Értékeljük a helyünket a gyülekezetben
Értékeljük a helyünket a gyülekezetben
„Isten elhelyezte a tagokat a testben, mindegyiküket, ahogy kedvére volt” (1KOR 12:18)
1–2. a) Mi mutatja, hogy mindenkinek értékes szerepe lehet a gyülekezetben? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?
AZ ÓKORI Izrael napjai óta Jehova a gyülekezeti elrendezés által vezeti és táplálja szellemileg a népét. Például miután az izraeliták legyőzték Ai városát, Józsué „a törvény minden szavát felolvasta, az áldást és az átkot, mindet aszerint, amint leíratott a törvény könyvében . . . Izrael egész gyülekezete előtt” (Józs 8:34, 35).
2 Pál apostol az i. sz. első században azt írta a vénként szolgáló Timóteusznak, hogy a keresztény gyülekezet ’Isten háznépe’, „az igazság oszlopa és támasza” (1Tim 3:15). Isten ’háznépe’ ma nem más, mint az igaz keresztények világméretű testvérisége. Pál a korintusziaknak írt első levél 12. fejezetében az emberi testhez hasonlítja a gyülekezetet. Azt írja, hogy bár minden egyes tag más és más szerepet tölt be, mindegyikre szükség van. Így fogalmaz: „Isten elhelyezte a tagokat a testben, mindegyiküket, ahogy kedvére volt.” Arra is rámutat, hogy „a testnek azokat a részeit, amelyeket kevésbé tiszteletreméltónak gondolunk, bőségesebb tisztelettel vesszük körül” (1Kor 12:18, 23). Ezért Isten háznépében egyetlen hűséges keresztény szerepe sem fontosabb vagy jelentéktelenebb, mint egy másik keresztényé. Egyszerűen csak más. Hogyan találhatjuk hát meg a helyünket a gyülekezetben, és hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük azt? Mitől függ az, hogy mi a szerepünk a gyülekezetben? És hogyan tehetjük ’nyilvánvalóvá az előmenetelünket mindenki előtt’? (1Tim 4:15).
Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük a helyünket a gyülekezetben?
3. Többek között hogyan találhatjuk meg a helyünket a gyülekezetben, és hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük azt?
3 Többek között úgy találhatjuk meg a helyünket a gyülekezetben, és úgy mutathatjuk ki, hogy értékeljük, hogy teljes mértékben együttműködünk ’a hű és értelmes rabszolgával’ és az azt képviselő Vezető Testülettel. (Olvassátok fel: Máté 24:45–47.) Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen mértékben követjük a rabszolga osztály útmutatását. Például az évek során egyértelmű tanácsokat kaptunk az öltözködéssel és ápoltsággal, a kikapcsolódással, illetve az internet helytelen használatával kapcsolatban. Vajon megszívleljük ezeket a jó tanácsokat, hogy megóvjuk a szellemiségünket? Mit mondhatunk arról a buzdításról, hogy rendszeresen tartsunk családi imádatot? Megfogadtuk, és a hét valamelyik estéjét családi imádatra szánjuk? Ha egyedülállók vagyunk, akkor szakítunk-e időt arra, hogy személyesen tanulmányozzuk a Szentírást? Jehova meg fog áldani minket és a családunkat, ha követjük a rabszolga osztály vezetését.
4. Mit kell figyelembe vennünk, amikor személyes kérdésekben döntünk?
4 Néhányan talán úgy érvelnek, hogy az olyan területek, mint a kikapcsolódás, valamint az öltözködés és ápoltság magánügy. Ám egy önátadott kereszténynek, aki értékeli a helyét a gyülekezetben, döntéshozatalkor nem csak azt kell számításba vennie, hogy ő mit szeretne. Legfőképpen Jehova nézőpontját kell figyelembe vennie, melyet Isten Szava tár fel. A Bibliában található üzenet ’lábunk lámpása és ösvényünk világossága’ kell, hogy legyen (Zsolt 119:105). Bölcsen tesszük, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a döntéseink, melyeket személyes kérdésekben hozunk, milyen hatással vannak a szolgálatunkra és az emberekre, mind a gyülekezetben, mind azon kívül. (Olvassátok fel: 2Korintusz 6:3, 4.)
5. Miért kell őrizkednünk a függetlenség szellemétől?
5 Az a „szellem . . . , amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”, mindenütt jelen van, csakúgy, mint a levegő, melyet belélegzünk (Ef 2:2). Ez a szellem arra késztethet minket, hogy azt gondoljuk, nincs szükségünk a Jehova szervezetétől kapott irányításra. Biztosan nem szeretnénk Diotrefészhez hasonlítani, aki ’semmit nem fogadott megbecsüléssel’ János apostoltól (3Ján 9, 10). Vigyáznunk kell, nehogy kifejlődjön bennünk a függetlenség szelleme. Bárcsak soha ne mondanánk vagy tennénk olyasmit, amivel tiszteletlenséget mutatunk az iránt a közlési csatorna iránt, melyet Jehova ma felhasznál! (4Móz 16:1–3). Inkább tartsuk nagy becsben azt a kiváltságot, hogy együttműködhetünk a rabszolga osztállyal. És vajon nem kellene engedelmeskednünk azoknak, akik vállalják a gyülekezetünkben a vezetést, és nem kellene alávetnünk magunkat nekik? (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.)
6. Miért fontos, hogy megvizsgáljuk a körülményeinket?
6 Úgy is ki tudjuk mutatni, hogy értékeljük a gyülekezetben betöltött szerepünket, hogy megvizsgáljuk a körülményeinket, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ’dicsőítsük a szolgálatunkat’, és hogy tiszteletet szerezzünk Jehovának (Róma 11:13). Néhányan általánosúttörő-szolgálatot tudnak végezni. Mások a különleges teljes idejű szolgálatban vesznek részt: misszionáriusok, utazófelvigyázók vagy a Bétel-család tagjai. Sok testvér és testvérnő a Királyság-termek építésében segédkezik. Jehova szolgáinak a többsége pedig azáltal teszi meg a tőle telhető legtöbbet, hogy gondoskodik a családja szellemi szükségleteiről, és minden héten teljes mértékben kiveszi a részét a szolgálatból. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:23, 24.) Ha készségesen részt veszünk Isten szolgálatában, és mindent megteszünk, hogy teljes lélekkel szolgáljuk őt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindig lesz helyünk a szervezetében.
Mitől függ az, hogy mi a szerepünk?
7. Mitől függ, hogy milyen szerepet töltünk be a gyülekezetben?
7 A gyülekezetben betöltött szerepünk függ attól, hogy mit vagyunk képesek megtenni, vagy hogy milyen helyzetben vagyunk. Például a testvérek más szerepet töltenek be, mint a testvérnők. A korunk, az egészségünk és sok minden más is befolyásolhatja, hogy mit tudunk megtenni Jehova szolgálatában. A Példabeszédek 20:29 ezt írja: „Az ifjak szépsége az ő erejük, az idős emberek pompája pedig az ősz hajuk.” A gyülekezet fiatalabb tagjai talán többet tudnak tenni fizikai téren, hiszen duzzadnak az erőtől, az idősebbek pedig a bölcsességükkel és a tapasztalatukkal vannak nagy hasznára a gyülekezetnek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy minden, amit meg tudunk tenni Jehova szervezetében, az az ő ki nem érdemelt kedvességétől függ (Csel 14:26; Róma 12:6–8).
8. Milyen hatással vannak a vágyaink arra, hogy milyen szerepet töltünk be a gyülekezetben?
8 Nézzünk egy szemléltetést, amely rávilágít, hogy még mi befolyásolhatja, hogy milyen szerepet töltünk be a gyülekezetben. Van két lány, akik vér szerinti testvérek, és ugyanolyan körülmények között élnek. Mindketten elvégzik a középiskolát. A szüleik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy buzdítsák őket az általánosúttörő-szolgálatra. Az iskola befejezése után az egyikük elkezdi az úttörőszolgálatot, míg a másik teljes időben kezd dolgozni. Miért hoztak különböző döntést? Mert másra vágytak. Végül is mindketten azt tették, amit szerettek volna. Nem ugyanígy van ez a legtöbbünkkel? Komolyan el kell hát gondolkodnunk azon, hogy mit szeretnénk tenni Isten szolgálatában. Tudnánk-e többet tenni, még ha ez azzal jár is, hogy változtatnunk kell a körülményeinken? (2Kor 9:7).
9–10. Mi a helyzet, ha nem érzünk indíttatást arra, hogy többet tegyünk Jehova szolgálatában?
9 Mi a helyzet, ha egyszerűen nem érzünk indíttatást arra, hogy többet tegyünk Jehova szolgálatában, és hajlunk arra, hogy csak úgy kényelmesen ellegyünk a gyülekezetben? Pál ezt írta a filippieknek szóló levelében: „Isten az, aki cselekszik bennetek az ő jótetszéséért, hogy akarjatok is, és cselekedjetek is.” Igen, Jehova képes cselekedni bennünk, és képes hatni az akaratunkra, vagyis a vágyainkra (Fil 2:13; 4:13).
10 Nem kellene hát kérnünk Jehovát, hogy plántálja belénk a vágyat, hogy akarjuk tenni az akaratát? Az ókori Izrael királya, Dávid ugyanezt tette. Így imádkozott: „Ismertesd meg velem útjaidat, ó, Jehova, taníts meg a te ösvényeidre. Járass engem igazságodban, és taníts, mert te vagy az én megmentő Istenem. Benned reménykedem egész nap” (Zsolt 25:4, 5). Mi is imádkozhatunk Jehovához, hogy plántálja belénk a vágyat, hogy akarjuk azt tenni, ami a kedvére van. Ha elmélkedünk azon, hogy mit érez Jehova Isten és a Fia azzal kapcsolatban, amit azért teszünk, hogy az ő érdekeiket szolgáljuk, szívünk megtelik az irántuk érzett hálával (Máté 26:6–10; Luk 21:1–4). Ez az érzés arra indíthat minket, hogy kérleljük Jehovát, hogy ültesse belénk a vágyat, hogy akarjunk előrehaladni szellemileg. Ézsaiás próféta példát mutatott nekünk abban, hogy milyen legyen a hozzáállásunk. Hallotta, hogy Jehova hangja így szól: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?” Ézsaiás ezt felelte: „Itt vagyok én! Küldj engem” (Ézs 6:8).
Hogyan tudunk előrehaladni?
11. a) Miért van nagy szükség arra, hogy a testvérek felelősségeket vállaljanak a szervezetben? b) Mit tegyen egy testvér, ha szeretne kiváltságokat kapni a gyülekezetben?
11 Mivel a 2008-as szolgálati év során világszerte 289 678 személy keresztelkedett meg, nyilvánvaló, hogy nagy szükség van olyan testvérekre, akik vállalják a vezetést. Mit tegyen egy testvér, látva ezt a nagy szükségletet? Röviden szólva, igyekezzen megfelelni a kisegítőszolgákra és a vénekre vonatkozó szentírási követelményeknek (1Tim 3:1–10, 12, 13; Tit 1:5–9). Hogyan törekedhet egy testvér arra, hogy megfeleljen ezeknek a szentírási követelményeknek? Úgy, hogy lelkesen részt vesz a szolgálatban, szorgalmasan ellátja a gyülekezeti feladatait, sok erőfeszítést tesz, hogy javítson a hozzászólásai minőségén, és érdeklődik a hívőtársai iránt. Ezzel azt mutatja, hogy megbecsüli a helyét a gyülekezetben.
12. Hogyan mutathatják ki a fiatalok az igazság iránti buzgalmukat?
12 Mit tehetnek a fiatal testvérek, különösen a tizenévesek, hogy előrehaladjanak? Erőfeszítést tehetnek, hogy a Szentírás jobb megismerése által növekedjenek „bölcsességben és szellemi megértésben” (Kol 1:9). Ha szorgalmasan tanulmányozzák Isten Szavát, és tevékenyen részt vesznek a gyülekezeti összejöveteleken, akkor minden bizonnyal elérik ezt a célt. Fiatal testvérek, az is az előrehaladásotokat mutatja, ha igyekeztek képesítetté válni arra, hogy belépve a ’nagy, tevékenységre nyíló ajtón’, a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában tevékenykedjetek (1Kor 16:9). Ha arra törekedtek, hogy Jehova szolgálata legyen az életcélotok, akkor az életetek örömteli lesz, és gazdag áldások várnak rátok. (Olvassátok fel: Prédikátor 12:1.)
13–14. Hogyan mutathatják ki a testvérnők, hogy értékelik a gyülekezetben betöltött szerepüket?
13 A testvérnők is kimutathatják, hogy nagyra becsülik azt a kiváltságukat, hogy részt vehetnek a Zsoltárok 68:11 szavainak a beteljesítésében. Itt ezt olvassuk: „Jehova tudatja a szót; a jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg.” Az egyik legfontosabb módja annak, ahogyan a testvérnők kimutathatják, hogy hálásak a gyülekezetben betöltött szerepükért, az, hogy részt vesznek a tanítványképző munkában (Máté 28:19, 20). Ezért ha a testvérnők teljesen kiveszik a részüket a szolgálatból, és készségesen áldozatokat hoznak ezért a munkáért, azzal azt mutatják, hogy értékelik a helyüket a gyülekezetben.
14 Pál ezt írta Titusznak: „Az idős asszonyok . . . legyenek istentisztelők magaviseletükben . . . , jóra tanítók; hogy józanságra vezessék a fiatal asszonyokat, azért hogy szeressék férjüket, szeressék gyermekeiket, legyenek józan elméjűek, tiszták, háziasak, jók, alárendelve magukat a férjüknek, hogy az Isten szavát ne érje becsmérlő beszéd” (Tit 2:3–5). Az érett testvérnők nagyon jó hatással lehetnek a gyülekezetre. Ha tisztelik azokat a testvéreket, akik vállalják a vezetést, valamint bölcs döntéseket hoznak, például az öltözködés és ápoltság, illetve a kikapcsolódás területén, akkor jó példát mutatnak a többieknek, és kifejezik, hogy értékelik a helyüket a gyülekezetben.
15. Mit tehet egy egyedülálló testvérnő, hogy megbirkózzon a magánnyal?
15 Egy egyedülálló testvérnőnek időnként nehéz lehet megtalálnia a helyét a gyülekezetben. Egy testvérnő, aki már átélte ezt a nehézséget, így fogalmazott: „Az egyedülállók élete néha magányos.” Amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tud megbirkózni a helyzetével, ezt mondta: „Az ima és a tanulmányozás segít, hogy újra megtaláljam a helyemet. Amikor tanulmányozok, meg szoktam vizsgálni, hogy Jehova hogyan tekint rám. Ezenkívül megpróbálok segíteni másoknak a gyülekezetben. Ez eltereli a gondolataimat magamról.” A Zsoltárok 32:8 szerint Jehova ezt mondta Dávidnak: „Tanácsot adok, szemeim rajtad nyugodnak.” Igen, Jehova minden egyes szolgájával törődik, köztük az egyedülálló testvérnőkkel is, és mindannyiuknak segít, hogy megtalálják a helyüket a gyülekezetben.
Őrizzük meg a helyünket!
16–17. a) Miért az a lehető legjobb döntés, hogy elfogadjuk Jehova meghívását, és a szervezete részévé válunk? b) Hogyan tudjuk megőrizni a helyünket Jehova szervezetében?
16 Jehova minden egyes szolgáját szeretettel magához vonzotta, így kapcsolatot ápolhatunk vele. Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (Ján 6:44). Az emberek milliárdjai közül Jehova vonzott minket, hogy legyünk része a gyülekezetének. A lehető legjobb döntést hoztuk, amikor elfogadtuk ezt a meghívást. Célja és értelme lett az életünknek. Milyen nagy örömmel és megelégedettséggel jár, hogy van helyünk a gyülekezetben!
17 A zsoltáríró ezt mondta: „Jehova, szeretem a te házad hajlékát”. Majd hozzátette: „Lábam egyenes helyen fog állni, az egybegyűlt sokaság között áldom Jehovát” (Zsolt 26:8, 12). Az igaz Isten szervezetében mindannyiunknak van helye. Ha továbbra is követjük a teokratikus irányítást, és elfoglaltak maradunk Jehova szolgálatában, akkor meg fogjuk őrizni értékes helyünket a szervezetében.
Emlékszel?
• Miért ésszerű úgy következtetni, hogy minden kereszténynek van helye a gyülekezetben?
• Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük a helyünket Isten szervezetében?
• Mitől függ az, hogy mi a szerepünk a gyülekezetben?
• Hogyan mutathatják ki a keresztény fiatalok és felnőttek, hogy nagyra becsülik a helyüket Isten szervezetében?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 16. oldalon]
Hogyan törekedhetnek a testvérek kiváltságokra a gyülekezetben?
[Kép a 17. oldalon]
Hogyan mutathatják ki a testvérnők, hogy értékelik a helyüket a gyülekezetben?