Márk ’hasznos a szolgálatra’

AZ ANTIÓKIAI gyülekezetben voltak bizonyos nehézségek, de a Pál és Barnabás közötti nézeteltérés egészen más volt. Éppen egy misszionáriusi utat terveztek, ám amikor az került szóba, hogy kit vigyenek magukkal, ’heves haragkitörés’ támadt közöttük (Csel 15:39). Emiatt szét is váltak útjaik. A vitájuk egy harmadik misszionáriussal, Márkkal volt kapcsolatban.

Ki volt Márk? Miért vitatkozott a két apostol miatta? Miért ragaszkodtak ennyire mindketten a saját véleményükhöz? Később változott a véleményük? Mit tanulhatunk Márk történetéből?

Otthon Jeruzsálemben

Márk, aki feltehetően egy gazdag zsidó családból származott, Jeruzsálemben nőtt fel. Először akkor olvasunk róla, amikor a Biblia a korai keresztény gyülekezet történetéről ír. I. sz. 44 táján, amikor is Jehova angyala csodálatos módon kiszabadította Péter apostolt I. Heródes Agrippa börtönéből, Péter  „Máriának, a Márk nevet is viselő János anyjának a házához ment, ahol már jó néhányan egybegyűltek, és imádkoztak” (Csel 12:1–12). *

Úgy tűnik tehát, hogy a jeruzsálemi gyülekezet Márk édesanyjának az otthonában tartotta az összejöveteleket. Abból, hogy „jó néhányan” összejöttek, arra következtethetünk, hogy nagy házuk volt. Máriának volt egy szolgálólánya, Rodé, és ő ment ki, amikor Péter „a bejárati kapu ajtaján” zörgetett. Ezek a részletek azt sejtetik, hogy Mária tehetős asszony volt. A házra úgy utal a Biblia, hogy Mária háza, nem pedig a férjéé, így elképzelhető, hogy özvegy volt, Márk pedig még fiatal volt (Csel 12:13).

Márk is valószínűleg azok között volt, akik összegyűltek imádkozni. Biztosan jól ismerte Jézus tanítványait, és másokat is, akik szemtanúi voltak Jézus szolgálatának. Márk lehetett az az ifjú, akiről azt olvassuk, hogy amikor Jézust letartóztatták, követte őt, de amikor őt is megpróbálták megfogni, lenvászon ruháját hátrahagyva elmenekült (Márk 14:51, 52).

Gyülekezeti kiváltságok

Az, hogy Márk érett keresztények között volt, minden bizonnyal jó hatással volt rá. Előrehaladt szellemileg, és felkeltette néhány felelős testvér figyelmét. I. sz. 46 táján Pál és Barnabás segélyt vittek Antiókiából Jeruzsálembe, hogy enyhítsék az éhínség hatásait. Ott figyelemmel kísérték Márkot. Amikor Pál és Barnabás visszatért Antiókiába, magukkal vitték Márkot (Csel 11:27–30; 12:25).

Egy átlagolvasó arra a következtetésre juthat, hogy e között a három férfi között semmilyen különleges kötelék nem volt, azt leszámítva, hogy szellemi testvérek voltak, és Pál és Barnabás pusztán a képességei miatt választotta ki Márkot. Ám Pál egyik levele feltárja, hogy Márk Barnabás unokatestvére volt (Kol 4:10). Ez a részlet segít majd megértenünk néhány későbbi eseményt, melyekben Márk is érintve volt.

Egy év vagy talán több is eltelt, amikor a szent szellem arra utasította Pált és Barnabást, hogy induljanak el egy misszionáriusi útra. Először Antiókiából Ciprusra mentek. János Márk is velük tartott „mint segítőtárs” (Csel 13:2–5). Talán Márk látta el az utazás során a mindennapi teendőket, hogy így az apostolok a szellemi feladatokra tudjanak összpontosítani.

Pál, Barnabás és Márk átutaztak Cipruson, és közben prédikáltak. Majd pedig Kis-Ázsiába indultak. Ott János Márk olyan döntést hozott, mellyel csalódást okozott Pálnak. A beszámoló szerint, amikor megérkeztek Pergába, „János . . . elment tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel 13:13). Hogy ezt miért tette, arról nem ír a Biblia.

 Néhány évvel később Pál, Barnabás és Márk ismét Antiókiában voltak. A két apostol egy második misszionáriusi utat fontolgatott, hogy meglátogassák azokat, akikkel az első út során találkoztak. Barnabás szerette volna, ha az unokatestvérét is elviszik magukkal, de Pál hallani sem akart erről, mert Márk korábban elhagyta őket. Ez vezetett a cikk elején említett vitához. Barnabás Márkkal együtt Ciprusra, a szülőföldjére ment, hogy ott szolgáljanak, Pál pedig Szíriába indult (Csel 15:36–41). Nyilvánvaló, hogy Pál és Barnabás különbözőképpen látta Márk korábbi döntését.

Kibékülés

Márk biztosan bánkódott a történtek miatt. Mégis hűségesen szolgált tovább. Úgy 11-12 évvel a Pállal történt kellemetlen eset után Márk ismét feltűnik a korai kereszténység történetében. Hogy hol? Ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá: Pál oldalán!

Pál i. sz. 60–61-ben, mialatt börtönben volt Rómában, több levelet is írt, melyek ma a Szentírás részét képezik. A kolosszéiaknak írt levélben ez áll: „Arisztárkusz, a fogolytársam üdvözletét küldi nektek, és ugyanígy Márk is, Barnabás unokatestvére (akire nézve parancsokat kaptatok, hogy fogadjátok szívesen, ha elmegy valamikor hozzátok) . . . Egyedül ők a munkatársaim az Isten királyságáért, és ők erősítő segítséggé lettek nekem” (Kol 4:10, 11).

Micsoda fordulat! Pál korábban nagyon haragudott Márkra, most azonban már értékes szolgatársként tekintett rá. Pál nyilvánvalóan előre értesítette a Kolosszéban élőket, hogy Márk valószínűleg meg fogja látogatni őket. Ha Márk valóban elment Kolosszéba, akkor Pál képviselőjeként utazott oda.

Annak idején Pál talán túl szigorú volt Márkkal? Vagy Márk a javára fordította a szükséges fegyelmezést? Esetleg mindkettőről szó volt? Bármi legyen is az igazság, a kibékülésük azt bizonyítja, hogy Pál és Márk egyaránt érett keresztények voltak. Fátylat borítottak a múltra, és ismét együtt dolgoztak. Milyen kiváló példa ez azoknak, akiknek nézeteltérésük volt egy hívőtársukkal!

Márk utazásai

Ha áttekinted, hogy mennyi helyen járt Márk, láthatod, hogy rengeteget utazott. Jeruzsálemből származott, de Antiókiába ment, onnan pedig hajóval elutazott Ciprusra és Pergába, majd pedig Rómába. Onnan aztán Pál Kolosszéba akarta küldeni. És ez még nem minden!

Péter apostol i. sz. 62–64 körül írta az első levelét. Ezt írta: „Üdvözletét küldi nektek a Babilonban levő asszony . . . és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13). Márk tehát Babilonba utazott, hogy azzal az apostollal szolgáljon, akivel évekkel korábban részt vett az édesanyja házában megtartott összejöveteleken.

Pál a második római bebörtönzése alatt, körülbelül i. sz. 65-ben levelet írt Timóteusznak, hogy jöjjön el hozzá Efézusból. A levelében többek között ez állt: „Vedd magad mellé Márkot, és hozd magaddal” (2Tim 4:11). Márk tehát akkor Efézusban volt. És kétség nem fér hozzá, hogy teljesítette Pál kérését,  és visszament Rómába Timóteusszal. Az utazás akkoriban nem volt egyszerű, Márk mégis készségesen vállalta a hosszú utakat.

Egy másik nagy kiváltság

Márknak egy másik nagy kiváltságban is része volt, mégpedig abban, hogy Jehova arra ihlette, hogy megírja az evangéliumok egyikét. Bár a második evangélium sehol nem nevezi meg az íróját, már a kezdetektől Márknak tulajdonították. Sokak szerint Péter beszámolóit vette alapul. Tény, hogy Péter gyakorlatilag mindannak szemtanúja volt, amit Márk lejegyzett.

A Márk evangéliumát elemző tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy Márk a nemzetekből valóknak írt. Hasznos magyarázatokat fűzött bizonyos zsidó szokásokhoz (Márk 7:3; 14:12; 15:42). Lefordított olyan arámi kifejezéseket, melyeket máskülönben a nem zsidó olvasók talán nem értettek volna meg (Márk 3:17; 5:41; 7:11, 34; 15:22, 34). Sok latin szót használt, sőt még jól ismert görög szavakat is latin szavakkal magyarázott meg. Mindez összhangban van azzal, amit régóta elfogadottnak tekintenek, vagyis hogy Márk Rómában írta az evangéliumát.

„Hasznos nekem a szolgálatra”

Biztosak lehetünk benne, hogy Márk Rómában nemcsak az evangéliumírással foglalatoskodott. Emlékezzünk vissza, mit üzent Pál Timóteusznak: „Vedd magad mellé Márkot, és hozd magaddal”. Hogy miért kérte ezt Pál? „Mert hasznos nekem a szolgálatra” – írta (2Tim 4:11).

Márkra ez a legkésőbbi utalás a Szentírásban. Ezek a szavak sok mindent elárulnak róla. Sehol nem olvastuk, hogy teokratikus életpályája során apostol, vezető vagy próféta lett volna. Ő szolgált, vagyis másokért fáradozott. És Pál apostol akkor, a halála előtt nem sokkal, biztosan nagy hasznát vette Márknak.

Ha összefoglaljuk mindazt, amit Márkról tudunk, egy olyan ember portréja rajzolódik ki előttünk, aki buzgón támogatta a jó hírt a világméretű szántóföld különböző részein, és aki boldogan szolgált másokat. És milyen nagyszerű kiváltságokban volt része, amiért soha nem adta fel a szolgálatát!

Márk példáját követve Isten szolgáiként nekünk is ugyanilyen eltökélten kell prédikálnunk a Királyság jó hírét. Márkhoz hasonlóan néhányan közülünk ma is megtehetik, hogy elköltöznek más vidékekre, sőt talán egy másik országba, hogy hirdessék a jó hírt. Bár a legtöbbünk nem tud máshová költözni, egy másik fontos módon mindannyian utánozhatjuk Márkot. Éppen úgy, ahogyan ő is mindent megtett, hogy szolgálja a testvéreit, mi is készségesen erőfeszítéseket teszünk, hogy gyakorlatias módokon segítsünk a hívőtársainknak, hogy ők is el tudják látni az Istennek végzett szolgálatukat. Ha ezt megtesszük, biztosak lehetünk benne, hogy továbbra is Jehova áldásaiban lesz részünk (Péld 3:27; 10:22; Gal 6:2).

[Lábjegyzet]

[Térkép/kép a 8–9. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Néhány város, ahová Márk ellátogatott

Róma

Efézus

Kolosszé

Perga

Antiókia (szíriai)

Ciprus

FÖLDKÖZI-TENGER

Jeruzsálem

Babilon