’Továbbra is odaadóan foglalkozz a tanítással’

JÉZUS ezt mondta a tanítványainak: „Ti »Tanítónak« és »Úrnak« szólítotok engem, és helyesen mondjátok, mert az vagyok” (Ján 13:13). Ezekkel a szavakkal kiemelte a tanítóként betöltött szerepét. Röviddel az égbe menetele előtt pedig ezt a parancsot adta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Később Pál apostol is rávilágított, hogy Isten Szavának tanítása nagyon fontos feladat. A következőképpen buzdította a keresztény felvigyázót, Timóteuszt: „Továbbra is odaadóan foglalkozz a nyilvános felolvasással, a buzdítással, a tanítással . . . Gondolkodj el ezeken, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt” (1Tim 4:13–15).

Napjainkban, éppúgy, mint annak idején, a tanítás kiemelkedő része mind a szántóföldi szolgálatunknak, mind az összejöveteleinknek. Hogyan tudunk továbbra is odaadóan foglalkozni a tanítással, és hogyan segít ez előrehaladnunk mint Isten Szavának tanítói?

Utánozzuk a nagy Tanítót

Sokan szívesen hallgatták Jézus tanítását. Figyeld meg, milyen hatással voltak a szavai a názáreti zsinagógában egybegyűltekre. Lukács az evangéliumában így írt erről: „mindannyian kezdtek kedvezően tanúskodni róla, elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon” (Luk 4:22). Jézus tanítványai követték Mesterük példáját a prédikálásban. Pál apostol is erre buzdította a hittársait: „Legyetek az utánzóimmá, mint ahogy én is utánzója vagyok Krisztusnak” (1Kor 11:1). Mivel Pál Jézus példáját követte, nagyon eredményesen tudott tanítani nyilvánosan is, és házról házra is (Csel 20:20).

Tanítás „a piactéren”

A Cselekedetek könyvének 17. fejezetében egy nagyszerű példát találhatunk arra, hogy Pál milyen ügyesen tanított a nyilvánosság előtt. Itt az athéni látogatásáról olvashatunk. Bármerre járt is Pál a városban, az utcákon, a tereken, mindenütt bálványokat látott. Nem meglepő, hogy ez nagyon felzaklatta őt. Ennek ellenére nem engedte, hogy az érzései eluralkodjanak rajta. Ehelyett ’érvelni kezdett a zsinagógában, valamint a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak’ (Csel 17:16, 17). Milyen remek példa nekünk! Ha minden emberrel tisztelettel beszélünk, nem pedig bírálóan, az ahhoz vezethet, hogy némelyek meghallgatnak minket, és végül kiszabadulnak a hamis vallás rabságából (Csel 10:34, 35; Jel 18:4).

A piactéren Pál hallgatói közül sokan nem voltak fogékonyak az üzenetére. Voltak köztük filozófusok, akiknek a nézetei szöges ellentétben álltak a Pál által hirdetett igazságokkal. Amikor vitába szálltak vele, minden bizonnyal meghallgatta őket. Néhányan ’fecsegőnek’ nevezték, vagyis egy olyan kifejezéssel illették (görögül szó szerint: „magot szedegető”), mellyel akkoriban olyan emberekre utaltak, akik az innen-onnan felszedett ismeretet meggondolatlanul továbbadták. Mások ezt mondták róla: „Idegen istenségek hírnökének látszik” (Csel 17:18).

Pál azonban nem csüggedt el, amikor a hallgatói becsmérlő megjegyzéseket tettek rá. Épp ellenkezőleg! Amikor megkérték, hogy magyarázza el a tanításait, megragadta a lehetőséget, hogy egy logikusan felépített beszédet  tartson, mely nagyszerűen bizonyította kiváló tanítói képességeit (Csel 17:19–22; 1Pét 3:15). Vizsgáljuk meg részletesen a beszédét, és nézzük meg, mit tanulhatunk belőle, hogy fejleszteni tudjuk a tanítói képességeinket.

Vegyük észre, mi érdekli az embereket

Pál ezt mondta: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások. Például amint . . . gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Aminek azért ti nem ismerve adóztok Isten iránti odaadással, azt hirdetem én nektek” (Csel 17:22, 23).

Pál nyitott szemmel járt, gondosan megfigyelte a környezetét. Így amikor beszélgetett az emberekkel, már sok mindent tudott róluk. Mi is megtudhatunk valamit a házigazdákról, ha jó megfigyelők vagyunk. Például sokat elárulhat, ha játékok vannak az udvaron, vagy ha valami ki van rakva az ajtóra. Ha sikerül valamit megtudnunk a házigazdáról, akkor jól át tudjuk gondolni, hogy mit mondjunk, sőt még azt is, hogy hogyan mondjuk (Kol 4:6).

Pál a jóra összpontosított. De felismerte, hogy az athéniak ’Isten iránti odaadása’ nem pontos ismereten alapul. Egyértelműen rámutatott, hogyan tudják az igaz Istent imádni (1Kor 14:8). Mennyire fontos hát, hogy a jóra összpontosítsunk és világosan fogalmazzunk, miközben hirdetjük a Királyság jó hírét!

Legyünk tapintatosak és pártatlanok

Pál így folytatta: „Az Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, mivel ő égnek és földnek Ura, kézzel készített templomokban nem lakik, sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent” (Csel 17:24, 25).

Pál tapintatosan rámutatott, hogy Jehova az Életadónk, úgy utalva rá, mint aki „égnek és földnek Ura”. Micsoda kiváltság, hogy segíthetünk az őszinte szívű embereknek, bármilyen valláshoz vagy kultúrához tartoznak is, hogy felismerjék, hogy az élet Jehova Istentől származik! (Zsolt 36:9).

Ezután Pál kijelentette: „És egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét . . . , és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakásának megállapított határait, hogy keressék az Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Csel 17:26, 27).

Azzal, ahogyan tanítunk, megmutatjuk, milyen Istent imádunk. Jehova részrehajlás nélkül minden nemzetből származó embernek megadja a lehetőséget, hogy „tapogatózva keressék őt, és meg is találják”. Hozzá hasonlóan mi is részrehajlás nélkül beszélünk mindenkivel, akivel találkozunk. Igyekszünk segíteni azoknak, akik hisznek egy Teremtő létezésében, hogy közelebb kerüljenek hozzá, ami örökké tartó áldásokhoz vezethet (Jak 4:8). De hogyan segítsünk azoknak, akik kétségbe vonják Isten létezését? Kövessük Pál példáját. Nézzük, mit is mondott ezután.

„Általa van életünk, általa mozgunk és létezünk, mint ahogy a köztetek levő költők közül is mondták némelyek: »Mert az ő leszármazottai vagyunk.« Mivel tehát az Isten leszármazottai vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az isteni Lény aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló” (Csel 17:28, 29).

 Pál megpróbálta felkelteni a hallgatói érdeklődését azzal, hogy olyan költőktől idézett, akiket az athéniak ismertek és elfogadtak. Hasonlóképpen mi is igyekszünk olyasmire építeni az érvelésünket, amiről tudjuk, hogy a hallgatóink elfogadják. Pál a hébereknek írt levelében például egy olyan szemléltetést használ, mely ma is éppannyira meggyőző, mint az ő napjaiban: „minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az” (Héb 3:4). Ha sikerül elérnünk, hogy a házigazdák elgondolkodjanak ezen az egyszerű szemléltetésen, azzal segíthetünk nekik, hogy elfogadják, amit mondunk. Vizsgáljuk meg Pál beszédéből a hatékony tanítás egy további jellemzőjét, a tettekre való ösztönzést.

Hangsúlyozzuk, hogy sürgősen kell cselekedni

Pál így folytatta a beszédét: „Igaz, az Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást. Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy férfi által, akit kinevezett” (Csel 17:30, 31).

Isten ideiglenesen eltűri a gonoszságot, és így lehetőséget ad mindannyiunknak, hogy megmutassuk, mi van valójában a szívünkben. Lényeges hangsúlyoznunk, milyen sürgető időszakban élünk, és fontos meggyőzően beszélnünk a már küszöbön álló Királyság-uralom áldásairól (2Tim 3:1–5).

Változóan fogadják a jó hírt

„Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek, míg mások ezt mondták: »Majd még meghallgatunk erről máskor is.« Így Pál eltávozott közülük, de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett” (Csel 17:32–34).

Míg egyesek azonnal kedvezően fogadják a tanításunkat, másoknak talán több időre van szükségük, hogy az érvelésünk alapján meggyőződjenek az igazságról. Ám már az is nagyszerű érzés, ha egyetlen személynek segíteni tudunk, hogy pontos ismeretet szerezzen Jehováról azáltal, hogy világosan és egyszerűen elmagyarázzuk neki az igazságot. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova felhasznál minket, hogy a Fiához vonzzuk az embereket! (Ján 6:44).

Tanulságok nekünk

Ha elgondolkodunk Pál beszédén, nagyon sokat tanulhatunk arról, hogy hogyan magyarázzuk el a Biblia igazságait másoknak. Ha kiváltságunkban áll nyilvános előadásokat tartani a gyülekezetben, kövessük Pál példáját, és beszéljünk mi is tapintatosan. Így segíteni tudunk egy nem hívő személynek, hogy megértse a bibliai igazságokat, és elfogadja azokat. Világosan kell elmondanunk ezeket az igazságokat, de ügyeljünk rá, nehogy kritizáljuk bárkinek is a meggyőződését, aki jelen van az összejövetelen és nem a hittársunk. Törekedjünk arra is, hogy a prédikálómunka során meggyőzően és tapintatosan beszéljünk az emberekkel. Ha így teszünk, valóban követni fogjuk Pál azon tanácsát, hogy ’odaadóan foglalkozzunk a tanítással’.

[Kép a 30. oldalon]

Pál világosan, egyszerűen és tapintatosan tanított

[Kép a 31. oldalon]

Pált utánozzuk, ha figyelembe vesszük azoknak az érzéseit, akiknek prédikálunk