A hű sáfár és a Vezető Testülete
A hű sáfár és a Vezető Testülete
„Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?” (LUK 12:42)
1–2. Milyen fontos kérdést tett fel Jézus, amikor az utolsó napok jeléről beszélt?
AMIKOR Jézus az utolsó napok összetett jeléről beszélt, ezt a kérdést tette fel: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben?” Jézus ezután elmondta, hogy ez a rabszolga jutalmat kap a hűségéért, mégpedig azt, hogy az Úr mindene fölé kinevezi (Máté 24:45–47).
2 Néhány hónappal korábban Jézus egy hasonló kérdést tett fel. (Olvassátok fel: Lukács 12:42–44.) A rabszolgát ’sáfárnak’ nevezte, és a ’háziszolgákra’ úgy utalt, mint ’szolgaszemélyzetre’. Egy sáfár a ház ügyeinek a felügyelője vagy intézője, és a szolgák fölé van kinevezve. De ő maga is egy szolga. Ki ez a rabszolga, azaz sáfár, és hogyan gondoskodik ’eledelről a kellő időben’? Létfontosságú, hogy mindannyian felismerjük, hogyan kerül kiosztásra a szellemi eledel.
3. a) Hogyan magyarázzák a kereszténység szövegmagyarázói Jézus kijelentéseit a ’rabszolgáról’? b) Ki a „sáfár”, vagyis a „rabszolga”, valamint kik tartoznak a ’szolgaszemélyzethez’, azaz a ’háziszolgák’ közé?
3 A kereszténység sok szövegmagyarázója szerint Jézus szavai azokra utalnak, akik felelős tisztségeket töltenek be az állítólagos keresztények között. De Jézus, a szemléltetésben szereplő ’úr’, nem mondta, hogy számos rabszolga lesz szétszórtan a kereszténység felekezeteiben. Ehelyett világosan kijelentette, hogy csak egy „sáfár”, vagyis „rabszolga” lesz, akit mindene fölé kinevez. Tehát, ahogy ez a folyóirat gyakran kifejtette, a sáfárnak a felkent tanítványok ’kicsiny nyáját’ kell szemléltetnie mint testületet vagy csoportot. Lukács evangéliumában a szövegkörnyezetből láthatjuk, hogy Jézus éppen rájuk utalt (Luk 12:32). A ’szolgaszemélyzet’ és a ’háziszolgák’ megnevezések ugyanezt a csoportot jelentik, de kiemelik az egyének szerepét. Felvetődik egy érdekes kérdés: Vajon ennek a rabszolga osztálynak minden egyes tagja részt vesz a szellemi eledel kellő időben történő kiosztásában? Egyértelmű választ kapunk, ha közelebbről megvizsgáljuk, mit mond a Szentírás.
Jehova szolgája a múltban
4. Hogyan utalt Jehova az ókori Izrael nemzetére, és mit fontos megjegyezni ezzel a nemzettel kapcsolatban?
4 Jehova úgy beszélt a népéről, az ókori Izrael nemzetéről, mintha az egyetlen szolga lenne. „Ti vagytok az én tanúim – ez Jehova kijelentése –, igen, szolgám, akit kiválasztottam” (Ézs 43:10). A nemzet minden tagja részét képezte ennek a szolga osztálynak. Azonban fontos megjegyezni, hogy csak a papok és a nem papi léviták voltak megbízva azzal, hogy tanítsák a nemzetet (2Krón 35:3; Mal 2:7).
5. Jézus szavai szerint milyen lényeges változásnak kellett történnie?
5 Vajon Izrael nemzete volt az a rabszolga, akiről Jézus beszélt? Nem. Ezt abból tudjuk, amit Jézus a napjaiban élő zsidóknak mondott: „Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:43). Világos, hogy változásnak kellett történnie. Jehova egy új nemzetet fog felhasználni. Mindemellett a szellemi oktatást a Jézus szemléltetésében szereplő rabszolga hasonló módon végzi majd, mint Isten ’szolgája’ az ókorban.
Megjelenik a hű rabszolga
6. Milyen nemzet jött létre i. sz. 33 pünkösdjén, és kik váltak a részévé?
6 Az új nemzetet, ’Isten Izraelét’ szellemi izraeliták alkotják (Gal 6:16; Róma 2:28, 29; 9:6). Ez a nemzet i. sz. 33 pünkösdjén jött létre, amikor Isten szelleme kitöltetett. Ezután minden, szellemmel felkent keresztény ennek a nemzetnek vált a részévé, amely akkor az Úr, Jézus Krisztus által kinevezett rabszolga osztályként szolgált. A nemzet minden tagja azt a parancsot kapta, hogy prédikálja a jó hírt, és tegyen tanítvánnyá embereket (Máté 28:19, 20). De vajon ennek a csoportnak minden tagja részt vett a szellemi eledel kellő időben történő kiosztásában? Vizsgáljuk meg, hogyan válaszol erre a kérdésre a Szentírás.
7. Kezdetben mi volt az apostolok legfontosabb feladata, és később ez mivel bővült ki?
7 Jézus kijelölte a 12 apostolt, és kiküldte őket, hogy prédikálják a jó hírt. Ez volt az egyik legfontosabb feladatuk. (Olvassátok fel: Márk 3:13–15.) A megbízatásuk tükrözte az a·poʹszto·losz görög szó alapjelentését. Ez a görög szó egy olyan igéből származik, mely egyszerűen azt jelenti, hogy ’elküld’. Később, nem sokkal a keresztény gyülekezet létrejötte előtt, az apostolok ’felvigyázói tisztséget’ is kaptak (Csel 1:20–26).
8–9. a) Főként mire fordított figyelmet a 12 apostol? b) Még kik kaptak további felelősséget a vezető testület jóváhagyásával?
8 Főként mire fordított figyelmet a 12 apostol? Választ kaphatunk, ha megvizsgáljuk a pünkösd után történt eseményeket. Amikor vita támadt, mert elhanyagoltak bizonyos özvegyeket az eledel naponkénti kiosztásánál, a 12 apostol egybehívta a tanítványokat, és így szólt: „Nem kedves dolog elhagynunk az Isten szavát azért, hogy eledelt osszunk szét az asztalokra.” (Olvassátok fel: Cselekedetek 6:1–6.) Majd kineveztek néhány szellemileg képesített testvért, hogy foglalkozzon ezzel a ’szükséges tevékenységgel’, hogy így ők, az apostolok „a szó szolgálatának” szentelhessék magukat. Jehova megáldotta ezt az elrendezést: „Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott Jeruzsálemben” (Csel 6:7). Tehát a szellemi eledel kiosztásának a felelőssége elsődlegesen az apostolok vállán nyugodott (Csel 2:42).
9 Idővel másokra is súlyos felelősséget ruháztak. Az Antiókiában lévő gyülekezet, a szent szellem irányításával, kiküldte Pált és Barnabást misszionáriusi szolgálatra. Ők is apostolokként váltak ismertté, jóllehet nem tartoztak a 12 apostol közé (Csel 13:1–3; 14:14; Gal 1:19). A jeruzsálemi vezető testület pedig jóváhagyta a kinevezésüket (Gal 2:7–10). Nem sokkal ezután Pál is részt vett a szellemi eledel kiosztásában: megírta az első ihletett levelét.
10. Vajon valamennyi szellemmel felkent keresztény részt vett a szellemi eledel elkészítésében az első században? Magyarázd meg!
10 Vajon valamennyi szellemmel felkent keresztény részt vett a prédikálómunka felvigyázásában és a szellemi eledel elkészítésében? Nem. Pál apostol így ír erről: „Talán mindenki apostol? Talán mindenki próféta? Talán mindenki tanító? Talán mindenki hatalmas cselekedeteket visz véghez?” (1Kor 12:29). Bár valamennyi szellem által született keresztény részt vett a prédikálómunkában, Isten csupán egy igen korlátozott számú csoportot, mindössze nyolc férfit használt fel a Keresztény Görög Iratok 27 könyvének a megírására.
A hű rabszolga napjainkban
11. Milyen javak fölé lett kinevezve a rabszolga?
11 Jézus szavai, melyeket a Máté 24:45-ben olvasunk, egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a vég idején még mindig lesz egy hű és értelmes rabszolga osztály a földön. A Jelenések 12:17 úgy utal a tagjaira, mint akik „megmaradtak” az asszony magvából. Ez a maradék, mint csoport, ki lett nevezve Krisztus „mindene” fölé. Krisztus „mindene” nem más, mint az ő földi javai, azaz érdekei, melyek fölé a hű sáfár kinevezést kapott, hogy gondját viselje. Ezekbe beletartoznak a Királyság földi alattvalói és a jó hír prédikálására fordított anyagi eszközök.
12–13. Miből tudja egy keresztény, hogy égi elhívású?
12 Miből tudja egy keresztény, hogy égi reménységű, és hogy a szellemi izraelitáknak ehhez a maradékához tartozik? A választ Pál apostol szavai adják meg, melyeket azokhoz intézett, akik ugyanúgy égi reménységűek voltak, mint ő: „akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai. Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: »Abba, Atyám!« Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:14–17).
13 Egyszerűen mondva, ezek a személyek felkenetnek Isten szent szellemével, és égi ’elhívást’, azaz meghívást kapnak (Héb 3:1). Ez a személyre szóló meghívás Istentől származik. Ők pedig azonnal válaszolnak az elhívásra, kételyek és félelem nélkül elfogadják, hogy így Isten fiaivá válnak. (Olvassátok fel: 1János 2:20, 21.) Tehát nem ők választják maguknak ezt a reménységet, hanem Jehova teszi rájuk a pecsétjét, vagyis kiárasztja rájuk a szent szellemet (2Kor 1:21, 22; 1Pét 1:3, 4).
A helyes nézőpont
14. Hogyan vélekednek a felkentek az elhívásukról?
14 Hogyan vélekedjenek magukról a felkentek, mialatt várják az égi jutalmukat? Tudják, hogy egy csodálatos meghívást kaptak, de azt is tudják, hogy ez csupán egy meghívás. Hogy elnyerjék a díjat, mindhalálig hűnek kell maradniuk. Alázatosan egyetértenek Pál szavaival: „Testvérek, még mindig nem tekintem úgy magamat, mint aki megragadta azt; de egyvalami van erre vonatkozóan: a mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem a díjért, amely az Isten felfelé való elhívása Krisztus Jézus által” (Fil 3:13, 14). A felkent maradéknak meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy ’méltón járjon ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívták, teljes alázatossággal’, „félelemmel és remegéssel” (Ef 4:1, 2; Fil 2:12; 1Tessz 2:12).
15. Hogyan vélekedjenek a keresztények azokról, akik fogyasztanak az emlékjegyekből, és hogyan vélekednek a felkentek magukról?
15 Másfelől hogyan vélekedjen a többi keresztény arról a személyről, aki azt állítja, hogy ebben a felkenetésben részesült, és elkezd fogyasztani az emlékjegyekből az Emlékünnepen? Nem szabad őt ezért megítélni. Ez egyedül rá és Jehovára tartozik (Róma 14:12). Emellett azok a keresztények, akik valóban ebben a felkenetésben részesültek, nem követelnek maguknak különleges figyelmet. Nem gondolkodnak úgy, hogy mivel felkentek, kivételes tisztánlátásuk van, olyan, amely felülmúlja még a „nagy sokaság” néhány tapasztalt tagjáét is (Jel 7:9). Nem gondolják azt, hogy magától értetődően több szent szellemmel rendelkeznek, mint a ’más juhok’ közé tartozó társaik (Ján 10:16). Nem várnak el különleges bánásmódot, és azt sem állítják, hogy a gyülekezet kinevezett vénei felett állnak, amiért fogyasztanak az emlékjegyekből.
16–18. a) Minden felkent részt vesz az új szellemi igazságok kinyilatkoztatásában? Szemléltesd! b) Miért nincs szükség arra, hogy a Vezető Testület kikérje a véleményét mindenkinek, aki felkentnek vallja magát?
16 Vajon az összes felkent személy kapcsolatban áll egymással szerte a világon, és így valamilyen módon részt vesz az új szellemi igazságok kinyilatkoztatásában? Nem. Bár, mint csoport, a rabszolga osztály felelős a szellemi háznép táplálásáért, nem minden tagjának ugyanaz a felelőssége, illetve munkamegbízatása. (Olvassátok fel: 1Korintusz 12:14–18.) Ahogyan azt korábban említettük, az első században mindegyikük részt vett a létfontosságú prédikálómunkában. De Isten közülük csak egy igen korlátozott számú csoportot használt fel a bibliai könyvek megírására és a keresztény gyülekezet felvigyázására.
17 Szemléltetésként: A Szentírásban olykor azt olvassuk, hogy ’a gyülekezet’ lépéseket tesz bírói ügyek rendezése érdekében (Máté 18:17). A valóságban azonban csakis a vének tesznek lépéseket, mivel ők képviselik a gyülekezetet. A vének nem kérik ki a gyülekezet minden egyes tagjának a véleményét, mielőtt döntést hoznak. Ellátják a feladatukat, amelyre kinevezték őket; az egész gyülekezet nevében járnak el.
18 Ehhez hasonlóan napjainkban egy felkentekből álló, korlátozott számú csoportnak a felelőssége, hogy képviselje a rabszolga osztályt. Ők alkotják Jehova Tanúi Vezető Testületét. Ezek a szellemmel felkent férfiak felvigyázzák a Királyság-munkát és a szellemi eledel kiosztását. A Vezető Testület, akárcsak az első században, nem kéri ki a rabszolga osztály minden egyes tagjának a véleményét, mielőtt döntéseket hoz. (Olvassátok fel: Cselekedetek 16:4, 5.) De minden felkent Tanú buzgón részt vesz a mai létfontosságú aratásban. Osztályként „a hű és értelmes rabszolga” egyetlen test, de személyenként különböző megbízatásaik vannak (1Kor 12:19–26).
19–20. Milyen kiegyensúlyozott nézőpontja van a nagy sokaságnak ’a hű és értelmes rabszolgáról’ és annak Vezető Testületéről?
19 Milyen hatással vannak mindezek az egyre növekvő nagy sokaság tagjaira, akik abban reménykednek, hogy örökké fognak élni a földön? A Király javaihoz tartoznak, ezért boldogan együttműködnek azokkal az elrendezésekkel, melyeket ’a hű és értelmes rabszolgát’ képviselő Vezető Testület hoz. A nagy sokaság tagjai értékelik a Vezető Testület irányítása alatt készült szellemi eledelt. De miközben tisztelik a rabszolgát, mint osztályt, figyelnek arra, hogy ne magasztaljanak fel egyetlen személyt sem, aki a rabszolgához tartozónak vallja magát. Egyetlen olyan keresztény sem szeretné vagy várja el, hogy ilyen bánásmódban részesüljön, aki valóban felkenetett Isten szellemével (Csel 10:25, 26; 14:14, 15).
20 Akár a ’háziszolgák’ közé tartozunk, akik a felkent maradék részét alkotják, akár a nagy sokaság tagjai vagyunk, határozzuk el, hogy teljes mértékben együttműködünk a hű sáfárral és Vezető Testületével. Bárcsak mindannyian ’kitartóan virrasztanánk’, és hűségesek maradnánk, míg el nem jön a vég! (Máté 24:13, 42).
Emlékszel rá?
• Ki „a hű és értelmes rabszolga”, és kik a háziszolgák?
• Miből tudja egy személy, hogy égi elhívású?
• Elsősorban kinek a felelőssége, hogy elkészítse az új szellemi eledelt?
• Hogyan vélekedjenek magukról a felkentek?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Napjainkban a Vezető Testület képviseli a hű és értelmes rabszolga osztályt. Hasonló elrendezés működött az első században