Használd ki, hogy egyedülálló vagy!
Használd ki, hogy egyedülálló vagy!
„Aki helyt tud adni ennek, adjon helyt neki” (MÁTÉ 19:12)
1–2. a) Hogyan tekintette Jézus, Pál és mások az egyedülállóságot? b) Talán miért nem tekintik néhányan ajándéknak az egyedülállóságot?
A HÁZASSÁG minden kétséget kizáróan Isten egyik legértékesebb ajándéka (Péld 19:14). Ám sok egyedülálló keresztény is tartalmas és boldog életet él. Harold, egy 95 éves testvér, aki soha nem nősült meg, ezt mondja: „Bár szeretek másokkal együtt lenni, és vendégeket fogadni, amikor egyedül vagyok, soha nem érzem magam magányosnak. Azt hiszem, az egyedülállóság tényleg ajándék számomra.”
2 Jézus Krisztus és Pál apostol szavaiból kiderül, hogy az egyedülállóságot, akárcsak a házasságot, Istentől kapott ajándéknak tartották. (Olvassátok fel: Máté 19:11, 12; 1Korintusz 7:7.) Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem mindenki azért egyedülálló, mert így döntött. Olykor a körülmények miatt nehéz lehet megfelelő társat találni. Vagy az is lehet, hogy valaki többévi házasság után egyedül marad, például elválik, vagy meghal a házastársa. Ilyen esetben hogyan lehet az egyedülállóságot ajándéknak tekinteni? És hogyan használhatja ki egy keresztény a legjobban azt, ha egyedülálló?
Egy különleges ajándék
3. Gyakran milyen előnyöket élveznek az egyedülálló keresztények?
3 Egy egyedülálló kereszténynek gyakran több ideje van és nagyobb szabadsága, mint egy házasságban élőnek (1Kor 7:32–35). Ezek olyan különleges előnyök, melyek lehetőséget adnak neki arra, hogy kiterjessze a szolgálatát, minél többeket befogadjon a szívébe, és közelebb kerüljön Jehovához. Sok keresztény felismerte, milyen előnyökkel jár az egyedülállóság, ezért úgy döntött, hogy ’helyt ad ennek’, legalábbis egy időre. Mások eredetileg nem tervezték, hogy egyedülállóak lesznek, de amikor a körülményeik megváltoztak, imával kísérve átgondolták a helyzetüket, és felismerték, hogy Jehova segítségével képesek lesznek ’biztosan állni szívükben’. Így megbékéltek a megváltozott körülményeikkel, és helyt adtak az egyedülállóságnak (1Kor 7:37, 38).
4. Miért érezhetik teljes értékűnek magukat az egyedülálló keresztények?
4 Az egyedülálló keresztények tisztában vannak vele, hogy nem kell házasságot kötniük ahhoz, hogy Jehova és a szervezete elismerje, értékelje őket. Isten mindenkit egyénenként szeret (Máté 10:29–31). Senki és semmi nem tud elválasztani minket Isten szeretetétől (Róma 8:38, 39). Akár házasságban élünk, akár egyedülállóak vagyunk, minden okunk megvan arra, hogy teljes értékűnek érezzük magunkat, miközben Istent szolgáljuk.
5. Mi kell ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki az egyedülállóságból?
5 Ha valaki tehetséges a zenében vagy a sportban, erőfeszítést kell tennie, hogy ezt kiaknázza. Ugyanígy ahhoz is erőfeszítés kell, hogy valaki kihasználja az egyedülállóságban rejlő lehetőségeket. Hogyan tudja hát egy egyedülálló keresztény a legtöbbet kihozni a helyzetéből, függetlenül attól, hogy a saját döntése vagy a körülmények miatt egyedülálló, hogy testvér vagy testvérnő, hogy fiatal vagy idős? Vizsgáljunk meg néhány buzdító példát a korai keresztény gyülekezetből, és nézzük meg, mit tanulhatunk belőlük.
Egyedülállóként fiatalon
6–7. a) Milyen kiváltságot kaptak Isten szolgálatában Fülöp szűz leányai? b) Hogyan használta ki Timóteusz az egyedülállóként töltött éveit, és milyen áldásokban részesült, amiért készségesen szolgált fiatalkorában?
6 Az evangéliumhirdető Fülöpnek volt négy szűz leánya, akik az apjukhoz hasonlóan buzgón hirdették az evangéliumot (Csel 21:8, 9). A prófétálás a szent szellem természetfölötti ajándékai között volt, és ezek a fiatal nők megkapták ezt az ajándékot, mellyel beteljesítették a Jóel 2:28, 29 szavait.
7 Timóteusz fiatalon remekül kihasználta, hogy egyedülálló. Az édesanyja, Euniké, és a nagymamája, Loisz, már csecsemőkorától oktatták őt ’a szent írásokból’ (2Tim 1:5; 3:14, 15). Ám valószínűleg csak akkor lettek keresztények, amikor Pál először látogatott a városukba, Lisztrába, feltehetően i. sz. 47-ben. Két évvel később, amikor Pál másodszor járt ott, Timóteusz már a tízes évei végén vagy a húszas évei elején járhatott. Bár még fiatal volt – nemcsak a korát illetően, hanem az igazságban is –, „jó hírben állt” a lisztrai vének és a közeli Ikónium vénei körében (Csel 16:1, 2). Pál ezért felkérte, hogy legyen az útitársa (1Tim 1:18; 4:14). Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy Timóteusz soha nem nősült meg. De az biztos, hogy amikor fiatal volt, örömmel elfogadta Pál meghívását, és éveken át egyedülálló misszionáriusként és felvigyázóként tevékenykedett (Fil 2:20–22).
8. Mi tette képessé János Márkot arra, hogy szellemi célokra törekedjen, és ezért milyen áldásokban részesült?
8 A fiatal János Márk szintén kihasználta az egyedülállóként töltött éveit. Édesanyjával, Máriával, valamint az unokatestvérével, Barnabással a jeruzsálemi gyülekezet első tagjai között voltak. Márk családja feltehetően jó anyagi körülmények között élt, hiszen saját házuk volt a városban, és még szolgájuk is volt (Csel 12:12, 13). Ennek ellenére a fiatal Márk nem a saját érdekeit kereste, nem volt énközpontú. Nem elégedett meg egy kényelmes családi élettel. Az, hogy a korai éveiben sokat volt együtt az apostolokkal, minden bizonnyal arra indította, hogy idővel ő is misszionárius legyen. Így hát buzgón csatlakozott Pálhoz és Barnabáshoz az első misszionáriusi útjukon, és segítette őket (Csel 13:5). Később Barnabással utazott, majd pedig Péterrel szolgált Babilonban (Csel 15:39; 1Pét 5:13). Hogy Márk mennyi ideig volt egyedülálló, nem tudjuk. De kiváló hírnévre tett szert azzal, hogy készségesen szolgált másokat, és kész volt többet tenni Isten szolgálatában.
9–10. Milyen lehetőségeik vannak az egyedülálló fiatal keresztényeknek, hogy kiterjesszék a szolgálatukat? Mondj rá példát!
9 Sok fiatal a gyülekezetben ma is szívesen használja arra az egyedülállóként töltött éveit, hogy fokozottabb mértékben vegyen részt Isten szolgálatában. Márkhoz és Timóteuszhoz hasonlóan ők is tisztában vannak vele, hogy az egyedülállóság lehetőséget ad nekik arra, hogy ’mindig szolgálatára álljanak az Úrnak, figyelemelterelődés nélkül’ (1Kor 7:35). Ez nagyszerű lehetőség. Számtalan módon kivehetik a részüket Jehova szolgálatából: úttörők lehetnek, ott szolgálhatnak, ahol nagyobb a szükség, megtanulhatnak egy idegen nyelvet, segíthetnek Királyság-termek vagy Bétel-otthonok építésén, elvégezhetik a szolgálati kiképzőiskolát, és a Bételben is szolgálhatnak. Ha még fiatal vagy, és nem kötöttél házasságot, élsz a számodra adódó lehetőségekkel?
10 Egy testvér, akit Marknak hívnak, a tízes évei végén úttörő lett, majd elvégezte a szolgálati kiképzőiskolát, és a világ több részén is kapott megbízatásokat. Visszatekintve a teljes idejű szolgálatban töltött eddigi 25 évére, ezt mondja: „Törekszek rá, hogy mindenkivel törődjek a gyülekezetben: elmegyek velük a szolgálatba, pásztori látogatásokat teszek, meghívom őket egy étkezésre magamhoz, sőt, szellemi céllal társas összejöveteleket is rendezek. Mindez óriási örömet szerez nekem.” Ahogyan azt Mark szavai is feltárják, a legnagyobb öröm az adakozásból fakad, és a szent szolgálatban számos lehetőségünk adódik arra, hogy adjunk másoknak (Csel 20:35). A fiataloknak ma rengeteg tennivalójuk van az Úr munkájában, függetlenül az érdeklődési körüktől, a képességeiktől vagy az élettapasztalatuktól (1Kor 15:58).
11. Milyen előnyökkel jár, ha nem rohanunk bele a házasságba?
11 Bár a legtöbb fiatal előbb vagy utóbb szeretne megnősülni vagy férjhez menni, nyomós okok szólnak amellett, hogy ne rohanjanak bele elhamarkodottan a házasságba. Pál arra buzdítja a fiatalokat, hogy várjanak legalább addig, amíg túl nem lesznek „a fiatalkor virágzásán”, amikor is a szexuális vágyak a legerősebbek (1Kor 7:36). Időbe telik, hogy megismerd önmagad, és tapasztalatot szerezz, ami segít majd a megfelelő házastárs kiválasztásában. A házassági fogadalom komoly dolog, mert egy életre szól (Préd 5:2–5).
Egyedülállóként idősebb korban
12. a) Hogyan birkózott meg az özvegy Anna a megváltozott körülményeivel? b) Milyen kiváltságban volt része?
12 A Lukács evangéliumából ismert Anna biztosan mély fájdalmat élt át, amikor csupán hétévi házasság után a férje váratlanul meghalt. Nem tudjuk, hogy születtek-e gyermekeik, vagy hogy Anna gondolkodott-e azon, hogy újra férjhez menjen. De a Biblia arról számol be, hogy 84 évesen még mindig özvegy volt. Abból, amit a Biblia ír, arra következtethetünk, hogy a megváltozott körülményeit arra használta fel, hogy közelebb kerüljön Jehovához. „Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel” (Luk 2:36, 37). Láthatjuk hát, hogy a szellemi dolgok álltak első helyen az életében. Ez sok erőfeszítést és szilárd elhatározást követelt tőle, de bőséges jutalmat kapott érte. Abban a kiváltságban volt része, hogy láthatta a gyermek Jézust, és ezután tanúskodott másoknak arról a szabadításról, melyet ez az eljövendő Messiás fog elhozni (Luk 2:38).
13. a) Honnan tudjuk, hogy Dorkász tevékenyen támogatta a gyülekezet tagjait? b) Milyen jutalma lett Dorkász jóságának és kedvességének?
13 Egy asszony, Dorkász, vagy más néven Tábita, Joppéban élt, egy ókori kikötővárosban, mely Jeruzsálemtől északnyugatra helyezkedett el. Mivel a Biblia nem beszél a férjéről, valószínűleg akkoriban nem élt házasságban. Dorkász „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban”. Biztosan sok ruhát készített a szükségben lévő özvegyeknek, és másoknak is, és ezért a szívükbe zárták. Amikor váratlanul megbetegedett és meghalt, az egész gyülekezet elküldött Péterért, és kérlelték, hogy támassza fel drága testvérnőjüket. Amint Dorkász feltámadásának a híre elterjedt egész Joppéban, sokan hívőkké lettek (Csel 9:36–42). Dorkász maga is biztosan segített néhányuknak, és velük is végtelenül kedves volt.
14. Mi indítja az egyedülálló keresztényeket arra, hogy közelebb húzódjanak Jehovához?
14 Annához és Dorkászhoz hasonlóan a gyülekezetekben ma is sok idősebb egyedülálló keresztény van. Sokan talán nem találtak megfelelő házastársat, míg mások elváltak vagy megözvegyültek. Mivel nincs házastársuk, aki a támaszuk lenne, az egyedülálló keresztények gyakran sokkal jobban Jehovára támaszkodnak (Péld 16:3). Silvia ezt áldásnak tekinti. Egyedülálló testvérnőként már több mint 38 éve szolgál a Bételben. „Olykor belefáradok, hogy mindig erősnek kell lennem – vallja be. – Ilyenkor az jár a fejemben, hogy engem ki fog buzdítani.” De hozzáteszi: „Bízok benne, hogy Jehova jobban tudja, mire van szükségem, mint én magam, és ez segít, hogy közelebb húzódjak hozzá. A buzdítás pedig soha nem marad el. Néha teljesen váratlan forrásból érkezik.” Minden alkalommal, amikor közeledünk Jehovához, ő gyengéd hozzánk, és megnyugtat minket.
15. Hogyan ’tárhatják ki a szívüket’ az egyedülálló keresztények?
15 Az egyedülállóknak kiváló lehetőségük adódik arra, hogy ’kitárják a szívüket’. (Olvassátok fel: 2Korintusz 6:11–13.) Jolene, egy egyedülálló testvérnő, aki már 34 éve a teljes idejű szolgálatban van, ezt mondja: „Sokat fáradozom azon, hogy meghitt barátságokat alakítsak ki, nemcsak a saját korosztályommal, hanem mindenféle korú személlyel. Az egyedülállóság remek lehetőség arra, hogy adj Jehovának, a családodnak, a testvéreknek, és az embertársaidnak is. Minél idősebb vagyok, annál boldogabbnak érzem magam egyedülállóként.” Az idősek, a betegek, az egyedülálló szülők, a fiatalok és a gyülekezet más tagjai biztosan nagyra értékelik az önzetlen támogatást, melyet az egyedülállóktól kapnak. Amikor kimutatjuk a szeretetünket mások iránt, mi is jobban érezzük magunkat. Te is ’ki tudnád tárni a szívedet’?
Egyedülállóként egy életen át
16. a) Miért maradt Jézus egyedülálló? b) Hogyan használta ki Pál, hogy egyedülálló?
16 Jézus nem nősült meg. Fel kellett készülnie a rábízott feladatra, majd el is kellett látnia azt. Rengeteget utazott, kora reggeltől késő estig dolgozott, végül pedig áldozati halált halt. Az egyedülállóság áldásos volt számára. Pál apostol több ezer kilométert utazott, és óriási nehézségekkel küzdött meg a szolgálata során (2Kor 11:23–27). Bár korábban talán házas volt, miután ki lett nevezve apostolnak, úgy döntött, hogy egyedülálló marad (1Kor 7:7; 9:5). A szolgálat érdekében Jézus és Pál is arra buzdított másokat, hogy ha tudják, kövessék a példájukat. Ennek ellenére egyikük sem beszélt arról, hogy a keresztény szolgáktól követelmény lenne a cölibátus (1Tim 4:1–3).
17. a) Hogyan követik ma néhányan Jézus és Pál példáját? b) Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova értékeli azokat, akik áldozatokat hoznak érte?
17 Néhányan ma tudatosan döntenek úgy, hogy egyedülállóak maradnak, mert így jobban tudnak a szolgálatra összpontosítani. Harold, akit már korábban idéztünk, több mint 56 éve a Bételben szolgál. „A Bételben töltött első 10 évem során láttam, hogy több házaspárnak is el kellett mennie a Bételből betegség miatt, vagy hogy gondoskodjanak az idős szüleikről. Nekem viszont már egyik szülőm sem élt. Mivel annyira szerettem a Bételt, nem akartam kockára tenni ezt a kiváltságot azzal, hogy megnősülök.” Hozzá hasonlóan egy régóta úttörőként szolgáló testvérnő, Margaret megjegyezte: „Többször is lett volna lehetőségem férjhez menni, de én túl elfoglalt voltam ehhez. Az egyedülállóságomból adódó nagyobb szabadságot arra használtam, hogy bőven legyen tennivalóm a szolgálatban, és ez nagyon boldoggá tett.” Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova soha nem fog elfelejtkezni azokról, akik ilyen önzetlen áldozatokat hoznak az igaz imádatért. (Olvassátok fel: Ézsaiás 56:4, 5.)
Hozd ki a legtöbbet a helyzetedből!
18. Hogyan buzdíthatjuk és támogathatjuk az egyedülálló keresztényeket?
18 Azok a keresztények, akiknek nincs házastársuk, és mindent megtesznek Jehova szolgálatában, megérdemlik az őszinte dicséretünket és buzdításunkat. Önmagukért szeretjük őket, és azért, amit a gyülekezetért tesznek. Soha nem kell magányosnak érezniük magukat, ha szellemi ’fivéreik, nővéreik, anyáik és gyermekeik’ leszünk. (Olvassátok fel: Márk 10:28–30.)
19. Hogyan használhatod ki, hogy egyedülálló vagy?
19 Akár azért vagy egyedülálló, mert így döntöttél, vagy mert egyszerűen csak így alakult, ezek a szentírási és modern kori példák biztosan megerősítettek abban, hogy boldog és tartalmas életet élhetsz. Vannak ajándékok, melyekre nagyon vágyunk, más ajándékokat viszont teljesen váratlanul kapunk. Néhányat azonnal értékelni tudunk, más ajándékok értékét viszont csak idővel ismerjük fel. Sok múlik a gondolkodásunkon. Hogyan használhatod ki, hogy egyedülálló vagy? Húzódj közelebb Jehovához, legyen sok tennivalód a szolgálatában, és fogadj minél többeket a szívedbe. Akárcsak a házasság, az egyedülállóság is nagyon áldásos lehet, ha úgy tekintjük ezt az ajándékot, ahogyan Isten, és bölcsen használjuk fel.
Emlékszel?
• Miért lehet ajándék az egyedülállóság?
• Hogyan lehet áldás az egyedülállóság fiatalkorban?
• Hogyan kerülhetnek közelebb Jehovához és fogadhatnak be másokat a szívükbe az egyedülálló keresztények?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 18. oldalon]
Teljes mértékben kihasználod a lehetőségeidet Isten szolgálatában?