Szeressük egyre jobban a testvéreinket!

„Továbbra is szeretetben járjatok, mint ahogy a Krisztus is szeretett benneteket” (EF 5:2)

1. Mit mondott Jézus, mi lesz az egyik kiemelkedő jellemvonása a követőinek?

JEHOVA TANÚIT sokan arról ismerik, hogy házról házra prédikálják Isten Királyságának a jó hírét. Krisztus Jézus azonban a kereszténységnek egy másik ismertetőjegyét választotta, mely alapján azonosítani lehet az igaz tanítványait. Ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35).

2–3. Milyen hatással van a testvéri szeretetünk azokra, akik részt vesznek az összejöveteleinken?

² Az igaz keresztény testvériségben megmutatkozó szeretet páratlan az emberi társadalomban. Ahogyan a mágnes vonzza a vasat, úgy a szeretet is egymáshoz vonzza Jehova szolgáit, az őszinte szívű embereket pedig az igaz imádathoz. Ezt bizonyítja a Kamerunban élő Marcelino esete is, aki egy munkahelyi balesetben elveszítette a látását. A történtek után azt pletykálták róla, hogy azért vakult meg, mert varázsló. A lelkipásztora és más egyháztagok nem vigasztalták meg, sőt kizárták a vallási közösségükből. Amikor egy Jehova Tanúja elhívta őt egy összejövetelre, Marcelino nem tudta, mit tegyen. Nem akarta még egyszer átélni, hogy kirekesztik.

³ Marcelino nagyon meglepődött azon, amit a Királyság-teremben tapasztalt. Szeretettel üdvözölték, és vigaszt merített az ott hallott bibliai tanításokból. Idővel már minden gyülekezeti összejövetelen részt vett, előrehaladt a Biblia tanulmányozásában, és 2006-ban megkeresztelkedett. Most beszél az igazságról a családjának és másoknak is. Számos bibliatanulmányozást vezet. Azt szeretné, ha a tanulmányozói is ugyanazt a szeretetet éreznék, amelyet ő érzett Isten népe körében.

4. Miért kell megszívlelnünk Pál intését, vagyis hogy ’járjunk továbbra is szeretetben’?

⁴ Bármilyen vonzó is a közöttünk lévő testvéri szeretet, nem vehetjük természetesnek. Gondolj csak egy éjszaka lángoló tábortűzre, melynek melege magához vonzza az embereket. De ha a tűz körül ülők nem táplálják a tüzet, az idővel kialszik. Ehhez hasonlóan a szeretet csodálatos köteléke is meg fog gyengülni a gyülekezetben, ha mi keresztények egyénenként nem dolgozunk azon, hogy megerősítsük. Hogyan táplálhatjuk a szeretet tüzét? Pál apostol megadja a választ: „továbbra is szeretetben járjatok, mint ahogy a Krisztus is szeretett benneteket, és odaadta magát értetek felajánlásként és áldozatként az Istennek, kellemes illatul” (Ef 5:2). Most azt a kérdést fogjuk megvizsgálni, hogy egyénenként hogyan tudunk továbbra is szeretetben járni.

„Tárjátok ki szíveteket ti is”

5–6. Miért buzdította Pál a korintuszi keresztényeket arra, hogy ’tárják ki a szívüket’?

⁵ Pál apostol ezt írta az ókori Korintuszban élő keresztényeknek: „A szánk megnyílt nektek, korintusziak, szívünk kitárult. Nem mibennünk vagytok szűkösen, hanem a magatok gyöngéd vonzalmában vagytok szűkösen. Így hát viszonzásképpen – mint gyermekeimhez, úgy szólok – tárjátok ki szíveteket ti is” (2Kor 6:11–13). Miért buzdította Pál a korintusziakat arra, hogy tárják ki a szívüket?

 ⁶ Vizsgáljuk meg, hogyan alakult meg a gyülekezet az ókori Korintuszban. I. sz. 50 őszén Pál Korintuszba érkezett. Noha eleinte a prédikálása során nehézségekbe ütközött, az apostol nem adta fel. Rövid idő elteltével a városban már sokan hittek a jó hírben. „Egy évig és hat hónapig” Pál áldozatkészen tanította és erősítette az új gyülekezetet. Kétség nem fér hozzá, hogy mélységesen szerette a korintuszi keresztényeket (Csel 18:5, 6, 9–11). És nekik is minden okuk megvolt rá, hogy szeressék és tiszteljék őt. Ám néhányan a gyülekezetben eltávolodtak tőle. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszettek a nyílt tanácsai (1Kor 5:1–5; 6:1–10). Mások talán hittek ’a fölöttébb kiváló apostolok’ rágalmainak (2Kor 11:5, 6). Pál vágyott arra, hogy minden testvér és testvérnő szívből szeresse. Ezért hát kérlelte őket, hogy ’tárják ki a szívüket’, és húzódjanak közelebb hozzá és a többi hívőtársukhoz.

7. Hogyan tudjuk ’kitárni a szívünket’ és testvéri szeretetet mutatni?

⁷ Mi hogyan tudjuk ’kitárni a szívünket’? Hogyan tudunk testvéri szeretetet mutatni? A hasonló korú vagy etnikai hátterű emberek talán ösztönösen vonzódnak egymáshoz. És azok, akik hasonlóan szeretnek kikapcsolódni, gyakran sok időt töltenek együtt. De ha az érdeklődési körünk, mely közös néhány keresztény társunkkal, elszigetel minket másoktól, ’ki kell tárni a szívünket’. Bölcsen tennénk, ha megkérdeznénk magunktól: „Azokkal a testvérekkel, akik nem tartoznak a baráti körömhöz, csak ritkán megyek a szolgálatba, vagy csak ritkán töltöm velük a szabad időmet? A Királyság-teremben csak kevés időt töltök az újakkal, mert úgy gondolom, hogy ki kell érdemelniük a barátságomat? Az időseket és a fiatalokat egyaránt üdvözlöm a gyülekezetben?”

8–9. Hogyan segíthet a Róma 15:7-ben feljegyzett tanács abban, hogy oly módon üdvözöljük egymást, amely mélyíti a testvéri szeretetet?

⁸ Ami egymás üdvözlését illeti, Pál azon szavai, melyeket a rómaiaknak írt, segíthetnek nekünk, hogy helyes szemléletmóddal tekintsünk hívőtársainkra. (Olvassátok fel: Róma 15:7.) A „szívesen fogad” kifejezésnek fordított görög szó azt jelenti, hogy ’kedvesen, vendégszeretettel fogad, befogad a társaságába, a baráti körébe’. A bibliai időkben, amikor egy vendégszerető házigazdához barátok érkeztek, ő a tudtukra adta, hogy mennyire örül nekik. Krisztus jelképes értelemben ugyanilyen szívesen fogadott minket, és arra kapunk buzdítást, hogy őt utánozva fogadjuk mi is szívesen a keresztény társainkat.

⁹ Amikor a Királyság-teremben vagy máshol üdvözöljük a testvéreinket, különös figyelmet fordíthatunk azokra, akiket már egy ideje nem láttunk, vagy akikkel már régebben beszélgettünk. Miért ne szánnánk néhány percet arra, hogy beszélgessünk velük? A következő összejövetelen másokkal tehetjük ugyanezt. Nem telik majd bele sok idő, és elmondhatjuk, hogy szinte mindenkivel sikerült kellemes beszélgetéseket folytatnunk. Az egyáltalán nem baj, ha nem beszélgetünk mindenkivel ugyanazon a napon. Amiatt senkinek sem szabad megsértődnie, ha nem tudjuk őt minden összejövetelen személyesen üdvözölni.

10. Milyen értékes lehetőség áll nyitva mindenki előtt a gyülekezetben, és hogyan meríthetünk ebből teljes mértékben hasznot?

 ¹⁰ A köszönés az első lépés abban, hogy szívesen fogadjuk egymást. Ha ezt megtesszük, kellemes beszélgetéseket folytathatunk, és tartós barátságokat alakíthatunk ki. Például ha a kongresszusokon részt vevők bemutatkoznak egymásnak és beszélgetésbe elegyednek, alig várják, hogy újból találkozhassanak. A Királyság-terem-építéseken szolgáló önkéntesek, valamint a segélyakciókban részt vevő testvérek gyakran jó barátokká válnak, mert a közös tevékenységek során megismerik egymás nemes tulajdonságait. Jehova szervezetében végtelen sok lehetőség van arra, hogy tartós barátságok szövődjenek. Ha ’kitárjuk a szívünket’, bővülni fog a baráti körünk, és így a szeretet, mely egyesít minket az igaz imádatban, egyre erősebb lesz.

Töltsünk időt másokkal

11. Miben mutatott példát Jézus a Márk 10:13–16 alapján?

¹¹ Minden kereszténynek törekednie kell rá, hogy megközelíthető legyen, ahogyan Jézus is az volt. Mit tett Jézus, amikor a tanítványai próbálták megakadályozni a szülőket, hogy Jézushoz vigyék a gyermekeiket? Ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket, mert ilyeneké az Isten királysága.” Ezután „karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:13–16). Képzelhetjük, milyen boldogok lehettek ezek a gyermekek, hogy a nagy Tanító ilyen szeretettel odafigyel rájuk.

12. Mi lehet az oka, hogy nem beszélgetünk másokkal?

¹² Minden keresztény tegye fel magának a kérdést: „Megközelíthető vagyok, vagy általában túl elfoglaltnak látszom?” Bizonyos szokások, melyek önmagukban nem rosszak, olykor útját állhatják a kommunikációnak. Például ha mások társaságában gyakran mobiltelefonozunk vagy fülhallgatóval zenét hallgatunk, azt az üzenetet közvetíthetjük, hogy nem vágyunk a társaságukra. Ha a körülöttünk lévők sűrűn azt látják, hogy elmélyülten számítógépezünk a PDA-nkon (zsebszámítógép), úgy következtethetnek, hogy nekünk nem fontos, hogy beszélgessünk velük. Természetesen „ideje [van] a hallgatásnak”. De amikor társaságban vagyunk, sokszor inkább ’a szólásnak van ideje’ (Préd 3:7). Egyesek talán így vélekednek: „Jól megvagyok egymagam is.” „Reggelente nem igazán vagyok beszédes kedvemben.” Viszont ha barátságosan beszélgetünk másokkal, még akkor is, ha nem sok kedvünk van hozzá, az azt bizonyítja, hogy olyan szeretet van bennünk, amely „nem keresi a maga érdekeit” (1Kor 13:5).

13. Mire buzdította Pál Timóteuszt azzal kapcsolatban, hogy hogyan tekintsen a testvéreire és testvérnőire?

¹³ Pál arra buzdította a fiatal Timóteuszt, hogy tisztelje a gyülekezet minden tagját. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:1, 2.) Nekünk is úgy kell bánnunk az idősebb keresztényekkel, mintha a szüleink lennének, a fiatalabbakkal pedig úgy, mintha a vér szerinti testvéreink lennének. Ha ilyen a szemléletmódunk, egyetlen drága testvérünk vagy testvérnőnk sem fogja idegennek érezni magát a társaságunkban.

14. Milyen áldásokkal jár, ha építő beszélgetéseket folytatsz?

¹⁴ Ha építő beszélgetéseket folytatunk másokkal, hozzájárulunk a szellemi és érzelmi jólétükhöz. Egy testvér, aki az egyik fiókhivatalban dolgozik, szívesen gondol vissza több olyan idősebb Bétel-tagra, akik a Bétel-szolgálata kezdetén rendszeresen időt szántak arra, hogy beszélgessenek vele. Buzdító szavaiknak köszönhetően úgy érezte, hogy ő is valóban a Bétel-család része. Most próbálja követni jó példájukat, és ő is beszélget a többi Bétel-taggal.

Az alázat segít kibékülni másokkal

15. Mi mutatja, hogy közöttünk is lehetnek nézeteltérések?

¹⁵ Az ókori Filippiben élő két testvérnőnek, Evódiának és Szintikének nézeteltérése támadt, melyet minden bizonnyal nehezen tudtak rendezni egymással (Fil 4:2, 3). A Pál és Barnabás  közötti heves vita, mely nyilvánosságra is került, odavezetett, hogy egy időre szétváltak útjaik (Csel 15:37–39). Ezek a beszámolók mutatják, hogy az igaz imádók között is lehetnek nézeteltérések. Jehovától segítséget kapunk, hogy el tudjuk simítani a konfliktusokat, és helyre tudjuk állítani a barátságokat. De Jehova elvárja tőlünk, hogy ennek érdekében tegyünk meg valamit.

16–17. a) Miért fontos az alázat a nézeteltérések megoldásában? b) Az, ahogyan Jákob Ézsauhoz közeledett, hogyan mutat rá az alázat értékére?

¹⁶ Képzeld el a következőt: A barátoddal el akartok menni valahová autóval. De mielőtt útra kelnétek, a slusszkulccsal rá kell adnod a gyújtást, és be kell indítanod a motort. A nézeteltérések megoldásához szintén szükség van kezdeti lépésként egy kulcsra. Ez nem más, mint az alázat. (Olvassátok fel: Jakab 4:10.) Ahogyan az a következő szentírási példából is kitűnik, ez a kulcs segít azoknak, akik nem jönnek ki jól egymással, hogy alkalmazzák a bibliai alapelveket.

¹⁷ Már húsz év telt el azóta, hogy Ézsaun úrrá lett a keserűség, amiért az ikertestvére, Jákob megszerezte az elsőszülöttségi jogát. Ézsau ezért meg akarta ölni Jákobot. Az ikrek ennyi idő múltán újabb találkozásra készültek. Emiatt „Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett”. Úgy érezte, hogy nagy az esély arra, hogy Ézsau rá fog támadni. De amikor találkoztak, Jákob valami olyat tett, amire Ézsau nem számított. Jákob, miközben közeledett hozzá, „földig hajolt”. Mi történt ezután? „Ézsau . . . elébe futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és mindketten könnyekre fakadtak.” Az összecsapás veszélye elhárult. Ha volt is még Ézsauban valamiféle gyűlölet, Jákob alázatos viselkedése segített neki felülkerekedni ezen (1Móz 27:41; 32:3–8; 33:3, 4).

18–19. a) Miért létfontosságú, hogy mi tegyük meg a kezdő lépést a szentírási tanácsok alkalmazásában, amikor konfliktusok adódnak? b) Miért ne adjuk fel, ha a másik fél nem reagál egyből kedvezően?

¹⁸ A Biblia remek tanácsokat ad a konfliktusok rendezésére (Máté 5:23, 24; 18:15–17; Ef 4:26, 27). * Ám ha ezeket nem alkalmazzuk alázatosan, nehéz lesz kibékülni másokkal. Arra várni, hogy előbb a másik fél mutasson alázatot, nem megoldás, hiszen a mi kezünkben is ott van ez a kulcs.

¹⁹ Ha a kibékülés érdekében tett első próbálkozásaink kudarcot vallanak valami miatt, ne adjuk fel a reményt. A másik félnek talán időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze magában az érzéseit. Józseffel csalárdul bántak a testvérei.  Amikor sok idő múltán ismét találkoztak vele, ő már Egyiptomban miniszterelnök volt. Addigra azonban megváltozott a szívállapotuk, és bocsánatért esedeztek. József megbocsátott nekik, és Jákob fiai egy olyan nemzetet alkothattak, melynek abban a kiváltságban volt része, hogy Jehova nevét viselheti (1Móz 50:15–21). Ha megőrizzük a békét a testvéreinkkel, hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez és öröméhez. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:12–14.)

„Tettel és igazsággal” szeressünk

20–21. Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus megmosta az apostolai lábát?

²⁰ Jézus nem sokkal a halála előtt ezt mondta az apostolainak: „elétek adtam a példát, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (Ján 13:15). Közvetlenül ezelőtt történt, hogy megmosta a 12 apostol lábát. Ez nem pusztán egy szertartás volt, és nem is csak egy kedves tett. János, mielőtt beszámolt arról, hogy Jézus megmosta a lábukat, ezt írta róla: „szerette az övéit, akik a világban voltak . . . mindvégig szerette őket” (Ján 13:1). Jézust a tanítványai iránt érzett szeretete indította arra, hogy egy olyan szolgálatot végezzen el, mely rendszerint a rabszolgák dolga volt. A tanítványoknak tehát alázattal kedves dolgokat kellett tenniük egymásért. Igen, a valódi testvéri szeretetnek arra kell indítania minket, hogy törődjünk minden testvérünkkel.

²¹ Péter apostol, akinek Isten Fia megmosta a lábát, megértette ennek a tettnek a jelentőségét. Ezt írta: „Most, hogy megtisztítottátok lelketeket az igazság iránti engedelmességetek által, aminek képmutatás nélküli testvéri vonzalom az eredménye, buzgón szeressétek egymást, szívből” (1Pét 1:22). János apostol, akinek az Úr szintén megmosta a lábát, így fogalmazott: „Kicsiny gyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1Ján 3:18). Bárcsak szívből indíttatást éreznénk arra, hogy a testvéri szeretetünket tettekkel is kifejezzük!

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

• Hogyan tudjuk ’kitárni a szívünket’?

• Mi segíthet, hogy időt szánjunk másokra?

• Milyen szerepet játszik az alázat a kibékülésben?

• Mi indítson minket arra, hogy törődjünk a hívőtársainkkal?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 21. oldalon]

Üdvözöljük barátságosan a hívőtársainkat

[Kép a 23. oldalon]

Ne szalasszuk el a lehetőségeket, amikor időt tölthetünk másokkal