Folyamatosan eddzük az érzékelőképességünket!

MICSODA lenyűgöző látványt nyújt egy ügyes tornász, amint könnyedén kecses mozdulatokat végez! A Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy eddzék a gondolkodóképességüket éppúgy, ahogy egy tornász edzi magát.

Pál apostol ezt írta a hébereknek írt levelében: „A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek a használat folytán edzett érzékelőképességük van [szó szerint ’érzékszerveik’] a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héb 5:14). Miért tanácsolta azt Pál a héber keresztényeknek, hogy eddzék a gondolkodóképességüket, ahhoz hasonlóan, ahogy egy gyakorlott tornász edzi a testét? Hogyan tudjuk edzeni az érzékelőképességünket?

„Tanítóknak kellene lennetek”

Pál a következőket írta, amikor Jézusnak a ’Melkisédek módja szerinti főpapként’ betöltött szerepét magyarázta: „Őrá [Jézusra] nézve sok a mondanivalónk, és nehéz megmagyarázni, mivel eltompultatok hallásotokban. Mert bár az időt tekintve bizony tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy elölről tanítsa nektek valaki az Isten szent kijelentéseinek elemi dolgait; és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre” (Héb 5:10–12).

Némelyik első századi zsidó keresztény nyilván nem ismerte meg mélyebben az igazságot, és nem haladt előre szellemileg. Például nehézséget okozott nekik a Törvénnyel és a körülmetéléssel kapcsolatos újabb ismeretek befogadása (Csel 15:1, 2, 27–29; Gal 2:11–14; 6:12, 13). Voltak, akik nehezen szakítottak a hetenkénti sabbathoz és az évenként megtartott engesztelés napjához kapcsolódó hagyományokkal (Kol 2:16, 17; Héb 9:1–14). Pál ezért arra buzdította őket, hogy eddzék az érzékelőképességüket, hogy így különbséget tudjanak tenni a helyes és a helytelen között, valamint hogy ’törjenek előre az érettség felé’ (Héb 6:1, 2). Figyelmeztetése egyeseket biztosan arra késztetett, hogy elgondolkozzanak azon, hogyan használják a gondolkodóképességüket, és valószínűleg segített nekik előrehaladni szellemileg. Mit mondhatunk magunkról?

Eddzük az érzékelőképességünket!

Hogyan edzhetjük a gondolkodóképességünket, hogy szellemileg érettekké váljunk? „Használat folytán” – jelenti ki Pál. A tornászokhoz hasonlóan, akik gyakorlatok által edzik a testüket, hogy gyönyörű és bonyolult mozdulatokat végezzenek, nekünk is edzenünk kell a gondolkodóképességünket, hogy meg tudjuk különböztetni a helyest a helytelentől.

„A testmozgás a lehető legjobb dolog, amit az elmédért tehetsz” – állítja John Ratey klinikai docens, aki a Harvard Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa, és a pszichiátria a szakterülete. Gene Cohen, a George Washington Egyetem öregedéskutatással foglalkozó központjának igazgatója szerint, „amikor az elménket dolgoztatjuk, az agysejtek új dendriteket [idegsejtnyúlványokat] hoznak létre, melynek következtében megnövekszik a szinapszisok, azaz kapcsolódási pontok száma”.

Bölcsen tesszük tehát, ha eddzük a gondolkodóképességünket, és még több ismeretet szerzünk Isten Szavából. Ezáltal felkészültebbek leszünk, hogy azt tegyük, ami „Isten . . . tökéletes akarata” (Róma 12:1, 2).

 Kedveltessük meg magunkkal a ’szilárd eledelt’!

Ha szeretnénk ’előretörni az érettség felé’, kérdezzük meg magunktól: „Előrehaladok a Biblia igazságának megértésében? Szellemileg érett személynek tartanak mások?” Egy anya boldogan táplálja kisbabáját tejjel és bébiétellel, amíg az csecsemő. De képzelhetjük, mennyire aggódik, ha a gyermek az évek múlásával sem eszik szilárd ételt. Ehhez hasonlóan örömmel látjuk, ha egy személy, akivel tanulmányozzuk a Bibliát, előrehalad az önátadásig és a megkeresztelkedésig. Ám mi történne, ha ezután nem fejlődne tovább szellemileg? Biztosan szomorúak lennénk (1Kor 3:1–4). A tanító tehát azt reméli, hogy a kellő időben az új tanítvány maga is tanítóvá válik.

Elmélkedésre van szükség ahhoz, hogy az érzékelőképességünket használva átgondoljunk valamit, ez pedig erőfeszítést kíván tőlünk (Zsolt 1:1–3). Nem szabad engednünk, hogy a figyelemelterelő dolgok – melyek nem igényelnek elmebeli erőfeszítést, mint például a tévénézés vagy némelyik hobbi – elvegyék az időnket a tartalmas elmélkedéstől. A gondolkodóképességünk fejlesztéséhez szükséges, hogy megkedveltessük magunkkal a Bibliának és a „hű és értelmes rabszolga” kiadványainak a tanulmányozását, és ha már megvan bennünk a vágy, akkor tanulmányozzunk is (Máté 24:45–47). A rendszeres személyes bibliaolvasás mellett fontos időt szakítani a családi imádatra és a bibliai témák elmélyült tanulmányozására is.

Jerónimo, aki utazófelvigyázóként szolgál Mexikóban, amint megkapja Az Őrtorony legújabb számát, azonnal áttanulmányozza azt. Továbbá időt szán arra is, hogy a feleségével tanulmányozzon. Jerónimo ezt mondja: „A feleségemmel az a szokásunk, hogy mindennap együtt olvassuk a Bibliát, és olyan segédeszközöket használunk fel ehhez, mint például a Jó föld füzet.” Egy másik testvér, Ronald mindig lépést tart a gyülekezeti bibliaolvasással. Ezenkívül van egy-két olyan téma is, amely hosszabb távon a személyes tanulmányozásának az anyaga. „Mivel egy-egy témával hosszabb időn át foglalkozom, mindig nagyon várom a folytatást” – jelenti ki Ronald.

Mi a helyzet velünk? Elegendő időt fordítunk a bibliatanulmányozásra és az Isten Szaván való elmélkedésre? Eddzük a gondolkodóképességünket, és megtanulunk a szentírási alapelvekkel összhangban döntéseket hozni? (Péld 2:1–7). Tűzzük ki célul, hogy érett keresztényekké válunk. Így olyan ismeretre és bölcsességre tehetünk szert, mellyel azok rendelkeznek, akiknek edzett az érzékelőképességük a helyes és a helytelen közötti különbségtételre.

[Kép a 23. oldalon]

A gondolkodóképességünket „használat folytán” eddzük