„Izzatok a szellemtől”
„Izzatok a szellemtől”
„Ne legyetek restek tennivalótokban. Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának” (RÓMA 12:11)
1. Miért mutattak be az izraeliták állatáldozatokat és más felajánlásokat?
JEHOVA nagyra értékeli a szolgái által készségesen felajánlott áldozatokat, melyekkel kifejezik, hogy szeretik őt, és alárendelik magukat az akaratának. Az ókorban elfogadott különböző állatáldozatokat és más felajánlásokat. Ezeket az izraeliták a mózesi törvénynek megfelelően mutatták be, hogy a bűneik megbocsátást nyerjenek, és kifejezzék a hálájukat. Tőlünk, akik a keresztény gyülekezethez tartozunk, Jehova nem várja el, hogy ilyenfajta, törvényben előírt, fizikai áldozatokat ajánljunk fel neki. Ám Pál apostol a római keresztényeknek írt levél 12. fejezetében rámutat, hogy nekünk is fel kell ajánlanunk áldozatokat. Lássuk, milyeneket.
Élő áldozat
2. Keresztényként milyen életet kell élnünk, és mit foglal ez magában?
2 (Olvassátok fel: Róma 12:1, 2.) Levelében Pál korábban világosan kifejtette, hogy a felkent keresztények – akár zsidók, akár nem – a hitük és nem a cselekedeteik által lettek igazságossá nyilvánítva Isten előtt (Róma 1:16; 3:20–24). A 12. fejezetben elmondja, hogy a keresztényeknek azáltal kell kimutatniuk a hálájukat, hogy önfeláldozó életet élnek. Ehhez újjá kell alakítanunk az elménket. Az öröklött tökéletlenség miatt alá vagyunk rendelve ’a bűn és a halál törvényének’ (Róma 8:2). Ezért hát ’át kell változnunk’, ’meg kell újulnunk az elménket mozgató erőben’, mégpedig úgy, hogy teljesen megváltoztatjuk a hajlamainkat (Ef 4:23). Csak Isten és a szelleme segítségével tudunk ilyen gyökeres változást elérni. Ám nekünk is komoly erőfeszítést kell tennünk, használva ’az értelmi képességünket’. Ez azt jelenti, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ’ne szabjuk magunkat ehhez a világrendszerhez’: a világ züllött erkölcséhez, lealacsonyodott szórakozásához és eltorzult gondolkodásához (Ef 2:1–3).
3. Miért veszünk részt a keresztény tevékenységekben?
3 Pál azt is kéri tőlünk, hogy használjuk ’az értelmi képességünket’, hogy így próbatétellel megállapíthassuk, „mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata”. Mindennap olvassuk a Bibliát, elmélkedünk az olvasottakon, imádkozunk, valamint részt veszünk az összejöveteleken, és prédikáljuk a Királyság jó hírét. De miért tesszük mindezt? Vajon azért, mert a gyülekezet vénei erre buzdítanak minket? Kétségtelenül hálásak vagyunk a vénektől kapott hasznos emlékeztetőkért. De igazából azért veszünk részt a keresztény tevékenységekben, mert Jehova szelleme arra indít minket, hogy kimutassuk iránta a szívből jövő szeretetünket. Ezenkívül személyes meggyőződésünk, hogy Istennek az a ránk vonatkozó akarata, hogy részt vegyünk ezekben a tevékenységekben (Zak 4:6; Ef 5:10). Sok örömet és megelégedettséget érezhetünk, ha felismerjük, hogy elfogadhatóak lehetünk Isten előtt, amennyiben valóban keresztényekhez illő életet élünk.
Különféle ajándékok
4–5. Hogyan használják fel a keresztény vének az ajándékaikat?
4 (Olvassátok fel: Róma 12:6–8.) Pál elmondja, hogy „olyan ajándékaink vannak, melyek különböznek a nekünk adott ki nem érdemelt kedvesség szerint”. Az itt említett ajándékok némelyikét – a buzdítást, az elöljáróként való szolgálatot – különösképpen a keresztény vének kapják, akiket arra ösztönöznek, hogy „igazán komoly igyekezettel” szolgáljanak elöljárókként.
5 Páltól megtudjuk, hogy ugyanennek a komoly igyekezetnek abban is meg kell nyilvánulnia, ahogyan a felvigyázók tanítókként tevékenykednek, és ’szolgálatot’ végeznek. A szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy Pál itt a gyülekezetben, vagyis az „egy testben” végzett ’szolgálatra’ utal (Róma 12:4, 5). Ez a szolgálat hasonló ahhoz, melyről a Cselekedetek 6:4 ír, ahol az apostolok kijelentik: „az imának és a szó szolgálatának szenteljük magunkat.” Mit foglal magában ez a szolgálat? A keresztény vének arra használják fel az ajándékaikat, hogy építsék a gyülekezet tagjait. „Ennek a szolgálatnak” szentelik magukat, amikor komoly igyekezettel útmutatást és oktatást nyújtanak a gyülekezetnek Isten Szavából, mégpedig azáltal, hogy imateljesen tanulmányoznak, kutatást végeznek, tanítanak és pásztorkodnak. Fontos, hogy a felvigyázók lelkiismeretesen használják fel az ajándékaikat, és „vidámsággal” törődjenek a juhokkal (Róma 12:7, 8; 1Pét 5:1–3).
6. Hogyan alkalmazhatjuk a cikk kulcsidézetében, a Róma 12:11-ben lévő tanácsot?
6 Pál a Róma 12:11-ben kijelenti: „Ne legyetek restek tennivalótokban. Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának.” Ha azt vesszük észre magunkon, hogy már csak ímmel-ámmal végezzük a szolgálatunkat, át kell gondolnunk, hogy milyenek a tanulmányozási szokásaink, és még buzgóbban és gyakrabban kell imádkoznunk Jehova szelleméért, mely segíthet, hogy küzdjünk a tunyaság ellen, és megújítsuk a buzgóságunkat (Luk 11:9, 13; Jel 2:4; 3:14, 15, 19). A szent szellem erőt adott a korai keresztényeknek ahhoz, hogy „Isten nagyszerű dolgairól” beszéljenek (Csel 2:4, 11). Ugyanígy minket is arra indíthat, hogy buzgón végezzük a szolgálatot, és ’izzunk a szellemtől’.
Alázat és szerénység
7. Miért fontos, hogy alázatosan és szerényen szolgáljuk Istent?
7 (Olvassátok fel: Róma 12:3, 16.) Bármilyen ajándékunk legyen is, az csakis Jehova ’ki nem érdemelt kedvességének’ köszönhető. Pál egy másik helyen leszögezi: „képesített mivoltunk az Istentől származik” (2Kor 3:5). Éppen ezért nem szabad tömjéneznünk magunkat. Alázatosan el kell ismernünk, hogy a szolgálatban elért sikereink Isten áldásának köszönhetők, és nem a saját ügyességünknek (1Kor 3:6, 7). Ezzel összhangban Pál kijelenti: „azt mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni”. Fontos, hogy legyen önbecsülésünk, valamint hogy örömet és megelégedettséget találjunk a Királyság-szolgálatban. De ha szerények vagyunk, vagyis tudatában vagyunk a korlátainknak, akkor nem leszünk makacsok, hanem ’józan elmével’ fogunk gondolkodni.
8. Hogyan kerülhetjük el, hogy ’értelmesek legyünk a magunk szemében’?
8 Ostobaság lenne az eredményeinkkel hencegni, hiszen ’Isten adja a növekedést’ (1Kor 3:7). Pál elmondja, hogy Isten a gyülekezet minden egyes tagjának ’kiosztotta a hit mértékét’, vagyis különböző ajándékokkal, képességekkel és adottságokkal ruházta fel őket. Ahelyett, hogy különbnek éreznénk magunkat másoknál, ismerjük el, hogy mások mit értek el a nekik kiosztott ’hit mértéke’ szerint. Pál a továbbiakban kijelenti: „Ugyanúgy gondolkodjatok másokról, mint magatokról”. Az apostol egy másik levelében azt tanácsolja, hogy ’semmit se cselekedjünk perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem alázatossággal úgy vélekedjünk, hogy a többiek felettünk állnak’ (Fil 2:3). Igazi alázatosságra és tudatos erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy elismerjük, minden egyes testvér és testvérnő felettünk áll valamiben. Ha alázatosak vagyunk, ’nem leszünk értelmesek a magunk szemében’. A különleges szolgálattal járó kiváltságok egyeseket talán rivaldafénybe állítanak, de mindenki igazi örömet találhat abban, ha ’egyszerű’, vagyis kevésbé fontosnak tűnő feladatokat végez, melyeket mások gyakran észre sem vesznek (1Pét 5:5).
Keresztényi egységünk
9. Miért hasonlítja Pál a szellem által született keresztényeket az emberi test tagjaihoz?
9 (Olvassátok fel: Róma 12:4, 5, 9, 10.) Pál a felkent keresztényeket az emberi test tagjaihoz hasonlítja, akik egységesen szolgálnak a Fej, Krisztus vezetése alatt (Kol 1:18). Arra emlékezteti a szellem által született keresztényeket, hogy a testnek sok tagja van, melyeknek különböző a szerepük, és ’noha sokan vannak, ők egy test Krisztussal egységben’. Ezzel összhangban Pál így buzdította az Efézusban élő felkent keresztényeket: „szeretet által növekedjünk fel mindenben, összhangban azzal, aki a fej, Krisztus. Őbelőle az egész test – harmonikusan egybeillesztetve és együttműködésre késztetve minden ízület által, mely megadja, ami szükséges, külön-külön minden egyes tag megfelelő mértékű működése szerint – hozzájárul a test növekedéséhez, hogy felépítse magát szeretetben” (Ef 4:15, 16).
10. Kinek a hatalmát kell elismerniük a ’más juhoknak’?
10 Bár a ’más juhok’ nem alkotják részét Krisztus testének, sokat tanulhatnak ebből a szemléltetésből (Ján 10:16). Pál elmondja, hogy Jehova „mindent [Krisztus] lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek” (Ef 1:22). Ebbe ’a mindenbe’, melyet Jehova a Fia fősége alá helyezett, napjainkban beletartoznak a más juhok is. És abba ’a mindenbe’ is beletartoznak, melyet Krisztus ’a hű és értelmes rabszolgájára’ bízott (Máté 24:45–47). Ezért azoknak, akiknek földi reménységük van, el kell ismerniük Krisztust a Fejként, és alá kell vetniük magukat a hű és értelmes rabszolgának és annak Vezető Testületének, valamint a gyülekezetbe kinevezett felvigyázóknak is (Héb 13:7, 17). Ez elősegíti a keresztényi egységet.
11. Min alapul az egységünk, és milyen tanácsot adott még Pál?
11 Ez az egység a szereteten alapul, mely „az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:14). A rómaiaknak írt levél 12. fejezetében Pál ezt hangsúlyozza, amikor arról beszél, hogy a szeretetünk legyen „képmutatástól mentes”, és ’a testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyünk egymás iránt’. Ez kölcsönös tiszteletet eredményez. Az apostol ezt mondja: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” Persze nem szabad összetévesztenünk a szeretetet az érzelgősséggel. Mindent meg kell tennünk, hogy tisztán tartsuk a gyülekezetet, hiszen Pál a szeretettel kapcsolatos tanácsához még ezt is hozzáfűzi: „Irtózzatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”
A vendégszeretet útja
12. Mit tanulhatunk a vendégszeretetről a Makedóniában élt keresztényektől?
12 (Olvassátok fel: Róma 12:13.) A testvéreink iránti szeretet arra indít minket, hogy ’osztozzunk a szentekkel a szükségleteik szerint’, és a lehetőségeink szerint. Még ha nem is dúskálunk a világi javakban, megoszthatjuk másokkal, amink van. A Makedóniában élő keresztényekről Pál ezt írta: „egy nagy próbatétel idején, nyomorgattatás közepette, örömük bősége és mélységes szegénységük bőségessé tette nagylelkűségük gazdagságát. Mert tényleges képességük szerint, igen, bizonyságot teszek róla, hogy tényleges képességükön felül volt ez, miközben önszántukból folyton könyörögtek nekünk sok kérleléssel a kedves adakozás kiváltságáért és a [júdeai] szenteknek szánt szolgálatban való részességért” (2Kor 8:2–4). Bár a makedóniai keresztények szegények voltak, nagyon nagylelkűen adakoztak. Kiváltságnak tekintették, hogy osztozhatnak a Júdeában élő, szükségben lévő testvéreikkel.
13. Mit jelent ’követni a vendégszeretet útját’?
13 A „követi a vendégszeretet útját” egy olyan görög kifejezésnek a fordítása, mely magában hordozza a kezdeményezés gondolatát. A Csia-fordítás ezt a kifejezést így adja vissza: „vendégszeretetre alkalmat keresők”. A vendégszeretetet olykor úgy mutathatjuk ki, hogy meghívunk valakit egy étkezésre, és ha ezt szeretetből tesszük, az igazán dicséretre méltó. De ha kezdeményezők vagyunk, felismerjük majd, hogy sok más módon is kimutathatjuk a vendégszeretetet. Például ha az anyagi lehetőségeink vagy az egészségi állapotunk miatt nem tudunk másokat meghívni egy étkezésre, azzal is vendégszeretetet mutatunk ki, ha egy csésze kávéval, teával vagy egy pohár üdítővel kínálunk meg valakit.
14. a) Milyen szavakból tevődik össze a „vendégszeretetnek” fordított görög kifejezés? b) Hogyan mutathatjuk ki a szolgálatban, hogy törődünk a külföldiekkel?
14 A vendégszeretet tükrözi a szemléletmódunkat. A „vendégszeretetnek” fordított görög kifejezés két szóból, a „szeretet” és az „idegen” szavakból tevődik össze. Mi hogyan érzünk az idegenek vagy a külföldiek iránt? Vannak keresztények, akik igyekeznek megtanulni egy másik nyelvet, hogy prédikálni tudják a jó hírt azoknak a külföldieknek, akik a gyülekezetük területére költöztek. Róluk igazán elmondható, hogy követik a vendégszeretet útját. Persze sokan közülünk nincsenek abban a helyzetben, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet. Ettől függetlenül mindannyian segíthetünk a külföldieknek, ha ügyesen használjuk a Jó hír minden embernek című füzetet, mely sok-sok nyelven tartalmaz egy bibliai üzenetet. Volt már valami jó tapasztalatod, amikor használtad ezt a füzetet a szolgálatban?
Együttérzés
15. Mit mutat Jézus példája, hogyan lehet alkalmazni a Róma 12:15-ben lévő tanácsot?
15 (Olvassátok fel: Róma 12:15.) Pál tanácsa, mely ebben a versben olvasható, így foglalható össze: Legyetek együtt érzők. Meg kell tanulnunk megérteni, sőt átérezni egy másik ember érzéseit, legyen szó akár örömről, akár szomorúságról. Ha izzunk a szellemtől, az meg fog mutatkozni abban, hogy együtt örülünk másokkal, vagy könyörületesek vagyunk egymással. Amikor Krisztus 70 tanítványa örömmel tért vissza a prédikálásból, és beszámoltak munkájuk jó eredményeiről, Jézust is „felettébb nagy öröm töltötte el . . . a szent szellem által” (Luk 10:17–21). Velük együtt örült. Másrészről, ’sírt a sírókkal’, amikor a barátja, Lázár meghalt (Ján 11:32–35).
16. Hogyan fejezhetjük ki az együttérzésünket, és különösképpen kiknek kell ezt megtenniük?
16 Szeretnénk Jézus példáját követni az együttérzés kimutatásában. Amikor egy keresztény társunk örül valaminek, mi is vele együtt örülünk. És ugyanígy, megértőeknek kell lennünk a testvéreink szenvedései és szívfájdalmai iránt is. Gyakran igazi gyógyírt jelenthet a hívőtársaink érzelmi sebeire, ha időt szánunk rájuk, és beleélést tanúsítva meghallgatjuk őket. Olykor az is előfordulhat, hogy annyira átérezzük a fájdalmukat, hogy őszinte együttérzésünket könnyekkel fejezzük ki (1Pét 1:22). Különösképpen a véneknek fontos megfogadniuk Pálnak az együttérzéssel kapcsolatos tanácsát.
17. Eddig mit tanulhattunk a rómaiaknak írt levél 12. fejezetéből, és miről lesz szó a következő cikkben?
17 A rómaiaknak írt levél 12. fejezetéből eddig megvizsgált versekben olyan tanácsokat találtunk, melyeket keresztényekként alkalmazhatunk az életünkben és a testvéreinkkel ápolt kapcsolatainkban. A következő cikkben megvizsgáljuk a fejezet többi versét, melyek arról szólnak, hogy hogyan tekintsünk azokra, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez – beleértve az ellenségeinket és az üldözőinket is –, és hogyan bánjunk velük.
Ismétlésül
• Hogyan bizonyíthatjuk, hogy ’izzunk a szellemtől’?
• Miért fontos, hogy alázatosan és szerényen szolgáljuk Istent?
• Hogyan lehetünk együtt érzők és könyörületesek a hívőtársainkkal?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 4. oldalon]
Miért veszünk részt ezekben a keresztény tevékenységekben?
[Kép a 6. oldalon]
Hogyan segíthet bármelyikünk a külföldieknek ismeretet szerezni a Királyságról?