Törődjünk szeretettel siket testvéreinkkel!

ISTEN népe egy szellemi testvérekből és testvérnőkből álló nagy család, melynek gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. Gondoljunk csak Sámuelre, Dávidra, Sámsonra, Ráhábra, Mózesre, Ábrahámra, Sárára, Noéra és Ábelre. Jehova lojális szolgáinak nagy családjához sok siket is tartozik. Például Mongóliában egy siket házaspár lett először Tanú. Az Oroszországban élő siket testvéreink feddhetetlenségének köszönhetően pedig jogi győzelmet arattunk az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Napjainkban „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik jelnyelvű kiadványokról, jelnyelvű gyülekezeteket hoz létre, valamint jelnyelvű kongresszusokat szervez (Máté 24:45). Ez nagy hasznára vált a hallássérülteknek. * De eltűnődtél már azon, hogyan tudták a siketek mindezek nélkül megismerni az igaz Istent, és hogyan tudtak előrehaladni szellemileg? Gondolkodtál már azon, hogyan segíthetnél a környékeden élő siketeknek?

Milyen volt régen?

Mit mondanának az idősebb siket testvérek, ha megkérdeznéd tőlük, hogy hogyan ismerték meg Istent? Lehet, hogy elmesélnék, mit éreztek, amikor megtudták, hogy Istennek van neve, és hogy önmagában ez az igazság hogyan változtatta meg az életüket, és hogyan segített nekik kitartani azokban az években, amikor még nem voltak jelnyelvű videokazetták vagy DVD-k, amelyekkel mélyebb szentírási igazságokat is megtanulhattak volna. Talán elmondanák, hogy milyen volt, amikor még nem voltak jelnyelvű összejövetelek, és nem tolmácsolták a programokat. Akkoriban úgy segítettek nekik, hogy odaült melléjük egy testvér, és jegyzeteket készített, hogy meg tudják érteni, miről van szó. Az egyik siket testvér hét évig így tanult az igazságról, mire lett valaki a gyülekezetben, aki tolmácsolt neki.

Az idősebb siket Tanúkban még élénken él, hogy milyen volt a szántóföldi szolgálat a „halló” területen. Az egyik kezükben egy kártya volt, amelyen egy egyszerű felkínálás állt, a másikban pedig Az Őrtorony és az Ébredjetek! friss számait tartották. Nagyon nehéz volt nekik bibliatanulmányozást vezetni más siketekkel úgy, hogy csak nyomtatott kiadványokat használtak, mivel ezeket egyikük sem értette jól. Valószínűleg arra is emlékeznek, milyen kellemetlen volt, amikor az emberek nem értették meg, hogy mit szeretnének mondani, és ezért nem tudták folytatni a beszélgetéseket az igazságról. Azt is tudják, milyen az, amikor valaki nagyon szereti Jehovát, mégis bizonytalan abban, hogy hogyan fejezze ki a szeretetét. Miért éreztek így? Azért, mert nem voltak biztosak benne, hogy mindent jól értenek-e.

Mindezen akadályok ellenére siket testvéreink és testvérnőink szilárdan ragaszkodtak feddhetetlenségükhöz (Jób 2:3). Várva vártak Jehovára (Zsolt 37:7). És Jehova napjainkban gazdagabban megáldja őket, mint ahogy azt sokuk remélte.

Figyeld meg, milyen erőfeszítéseket tett egy hallássérült testvér, aki férj és apa is egyben.  Mindig levezette a családi tanulmányozást, akkor is, amikor még nem voltak jelnyelvű videofilmek. A fia így emlékszik vissza: „Apának régen mindig sok nehézséget jelentett a családi tanulmányozás, mert csak nyomtatott kiadványokból tudott minket tanítani. Gyakran nem értette meg teljesen az írott szöveget. És mi, gyerekek sem könnyítettük meg a dolgát. Ha valamit nem jól magyarázott el, azon nyomban kijavítottuk. Mindezek ellenére mindig volt családi tanulmányozásunk. Apa fontosabbnak tartotta, hogy tanuljunk valamit Jehováról, mint azt, hogy azzal törődjön, hogy néha kínos helyzetbe kerülhet, mert nem érti jól az angolt.”

Egy másik példa a 70-es éveiben járó Richard, aki siket és vak. Ő New York-ban, Brooklynban él. Mindenki arról ismeri, hogy rendszeresen jelen van az összejöveteleken, ahová metróval jut el. Egyedül utazik, és számolja a megállókat, hogy tudja, hol kell leszállnia. Az egyik télen egy hatalmas hóvihar miatt elmaradt az egyik összejövetel. A gyülekezet minden tagját értesítették, de Richardról megfeledkeztek. Amikor a testvérek rádöbbentek, hogy nem szóltak neki, keresni kezdték. Végül a Királyság-terem előtt találtak rá. Ott állt, és türelmesen várta, hogy valaki kinyissa az ajtót. Amikor megkérdezték, hogy miért ment ki ilyen nagy viharban, ezt válaszolta: „Szeretem Jehovát.”

Mit tehetsz?

Laknak siketek a környékeden? Meg tudnál tanulni néhány jelet, hogy kommunikálni tudj velük? A siketek általában nagyon kedvesen és türelmesen tanítanak másokat jelelni. Lehet, hogy a szolgálatban vagy valahol máshol találkozni fogsz siketekkel. Mit tehetsz ilyenkor? Próbálj meg kommunikálni, például gesztusokkal, jegyzetekkel, rajzokkal, képekkel, vagy kombinálhatod is ezeket. Még ha úgy látod is, hogy nem érdekli őket az igazság, mondd el egy siket vagy jelelni tudó testvérnek, hogy találkoztál siketekkel. Jelnyelven talán jobban megérinti majd őket az üzenet.

Lehet, hogy tanulod a jelnyelvet, és jelnyelvű gyülekezetbe jársz. Hogyan jelelhetsz egyre ügyesebben, és hogyan fejlődhetsz a jelnyelv megértésében? Próbálj meg a gyülekezetedben lévő halló hírnökökkel is jelnyelven kommunikálni. Ez segíteni fog abban, hogy jelnyelven tudj gondolkodni. Olykor talán kísértést érzel majd arra, hogy a könnyebb utat válaszd: a beszédet. De ahhoz, hogy jól jelelj, túl kell jutnod a kezdeti nehézségeken, ami minden nyelv tanulására igaz.

Ha szorgalmasan igyekszel jelnyelven kommunikálni, azzal kimutatod, hogy szereted és tiszteled a siket testvéreket és testvérnőket. Gondolj csak bele, hogy nap mint nap min mennek keresztül a munkahelyükön vagy az iskolában, mert nem értik az embereket. Egy siket testvér ezt mondja: „Napról napra azt látom, hogy körülöttem mindenki beszél.  Gyakran magányosnak, kitaszítottnak érzem magam, elcsüggedek, sőt még dühös is vagyok. Szavakkal nem is lehet kifejezni, hogy időnként hogy érzem magam.” Az összejövetel legyen a felüdülés helye a siket testvérek és testvérnők számára, ahol szellemi táplálékhoz juthatnak, barátságosan elbeszélgethetnek, és szeretetteljes légkörben lehetnek (Ján 13:34, 35).

Ne feledkezzünk meg arról a sok siket személyről sem, akik halló gyülekezetekbe járnak. Nekik tolmácsolják a programot. A siketek előre ülnek a Királyság-teremben, hogy mindent jól megértsenek. Így a tolmácsot is, és az előadót is jól láthatják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyülekezet többi tagja elég gyorsan hozzászokik ehhez, és nem zavarja őket. Ugyanez az elrendezés működik azokon a kongresszusokon is, amelyeken van jelnyelvi tolmácsolás. Őszinte dicséretet érdemelnek a gyülekezet szorgalmas tolmácsai, amiért érthetően és természetesen tolmácsolják a programot, igyekeznek úgy jelelni, ahogy egy siket tenné.

Talán egy olyan gyülekezetbe jársz, mely támogat egy jelnyelvű csoportot. Vagy az is lehet, hogy a gyülekezetedben van néhány siket személy, akiknek tolmácsolják a programokat. Hogyan mutathatsz figyelmességet a siket testvérek iránt? Hívd meg őket az otthonodba. Ha lehetséges, tanulj meg néhány jelet. Ne tartson vissza a nyelvi akadály. Valahogy biztosan tudsz majd beszélgetni velük, és ha ily módon kimutatod a szeretetedet, örömteli élményekkel leszel gazdagabb (1Ján 4:8). Siket testvéreinkben sok érték rejlik. Nagyon szeretnek beszélgetni, igazán jó meglátásaik vannak, és remek a humoruk. Egy testvér, akinek a szülei hallássérültek, ezt mondja: „Egész életemben siketekkel voltam körülvéve, és sokkal többet kaptam tőlük, mint amit valaha is viszonozni tudnék. Nagyon sokat tanulhatunk a siket testvérektől.”

Jehova szereti a hűséges imádóit, beleértve azokat is, akik siketek. Hitük és kitartásuk gazdagítja Jehova szervezetét. Ezért hát törődjünk szeretettel siket testvéreinkkel és testvérnőinkkel!

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

Egy siket személy szívét talán jobban megérinti a Királyság-üzenet jelnyelven

[Képek a 32. oldalon]

Az összejövetel legyen a felüdülés helye a siket testvérek és testvérnők számára, ahol buzdítják őket szellemileg