Ne engedd, hogy elterelődjön a figyelmed ’a jó hír napján’!

A NÉGY leprás senkitől sem kapott alamizsnát a városkapuban, ezért számba vették a lehetőségeiket. A szírek ostrom alá vették Szamáriát, és kiéheztették a város lakóit. Nem volt értelme bemenni a városba, mert az élelem ára az egekbe szökött. Sőt, már kannibalizmus is előfordult (2Kir 6:24–29).

„Miért nem megyünk fel a szírek táborába? Nincs mit vesztenünk” – gondolták a leprások. Elindultak hát az éjszaka leple alatt. A táborban néma csend honolt. Az őröknek híre-hamva sem volt. A lovak és a szamarak ki voltak kötve, de a katonáknak csak a hűlt helyét találták. A négy leprás belesett az egyik sátorba. Senkit sem láttak ott, de étel és ital volt roskadásig. Így hát lakmározni kezdtek. Találtak még aranyat, ezüstöt, ruhákat és más értékes dolgokat is. Elvittek mindent, amit csak megkívántak, majd elrejtették a zsákmányt, és visszajöttek, hogy még többet szerezzenek. Az egész tábor elhagyatott volt. Jehova csodát tett! Egy nagy haderő hangját hallatta a szírekkel, akik erre futásnak eredtek, mert azt gondolták, hogy megtámadták őket. Minden, amit otthagytak, szabad préda volt.

A leprások biztos helyre vitték az értékes zsákmányt. De aztán furdalni kezdte őket a lelkiismeretük, mert eszükbe jutott, hogy a közeli Szamáriában éheznek az emberek. Ezt mondták egymásnak: „Nem helyes, amit teszünk. Jó hír napja a mai nap.” Visszasiettek hát Szamáriába, és elmondták a jó hírt: az ellenség nincs sehol (2Kir 7:1–11).

Mi is egy olyan időszakban élünk, amelyet ’a jó hír napjának’ nevezhetünk. Jézus ezt mondta annak a jelnek az egyik kiemelkedő vonásáról, mely a világrendszer befejezését jelzi: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14). Milyen hatással legyen ránk mindez?

A személyes érdekek és az aggodalmak miatt elnehezedhet a szívünk

A leprások örömükben megfeledkeztek Szamáriáról egy időre. Csak arra gondoltak, hogy mit szerezhetnek meg maguknak. Velünk is történhet valami hasonló? Az „élelmiszerhiányok” részét képezik annak az összetett jelnek, mely a világrendszer befejezését jelzi (Luk 21:7, 11). Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „Ügyeljetek . . . magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól” (Luk 21:34). Keresztényekként figyelnünk kell rá, hogy a személyes érdekek vagy a mindennapi élet aggodalmai miatt nehogy megfeledkezzünk arról, hogy ’a jó hír napján’ élünk.

Egy testvérnő, akit Blessing-nek hívnak, nem engedte, hogy a személyes érdekek miatt elnehezedjen a szíve. Úttörőként szolgált, befejezte a tanulmányait, férjhez ment egy Bételben szolgáló testvérhez, és a benini Bétel-család tagja lett. Ezt mondja: „A háztartásban dolgozom, és nagyon szeretem a munkámat.” Blessing már 12 éve örömmel végzi a teljes idejű szolgálatot. Nagyon boldog, hogy ez idő alatt mindig arra összpontosított, hogy ’a jó hír napján’ élünk.

 Kerüljük az időrabló tevékenységeket

Amikor Jézus kiküldött 70 tanítványt prédikálni, ezt mondta nekik: „Az aratnivaló bizony sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Luk 10:2). Ha késlekednek az aratással, tönkremehet a termés. Hasonlóképpen, ha elhanyagoljuk a prédikálómunkát, az az emberek életébe kerülhet. Jézus ezért még ezt is mondta: „senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen az úton” (Luk 10:4). Az „üdvözlésképpen” szóval visszaadott kifejezés az eredeti nyelven többet jelent, mint egy egyszerű „szervusz” vagy „jó napot”. Utalhat arra is, hogy amikor az ismerősök találkoznak, többször megölelik egymást és hosszasan beszélgetnek. Jézus tehát arra tanította a követőit, hogy kerüljék a figyelemelterelő dolgokat, és a lehető legjobban használják ki az idejüket. Sürgető volt, hogy prédikálják az üzenetet.

Gondolj csak bele, milyen sok időt emészthetnek fel a figyelemelterelő dolgok. Sok országban évekig a tévénézés volt a legfőbb időrabló tevékenység. De mit mondhatunk a mobiltelefonokról és a számítógépekről? Egy tanulmány, melyet 1000 felnőtt bevonásával készítettek Nagy-Britanniában, megállapította, hogy „egy brit átlagember naponta 88 percet beszél vezetékes telefonon és további 62 percet mobiltelefonon, 53 percet e-mailezik, és 22 percet tölt SMS-ezéssel”. Vagyis egyetlen nap alatt több mint kétszer annyi idő megy el ezekre a tevékenységekre, mint amennyit egy kisegítő úttörő tölt a szolgálatban. Te mennyi időt töltesz telefonálással, e-mailezéssel és SMS-ezéssel?

Ernst és Hildegard Seliger együttvéve több mint 40 évig voltak náci koncentrációs táborokban és kommunista börtönökben. Szabadon bocsátásuk után úttörőként szolgáltak egészen addig, míg be nem fejezték földi pályafutásukat. Gondosan odafigyeltek arra, hogy mivel töltik az idejüket.

Mivel nagyon sokan szerettek volna levelezni velük, Ernst és Hildegard az ideje legjavát levelek olvasásával és írásával tölthette volna. Ám nekik a szellemi dolgok voltak a legfontosabbak.

Természetesen mindannyian szívesen tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, és ebben nincs is semmi rossz. Hasznos, ha változatossá tesszük a mindennapjainkat. Ugyanakkor bölcsességre vall, ha nem engedjük, hogy a figyelemelterelő dolgok elrabolják az időnket, hiszen ’a jó hír napján’ élünk.

Alapossággal prédikáljuk a jó hírt

Igazi áldás, hogy ’a jó hír napján’ élhetünk. Vigyázzunk hát, nehogy elterelődjön a figyelmünk, ahogy eleinte a négy leprásnak. Gondolj csak vissza arra, hogy ők később ezt mondták: „Nem helyes, amit teszünk.” Ehhez hasonlóan az sem helyes, ha hagyjuk, hogy a személyes érdekek vagy az időrabló tevékenységek meggátoljanak abban, hogy teljes mértékben kivegyük a részünket a szolgálatból.

E tekintetben nagyszerű példa előttünk Pál apostol. Visszatekintve szolgálatának első 20 évére ezt írta: „alapossággal prédikáltam a Krisztusról szóló jó hírt” (Róma 15:19). Pál nem engedte, hogy bármi is letörje a lelkesedését. Legyünk mi is olyan buzgók, mint amilyen ő volt, miközben hirdetjük a Királyság-üzenetet ’a jó hír napján’.

[Kép a 28. oldalon]

Blessing nem engedte, hogy a személyes érdekek visszatartsák attól, hogy teljes idejű szolgálatot végezzen

[Kép a 29. oldalon]

A Seliger házaspár gondosan odafigyelt arra, hogy mivel tölti az idejét