Az Atyádnak tekinted Jehovát?

„URAM, taníts meg minket imádkozni”. Amikor ezzel a kéréssel fordult Jézushoz az egyik tanítványa, ő így válaszolt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, szenteltessék meg a neved . . . «” (Luk 11:1, 2). Jézus olyan magasztos címekkel is utalhatott volna Jehovára, mint „a Mindenható”, „a nagy Oktató”, „a Teremtő”, „az Öregkorú” és „az örökkévalóság Királya” (1Móz 49:25; Ézs 30:20; 40:28; Dán 7:9; 1Tim 1:17). Ehelyett azonban az „Atya” kifejezést használta. Miért? Talán azért, mert azt akarta, hogy úgy közeledjünk a világegyetem legfőbb személyiségéhez, ahogyan egy alázatos gyermek közeledik szerető apjához.

Néhányaknak azonban nehéz az Atyjuknak tekinteni Istent. Egy keresztény, akit Annának * hívnak, elismeri: „A keresztelkedésem után éveken át nehéz volt közelednem Jehovához, és úgy imádkoznom hozzá, mint Atyához.” Hogy miért okozott ez neki nehézséget, így magyarázza: „Egyetlen olyan alkalmat sem tudok felidézni, amikor az édesapám kifejezte volna irántam a szeretetét.”

Ezekre a válságos utolsó napokra jellemző, hogy sok apából hiányzik az a „természetes vonzalom”, melyet a gyermeke várna tőle (2Tim 3:1, 3). Ezért sokan hasonlóképpen éreznek, mint Anna. Mégis biztató az a tudat, hogy jó okunk van úgy tekinteni Jehovára, mint szerető Atyánkra.

Jehova szeretettel gondoskodik rólunk

Ha úgy szeretnénk tekinteni Jehovára, mint Atyánkra, jól meg kell ismernünk őt. „Senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya – mondta Jézus –, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Máté 11:27). Az egyik kiváló módja annak, hogy megtudjuk, milyen Atya Jehova, az, ha elgondolkodunk azon, amit Jézus tárt fel az igaz Istenről. Milyennek ismertette meg Jézus az Atyát?

Elismerve, hogy Jehovától kapta az életét, Jézus ezt mondta: „az Atya miatt élek” (Ján 6:57). Mi is az Atyánknak köszönhetjük az életünket (Zsolt 36:9; Csel 17:28). Hát nem a szeretete indította Jehovát arra, hogy megossza az életet másokkal? Egy ilyen ajándéknak minden bizonnyal arra kellene indítania bennünket, hogy viszonozzuk égi Atyánk szeretetét.

A legkiemelkedőbb megnyilvánulása annak, hogy Isten szereti az emberiséget, az, hogy gondoskodott Jézus váltságáldozatáról. Ezáltal lehetővé tette a bűnös embereknek, hogy szeretett Fián keresztül szoros kapcsolatnak örvendjenek vele (Róma 5:12; 1Ján 4:9, 10). És mivel égi Atyánk beteljesíti az ígéreteit, biztosak lehetünk abban, hogy mindazok, akik szeretik Istent, és engedelmeskednek neki, végül élvezni fogják az ’Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát’ (Róma 8:21).

Továbbá égi Atyánk nap nap után „felhozza [ránk] a napját” (Máté 5:45). Valószínűleg nem tartjuk fontosnak, hogy azért imádkozzunk, hogy keljen fel a nap. Mégis mennyire szükségünk van rá, és mennyire élvezzük a nap meleg sugarait! Ezenfelül Atyánk páratlan módon gondoskodik rólunk, és már azelőtt ismeri a fizikai szükségleteinket, mielőtt kéréseinkbe foglalnánk azokat. Ezért vajon  nem kellene időt szánnunk arra, hogy megfigyeljük azt, ahogyan égi Atyánk a teremtményeiről gondoskodik, és értékeléssel elmélkednünk rajta? (Máté 6:8, 26).

Atyánk gyengéden védelmez minket

Ézsaiás próféciája erről biztosította Isten ókori népét: „A hegyek elmozdulnak, és a dombok meginognak, de az én barátságom soha nem mozdul el tőled, és békeszövetségem sem inog meg – így szól a te gyengéd védelmeződ, Jehova” (Ézs 54:10, The Bible in Living English). Jézus imája, melyet földi életének utolsó éjszakáján mondott, szintén megerősíti, hogy Jehova valóban gyengéden védelmez minket. Tanítványaira utalva Jézus így imádkozott: „ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrködj felettük a te nevedért” (Ján 17:11, 14). Jehova vigyázott Jézus követőire, és megvédte őket.

Napjainkban Isten többek közt úgy védelmez bennünket Sátán cselszövéseitől, hogy „a hű és értelmes rabszolga” által szellemi táplálékról gondoskodik a kellő időben (Máté 24:45). Ha szeretnénk felölteni „az Istentől való teljes fegyverzetet”, létfontosságú elfogyasztani ezt az erőt adó táplálékot. Gondolj például ’a hit nagy pajzsára’, mellyel képesek vagyunk „kioltani a gonosznak minden égő nyilát” (Ef 6:11, 16). A hitünk megvéd a szellemi károktól, és azt mutatja, hogy bízunk Atyánk védelmező erejében.

Még többet megtudhatunk égi Atyánk gyengédségéről, ha alaposan megvizsgáljuk, hogyan viselkedett Isten Fia, amikor a földön élt. Vizsgáld meg a Márk 10:13–16-ban feljegyzett beszámolót. Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket”. Amint a kicsik Jézus köré gyűltek, ő gyengéden átölelte és megáldotta őket. A gyerekeknek biztosan fülig ért a szájuk az örömtől! És mivel Jézus azt mondta, hogy „aki engem látott, látta az Atyát is”, biztosra vehetjük, hogy az igaz Isten azt szeretné, hogy közeledjünk hozzá (Ján 14:9).

Jehova Isten szeretete korlátlan. Páratlan módon gondoskodik rólunk és védelmez minket, és azt szeretné, ha közel húzódnánk hozzá (Jak 4:8). Így hát kétségkívül Jehova a legjobb Atya, akit csak el lehet képzelni!

Miért áldásos?

Nagyon áldásos, ha Jehovába, a mi szerető, gyengéd égi Atyánkba vetjük a bizalmunkat (Péld 3:5, 6). Jézusnak a javára vált, hogy teljesen bízott Atyjában. Ezt mondta tanítványainak: „nem egyedül vagyok, hanem velem van az Atya, aki küldött engem” (Ján 8:16). Nem voltak kétségei afelől, hogy Jehova támogatja őt. Például amikor megkeresztelkedett, Atyja ezekkel a szavakkal biztosította szeretetéről: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek” (Máté 3:15–17). A halála előtti utolsó pillanatokban pedig így kiáltott: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Luk 23:46). Jézusnak az Atyjába vetett bizalma ekkor is ugyanolyan erős volt, mint mindig.

Mi is ugyanígy érezhetünk. Mivel Jehova mellettünk áll, miért kellene félnünk? (Zsolt 118:6). Anna, akiről a bevezetőben volt szó, megszokta, hogy ha problémák merülnek fel, egyedül csak magára számíthat. Idővel azonban elkezdte tanulmányozni Jézus életét és szolgálatát. Különösen arra összpontosított, hogy milyen meghitt kapcsolat fűzte Jézust égi Atyjához. Mi lett az eredmény? Anna ezt mondja: „Megtanultam, mit jelent az, hogy van egy Atyám, és azt, hogy rá támaszkodom.” Hozzáteszi: „Valódi békét és boldogságot éreztem. Tényleg semmi okunk sincs rá, hogy bármi miatt is aggodalmaskodjunk.”

Hogyan válik még a javunkra az, ha úgy tekintünk Jehovára, mint Atyára? Egy gyermek általában szereti a szüleit, és szeretne a kedvükben járni. Isten Fia szeretettől indíttatva ’mindig azt tette, ami kedvére van az Atyjának’ (Ján 8:29). Ehhez hasonlóan, az égi Atyánk iránti szeretetünk arra indít minket, hogy bölcsen cselekedjünk, és ’nyilvánosan dicsérjük’ őt (Máté 11:25; Ján 5:19).

 Atyánk ’megragadja jobbunkat’

Ezenkívül égi Atyánk gondoskodott egy ’segítőről’, a szent szellemről. Ahogy Jézus fogalmazott, a szent szellem „bevezet titeket a teljes igazságba” (Ján 14:15–17; 16:12, 13). Isten szent szelleme lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, milyen a mi Atyánk. Segít abban, hogy lerontsuk a ’hatalmas erődítéseket’, vagyis az előítéleteket, téves elképzeléseket vagy torz nézeteket. Ezáltal „minden gondolatot foglyul ejtünk, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak” (2Kor 10:4, 5). Azzal a bizalommal imádkozzunk hát a megígért ’segítőért’, hogy ’az égi Atya ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt’! (Luk 11:13). Helyénvaló imádkoznunk azért is, hogy a szent szellem segítsen még közelebb húzódnunk Jehovához.

Egy kisgyermek biztonságban érzi magát, és nem fél semmitől, amikor apukájának a kezét fogva sétál. Ha valóban úgy tekintesz Jehovára, mint Atyádra, akkor bízhatsz a következő vigasztaló szavakban: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézs 41:13). Abban a csodálatos kiváltságban lehet részed, hogy örökké Istennel ’járhatsz’ (Mik 6:8). Cselekedd továbbra is az akaratát, és akkor tapasztalni fogod a szeretetet, az örömet és a biztonságérzetet, melyek abból fakadnak, hogy úgy tekintesz Jehovára, mint Atyádra.

[Lábjegyzet]