Értelmet nyert az életem

Gaspar Martínez elmondása alapján

Bizonyos szempontból az én történetem egy egyszerű történet egy szegény, vidéki fiúról, aki a városban megcsinálta a szerencséjét. De amint majd látni fogod, a gazdagság, melyet felhalmoztam, nem teljesen olyan volt, mint amilyenre számítottam.

SPANYOLORSZÁG északi részén, La Rioja kopár vidékén cseperedtem fel az 1930-as években. Tízévesen abba kellett hagynom az iskolát, de addigra már tudtam írni és olvasni. Hat testvéremmel együtt nap mint nap a mezőn őriztük a juhokat, vagy kicsinyke földünkön dolgoztunk.

Mivel szegénységben éltünk, az anyagi javakat nagyon fontosnak tartottuk. Irigykedtünk azokra, akiknek több mindenük volt, mint nekünk. Ennek ellenére a püspök egyszer megjegyezte, hogy a miénk „a legvallásosabb falu az egyházmegyében”. Akkor még nem tudta, hogy később sokan ott fogják hagyni a katolikus egyházat.

Valami jobb után kutatok

Feleségül vettem Mercedest, egy falubeli lányt. Nem sokkal később született egy fiunk. 1957-ben egy közeli városban, Logroñóban telepedtünk le, végül az egész család odaköltözött. Hamar rájöttem, hogy szakképesítés nélkül nem sok esélyem van arra, hogy tisztességes fizetést kapjak. Azon is töprengtem, hova fordulhatnék vezetésért az életben. Kutatni kezdtem a városi könyvtárban, bár igazából azt sem tudtam, hogy mit keresek.

Később hallottam egy rádióműsorban, hogy bibliatanulmányozást ajánlanak fel, melyet levelező tanfolyamon lehet elvégezni. A tanfolyam után egy protestáns egyház tagjai felvették velem a kapcsolatot. Néhányszor el is mentem az imádati helyükre, de azt vettem észre, hogy a csoportjukban a vezetők rivalizálnak egymással, így nem mentem oda többé. Arra a következtetésre jutottam, hogy minden vallás egyforma.

Lehull a hályog a szememről

1964-ben egy fiatalember, Eugenio kopogtatott be hozzánk. Jehova Tanúja volt. Erről a vallásról korábban még soha nem hallottam. De már nagyon ki voltam éhezve egy bibliai beszélgetésre. Meg voltam róla győződve, hogy jól ismerem a Szentírást. A kérdéseire adott válaszaimba belefűztem olyan írásszövegeket, melyeket a levelező tanfolyamon tanultam. Bár megpróbáltam megvédeni néhány protestáns tanítást, legbelül magam sem hittem bennük.

 Két hosszas beszélgetést követően el kellett ismernem, hogy Eugenio igazi szakértelemmel forgatja Isten Szavát. Csak ámultam, milyen ügyesen keresi ki a bibliaverseket, és támasztja alá velük az érvelését, noha kevesebb osztályt végzett, mint én. Eugenio megmutatta nekem a Bibliából, hogy az utolsó napokban élünk, és hogy Isten Királyságának köszönhetően a föld nemsokára paradicsom lesz. Nagyon kíváncsivá tett (Zsolt 37:11, 29; Ézs 9:6, 7; Máté 6:9, 10).

Egyből beleegyeztem a bibliatanulmányozásba. Tulajdonképpen minden, amit tanultam, új volt, és megérintette a szívemet. Egy új világ nyílt meg előttem, mely valami olyat kínált, amiért érdemes élni. Megtaláltam, amit kerestem. Rájöttem, hogy többé már nincs értelme azért küzdenem, hogy feljebb jussak a társadalmi ranglétrán, és a munkahelykereséssel kapcsolatos gondjaim sem tűntek már olyan égetőnek. Ha még a betegség és a halál is a múlté lesz, mennyivel inkább a többi gond (Ézs 33:24; 35:5, 6; Jel 21:4).

A rokonaimnak azonnal beszámoltam arról, hogy mit tanultam. Nagy lelkesedéssel meséltem el nekik, hogy Isten azt ígéri, hogy paradicsommá alakítja majd a földet, melyen a hűséges emberek örökké fognak élni.

A rokonaim elfogadják a bibliai igazságot

Kis idő elteltével már több mint tízen gyűltünk össze vasárnap délutánonként a nagybátyám házában, hogy beszélgessünk a Biblia ígéreteiről. Minden héten két-három órát töltöttünk így együtt. Amikor Eugenio látta, hogy ilyen sok rokonomat érdekli a Biblia, gondoskodott róla, hogy minden családdal külön tanulmányozzanak.

Durangóban, egy tőlünk 120 kilométerre lévő kisvárosban szintén éltek rokonaim. Mivel ott nem voltak Tanúk, három hónappal később kivettem néhány szabadnapot, hogy meglátogassam őket, és beszéljek nekik az újonnan talált hitemről. Minden este körülbelül tízen gyűltünk össze, és hajnalig beszéltem nekik az igazságról, ők pedig örömmel hallgattak. Amikor rövid látogatásom a végéhez ért, adtam nekik Bibliákat és néhány bibliai kiadványt is. Ettől kezdve folyamatosan tartottam velük a kapcsolatot.

Amikor a Tanúk elmentek Durangóba, ahol korábban még soha senki nem prédikált, 18 ember várta őket, akik égtek a vágytól, hogy tanulmányozzák a Bibliát. A Tanúk boldogan szervezték meg, hogy minden családdal külön folyjon tanulmányozás.

Mindeközben Mercedes nem foglalkozott a Bibliával. De nem azért, mert nem akarta elfogadni a Biblia tanításait, hanem inkább az emberektől való félelem miatt. Akkoriban Jehova Tanúi munkája be volt tiltva Spanyolországban, és attól tartott, hogy a hatóságok kicsapják majd két gyermekünket az iskolából, az emberek pedig ki fognak közösíteni minket. Ám amikor látta, hogy a rokonok mind elfogadják a bibliai igazságot, ő is tanulmányozni akart.

Két éven belül a rokonságból 40-en lettek Tanúk. Ők mindannyian megkeresztelkedtek, ezzel jelképezve, hogy átadták magukat Isten szolgálatára. Igen, mindannyiunknak ugyanaz lett az életcélunk. Úgy éreztem, hogy valami igazán értékes dologra tettem szert. Csak úgy dúskáltunk a szellemi kincsekben.

Egyre gazdagabbá válik az életem

A következő 20 évben főleg azzal voltam elfoglalva, hogy felneveljem két fiunkat, és támogassam a helyi gyülekezetet. Amikor annak idején Mercedesszel Logroñóba költöztünk, összesen 20 Tanú volt ebben a 100 000 fős városban. Kis idő múltán sok feladatot kaptam a gyülekezetben.

Idővel a gyár, ahol dolgoztam, váratlanul bezárt, és 56 évesen egyik napról a másikra munkanélküli lettem. Mindig is nagyon szerettem volna teljes idejű szolga lenni, ezért kihasználtam a lehetőséget, és elkezdtem az úttörőszolgálatot. A nyugdíjam elég kevés volt, nehezen tudtunk kijönni belőle. De Mercedes sokat  segített azzal, hogy takarítást vállalt. Így fenn tudtuk tartani magunkat. Valójában mindig meg volt mindenünk, amire szükségünk volt. Én még mindig úttörő vagyok, ő pedig időnként elvállalja a kisegítőúttörő-szolgálatot. Nagyon szeret prédikálni.

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Mercedes rendszeresen elvitte a folyóiratainkat egy fiatalasszonynak, Merchenek, aki kislány korában tanulmányozta a Bibliát. Nagyon érdekelték a folyóiratok, és Mercedes érezte, hogy Merche a szíve legmélyén még mindig értékeli a bibliai igazságot. Merche végül elfogadta a bibliatanulmányozást, és szépen haladt előre. Viszont a férje, Vicente, rengeteget ivott, és képtelen volt megtartani egy rendes állást. Így persze nem tudta anyagilag támogatni Merchet, és úgy tűnt, hogy a házasságuk tönkremegy.

A feleségem felvetette Merchenek, hogy jó lenne, ha Vicente beszélne velem. Végül sikerült beszélgetnünk. Jó pár látogatás után elfogadta a bibliatanulmányozást. Vicente kezdett megváltozni. Egy-egy alkalommal több napra felhagyott az ivással. Később már volt, hogy egy hétig vagy tovább is kibírta alkohol nélkül. Végül teljesen felhagyott vele. Óriásit változott, és a családja egységes lett. A feleségével és a lányával sokat segítenek egy kis gyülekezetnek a Kanári-szigeteken, ahol most élnek.

Visszatekintve eddigi életemre

A rokonaim közül, akik megismerték az igazságot, néhányan már meghaltak. A családunk azonban továbbra is bővül, és Isten gazdagon megáld minket (Péld 10:22). Nagyon jó látni, hogy tulajdonképpen mindenki, aki 40 évvel ezelőtt elkezdte tanulmányozni a Bibliát, hűségesen szolgálja Jehovát. És nemcsak ők, hanem a gyermekeik és az unokáik is.

Rengeteg Tanú-rokonom van, és köztük sokan vének, kisegítőszolgák vagy úttörők. Az idősebbik fiam és a felesége Jehova Tanúi spanyolországi fiókhivatalában, Madridban szolgál. Amikor megkeresztelkedtem, körülbelül 3000 Tanú volt Spanyolországban. Most viszont már több mint 100 000-en vagyunk! Rengeteg örömet találok a teljes idejű szolgálatban, és nagyon hálás vagyok Istennek, amiért csodálatos életem lehet, miközben őt szolgálom. Bár nincs magas iskolai végzettségem, időnként körzetfelvigyázó-helyettesként tevékenykedek.

Néhány évvel ezelőtt megtudtam, hogy a falu, ahol felnőttem, szinte teljesen kihalt a szegénység miatt. A lakosok otthagyták a földjeiket és a házaikat egy jobb élet reményében. Annak azonban nagyon örülök, hogy közülük jó néhányan szellemi kincsekre leltek. Velem is ez történt. Megtanultuk, hogy az életnek igenis van értelme, és Jehova szolgálata mindennél nagyobb örömet ad.

[Kép a 32. oldalon]

Majdnem mindenki itt van Martínez testvér családjából, aki az igazságban van