’Meggyökereztél, és szilárdan állsz az alapon?’

VOLTÁL már szemtanúja annak, hogy a viharos szél megtépáz egy hatalmas fát? A fa pusztító erőknek van kitéve, de ellenáll a viharnak. Hogyan képes erre? Úgy, hogy erős gyökérzettel kapaszkodik a talajban. Mi is lehetünk olyanok, mint ez a fa. Amikor viharos próbákkal kell megküzdenünk, ki tudunk tartani, ha ’meggyökereztünk, és szilárdan állunk az alapon’ (Ef 3:14–17). Mi ez az alap?

Isten Szava kijelenti, hogy a keresztény gyülekezet ’alapszegletköve maga Krisztus Jézus’ (Ef 2:20; 1Kor 3:11). Mi, keresztények arra kapunk buzdítást, hogy ’továbbra is járjunk vele egységben, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben’. Ha így teszünk, akkor képesek leszünk ellenállni a hitünket érő támadásoknak, például annak, ha az emberek „meggyőző érvelésekkel” ’üres megtévesztéshez’ folyamodnak (Kol 2:4–8).

„A szélesség és hosszúság, magasság és mélység”

De hogyan tudunk ’meggyökerezni, és szilárddá válni a hitben’? Először is ahhoz, hogy jelképesen szólva mélyre eresszük a gyökereinket, fontos szorgalmasan tanulmányozni Isten ihletett Szavát. Jehova szeretné, ha ’felfognánk az összes szenttel együtt’, hogy mi az igazság ’szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége’ (Ef 3:18). Ezért egy keresztény sem elégedhet meg csupán felszínes ismeretekkel, azzal hogy Isten Szavának csak az „elemi dolgait” érti (Héb 5:12; 6:1). Mindannyiunknak törekednünk kell rá, hogy jobban megértsük a Biblia igazságait (Péld 2:1–5).

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha sok ismeretünk van, akkor már ’meggyökereztünk, és szilárdan állunk’ az igazságban. Hiszen maga Sátán is tudja, mi van a Bibliában. Ennél többre van szükség. Meg kell ismernünk „a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet” (Ef 3:19). Ha a Jehova és az igazság iránti szeretet indít minket arra, hogy tanulmányozzunk, akkor amellett, hogy növekedni fog a pontos bibliai ismeretünk, erősödni fog a hitünk is (Kol 2:2).

 Tedd próbára a tudásod!

Tedd próbára most a tudásod, hogy lásd, mennyire értesz néhány létfontosságú bibliai igazságot. Ez talán arra fog indítani, hogy még szorgalmasabban tanulmányozd a Bibliát. Például olvasd el Pál apostol szavait, melyeket az efézusiaknak írt levél bevezető verseiben találunk. (Lásd  „Az efézusiaknak” című bekeretezett részt.) Miután elolvastad, kérdezd meg magadtól: „Értem, mit jelentenek a bekeretezett részben dőlt betűvel szedett gondolatokat?” Nos, vizsgáljuk meg őket egyesével.

Előre elrendelte „a világ megalapítása előtt”

Pál ezt írta a hittársainak: „[Isten] előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára”. Igen, Jehova elhatározta, hogy néhány embert örökbe fogad tökéletes égi családjába. Istennek ezek az örökbe fogadott fiai királyokként és papokként fognak uralkodni Krisztussal (Róma 8:19–23; Jel 5:9, 10). Amikor Sátán kétségbe vonta Jehova szuverenitását, arra utalt, hogy Isten teremtménye, az ember hibásan lett megalkotva. Helyénvaló hát, hogy Jehova az emberi családból választott ki személyeket, hogy részt vegyenek a világegyetemnek a gonosztól való megszabadításában. Akkor végre megszűnik minden rossz, többek között a gonoszság forrása, Sátán, az Ördög is! Jehova azonban nem rendelte el előre, hogy személy szerint kiket fog fiaiként örökbe fogadni. Viszont azt elhatározta, hogy egy emberekből álló csoport vagy osztály uralkodjon majd Krisztussal az égben (Jel 14:3, 4).

 Mit értett Pál a „világ” szón, amikor azt írta a hittársainak, hogy ők mint csoport már „a világ megalapítása előtt” ki lettek választva? Nem a föld és az emberiség megteremtése előtti időre utalt. Ez ellentétben állna az igazságosság alapelvével. Hogyan lehetett volna Ádámot és Évát felelősségre vonni a tetteikért, ha Isten már a teremtésük előtt előre elrendelte volna, hogy el fognak bukni? De akkor mikor határozta el Isten, hogy orvosolni fogja azt a helyzetet, hogy Ádám és Éva csatlakozott Sátánhoz a szuverenitása elleni lázadásban? Jehova ezt csak azután tette meg, miután ősszüleink fellázadtak, ám még azelőtt, hogy létrejött volna a tökéletlen, de megváltható emberiség világa.

„Az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint”

Pál az efézusiaknak írt levél bevezető verseiben bizonyos elrendezésekről beszélt. Miért állította azt, hogy ezek Isten ’ki nem érdemelt kedvességének gazdagságából’ fakadóan jöttek létre? Mert hangsúlyozni akarta, hogy Jehova nem volt köteles megváltani a bukott emberiséget.

Alapvetően egyikünk sem érdemelheti ki a megváltást. Az emberi család iránt érzett mélységes szeretete azonban arra indította Jehovát, hogy különleges elrendezésekkel megmentsen minket. Figyelembe véve, hogy tökéletlenek és bűnösök vagyunk, a megváltásunk valóban az, aminek Pál nevezte: ki nem érdemelt kedvesség.

Isten szándékának szent titka

Kezdetben Isten nem tárta fel, hogyan fogja helyrehozni a Sátán okozta károkat. Ez ’szent titok’ volt (Ef 3:4, 5). Viszont később, a keresztény gyülekezet megalapítása után Jehova részleteket ismertetett arról, hogyan fogja megvalósítani az emberiségre és a földre vonatkozó eredeti szándékát. Pál elmagyarázta, hogy „a meghatározott idők teljességének végén” Isten ’egy igazgatást’, vagyis igazgatási rendszert indított el, mellyel végül egyesíteni fogja az intelligens teremtményeit.

Az egyesítés azzal indult, hogy Jehova i. sz. 33 pünkösdjén elkezdte begyűjteni azokat, akik Krisztussal fognak uralkodni az égben (Csel 1:13–15; 2:1–4). Ezt követi azoknak a begyűjtése, akik a paradicsomi földön fognak élni Krisztus messiási Királyságának az idején (Jel 7:14–17; 21:1–5). Az „igazgatás” szó nem a messiási Királyságra vonatkozik, mivel ez a Királyság 1914 előtt még nem alakult meg. A szó inkább Isten intézkedéseire utal, melyeket annak érdekében hoz, hogy a szándékával összhangban helyreálljon a világegyetem egysége.

’A felfogóképességben felnőtté legyetek’

Nem kétséges, hogy a jó személyes tanulmányozási szokások segíteni fognak, hogy teljesen felfogd az igazság ’szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét’. De ahhoz sem fér kétség, hogy a mai rohanó életforma miatt Sátán könnyen elérheti, hogy alig vagy egyáltalán ne tanulmányozzunk. Ne hagyd, hogy ezt tegye veled! Használd az Istentől kapott ’értelmi képességedet’, hogy ’a felfogóképességben felnőtté legyél’ (1Ján 5:20; 1Kor 14:20). Gondold át, hogy mit miért hiszel, és hogy mindig meg tudod-e magyarázni ’a benned levő reménység okát’ (1Pét 3:15).

Képzeld el, hogy ott vagy Efézusban, amikor először felolvassák Pál levelét. Vajon a szavai nem indítanának arra, hogy növekedj „Isten Fiának pontos ismeretében”? (Ef 4:13, 14). De, biztosan. Engedd, hogy Pál ihletett szavai ma is ugyanígy hassanak rád. Ha mélységesen szereted Jehovát, és pontosan ismered a Szavát, az segíteni fog, hogy továbbra is erős gyökerekkel kapaszkodj, és ’szilárdan állj az alapon’, amely Krisztus. Így kiállhatsz minden vihart, melyet Sátán támaszthat még ellened, mielőtt ez a gonosz világ végleg megszűnik (Zsolt 1:1–3; Jer 17:7, 8).

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

 „Az efézusiaknak”

„Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mivel minden szellemi áldással megáldott minket az égi helyeken Krisztussal egységben, mint ahogy kiválasztott minket vele egységben a világ megalapítása előtt, hogy szentek és szeplő nélküliek legyünk előtte szeretetben. Mert előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára, akaratának jótetszése szerint, dicsőséges ki nem érdemelt kedvességének dicséretére, melyet kedvesen megadott nekünk az ő szeretettje által. Őáltala van a mi váltság általi szabadításunk a vére révén, igen, vétségeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint. Ezt bőségessé tette irántunk minden bölcsességben és józan értelemben azzal, hogy megismertette velünk akaratának szent titkát. Ez jótetszése szerint való, melyet elhatározott magában egy olyan igazgatás felől, mely a meghatározott idők teljességének végén történik, hogy tudniillik ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket” (Ef 1:3–10).