Állandóan építsük a gyülekezetet!
Állandóan építsük a gyülekezetet!
„Állandóan vigasztaljátok egymást és építsétek egymást” (1TESSZ 5:11)
1. Milyen áldásokkal jár, ha a gyülekezethez tartozunk, ugyanakkor milyen nehézségekkel kerülhetünk szembe?
A KERESZTÉNY gyülekezet tagjaként bőséges áldásban van részed. Jó kapcsolatnak örvendesz Jehovával. Szava pajzsként véd a keresztényekhez nem illő életmód káros következményeitől, mivel bízol a vezetésében. Igaz barátok vesznek körül, akik jót akarnak neked. Igen, bőséges áldásban van részed. Ám a legtöbb keresztény ilyen vagy olyan problémával küzd. Némelyeknek segítségre lehet szükségük ahhoz, hogy megértsék Isten Szavának mélységes dolgait. Mások betegek vagy lehangoltak, esetleg meggondolatlan döntéseik következményeitől szenvednek. És hát mindannyiunknak egy Istentől elidegenedett világban kell élnie.
2. Mit tegyünk, amikor a testvéreink nehézségeket élnek át, és miért?
2 Egyikünknek sem öröm, amikor a keresztény társunkat szenvedni látjuk. Pál apostol a gyülekezetet egy testhez hasonlította, és azt mondta, hogy „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved az összes többi tag is” (1Kor 12:12, 26). Ha egy testvérünk nehézségeket él át, igyekeznünk kell segíteni neki. A Szentírásban több beszámolóban is olvashatunk arról, hogy a gyülekezet tagjai segítettek egymásnak megküzdeni a gondokkal. Miközben megvizsgáljuk a történetüket, gondolkodj el azon, hogyan tudnád utánozni a példájukat, amikor mások segítségre szorulnak. Hogyan tudod szellemileg támogatni a testvéreidet, és így építeni Jehova gyülekezetét?
„Maguk mellé vették”
3–4. Hogyan segített Akvila és Priszcilla Apollósnak?
3 Amikor Apollós Efézusba költözött, már buzgó evangéliumhirdető volt. A Cselekedetek könyvének beszámolója szerint „mivel izzott a szellemtől, kezdte pontosan szólni és tanítani a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségét ismerte”. Apollós nem volt tisztában azzal, hogy mit jelent megkeresztelkedni „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében”. Ezt valószínűleg azért nem tudta, mert vagy Keresztelő János tanítványai tanúskodtak neki, vagy pedig Jézus követői még i. sz. 33 pünkösdje előtt. Bár Apollós buzgó volt, még néhány fontos igazságot meg kellett értenie. Hogyan segítettek neki a hívőtársai? (Csel 1:4, 5; 18:25; Máté 28:19).
4 Amikor a keresztény házaspár, Akvila és Priszcilla hallotta, hogy Apollós bátran beszél a zsinagógában, maguk mellé vették, és további ismereteket osztottak meg vele. (Olvassátok fel: Cselekedetek 18:24–26.) Akvila és Priszcilla ezzel a kedvességüket fejezték ki. Minden bizonnyal tapintatosan és segítőkészen bántak Apollóssal, és nem keltettek olyan benyomást, mintha bírálni akarnák őt. Apollós egyszerűen csak nem volt tisztában a keresztény gyülekezet történetével. Biztosan hálás volt az új barátainak, hogy megosztották vele ezeket a fontos részleteket. Miután gyarapította az ismeretét, „nagy segítségére volt” az Akhájában élő testvéreinek, és hatásosan tanúskodott az embereknek (Csel 18:27, 28).
5. Milyen kedves segítséget ajánlanak fel a Királyság-hírnökök ezrei, és mi ennek az eredménye?
5 Ma a gyülekezetben sokan nagyon hálásak azoknak, akik segítettek nekik megérteni a Bibliát. Jó néhány esetben tartós barátság szövődik a tanulmányozó és annak tanítója között. Általában ahhoz, hogy az emberek megértsék az igazságot, hosszú hónapokon át rendszeres házi bibliatanulmányozást kell folytatni velük. De a Királyság-hírnökök szívesen meghozzák ezt az áldozatot, mivel felismerik, hogy az emberek élete forog kockán (Ján 17:3). És milyen öröm látni, amikor a tanulmányozók megértik az igazságot, alkalmazzák a tanultakat, és Jehova akaratának szentelik az életüket!
„Jó hírben állt”
6–7. a) Miért választotta Pál Timóteuszt az útitársának? b) Milyen előrehaladást tett Timóteusz Pálnak a segítségével?
6 Amikor Pál apostol a második misszionáriusi útján Silás apostollal ellátogatott Lisztrába, találkozott a fiatal Timóteusszal, aki akkoriban a tizenéves kora végén vagy a húszas évei elején járhatott. „Jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.” Timóteusz édesanyja, Euniké és nagyanyja, Loisz önátadott keresztények voltak, de az édesapja nem volt hívő (2Tim 1:5). Pál valószínűleg néhány évvel korábban már megismerkedett ezzel a családdal, amikor először látogatott arra a vidékre. De az apostol most felfigyelt Timóteuszra, aki kivételes fiatalembernek tűnt. Ezért a helyi vének testületének a beleegyezésével Timóteusz Pál segítőtársa lett a misszionáriusi szolgálata alatt. (Olvassátok fel: Cselekedetek 16:1–3.)
7 Timóteusznak bőven volt mit tanulnia a nála jóval idősebb Páltól. De idővel olyan sokat fejlődött, hogy Pál megbízhatta azzal, hogy látogassa a gyülekezeteket a képviselőjeként. Miután Timóteusz körülbelül 15 évig volt együtt Pállal, a tapasztalatlan és talán félénk fiatalemberből kiváló felvigyázó lett (Fil 2:19–22; 1Tim 1:3).
8–9. Hogyan buzdíthatják a gyülekezet tagjai a fiatalokat? Mondj rá példát!
8 A gyülekezetben sok fiatalnak nagyszerű lehetőségei vannak. Ha szellemi beállítottságú emberek buzdítják őket és törődnek velük, előre tudnak haladni, és felelősségteljes feladatokat tudnak vállalni Jehova népe körében. Nézz körül a gyülekezetedben! Vannak olyan fiatalok, akik ugyanúgy készek feladatokat vállalni, mint Timóteusz? A segítségeddel és a buzdításoddal úttörők, Bétel-szolgák, misszionáriusok vagy utazófelvigyázók lehetnek belőlük. Hogyan segíthetsz nekik, hogy elérjék az ilyen célokat?
9 Martin, aki már 20 éve a Bétel-család tagja, hálásan emlékszik vissza arra, hogy 30 évvel ezelőtt a körzetfelvigyázó külön figyelmet szentelt neki, mialatt a szántóföldi szolgálatban vettek részt. A felvigyázó lelkesen beszélt arról, hogy milyen volt a Bételben szolgálni, amikor fiatal volt. Arra buzdította Martint, hogy gondolja át, tudna-e ő is ilyen szolgálatot vállalni Jehova szervezetében. Martin úgy érzi, hogy ez az emlékezetes beszélgetés meghatározó volt a későbbi döntéseiben. Sosem tudhatod, milyen jót teszel fiatal barátaiddal, amikor teokratikus célokról beszélgetsz velük!
„Beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez”
10. Mi történt Epafroditusszal, és miért?
10 Epafroditusz hosszú, kimerítő utat tett meg Filippiből Rómába, hogy meglátogassa Pál apostolt, aki börtönben volt a hite miatt. A filippiek küldték őt oda, hogy ajándékokat vigyen Pálnak. Epafroditusz azt tervezte, hogy Pál mellett marad, és mindent megtesz azért, hogy segítsen neki ebben a nehéz helyzetben. Ám mialatt Rómában volt, olyannyira megbetegedett, hogy „már-már halálán volt”. Mivel úgy érezte, hogy kudarcot vallott, depressziós lett (Fil 2:25–27).
11. a) Miért ne lepjen meg minket, ha néhányan a gyülekezetben depressziósak? b) Mit tanácsolt Pál Epafroditusszal kapcsolatban a filippieknek?
11 Az embereket ma sokféle nehézség nyomasztja, és vannak, akik emiatt depresszióssá válnak. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint minden ötödik ember átél depressziós időszakot az élete során. Ezalól Jehova népe sem kivétel. Lehet, hogy valakinek nehéz anyagilag gondoskodnia a családjáról, betegséggel küzd, elkedvetlenedik a hibái miatt, vagy valami más okból elcsügged. Vajon a filippiek hogyan tudtak segíteni Epafroditusznak? Pál ezt tanácsolta nekik: „Fogadjátok . . . őt a megszokott módon az Úrban teljes örömmel; és továbbra is tartsátok becsben az ilyeneket, mert az Úr munkája miatt egészen közel került a halálhoz, veszélynek téve ki a lelkét, hogy teljesen pótolja azt, hogy ti nem vagytok itt személyes szolgálatomra” (Fil 2:29, 30).
12. Hogyan nyújthatunk vigaszt a depressziósoknak?
12 Mi is buzdítsuk azokat a testvéreket, akik elkedvetlenedtek, vagy depresszióssá váltak. Biztosan tettek jó dolgokat Jehova szolgálatában, és ezeket elmondhatjuk nekik. Lehet, hogy jelentős változtatásokat hoztak az életükben, hogy keresztényekké váljanak, vagy hogy elkezdjék a teljes idejű szolgálatot. Kifejezhetjük az értékelésünket az erőfeszítéseikért, és biztosíthatjuk őket arról, hogy Jehova is nagyra becsüli őket. Bár az előrehaladott kor vagy a gyenge egészség miatt néhány hűséges keresztény már nem tud annyit tenni, mint egykor, mégis minden tiszteletünket megérdemlik a szolgálattal töltött éveikért. Bármi okból legyen is valaki depressziós, Jehova minden hűséges szolgájának ezt tanácsolja: „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, támogassátok a gyöngéket, legyetek hosszútűrők mindenki iránt” (1Tessz 5:14).
„Bocsássatok meg kedvesen, és vigasztaljátok őt”
13–14. a) Milyen súlyos döntést hozott a korintuszi gyülekezet, és miért? b) Mi lett a kiközösítés eredménye?
13 Az első századi korintuszi gyülekezetben egy férfi megbánás nélkül parázna életet élt. A viselkedése veszélyeztette a gyülekezet tisztaságát, és botrányt kavart még a kívülállók körében is. Ezért érthető, hogy Pál azt az utasítást adta, hogy távolítsák el a férfit a gyülekezetből (1Kor 5:1, 7, 11–13).
14 A fegyelmezésnek jó eredménye lett. A gyülekezetet megvédte a romboló hatástól, a bűnös pedig észhez tért, és őszintén megbánta a vétkét. Mivel a férfi a tetteivel bizonyította a megbánását, Pál a gyülekezetnek küldött második levelében azt írta, hogy fogadják vissza őt. De nem pusztán erre adott utasítást. A következőt kérte a gyülekezettől: „bocsássatok meg kedvesen [a bűnbánó vétkesnek], és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet.” (Olvassátok fel: 2Korintusz 2:5–8.)
15. Hogyan bánjunk a bűnbánó vétkessel, akit visszafogadtak a gyülekezetbe?
15 Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Elszomorít minket, amikor valakit ki kell közösíteni. Lehet, hogy szégyent hozott Isten nevére, és rossz hírbe keverte a gyülekezetet. Az is előfordulhat, hogy ellenünk vétett. De amikor a vének, akiket kijelöltek, hogy megvizsgálják az esetet, Jehova vezetését követve úgy döntenek, hogy a bűnbánó vétkest visszafogadják a gyülekezetbe, az annak a jele, hogy Jehova megbocsátott neki (Máté 18:17–20). Nem kellene utánoznunk Őt? Ha kemények és könyörtelenek lennénk, akkor valójában Jehovával ellenkeznénk. Ahhoz, hogy megőrizzük Isten gyülekezetének az egységét és békéjét, és hogy elnyerjük Jehova tetszését, fontos, hogy biztosítsuk szeretetünkről azokat, akik igazán megbánták a vétküket, és vissza lettek fogadva (Máté 6:14, 15; Luk 15:7).
„Hasznos nekem”
16. Miért csalódott Pál Márkban?
16 Egy másik szentírási beszámoló rámutat, hogy nem szabad rossz érzéseket táplálnunk magunkban azok iránt, akik csalódást okoztak nekünk. Pál apostol például nagyot csalódott János Márkban. Miért? Amikor Pál és Barnabás elindultak az első misszionáriusi útjukra, Márk velük ment, hogy támogassa őket. Ám az út során, nem tudni miért, János Márk egyszer csak otthagyta őket, és hazament. Pál olyan nagyon csalódott volt, hogy amikor a második utazását tervezte, nézeteltérése támadt Barnabással amiatt, hogy eljöjjön-e Márk az útra. Az első utazáson történtek miatt Pál nem akarta, hogy Márk is velük menjen. (Olvassátok fel: Cselekedetek 13:1–5, 13; 15:37, 38.)
17–18. Honnan tudjuk, hogy Pál és Márk elsimították a köztük fennálló nézeteltérést, és mit tanulhatunk ebből?
17 Márk biztosan nem kedvetlenedett el túlzottan Pál miatt, hiszen tovább folytatta a misszionáriusi szolgálatát Barnabással egy másik területen (Csel 15:39). Évekkel később Pál írt egy levelet, amikor börtönben volt Rómában, és ebből kiderül, hogy Márk hűséges és szavahihető ember lett. Pál ebben a levélben arra sürgette Timóteuszt, hogy jöjjön el hozzá, és ezt kérte tőle: „Vedd magad mellé Márkot, és hozd magaddal, mert hasznos nekem a szolgálatra” (2Tim 4:11). Igen, Pál most már elismerően beszélt Márkról.
18 Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Márk olyan tulajdonságokat fejlesztett ki, melyek segítettek neki, hogy jó misszionárius legyen. Nem botránkozott meg azon, ahogyan Pál korábban viselkedett. Mindketten szellemi beállítottságúak voltak, és egyikük sem volt haragtartó. Mi több, Pál később felismerte, hogy Márk értékes segítőtárs. Ezért hát, amikor a testvérek túljutnak a nehézségeken, és a gondok elmúlnak, az a leghelyesebb, ha továbblépnek, és azon vannak, hogy segítsenek másoknak szellemileg előrehaladni. Ha a jót keressük másokban, azzal építjük a gyülekezetet.
A gyülekezet és te
19. Hogyan segíthetnek a gyülekezet tagjai egymásnak?
19 Ezekben a ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ szükséged van a gyülekezetben szolgáló testvérek és testvérnők segítségére, és nekik is a tiédre (2Tim 3:1). A keresztények talán nem mindig tudják, hogyan oldják meg sikeresen azokat a helyzeteket, amelyekkel szembekerülnek. De Jehova tudja, és felhasználhatja a gyülekezet tagjait arra, hogy segítsenek egymásnak a helyes úton járni. Téged is felhasználhat erre (Ézs 30:20, 21; 32:1, 2). Szívleljük hát meg Pál apostol buzdítását: „állandóan vigasztaljátok egymást és építsétek egymást, mint ahogy teszitek is” (1Tessz 5:11).
Hogyan válaszolnál?
• Miért fontos építeni egymást a gyülekezetben?
• Milyen nehézségekben tudsz segíteni másoknak?
• Miért van szükségünk mások segítségére a gyülekezetben?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 11. oldalon]
Amikor egy keresztény társunk nehéz helyzettel küzd, támogathatjuk őt
[Kép a 12. oldalon]
A gyülekezetben sok fiatalnak nagyszerű lehetőségei vannak