A Biblia eljut a Nagy vörös szigetre

MADAGASZKÁR, a föld negyedik legnagyobb szigete, körülbelül 400 kilométerre található Afrika délkeleti partjától. A madagaszkári emberek nagyon régóta ismerik a Jehova nevet, hiszen már több mint 170 éve elérhetők számukra azok a malgas nyelvű bibliafordítások, melyek használják Isten nevét. A malgas bibliafordítás története egy olyan történet, amely a kitartásról és az odaadásról szól.

Először egy közeli szigeten, Mauritiuson tettek lépéseket annak érdekében, hogy elkészítsék a Biblia malgas nyelvű fordítását. Már 1813-ban Sir Robert Farquhar, Mauritius brit kormányzója kezdeményezte, hogy az evangéliumokat fordítsák le malgas nyelvre. Később arra buzdította I. Radamát, Madagaszkár királyát, hogy a Londoni Missziós Társaságtól hívjon tanítókat a Nagy vörös szigetre, ahogyan Madagaszkárt gyakran nevezik.

1818. augusztus 18-án két walesi misszionárius, David Jones és Thomas Bevan érkezett Toamasina kikötővárosába Mauritiusról. Ezek a misszionáriusok mélyen vallásos embereket találtak Madagaszkáron, akik számára az ősök imádata és a szájhagyomány a mindennapi élet része volt. Egy nagyon kifejező, főként maláj-polinéz eredetű nyelvet beszéltek.

Nem sokkal azután, hogy Jones és Bevan egy kis iskolát alapítottak, a feleségeiket és gyermekeiket is elhozták Mauritiusról Toamasinába. De sajnos mindannyian elkapták a maláriát, és Jones 1818 decemberében elvesztette a feleségét és a gyermekét. Két hónappal később az egész Bevan család is a betegség áldozata lett. David Jones volt az egyetlen túlélő.

Jones nem engedte, hogy ez a tragédia eltántorítsa a céljától. Eltökélte, hogy elérhetővé teszi Isten Szavát a Madagaszkáron élő embereknek. Miután visszatért Mauritiusra, hogy megerősödjön, nekilátott egy nehéz feladatnak: a malgas nyelv megtanulásának. Nem sokkal később hozzálátott, hogy előkészítse János evangéliumának a fordítását.

1820 októberében Jones visszatért Madagaszkárra. Miután megérkezett Antananarivóba, Madagaszkár fővárosába, alapított egy új iskolát. Nagyon kezdetleges körülmények között kellett dolgoznia: nem voltak tankönyvek, se tábla, se padok. A tananyag azonban kitűnő volt, a gyerekek pedig szomjazták a tudást.

Jones körülbelül 7 hónapig dolgozott egyedül, majd Bevan helyett új társat kapott. Őt David Griffithsnek hívták, és szintén misszionárius volt. Ez a két férfi fáradságot nem kímélve annak szentelte magát, hogy lefordítsa a Bibliát malgas nyelvre.

Kezdetét veszi a fordítói munka

Az 1820-as évek kezdetén a malgas nyelv egyetlen írott formája a sorabe volt: a malgas szavakat arab betűkkel írták. Ezt az írást csak egy maroknyi ember tudta elolvasni. Ezért a misszionáriusok beszéltek I. Radama királlyal, aki jóváhagyta, hogy arab betűk helyett latin betűket használjanak.

A fordítás 1823. szeptember 10-én vette kezdetét. Jones a Mózes első könyvén és a Máté  evangéliumán dolgozott, míg Griffiths a Mózes második könyvén és a Lukács evangéliumán. Mindkettőjüknek lenyűgöző állóképességük volt. Nemcsak hogy ők maguk végezték a fordítás oroszlánrészét, de reggelente és délutánonként az iskolában is tanítottak. Ezenkívül időt szántak arra, hogy felkészüljenek az istentiszteletekre, melyeket három nyelven tartottak meg. Persze a fordítói munka továbbra is elsőbbséget élvezett.

A két misszionárius 12 diák segítségével csupán 18 hónap alatt lefordította a Görög Iratokat és a Héber Iratok több könyvét. A következő évben elkészültek a teljes Biblia nyersfordításával. Természetesen még javítani és finomítani kellett a szövegen. Ezért két nyelvész érkezett Angliából: David Johns és Joseph Freeman.

Semmi sem állíthatta meg őket

Amikor elkészült a malgas fordítás, a Londoni Missziós Társaság elküldte Charles Hovendent, hogy felállítsa Madagaszkár első nyomdagépét. Hovenden 1826. november 21-én érkezett meg. De sajnos elkapta a maláriát, és az érkezésétől számított egy hónapon belül meghalt. Így nem volt senki, aki képes lett volna működtetni a nyomdagépet. A következő évben egy képzett skót kereskedő, James Cameron sikeresen összeállította a nyomdagépet egy kézikönyv segítségével, melyet az alkatrészek között talált. Sok megpróbáltatással és kudarccal a háta mögött Cameron 1827. december 4-én kinyomtatott egy részletet a Mózes első könyvének első fejezetéből. *

1828. július 27-én, I. Radama király halála után egy újabb akadállyal kellett megküzdeni. Radama király készségesen támogatta a fordítói munkát. David Jones ezt mondta: „Radama király szerfelett kedves és barátságos. Nagy pártolója az oktatásnak, és azt, hogy a fejlett civilizáció műveltségére tanítjuk a népét, többre becsüli, mint az aranyat és az ezüstöt.” Ám a királyt a felesége, I. Ranavalona követte a trónon, és hamar nyilvánvalóvá lett, hogy ő korántsem támogatja annyira a fordítói munkát, mint amennyire a férje.

Nem sokkal a királynő trónra lépése után egy Angliából odalátogató férfi audienciát kért, mert szeretett volna a királynővel beszélni a fordítói munkáról. Kérését visszautasították. Egy másik alkalommal, amikor a misszionáriusok kifejtették a királynőnek, hogy még sok mindenre kell tanítaniuk a népet, például a görög és a héber nyelvre, ő ezt mondta: „Nem törődök én a göröggel és a héberrel. Az érdekelne, hogy vajon tudnák-e a népemet valami hasznosabbra oktatni, például a szappankészítésre.” A misszionáriusok rádöbbentek, hogy akár arra is kényszeríthetik őket, hogy elhagyják az országot, még mielőtt a malgas nyelvű Biblia elkészülne. Ezért Cameron egy hét gondolkodási időt kért.

Egy héttel később Cameron átadott a királynő követeinek két kis szappant, amelyet helyi anyagokból készítettek. Az ügyes misszionáriusok ezenkívül más közhasznú munkát is végeztek. Mindennek köszönhetően elegendő időt nyertek a királynőtől arra, hogy befejezzék a nyomtatást. Csupán a Héber Iratokból maradt hátra még néhány könyv.

Meglepő fordulat, majd csalódás

Bár a királynő eleinte barátságtalanul bánt a misszionáriusokkal, 1831 májusában kiadott egy meglepő rendeletet. Megengedte az alattvalóinak, hogy áttérjenek a keresztény hitre. De az engedékenysége nem tartott sokáig. Egy könyv szerint „a keresztelkedések száma megriasztotta a királyi udvar konzervatív tagjait, akik meggyőzték a királynőt, hogy ha valaki részt vesz az úrvacsorán, az felér egy briteknek tett hűségesküvel” (A History of Madagascar). Ezért 1831. végén visszavonták az engedélyt, mely szerint a nép áttérhet a keresztény hitre. Ez csupán hat hónappal azután történt, hogy kiadták a rendeletet.

 A királynő habozott. Közben a kormányban egyre nőtt a hagyományokhoz ragaszkodó emberek befolyása. Emiatt a misszionáriusok igyekeztek befejezni a Biblia nyomtatását. A Keresztény Görög Iratok nyomtatásával már elkészültek, és több ezer példány forgott közkézen belőle, amikor is 1835. március elsején kiadtak egy újabb határozatot. I. Ranavalona királynő betiltotta a kereszténységet, és elrendelte, hogy minden keresztény könyvet be kell szolgáltatni a hatóságoknak.

A királynő rendelete egyben azt is jelentette, hogy a madagaszkári tanítványok nem segédkezhetnek többé a nyomtatásban. Így hát néhány misszionáriusra maradt, hogy befejezzék a munkát. Ők éjjel-nappal dolgoztak, aminek köszönhetően 1835 júniusára kiadták a teljes Bibliát. Igen, végre valahára elkészült a malgas Biblia!

Mivel a betiltás érvényben volt, a Bibliákat gyorsan szétosztották, 70 példányt pedig elástak, hogy biztonságban legyenek. És milyen szerencse, hogy ezt megtették, ugyanis egy éven belül minden misszionáriusnak, kettő kivételével, el kellett mennie. Isten Szava azonban elterjedt a Nagy vörös szigeten.

A madagaszkári emberek szeretik a Bibliát

Mekkora öröm volt a Madagaszkáron élő embereknek, hogy a saját nyelvükön olvashatják a Bibliát! Ebben a fordításban persze vannak pontatlanságok, és a nyelvezete is meglehetősen idejétmúlt. Ennek ellenére alig találni olyan otthont, ahol ne lenne Biblia, és nagyon sok madagaszkári ember rendszeresen olvassa is. Ez a fordítás azért különösen figyelemreméltó, mert a Héber Iratokban sokszor használja Isten nevét, a Jehova nevet. Az eredeti példányaiban Isten neve a Görög Iratokban is szerepelt. Ennek köszönhetően a legtöbb madagaszkári ember ismeri Isten nevét.

Amikor a Görög Iratok legelső példányai elkészültek, a gép üzemeltetője, Baker úr így kiáltott fel az emberek öröme láttán: „Nem vagyok próféta, de nem hiszem, hogy Isten szavát valaha is ki tudnák irtani ebből az országból”. És igaza lett. Bár pusztított a malária, és nehézségek adódtak, hiszen a misszionáriusoknak egy nehéz nyelvet kellett megtanulniuk, és az uralkodó is ellenséges rendeleteket adott ki, semmi sem akadályozhatta meg, hogy Isten Szava hozzáférhetővé váljon Madagaszkáron.

És nemrég egy még nagyobb előrelépés történt. 2008-ban A Szentírás új világ fordítása megjelent malgas nyelven. Ez a fordítás óriási előrehaladást jelent, hiszen a nyelvezete modern és könnyen érthető. Így Isten Szava még inkább meghonosodott a Nagy vörös szigeten (Ézs 40:8).

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

A malgas nyelven megjelent „Új világ fordítás” dicséretet szerez Isten nevének, a Jehova névnek