OSZD MEG A FELADATOKAT?

• Válassz rátermett személyeket a feladatra.

• Egyértelműen fogalmazz.

• Tisztázd, hogy mit kell megvalósítani.

• Biztosítsd a feladat elvégzéséhez szükséges feltételeket.

• Kövesd figyelemmel a feladat elvégzését, és mutasd ki a bizalmadat.

• Légy kész arra, hogy vállald a felelősséget.

[Képek a 31. oldalon]

A feladatok megosztása azt is magában foglalja, hogy nyomon követed a munka előrehaladtát