Át tudnál jönni Makedóniába?

PÁL apostolnak egy látomásban volt része a kis-ázsiai kikötővárosban, Troászban. Egy makedón férfi így kérlelte: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!” Közvetlenül a látomás után Pál és az útitársai ’úgy következtettek, hogy Isten’ ebbe a római tartományba ’hívta őket, hogy ott hirdessék a jó hírt’. Mi lett ennek az eredménye? Makedónia egyik legfőbb városában, Filippiben Lídia és a háznépe hívő lett. Mások is követték őket Makedóniában (Csel 16:9–15).

Napjainkban Jehova Tanúi körében ugyanilyen buzgó szellem figyelhető meg. Sokan készek arra, hogy a saját költségükön olyan helyekre költözzenek, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. Például Lisa szerette volna még inkább élete középpontjába állítani a szolgálatot, ezért Kanadából elköltözött Kenyába. Trevor és Emily, akik szintén kanadaiak, Malawiba költöztek, hogy kiterjesszék a szolgálatukat. Egy angol házaspár, Paul és Maggie nyugdíjasok lettek, és ezt kiváló lehetőségnek tekintették arra, hogy többet tegyenek Jehova szolgálatában: az útjuk Kelet-Afrikába vezetett. Benned is van ilyen önfeláldozó szellem? Gondolkodtál már azon, hogy el tudnál-e te is költözni máshová? Ha igen, akkor milyen bibliai alapelvek és gyakorlatias tanácsok segíthetnek neked, hogy elérd a célod?

Tarts önvizsgálatot

Először is vizsgáld meg az indítékaidat. Jézus azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat ez: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.” Ezért ha valaki idegen nyelvű területen szeretne  szolgálni, azt azért kell tennie, mert szereti Jehovát, és szeretne eleget tenni a tanítványképzésre vonatkozó megbízatásnak. Jézus így folytatta: „A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«” Úgy tudjuk kimutatni az embertársaink iránti szeretetünket, ha őszintén vágyunk rá, hogy segítsünk nekik (Máté 22:36–39; 28:19, 20). Az idegen nyelvű területen végzett szolgálat sok munkával jár, és önfeláldozó szellemet igényel. Ez nem csak egy jó kaland. A szeretetnek kell ösztönöznie. Remco és Suzanne, akik Hollandiából Namíbiába költöztek, így foglalják ezt össze: „A szeretet az, ami itt tart minket.”

Willie, aki körzetfelvigyázóként szolgál Namíbiában, megjegyzi: „Akik idegen nyelvű területre költöznek, nem várják el a helyi testvérektől, hogy gondoskodjanak róluk. Azért mennek oda, mert szeretnének velük együtt szolgálni, és segíteni nekik a prédikálómunkában.”

Ha megvizsgáltad az indítékaidat, kérdezd meg magadtól: „Milyen tapasztalatokat szereztem már, amelyek hasznosak lehetnek idegen nyelvű területen? Hatékonyan prédikálok? Milyen nyelveken beszélek? Kész vagyok megtanulni egy új nyelvet?” Őszintén beszélgess ezekről a családoddal. Kérd ki a gyülekezeti vének véleményét. És mindenképpen fordulj imában Jehovához. Az ilyen őszinte önvizsgálat segít meglátnod, hogy tényleg képes vagy-e arra, hogy idegen nyelvű területen szolgálj, és elég erős-e benned az elhatározás ehhez. (Lásd az „ Önvizsgálat” című bekeretezett részt.)

 Hol szolgálj?

Pált egy látomásban hívták Makedóniába. Napjainkban Jehova nem irányít bennünket természetfeletti módon. De ezen a folyóiraton és más kiadványokon keresztül Isten népe megismerhet sok olyan helyet, ahol nagyobb a szükség. Ezért kezdd azzal, hogy egy listát készítesz az ilyen helyekről. Ha még nem állsz készen arra, hogy megtanulj egy új nyelvet, vagy ha nem tudsz majd sokáig maradni egy olyan országban, ahol nem a te anyanyelvedet beszélik, akkor gondold át annak a lehetőségét, hogy egy olyan országba költözz, ahol beszélik azt a nyelvet, melyet te is ismersz. Ezután járj utána olyan kérdéseknek, mint például, hogy kell-e vízumot szerezni, mi a helyzet az adott országban a közlekedéssel, a közbiztonsággal, a megélhetési költségekkel, és hogy milyen az éghajlat. Hasznos lehet, ha olyanokkal is beszélgetsz, akik már szolgáltak más országban. Imával kísérve gondold át mindezeket. Gondolj arra, hogy Pálnak és a társainak „a szent szellem megtiltotta . . . , hogy Ázsia tartományban szólják a szót”. Bár megpróbáltak eljutni Bitíniába, „Jézus szelleme nem engedte nekik”. Ehhez hasonlóan lehet, hogy csak idővel tudod majd eldönteni, hogy hol tudnál igazán segíteni (Csel 16:6–10).

Mostanra már biztosan kiválasztottál néhány reális úti célt. Ha egy külföldi országban szeretnél szolgálni, írj levelet az adott ország fiókhivatalának. Írj a teokratikus múltadról, és felteheted az olyan kérdéseidet is, mint például, hogy mi a helyzet a megélhetési költségekkel, a szálláslehetőségekkel, egészségügyi intézményekkel, és hogy hol találhatsz munkahelyet. Majd add oda a levelet vagy leveleket a gyülekezeti szolgálati bizottságnak. Ők csatolják ehhez az ajánlásukat, és továbbküldik az adott ország fiókhivatalának. A válaszlevél valószínűleg segíteni fog eldöntened, hogy hol szolgálhatsz a leghatékonyabban.

Willie, akiről korábban már szó volt, ezt figyelte meg: „Szükségterületen általában azok tudják sikeresen végezni a szolgálatukat, akik először meglátogatták az országot, és felmérték, hogy reális szemmel nézve, melyek azok a helyek, ahol boldogok lehetnek. Az egyik házaspár felismerte, hogy nekik nehéz lenne elszigetelt területen szolgálni. Ezért egy kisvárosban telepedtek le, ahol szintén szükség volt hírnökökre, de olyan körülmények között élhetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy boldogok legyenek.”

Új nehézségek

Ha egy teljesen új környezetbe költözöl, kétségtelenül lesznek nehézségek, melyekkel szembe kell majd nézned. „A magánnyal borzalmasan nehéz megküzdeni” – jegyzi meg Lisa, akit már korábban idéztünk. Mi segít neki? Az, hogy szoros kapcsolatot ápol az új gyülekezetével. Kitűzte célul, hogy megtanulja mindenkinek a nevét. Hogy ezt megvalósítsa, korábban érkezett az összejövetelekre, és utána is ott maradt,  hogy beszélgessen a testvérekkel. Együtt ment velük a szolgálatba, valamint sokakat meghívott az otthonába, és új barátokat szerzett. Ezt mondja: „Nem bántam meg, hogy áldozatokat hoztam. Jehova valóban megáldott.”

Miután a gyermekeik felnőttek, Paul és Maggie elköltöztek onnan, ahol 30 évig laktak. Paul így emlékszik vissza: „Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire könnyű lesz hátrahagyni az anyagi javainkat. De a családunkat hátrahagyni sokkal nehezebb volt, mint vártuk. Csak ültünk a repülőn, és majd megszakadt a szívünk. Annyira könnyű lett volna azt mondani, hogy ez nekünk nem megy. Ám Jehovára támaszkodtunk. Ha új barátokat szerzel, az még jobban megerősíti benned az elhatározást, hogy nem adod fel.”

Greg és Crystal úgy döntöttek, hogy Kanadából Namíbiába költöznek, mert Namíbiában a hivatalos nyelv az angol. Később azonban rájöttek, hogy milyen hasznos volna, ha megtanulnának egy helyi nyelvet is. „Bár időnként elkedvetlenedtünk, csak azután ismertük meg igazán a helyi kultúrát, miután megtanultuk a nyelvet. A helyi testvérekkel ápolt szoros kapcsolat segített alkalmazkodnunk az új környezethez.”

Az ilyen alázatos és készséges gondolkodásmód jó hatással lehet a helyi testvérekre is. Jenny szeretettel emlékszik olyan családokra, akik a szülőhazájába, Írországba költöztek. „Nagyon vendégszeretők voltak – mondja. – Tényleg azért jöttek, hogy szolgáljanak, és nem azért, hogy nekik szolgáljanak. Annyira buzgók és boldogok voltak, hogy ezt nekem is ki kellett próbálnom.” Jenny jelenleg a férjével együtt Gambiában szolgál misszionáriusként.

Jehova áldása „gazdaggá tesz”

Milyen sok élményben lehetett része Pálnak Makedóniában! Körülbelül tíz évvel később ezt írta a Filippiben élő testvéreknek: „Mindig hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok” (Fil 1:3).

Hasonlóképpen érez Trevor és Emily, akik Malawiban szolgáltak, mielőtt meghívták őket az Őrtorony Gileád Bibliaiskolára. „Néha azon tűnődtünk, hogy jó döntést hoztunk-e, de boldogok voltunk. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és tapasztaltuk Jehova áldását.” Greg és Crystal, akiket korábban említettünk, ezt mondják: „Semmit sem csinálnánk szívesebben.”

Persze nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy külföldön szolgáljon. Néhányaknak talán bölcsebb lenne, ha a saját országukon belül költöznének el oda, ahol nagyobb a szükség. Mások kitűzhetik célul, hogy egy másik gyülekezetben fognak szolgálni, közel az otthonukhoz. A legfontosabb, hogy tegyél meg mindent Jehova szolgálatában (Kol 3:23). Így igazak lesznek rád a következő ihletett szavak: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Péld 10:22).

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

 Önvizsgálat

Hogy eldönthesd, tudnál-e idegen nyelvű területen szolgálni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket. Majd pedig imával kísérve, őszintén mérd fel, hogy tényleg bölcs lenne-e, ha megtennél egy ilyen lépést. Az Őrtorony folyóirat korábban megjelent számaiban található gondolatok is segíthetnek, hogy önvizsgálatot tarts.

• Szellemi ember vagyok? – „Lépések a boldogság felé” (1997. október 15., 6. oldal)

• Hatékonyan prédikálok? – „’Állandóan kövessetek engem!’” (2002. augusztus 15., 15. oldal)

• Képes leszek a családomtól és a barátaimtól távol élni? – „Úrrá lenni a honvágyon Isten szolgálatában” (1994. május 15., 28. oldal)

• Képes leszek megtanulni egy új nyelvet? – „Szolgálat egy idegen nyelvű gyülekezetben” (2006. március 15., 17. oldal)

• Megengedhetem magamnak anyagilag, hogy elköltözzek? – „Tudnál külföldi területen szolgálni?” (1999. október 15., 23. oldal)

[Kép a 6. oldalon]

Az alázatos és készséges gondolkodásmód jó hatással lehet a helyi testvérekre is

[Kép a 7. oldalon]

Azok igazán hatékonyak, akik készek szolgálni