A vallás – Az én választásom vagy a szüleimé?

JÓ NÉHÁNYAN mondják ezt Jehova Tanúinak Lengyelországban: „Én ebbe a vallásba születtem, ebben is fogok meghalni.” Ez is mutatja, hogy szerintük a vallás egyik generációról a másikra öröklődik. A te környékeden is hasonlóan vélekednek a vallásról? Mit eredményez gyakran ez a gondolkodásmód? A vallás egyre inkább formalitássá és pusztán családi hagyománnyá válik. Vajon ez megtörténhet azokkal a Tanúkkal is, akik csodálatos szellemi örökséget kaptak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől?

Nem ez történt Timóteusszal, akit istenfélő édesanyja és nagymamája úgy nevelt, hogy higgyen az igaz Istenben, és szeresse Őt. Timóteusz ’csecsemőkorától’ fogva ismerte a szent írásokat, és idővel az édesanyja és a nagymamája mellett ő maga is meggyőződött arról, hogy a keresztényeknél van az igazság. ’Meggyőzetve elhitte’, amiket hallott az Írásokból Jézus Krisztusról (2Tim 1:5; 3:14, 15). Napjainkban a keresztények minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek a gyermekeiknek Jehova szolgájává válni, de maguknak a gyermekeknek is vágyniuk kell erre (Márk 8:34).

Ahhoz, hogy a gyermekek szeretetből szolgálják Jehovát, és bármi áron megőrizzék a feddhetetlenségüket, a hitüknek személyes meggyőződésen kell alapulnia. Ilyen hitre akkor tehetnek szert, ha hatásosan érvelnek nekik. Így a hitük mélyen gyökerező és szilárd lesz (Ef 3:17; Kol 2:6, 7).

A gyermekek szerepe

„Mindig is úgy gondoltam, hogy Jehova Tanúi gyakorolják az igaz vallást, azt viszont nehéz volt elfogadnom, amit arról mondtak, hogy hogyan kellene élnem” – mondja Albert *, aki Tanú-családban nevelkedett. Ha te is fiatal vagy, hasonló lehet a véleményed. Ha így van, vizsgáld meg, hogy Isten szerint milyen életet kell élnünk, és találj örömet akarata cselekvésében (Zsolt 40:8). „Egyszerűen elkezdtem imádkozni – meséli Albert. – Először nagyon nehéz volt. Kényszerítenem kellett magam, hogy imádkozzak. Ám nemsokára úgy éreztem, hogy értékes lehetek Isten szemében, ha megpróbálom azt tenni, ami helyes. Ez erőt adott nekem, hogy megtegyem a szükséges változtatásokat.” Ha személyes kapcsolatot alakítasz ki Jehovával, vágyni fogsz arra, hogy azt tedd, amit elvár tőlünk (Zsolt 25:14; Jak 4:8).

 Gondolj egy olyan játékra, melyet már játszottál, például egy társasjátékra vagy valamilyen sportra. Ha nem ismered a szabályokat, vagy nem játszol jól, akkor talán unalmas lehet. Ám ha megtanultad a szabályokat és ügyesebbé váltál a játékban, már várod, hogy mikor játszhatsz újra, sőt talán alkalmat is teremtesz rá, nem? Ez igaz a keresztény tevékenységekre is. Kezdd azzal, hogy felkészülsz az összejövetelekre. Vegyél részt mindenféle keresztény tevékenységben. Akár milyen fiatal vagy is, buzdíthatsz másokat a példáddal (Héb 10:24, 25).

Ugyanez a helyzet azzal is, ha másoknak beszélsz a hitedről. Ennek szeretetből kell fakadnia, nem kényszerből kell tenned. Kérdezd meg magadtól: Miért szeretnék másoknak Jehováról beszélni? Mi szól amellett, hogy szeressem őt? Úgy kell tekintened Jehovára, mint egy szerető Atyára. Ő ezt mondta Jeremiáson keresztül: „Bizony kerestek majd engem, és megtaláltok, mert teljes szívetekből engem kerestek” (Jer 29:13, 14). Mit kell hát tenned? „Változtatnom kellett a gondolkodásomon – mondja Jakub. – Már kicsi koromtól fogva részt vettem az összejöveteleken, és eljártam a szolgálatba, idővel azonban ez az egész olyan gépiessé vált. De legbelül csak akkor fogadtam el igazán az igazságot, amikor jobban megismertem Jehovát, és személyes kapcsolatot alakítottam ki vele.”

Az építő, jó társaság is sokat számít, ha szeretnéd örömmel végezni a szolgálatodat. „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz” – írja az ihletett példabeszéd (Péld 13:20). Tehát olyanok közül válassz magadnak barátokat, akiknek szellemi céljaik vannak, és akik boldogok Jehova szolgálatában. Jola ezt mondja: „Nagyon buzdítónak találtam a szellemi gondolkodású fiatalok társaságát. Kezdtem rendszeresen részt venni a szolgálatban, és ez nagy örömet szerzett.”

A szülők szerepe

„Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, amiért Jehováról tanítottak” – mondja Jola. Igen, a szülők nagy hatással lehetnek a gyermekeik döntésére. Pál apostol ezt írta: „ti apák . . . továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek [gyermekeiteket]” (Ef 6:4). Ez az ihletett tanács világosan megmutatja, hogy a szülőknek Jehova útjaira kell oktatniuk a gyermekeiket, nem pedig a sajátjukra. Ahelyett, hogy azt sulykolnád a gyermekeidbe, hogy szerinted mit kellene elérniük, sokkal jobb lenne, ha segítenél nekik életcéljukká tenni azt, hogy Jehova szándékával összhangban éljenek.

Vésd gyermekeid szívébe Jehova szavait, és „beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Móz 6:6, 7). „Sokat beszélgettünk a teljes idejű szolgálat különböző formáiról” – emlékszik vissza Ewa és Ryszard, akik három fiút neveltek fel. Mi lett ennek az eredménye? „A fiúk már kicsi korukban beiratkoztak a teokratikus szolgálati iskolába, hírnökök lettek, és végül saját maguk döntöttek arról, hogy szeretnének megkeresztelkedni.  Később mindannyian elkezdték a teljes idejű szolgálatot.”

Létfontosságú, hogy a szülők jó példát mutassanak. Ryszard ezt mondja: „Elhatároztuk, hogy nem élünk kettős életet, nem fogunk másképp viselkedni otthon és másképp a gyülekezetben.” Kérdezd meg magadtól: Mit figyelnek meg a gyermekeim, ha látják, hogy hogyan élek? Azt látják, hogy igazán szeretem Jehovát? Kitűnik ez az imáimból és a személyes tanulmányozási szokásaimból? Ezt látják abból, ahogyan a szántóföldi szolgálatról, a kikapcsolódásról és az anyagi javakról gondolkodom, valamint abból, ahogyan a gyülekezet tagjairól beszélek? (Luk 6:40). A gyermekek megfigyelnek a mindennapokban, és észreveszik, ha bármit is másképp teszel, mint ahogy mondod.

A fegyelmezésnek is nagyon fontos szerepe van a gyermeknevelésben. Ám Isten ihletett Szavában ezt olvashatjuk: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint” (Péld 22:6). Ewa és Ryszard ezt mondják: „Időt szántunk arra, hogy minden gyermekünkkel külön tanulmányozzuk a Bibliát.” Természetesen a szülőknek kell eldönteniük, hogy mindegyik gyermekkel külön-külön kell-e tanulmányozni. Bármi legyen is a helyzet, minden gyermek egy önálló egyéniség, és így is kell bánni vele. Ehhez rugalmasságra és ésszerűségre van szükség. Például ahelyett, hogy egyszerűen csak elmondanád a gyermekeidnek, hogy egy bizonyos zene rossz, miért ne mutatnád meg, hogyan hozhatnak bölcs döntést a bibliai alapelvek segítségével?

A gyermekeid talán pontosan tudják, hogy mit vársz el tőlük, és látszólag ehhez igazodnak. De el kell érned a szívüket. Ne feledd, hogy „mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt” (Péld 20:5). Légy tisztán látó, és próbáld meg kideríteni, hogy a gyermeked szívében nem lappang-e valamilyen rossz hajlam, és ha igen, azonnal cselekedj. Anélkül, hogy bármivel meggyanúsítanád, mutasd ki, hogy törődsz vele, és tegyél fel tapintatos kérdéseket. Légy óvatos, ne faggatózz. Ha látja, hogy őszintén  érdeklődsz iránta, könnyebb lesz elérned a szívét, és segítened neki.

A gyülekezet szerepe

Mint Isten szolgája tudnál segíteni a gyülekezetedben lévő fiataloknak, hogy értékeljék szellemi örökségüket? Bár a szülők a felelősek gyermekeik képzéséért, a gyülekezet tagjai, különösen a vének, segíthetnek nekik ebben. Főként azoknak fontos segíteni, akik vallásilag megosztott családban élnek.

Hogyan segíthetnek a vének a fiataloknak megszeretni Jehovát, és hogy érezzék, hogy szükség van rájuk és értékelik őket? Mariusz, aki felvigyázóként szolgál egy lengyelországi gyülekezetben, ezt mondja: „Fontos, hogy a vének beszélgessenek, beszélgessenek és beszélgessenek a fiatalokkal. Nemcsak akkor kell ezt megtenniük, ha valamilyen probléma merül fel, hanem más alkalmakkor is, például a szolgálatban, az összejövetel után, vagy egy csésze tea mellett.” Miért ne kérdeznéd meg a fiatalokat, hogy hogyan érzik magukat a gyülekezetben? Az ilyen nyílt kommunikációnak köszönhetően a fiatalok egyre inkább a gyülekezet részének érzik majd magukat.

Ha vén vagy, törekszel megismerni a fiatalokat a gyülekezetedben? A korábban említett Albert ma már vénként szolgál, de tizenévesként sok próbával nézett szembe. Ezt mondja: „Mint fiatal nagy szükségem volt pásztori látogatásra.” A vének azzal is személyes érdeklődést mutathatnak a fiatalok iránt, ha imádkoznak a szellemi jólétükért (2Tim 1:3).

Egy fiatalnak jót tesz, ha részt vesz a gyülekezeti tevékenységekben. Máskülönben talán világi célokra fog összpontosítani. Te, mint idősebb személy, el tudnál vele menni a szolgálatba? Tudnál a barátja lenni? Teremts bizalommal teli, barátságos légkört azáltal, hogy együtt kikapcsolódtok. „Egy úttörő testvérnő személyesen érdeklődött irántam. Először vele mentem el úgy a szolgálatba, hogy igazán vágytam is rá, hogy mehessek” – idézi fel Jola.

Neked kell döntened

Fiatalok, kérdezzétek meg magatoktól: Mik a céljaim? Ha még nem keresztelkedtem meg, kitűztem ezt célul? A Jehova iránti teljes szívű szeretetnek kell ösztönöznie arra, hogy megkeresztelkedj, nem pedig valamiféle családi hagyomány iránti ragaszkodásnak.

Bárcsak Jehova az igaz barátoddá válna, és kincsként értékelnéd az igazságot! Jehova ezt jelentette ki Ézsaiás prófétán keresztül: „Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened.” Jehova veled lesz, amíg a barátja vagy. Megerősít téged, és ’szilárdan támogat igazságos jobbjával’ (Ézs 41:10).

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Próbáld meg kideríteni, hogy mi van a gyermeked szívében

[Kép a 6. oldalon]

A Jehova iránti teljes szívű szeretetnek kell ösztönöznie arra, hogy megkeresztelkedj