Olvasók kérdései

Mikor lehet mérlegelni, hogy valaki újra megkeresztelkedjen-e?

Bizonyos esetekben egy megkeresztelt személy talán szeretné átgondolni, hogy érvényes volt-e a keresztelkedése, és lehet, hogy azt fontolgatja, hogy újra megkeresztelkedik. Tegyük fel, hogy valaki a keresztelkedése idején titokban olyan életet élt, vagy olyan szokást gyakorolt, amiért kiközösítették volna, ha a keresztelkedése már érvényben van. Vajon átadhatta az életét Istennek egy ilyen helyzetben? A Jehovának tett önátadása csak akkor lett volna érvényes, ha addigra már felhagy az Írás-ellenes viselkedéssel. Ezért ha egy személynek a keresztelkedése idején ilyen súlyos akadály állt fenn, helyénvaló lehet átgondolnia, hogy szükséges-e újra megkeresztelkednie.

Mi a helyzet egy olyan személlyel, aki a keresztelkedése idején ugyan nem gyakorolt bűnt, de később helytelenséget követett el, és ezért bírói bizottságnak kellett alakulnia? Tegyük fel, hogy azt állítja, nem értette teljesen, mit tesz a keresztelkedésekor, és azt mondja, hogy a keresztelkedése valójában nem érvényes. Amikor a vének elbeszélgetnek egy helytelenül cselekvővel, nem kell kérdéseket feltenniük a keresztelkedésével kapcsolatban, és nem kell érdeklődniük aziránt, hogy szerinte érvényes volt-e az önátadása és a keresztelkedése. Végtére is meghallgatott egy Szentíráson alapuló előadást a keresztelkedés jelentőségéről. Igenlően válaszolt az önátadásra és keresztelkedésre vonatkozó kérdésekre. Majd átöltözött, és víz alá merítették. Így hát ésszerű azt feltételezni, hogy teljesen megértette annak komolyságát, amit tett. Ezért a vének úgy bánnak vele, mint megkeresztelt személlyel.

Ha egy személynek kérdései vannak a keresztelkedésének érvényességével kapcsolatban, a vének olyan Őrtorony-cikkekre irányíthatnák a figyelmét, melyek a keresztelkedéssel foglalkoznak, és megbeszélhetik vele azokat. Az, hogy végül valaki újra megkeresztelkedik-e valamilyen oknál fogva (például mert nem volt elegendő bibliai ismerete a keresztelkedésekor), személyes döntés kérdése.

Mit tartsanak szem előtt a keresztények, ha egy fedél alatt élnek másokkal?

Mindenkinek szüksége van egy otthonra. Napjainkban azonban sok embernek nincs saját lakása. Az anyagi helyzet, az egészségi állapot vagy más okok szükségessé tehetik, hogy nagy családok, akár rokonokkal együtt, egy helyen lakjanak. A világ néhány részén a rokonok csupán egyetlen szobába zsúfolódnak össze, ahol jóformán nincs magánéletük.

Jehova szervezetének nem feladata, hogy szabályokat állítson fel a gyülekezeteknek azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között lakjanak. A keresztények arra kapnak buzdítást, hogy szentírási alapelvek fényében gondolják át, elfogadható-e Isten szemében az, ahogyan laknak. Többek közt mely alapelvekről van szó?

A legfontosabb szempont az, hogy milyen hatása van ránk és a szellemiségünkre annak,  ha egy fedél alatt élünk másokkal. Kikkel lakunk együtt? A lakótársaink Jehova imádói? Összhangban élnek a Biblia irányadó mértékeivel? Pál apostol ezt írta: „Ne vezessenek félre titeket. Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Kor 15:33).

A Szentírás feltárja, hogy Jehova elítéli a paráznaságot és a házasságtörést (Héb 13:4). Tehát nyilvánvalóan nem elfogadható Isten előtt az, ha egy férfi és egy nő, akik nem házasok, egy szobában aludnának. Egy keresztény nem szeretne olyan helyen maradni, ahol megtűrik az erkölcstelenséget.

Sőt, a Biblia arra sürget mindenkit, aki Isten helyeslését szeretné élvezni, hogy ’meneküljön a paráznaságtól’ (1Kor 6:18). Bölcs lenne tehát, ha a keresztények nem laknának olyan helyen, ahol kísértést érezhetnek az erkölcstelen viselkedésre. Tegyük fel például, hogy több keresztény lakik ugyanabban a házban. Vajon előfordulhatnak ilyenkor kísértést jelentő helyzetek? Mi történhet, ha váratlanul kettesben marad otthon két nem házas személy, mert a többiek pillanatnyilag nem tartózkodnak a házban? Erkölcsileg ugyancsak veszélyes lehet egy házban lakniuk azoknak az egyedülálló személyeknek, akiket romantikus szálak fűznek egymáshoz. A bölcsesség azt kívánja, hogy kerüljük az ilyen helyzeteket.

Az sem lenne helyes, ha azok, akik elváltak, továbbra is egy fedél alatt laknának. Ez könnyen erkölcstelen cselekedetekhez vezethet, mivel hozzászoktak, hogy közvetlen kapcsolatban vannak egymással (Péld 22:3).

Az utolsó, de nem kevésbé fontos szempont az, hogy hogyan vélekednek mások a döntésünkről. Egy keresztény talán elfogadhatónak találja azt, ahogyan lakik, de lehet, hogy mások kedvezőtlenül kezdenek beszélni róla. Soha nem szeretnénk, ha a viselkedésünk szégyent hozna Jehova nevére. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Ügyeljetek arra, hogy se zsidóknak, se görögöknek, se az Isten gyülekezetének ne adjatok okot a botránkozásra, mint ahogy én is mindenkinek mindenben kedvére teszek, nem a magam hasznát keresve, hanem inkább sok emberét, hogy megmentést nyerjenek” (1Kor 10:32, 33).

Azoknak, akik szeretnék megtartani Jehova igazságos követelményeit, valóban nehéz feladat lehet, hogy megfelelő lakást találjanak. Ám a keresztényeknek ’állandóan meg kell bizonyosodniuk arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt’. Biztosnak kell lenniük abban, hogy semmilyen illetlenség nem történik ott, ahol laknak (Ef 5:5, 10). Ez megkívánja a keresztényektől, hogy imádkozzanak Isten vezetéséért, valamint azt, hogy mindent megtegyenek egymás biztonsága érdekében, és azért, hogy megvédjék egymás erkölcsi tisztaságát és Jehova jó hírnevét.