„A szellem és a menyasszony . . . szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!«”

„A szellem és a menyasszony . . . szüntelenül ezt mondja: „Jöjj!” . . . aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (JEL 22:17)

1–2. Milyen fontosnak kell lennie a Királyság-érdekeknek az életünkben, és miért?

MILYEN fontosnak kell lennie a Királyság-érdekeknek az életünkben? Jézus arra buzdította a követőit, hogy ’továbbra is keressék először a királyságot’. Azt ígérte, hogy ha így tesznek, Isten gondoskodni fog róluk (Máté 6:25–33). Jézus egy nagy értékű gyöngyhöz hasonlította Isten Királyságát. Amikor egy utazó kereskedő megtalálta ezt a gyöngyöt, „eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:45, 46). Hát nem a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkának kellene a legfontosabbnak lennie az életünkben?

² Az előző két cikkben megvizsgáltuk, hogy ha követjük Isten szellemének a vezetését, akkor bátran tudunk prédikálni, és ügyesen tudjuk használni Isten Szavát a szolgálatban. A szent szellemnek abban is fontos szerepe van, hogy rendszeresen részt vegyünk a Királyság-prédikáló munkában. Nézzük meg, hogyan.

Egy mindenkinek szóló meghívás

3. Milyen vízből ihat mindenki, aki a meghívást hallja?

³ A szent szellem segítségével egy meghívás jut el minden emberhez. (Olvassátok fel: Jelenések 22:17.) Arra kapnak meghívást, hogy ’jöjjenek’,  és csillapítsák a szomjukat egy nagyon különleges vízzel. Ez nem hétköznapi víz, mely két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll. Igaz, hogy a szó szerinti víz nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az élet fennmaradjon a földön, azonban Jézus egy másfajta vízre gondolt, amikor ezt mondta egy szamáriai asszonynak egy forrásnál: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon” (Ján 4:14). Tehát az a rendkívüli víz, melynek a fogyasztására az emberek meghívást kapnak, örök életet ad.

4. Miért vált szükségessé az élet vize, és mit jelképez?

⁴ Az élet vize azután vált szükségessé, miután az első ember, Ádám – követve feleségét, Évát a lázadásban – engedetlenné vált Teremtőjével, Jehova Istennel szemben (1Móz 2:16, 17; 3:1–6). Az első emberpárt ezért kiűzték otthonából, az Éden-kertből, „nehogy [Ádám] kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, és egyen róla, s időtlen időkig éljen . . . ” (1Móz 3:22). Így Ádám, az emberiség ősatyjaként, halált hozott az egész emberi fajra (Róma 5:12). Az élet vize szemlélteti mindazt, amiről Isten azért gondoskodott, hogy az engedelmes emberek megszabadulhassanak a bűntől és a haláltól, és hogy vég nélküli, tökéletes életnek örvendhessenek egy paradicsomi földön. Mindezen gondoskodások alapja pedig Jézus Krisztus váltságáldozata (Máté 20:28; Ján 3:16; 1Ján 4:9, 10).

5. Kitől származik az a meghívás, hogy „aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”? Magyarázd meg!

⁵ Kitől származik az a meghívás, hogy „aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”? Amikor Krisztus millenniumi uralma alatt mindaz, amiről Isten azért gondoskodott, hogy életet kaphassunk Jézus által, teljesen elérhető lesz, ’az élet vizének folyójaként’ van ábrázolva, mely „tiszta, mint a kristály”. Ez a folyó „az Isten és a Bárány trónjától folyik alá” (Jel 22:1). Tehát az életadó víz Jehova Istentől, az élet Forrásától származik (Zsolt 36:9). Ő teszi elérhetővé ezt a vizet a ’Bárányon’, Jézus Krisztuson keresztül (Ján 1:29). Jehova e jelképes folyó által fog helyrehozni minden kárt, melyet Ádám engedetlensége okozott az emberiségnek. Igen, a meghívás Jehova Istentől származik.

6. Mikor kezd el folyni ’az élet vizének folyója’?

⁶ Igaz, ’az élet vizének folyója’ teljes mértékben Krisztus ezeréves uralma alatt fog folyni, de már ’az Úr napján’ elkezd folyni. Ez a nap akkor kezdődött, amikor a ’Bárány’ 1914-ben trónra került az égben (Jel 1:10). Tehát Isten bizonyos gondoskodásai, melyeket azért hozott, hogy életet kaphassunk, ezután váltak elérhetővé. Ezek a gondoskodások szorosan kapcsolódnak Isten Szavához, a Bibliához, mely az üzenetét ’vízhez’ hasonlítja (Ef 5:26). Mindenkinek szól a meghívás, hogy ’vegyen az élet vizéből’. Ezt úgy teheti meg valaki, hogy meghallgatja a Királyság jó hírét, és összhangban cselekszik azzal. De voltaképpen ki adja át ezt a meghívást az Úr napján?

„A menyasszony . . . ezt mondja: »Jöjj!«”

7. Kik adták át elsőként a meghívást ’az Úr napján’, és kinek?

⁷ Elsőként a menyasszony osztály tagjai, a szellemmel felkent keresztények adják át a meghívást. De kinek? Logikus, hogy a menyasszony nem magának mondja, hogy „jöjj!”. Azokhoz intézi a szavait, akiknek az a reménységük, hogy örök életet kapnak a földön ’a mindenható Isten nagy napjának háborúja’ után. (Olvassátok fel: Jelenések 16:14, 16.)

8. Mi mutatja, hogy a felkent keresztények már 1918 óta hirdetik a Jehovától származó meghívást?

⁸ Krisztus felkent követői már 1918 óta hirdetik a meghívást. Abban az évben hangzott el „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” című nyilvános előadás. Ez az előadás arról szólt, hogy sokaknak az a reménységük lehet, hogy Armageddon csatája után egy paradicsomi földön fognak  élni. 1922-ben a Bibliakutatók Cedar Point-i (Ohio, USA) kongresszusán egy előadás arra buzdította a hallgatókat, hogy hirdessék a Királyt és az ő királyságát. 1929-ben a Mindazok folyóiratja 1929. május 1-jei számában (The Watchtower, 1929. március 15.) megjelent egy cikk „Kegyes meghívás” címmel. A kulcsidézet a Jelenések 22:17 volt. A cikkben többek között ez állt: „A hű maradék [a Legfelségesebb mellé állva] csatlakozik a kegyes meghíváshoz és szintén ezt mondja: »Jövel!« Ezt az üzenetet azoknak kell hirdetni, akik az igazság után vágyakoznak. Ezt a munkát el kell végezni.” A menyasszony osztály mind a mai napig hirdeti ezt a meghívást.

„Aki hallja, mondja: »Jöjj!«”

9–10. Hogyan szólították fel azokat, akik hallották a meghívást, hogy ők is adják tovább azt?

⁹ Mit mondhatunk azokról, akik hallják a meghívást? Arra kapnak felszólítást, hogy válaszul ők is mondják: „Jöjj!” Például A hajnal világossága 1932. október 1-jei száma a 297. oldalon ezt írta (The Watchtower, 1932. augusztus 1., 232. oldal): „A felkentek mindenkit, akik a királyság örömhírének hirdetésében közre akarnak működni, erre [a meghívás továbbadására] kellene buzdítsanak. Az örömhír hirdetése érdekében nem szükséges felkentnek lenni. Nagy bátorításul szolgál Jehova tanuinak az a tudat, hogy az élet vízével sok olyan embernek szolgálhatnak, akik át fogják élni Armagedont és . . . örök életet fognak nyerni a földön.”

¹⁰ Az Őrtorony 1934. októberi száma a 163. oldalon (The Watchtower, 1934. augusztus 15., 249. oldal) hangsúlyozta, hogy azoknak, akik hallják a meghívást, felelősségük továbbadni azt: „A jonadáb-osztály tagjai, akik a hasonmási Jéhuhoz, a felkentekhez tartoznak, velük kell, hogy menjenek a királyság üzenetének hirdetésére, habár nem is felkent bizonyságtevői Jehovának.” 1935-ben világossá vált a Jelenések 7:9–17-ben olvasható „nagy sokaság” kiléte. Ezzel óriási lendületet vett az Istentől származó meghívás hirdetésének munkája.  Azóta az igaz imádók egyre növekvő nagy sokasága válaszolt a meghívásra, és ma már több mint hétmillióan vannak. Értékeléssel fogadták az üzenetet, ezért átadták az életüket Istennek, megkeresztelkedtek vízben, és csatlakoztak a menyasszony osztályhoz az üzenet buzgó hirdetésében, meghívva másokat, hogy ’jöjjenek, és vegyék az élet vizét ingyen’.

„A szellem . . . ezt mondja: »Jöjj!«”

11. Mi volt a szerepe a szent szellemnek az első századi prédikálómunkában?

¹¹ Amikor Jézus egy názáreti zsinagógában tanított, szétbontotta Ézsaiás próféta tekercsét, és felolvasta belőle a következő részt: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy prédikáljam a Jehovának elfogadható évet.” Majd magára alkalmazta ezeket a szavakat. Ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok” (Luk 4:17–21). Az égbe menetele előtt így szólt a tanítványaihoz: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). A szent szellemnek jelentős része volt az első századi prédikálómunkában.

12. Mi a szerepe ma Isten szellemének a meghívás hirdetésében?

¹² Mi a szerepe ma Isten szent szellemének a meghívás hirdetésében? Jehova a szent szellem Forrása. Szellemével fogékonnyá teszi a menyasszony osztály tagjainak szívét és elméjét, hogy meg tudják érteni a Szavát, a Bibliát. A szellem arra ösztönzi őket, hogy hirdessék a meghívást, és hogy magyarázzák meg a szentírási igazságokat azoknak, akik örökké élhetnek majd Paradicsomban a földön. És mi a helyzet azokkal, akik elfogadják a meghívást, Jézus Krisztus tanítványai lesznek, és továbbadják a meghívást másoknak? Az ő esetükben is fontos szerepe van a szellemnek. Mivel „a szent szellemnek nevében” keresztelkednek meg, követik a szellem vezetését, és a segítségére támaszkodnak (Máté 28:19). Emellett gondoljunk arra is, hogy az üzenet, melyet a felkentek és az egyre növekvő nagy sokaság tagjai hirdetnek, a Bibliából származik, abból a könyvből, mely Isten szellemének az ihletése alatt íródott. Tehát a meghívás a szent szellem segítségével jut el az emberekhez. Valójában ez a szellem vezet bennünket. Milyen hatással legyen ez arra, hogy milyen mértékben vesszük ki a részünket a meghívás hirdetésében?

Szüntelenül ezt mondják: „Jöjj!”

13. Mire utal az, hogy „a szellem és a menyasszony . . . szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!«”?

¹³ Amikor „a szellem és a menyasszony” azt mondja, hogy „jöjj!”, nemcsak egy egyszeri meghívásról van szó. Az eredeti nyelven egy olyan ige áll ezen a helyen, mely folyamatos cselekvésre utal. Ezért az Új világ fordítás így fogalmaz: „A szellem és a menyasszony . . . szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!«” Ez arra utal, hogy a meghívást folyamatosan hirdetik. És mit tesznek azok, akik hallják a meghívást, és válaszolnak rá? Ők is ezt mondják: „Jöjj!” Az igaz imádók nagy sokaságáról azt olvassuk, hogy „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek [Jehova] templomában” (Jel 7:9, 15). Mit jelent az, hogy „éjjel-nappal” végeznek szolgálatot? (Olvassátok fel: Lukács 2:36, 37; Cselekedetek 20:31; 2Tesszalonika 3:8.) Az idős prófétanő, Anna, valamint Pál apostol példája megmutatja, hogy ez azt jelenti, hogy rendszeresen és komoly erőfeszítéseket hozva végezzük a szolgálatot.

14–15. Hogyan mutatja Dániel példája, hogy mennyire fontos a rendszeresség az imádatban?

¹⁴ Dániel próféta példája is megmutatja, hogy mennyire fontos a rendszeresség az imádatban. (Olvassátok fel: Dániel 6:4–10, 16.) Dániel ragaszkodott a szellemi szokásaihoz. Még egy hónapig sem volt hajlandó felhagyni azzal, hogy „naponta háromszor” imádkozzon Istenhez, ahogy ez „korábban is szokása volt”, bár tudta, hogy ezért az oroszlánok vermébe fogják  vetni. Tettei egyértelműen bizonyították az őt figyelőknek, hogy semmi sem fontosabb neki, mint hogy rendszeresen mutasson be imádatot Jehovának (Máté 5:16).

¹⁵ Miután Dániel egy éjszakán át az oroszlánok vermében volt, a király odament a veremhez, és így kiáltott: „Ó, Dániel, az élő Isten szolgája, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól a te Istened, akit szüntelen szolgálsz?” Dániel rögtön felelt a királynak: „Ó, király, élj időtlen időkig! Az én Istenem elküldte angyalát, bezárta az oroszlánok száját, és azok nem pusztítottak el engem, mivel ártatlannak talált az Isten, és ellened sem tettem semmi rosszat, ó, király.” Jehova megáldotta Dánielt, amiért „szüntelen” szolgálta őt (Dán 6:19–22).

16. Dániel példája milyen kérdések megvizsgálására ösztönöz a szolgálatban való részvétellel kapcsolatban?

¹⁶ Dániel kész lett volna inkább meghalni, mintsem hogy felhagyjon azzal, hogy rendszeresen mutasson be imádatot Jehovának. Velünk mi a helyzet? Milyen áldozatokat hozunk, vagy lennénk készek meghozni, hogy szüntelenül hirdessük Isten Királyságának jó hírét? Egyetlen hónapnak sem szabadna eltelnie úgy, hogy nem beszélünk másoknak Jehováról. Hacsak tehetjük, minden héten vegyünk részt a szolgálatban. Még ha a fizikai állapotunk miatt nagyon korlátozottak is a lehetőségeink, és ezért csupán 15 percet tudunk tanúskodni egy hónapban, fontos, hogy arról is adjunk le jelentést. Miért? Azért, mert a szellemmel és a menyasszonnyal együtt mi is szüntelenül szeretnénk mondani, hogy „jöjj!”. Igen, szeretnénk mindent megtenni azért, hogy rendszeres Királyság-hírnökök maradjunk.

17. Milyen lehetőségeket nem szabad kihagynunk, hogy hirdethessük a Jehovától származó meghívást?

¹⁷ A Jehovától származó meghívást nemcsak a szolgálatra tervezett időben kell hirdetnünk, hanem meg kell ragadnunk minden lehetőséget, hogy megosszuk azt az emberekkel. Igazi kiváltság, hogy más alkalmakkor is elmondhatjuk a szellemileg szomjazó embereknek, hogy ’jöjjenek, és vegyék az élet vizét ingyen’, például amikor vásárolunk, utazunk vagy szabadságon vagyunk, illetve a munkahelyünkön és az iskolában. Még ha a hatóságok korlátozzák is a prédikálómunkánkat, mi körültekintően tovább végezzük azt, például úgy, hogy csak egy-két ajtón kopogtatunk be, és aztán egy másik környékre megyünk, vagy úgy, hogy többet tanúskodunk kötetlen formában.

Szüntelenül mondd: „Jöjj!”

18–19. Hogyan fejezheted ki, hogy értékeled azt a kiváltságot, hogy Isten munkatársa lehetsz?

¹⁸ A szellem és a menyasszony már több mint kilenc évtizede mindenkinek, aki szomjazik az élet vizére, szüntelenül ezt mondja: „Jöjj!” Te is hallottad felvillanyozó meghívásukat? Akkor neked is szól a felhívás, hogy add tovább másoknak.

¹⁹ Nem tudjuk, hogy meddig lesz még hirdetve ez a Jehovától származó szeretetteljes meghívás. De ha válaszul mi is ezt mondjuk: „Jöjj!”, Isten munkatársai lehetünk (1Kor 3:6, 9). Micsoda kiváltság ez! Bárcsak mindig nagyra értékelnénk ezt a kiváltságot, és rendszeresen végezve a prédikálómunkát ’mindenkor dicséretáldozatot ajánlanánk fel az Istennek’! (Héb 13:15). Ezért mi, akiknek földi reménységünk van, a menyasszony osztályhoz csatlakozva szüntelenül mondjuk, hogy „jöjj!”, hogy még többen ’vehessék az élet vizét ingyen’.

Mit tanultál?

• Kinek szól az a meghívás, hogy „jöjj!”?

• Miért mondhatjuk, hogy a meghívás Jehovától származik?

• Mi a szerepe a szent szellemnek a meghívás hirdetésében?

• Miért törekedjünk rá, hogy rendszeresek legyünk a szolgálatban?

[Tanulmányozási kérdések]

[Táblázat/képek a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szüntelenül mondják: „Jöjj!”

1914

5100 hírnök

1918

Sokan Paradicsomban fognak élni a földön

1922

„Hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát!”

1929

A hű maradék ezt mondja: „Jöjj!”

1932

A felkenteken kívül mások is meghívást kapnak, hogy ezt mondják: „Jöjj!”

1934

A Jonadáb osztály meghívást kap, hogy prédikáljon

1935

Világossá válik a „nagy sokaság” kiléte

2009

7 313 173 hírnök