Krisztus szeretete szeretetre ösztönöz

Jézus „szerette az övéit, akik a világban voltak . . . mindvégig szerette őket” (JÁN 13:1)

1–2. a) Miért olyan kimagasló Jézus szeretete? b) Mit vizsgálunk meg ebben a cikkben a szeretetről?

JÉZUS tökéletes példát mutatott a szeretetben. A beszéde, viselkedése, tanítása és áldozati halála szeretetet tükrözött. Földi élete során mindvégig szerette az embereket, különösen a tanítványait.

² Jézus szeretete kimagasló volt. A példájával magas mércét állít a követőinek, és arra indít vele bennünket, hogy hasonlóképpen szeressük a testvéreinket, a testvérnőinket és másokat. Ebben a cikkben meg fogjuk vizsgálni, hogy mit tanulhatnak a gyülekezeti vének Jézustól arról, hogyan lehet szeretettel bánni azokkal, akik vétkeznek, sőt súlyos vétkeket követnek el. Azt is látni fogjuk, hogyan indítja Jézus szeretete a keresztényeket arra, hogy segítsenek másoknak nehézségek, katasztrófák és betegség idején.

3. Noha Péter apostol súlyosan vétkezett, hogyan bánt vele Jézus?

³ Jézust azon az éjszakán, mielőtt meghalt, a saját apostola, Péter háromszor megtagadta (Márk 14:66–72). De mihelyt Péter ’visszatért’ – ahogyan azt Jézus megjövendölte –, Jézus megbocsátott neki, és komoly felelősségeket ruházott rá (Luk 22:32; Csel 2:14; 8:14–17; 10:44, 45). Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus azokkal bánt, akik súlyos vétkeket követtek el?

Bánjunk úgy a helytelenül cselekvőkkel, ahogyan Krisztus tenné

4. Milyen helyzetben különösen fontos utánozni Krisztus gondolkodását?

⁴ Sok helyzetben fontos úgy gondolkodnunk, ahogyan Krisztus. Az egyik ilyen helyzet – mely különösen szívbe markoló lehet – az, amikor valaki súlyos helytelenséget követ el a családban vagy a gyülekezetben. Sajnos, ahogy Sátán rendszerének a végéhez közeledünk, a világ szellemének hatására egyre több ember adja fel az erkölcsi értékeit. A világ helytelen erkölcsi értékrendje és az erkölcs terén mutatott közönye átragadhat fiatalokra és idősekre egyaránt, és gyengítheti azt az elhatározásukat, hogy a keskeny úton fognak járni. Az első században néhányakat ki kellett közösíteni a gyülekezetből, másokat pedig megfeddtek. Hasonló a helyzet napjainkban is (1Kor 5:11–13; 1Tim 5:20). Mégis, ha a vének, akik ilyen ügyekkel foglalkoznak, utánozzák Krisztus szeretetét, az mélyen megérintheti a helytelenül cselekvő szívét.

5. Hogyan tükrözhetik vissza a vének azt, ahogyan Krisztus bánt a helytelenül cselekvőkkel?

⁵ A véneknek mindig követniük kell Jehova igazságos irányadó mértékeit, ahogyan azt Jézus is tette. Így visszatükrözik Jehova szelídségét, kedvességét és szeretetét. Ha egy személy valóban megbánta a tettét, a vétke miatt ’megtört szívű’ és ’szellemében összetört’, akkor talán nem nehéz a véneknek „helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében” (Zsolt 34:18; Gal 6:1). De hogyan bánjanak azzal a vétkessel, aki hajthatatlan, és alig vagy egyáltalán nem bánja a bűnét?

6. Mit kerüljenek a vének, amikor a helytelenül cselekvőkkel bánnak, és miért?

⁶ Amikor egy helytelenül cselekvő elutasítja a szentírási tanácsot, vagy próbálja magáról elhárítani a felelősséget, a vének és mások talán  felháborodnak. Mivel tudják, milyen kárt okozott, talán hajlanak arra, hogy hangot adjanak az érzéseiknek, és kifejezzék, mit gondolnak a vétkes tetteiről és magatartásáról. Ám a harag romboló, és nem ’Krisztus gondolkodását’ tükrözi (1Kor 2:16; olvassátok fel: Jakab 1:19, 20). Amikor Jézus a földön élt, határozott szavakkal figyelmeztetett néhány személyt, de soha nem mondott olyat, ami gyűlöletre vallott volna, vagy amivel fájdalmat okozott volna (1Pét 2:23). Ehelyett lehetőséget adott a helytelenül cselekvőknek, hogy megbánják a tetteiket, és újra élvezzék Jehova kegyét. Valójában az egyik fő ok, amiért Jézus a világba jött, az volt, „hogy bűnösöket mentsen meg” (1Tim 1:15).

7–8. Mi vezesse a véneket a bírói eljárások során?

⁷ Hogyan kellene Jézus példájának hatnia arra, ahogyan azokról gondolkodunk, akiket meg kell fegyelmezni a gyülekezetben? Ne feledjük, hogy a gyülekezeti bírói eljárásokra vonatkozó szentírási elrendezés megvédi a nyájat, és talán megbánásra indítja a helytelenül cselekvőt, aki fegyelmezést kapott (2Kor 2:6–8). Szomorú látni, hogy néhányan nem tanúsítanak megbánást, és ki kell őket közösíteni, de buzdító, hogy később sokan visszatérnek Jehovához és a gyülekezetéhez. Ha a vének Krisztus gondolkodásmódját utánozzák, megkönnyítik a helytelenül cselekvőknek, hogy megváltozzanak és végül visszatérjenek. Néhányan közülük talán nem emlékeznek majd minden szentírási tanácsra, melyet a vénektől kaptak, de arra biztosan, hogy a felvigyázók méltósággal és szeretettel bántak velük.

⁸ A véneknek ezért ápolniuk kell ’a szellem gyümölcsét’, különösen a krisztusi szeretetet, még akkor is, ha a helytelenül cselekvő nem hajlandó elfogadni a szentírási tanácsot (Gal 5:22, 23). Soha nem szabad elhamarkodottan kiközösíteniük egy helytelenül cselekvőt. Jó, ha az eljárásuk azt tükrözi, hogy szeretnék, ha a vétkes visszatérne Jehovához. Ezért, amikor egy bűnös megbánást tanúsít, ahogyan ezt sokuk teszi, biztosan nagyon hálás lesz egyrészt Jehovának, másrészt az ’emberajándékoknak’, akik megkönnyítették neki, hogy visszatérjen a gyülekezetbe (Ef 4:8, 11, 12).

 Utánozzuk Krisztus szeretetét a vég idején!

9. Mondj egy példát arra, ahogyan Jézus kifejezte a szeretetét a tanítványai iránt!

⁹ Lukács feljegyezte, hogyan fejezte ki Jézus kimagasló módon a szeretetét. Jézus tudta, hogy a római katonák idővel ostrom alá veszik Jeruzsálem pusztulásra szánt városát, s így elzárják a menekülés útját, ezért szeretettel így figyelmeztette a tanítványait: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközeledett a pusztává tétele.” Mit kellett tenniük a tanítványoknak? Jézus jó előre egyértelmű utasításokat adott: „Akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni, és akik bent vannak a városban, menjenek ki, akik pedig a vidéki helyeken vannak, ne menjenek be abba; mert az igazságszolgáltatás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva” (Luk 21:20–22). Miután a római seregek i. sz. 66-ban körbevették Jeruzsálemet, majd visszavonultak, az engedelmes tanítványok követték az utasításokat.

10–11. Hogyan segíthet felkészülnünk a ’nagy nyomorúságra’, ha megvizsgáljuk, mit tettek a Jeruzsálemből elmenekülő keresztények?

¹⁰ Fontos volt, hogy a Jeruzsálemből elmenekülő keresztények úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus szerette őket. Bizonyára mindenüket meg kellett osztaniuk egymással. De Jézus próféciája jóval túlmutatott ennek az ókori városnak a pusztulásán. Ezt jövendölte: „nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé” (Máté 24:17, 18, 21). A „nagy nyomorúság” előtt és alatt talán nekünk is nehézségekkel és nélkülözéssel kell majd megküzdenünk. De segít kitartanunk, ha utánozzuk Krisztus gondolkodásmódját.

¹¹ Ebben az időszakban majd követnünk kell Jézus példáját, vagyis önzetlenül kell szeretnünk egymást. Pál apostol ezt tanácsolta: „Mindegyikünk a felebarátjának tegyen kedvére abban, ami jó annak épülésére. Mert a Krisztus sem a maga kedvében járt”. „A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt” (Róma 15:2, 3, 5).

12. Milyenfajta szeretetet kell ápolnunk, és miért?

¹² Pálhoz hasonlóan Péter, aki tapasztalta Jézus szeretetét, arra kérte a keresztényeket, hogy „képmutatás nélküli testvéri vonzalom” legyen bennük, és ’engedelmeskedjenek az igazságnak’.  A keresztényeknek ’buzgón kell szeretniük egymást, szívből’ (1Pét 1:22). Ma sokkal fontosabb, mint valaha, hogy olyan tulajdonságaink legyenek, mint Krisztusnak. Isten népének minden tagja egyre súlyosabb nehézségekkel néz szembe. Jól tesszük, ha nem bízunk ennek a világnak egyetlen részében sem, és nem is érdemes, ahogyan azt a mostani gazdasági zűrzavar bizonyítja. (Olvassátok fel: 1János 2:15–17.) Ehelyett, ahogy közeledik ennek a világrendszernek a vége, egyre közelebb kell kerülnünk Jehovához és egymáshoz, szoros barátságot kell ápolnunk a gyülekezet tagjaival. Pál ezt tanácsolta: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Péter is hangsúlyozta ezt: „Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást, mert a szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8).

13–15. Hogyan utánozták a testvéreink Krisztus szeretetét katasztrófák után?

¹³ Jehova Tanúi az egész világon arról ismertek, hogy kinyilvánítják a krisztusi szeretetet. Vizsgáljuk meg azoknak a Tanúknak a példáját, akik önkéntesként segítettek, miután 2005-ben viharok és hurrikánok söpörtek végig az Egyesült Államok déli részén. Jézus példája több mint 20 000 személyt indított arra, hogy önkéntesnek jelentkezzen. Közülük sokan otthagyták kényelmes otthonukat és biztos munkahelyüket, hogy segítsenek rászoruló testvéreiknek.

¹⁴ Az egyik területen a tenger elárasztotta a szárazföldet, és a parttól még 80 kilométerre is víz volt, néhol 10 méter magasan. Amikor a víz leapadt, láthatóvá vált, hogy az útjába került épületek egyharmadát romba döntötte. Sok országból érkeztek Tanú-önkéntesek, hogy a helyiek segítségére legyenek a szaktudásukkal, és hoztak magukkal szerszámokat meg építési anyagokat. Készek voltak bármilyen munkát elvégezni, amire szükség volt. Két özvegy testvérnő, akik vér szerinti testvérek is, bepakolták a holmijukat egy kisteherautóba, majd több mint 3000 kilométert vezettek, hogy segítsenek. Az egyikük máig is ott él, és segít a helyi segélybizottságnak, miközben úttörőként szolgál.

¹⁵ Az önkéntesek nemcsak a Tanúknak segítettek, hanem másoknak is, és több mint 5600 házat építettek újjá vagy hoztak rendbe. Hogyan éreztek a helyi Tanúk, amikor tapasztalták ezt az óriási szeretetet? Az egyik testvérnőnek, akinek romba dőlt a háza, egy kicsi lakókocsiba kellett költöznie, melynek lyukas volt a teteje, és rossz volt a sütője. A testvérek építettek neki egy szolid, de kényelmes házat. Mikor megpillantotta takaros, új otthonát, a Jehova és a testvérei iránt érzett hála könnyekre fakasztotta. Számos esetben a helyi Tanúk, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, az ideiglenes szálláshelyükön laktak akár egy évnél tovább is, bár az önkéntesek már újjáépítették a házaikat. Miért? Azért, hogy  elszállásolhassák az önkénteseket az újjáépített házakban. Milyen nagyszerűen utánozták Krisztus gondolkodásmódját!

Törődjünk úgy a betegekkel, ahogyan Krisztus tenné

16–17. Hogyan utánozhatjuk Krisztust abban, ahogyan a betegekkel törődött?

¹⁶ Viszonylag kevesen élünk át nagy természeti katasztrófákat, de gyakorlatilag mindannyiunknak meg kell küzdenünk vagy a saját, vagy egy családtagunk egészségi gondjaival. Jézus példát állított számunkra abban, hogyan törődjünk a betegekkel. A szeretete szánalomra indította. Amikor a sokaság odavitte hozzá a betegeket, ő „meggyógyította mindazokat, akik valamiben szenvedtek” (Máté 8:16; 14:14).

¹⁷ Napjainkban a keresztények nem tudnak csoda útján gyógyítani, de utánozzák Jézust abban, hogy ők is könyörületesek a betegekhez. Miből látható ez? Például abból, hogy a vének intézkedéseket hoznak a gyülekezet betegeinek a megsegítésére, és figyelemmel kísérik az ezzel kapcsolatban történteket. Így a Máté 25:39, 40-ben leírt alapelvet követik. * (Olvassátok fel!)

18. Hogyan mutatott őszinte szeretetet két testvérnő, és mi lett ennek az eredménye?

¹⁸ Természetesen nem csak a vének tehetnek jót másokkal. Figyeld meg, mi történt, miután a 44 éves rákbeteg Charlene-nal közölték, hogy már csak tíz napja van hátra. Két testvérnő, Sharon és Nicolette úgy intézték, hogy végig mellette lehessenek az utolsó napjaiban, mivel látták, mennyire nagy szüksége van segítségre neki és odaadó férjének, akinek gondoznia kellett őt. A tíz napból hat hét lett, de a két testvérnő mindvégig mellette volt, így mutatták ki a szeretetüket. „Nagyon nehéz, ha tudod, hogy valaki nem fog felépülni – mondja Sharon –, de Jehova megerősített bennünket. Mindaz, amit átéltünk, szorosabbra fűzte a Jehovával és az egymással ápolt kapcsolatunkat.” Charlene férje ezt mondja: „Soha nem felejtem el, hogy milyen kedvesen támogatott minket ez a két drága testvérnő. Az őszinteségük és az optimizmusuk megkönnyítette az én hűséges Charlene-omnak ezt az utolsó próbát. Nekem pedig megadta a jelenlétük azt, amire már oly nagy szükségem volt: egy kicsit megpihenhettem, és felüdítő társaságban lehettem. Örökké hálás leszek nekik. Az önfeláldozásuk megerősítette a Jehovába vetett hitemet, és a testvéreim iránt érzett szeretetemet.”

19–20. a) Jézus személyiségének mely öt vonását vizsgáltuk meg? b) Mi az elhatározásod?

¹⁹ Ebben a háromrészes cikksorozatban Jézus személyiségének öt vonását vizsgáltuk meg, és azt, hogy hogyan utánozhatjuk a gondolkodásmódját és a tetteit. Ő „szelíd és alázatos szívű” volt, legyünk mi is ilyenek (Máté 11:29). Bárcsak mi is arra törekednénk, hogy kedvesen bánjunk másokkal a tökéletlenségeik és gyengeségeik ellenére! Engedelmeskedjünk bátran Jehova követelményeinek, még a próbák idején is!

²⁰ Végül, de nem utolsósorban, mivel Krisztus „mindvégig” szerette a tanítványait, mi is szeressük a testvéreinket „mindvégig”. Ez a szeretet Jézus igaz követőiként azonosít bennünket (Ján 13:1, 34, 35). Igen, „testvéri szeretetetek maradjon meg” (Héb 13:1). Ne fojtsuk azt el! Határozzuk el, hogy Jehovát fogjuk dicsérni, és segíteni fogunk másoknak! Jehova meg fogja áldani az őszinte erőfeszítéseinket.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan tudják utánozni Krisztust a vének abban, ahogyan a helytelenül cselekvőkkel bánt?

• Miért olyan fontos, hogy utánozzuk Krisztus szeretetét a vég idején?

• Hogyan utánozhatjuk Krisztust abban, ahogyan a betegekkel törődött?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 17. oldalon]

A vének szeretnék, ha a vétkesek visszatérnének Jehovához

[Kép a 18. oldalon]

Hogyan utánozták a Jeruzsálemből elmenekülő keresztények Krisztus gondolkodásmódját?

[Kép a 19. oldalon]

Jehova Tanúi arról ismertek, hogy kinyilvánítják a krisztusi szeretetet