„Jobb az engedelmesség az áldozatnál”

SAUL volt az ókori Izrael első királya. Habár az igaz Isten választotta ki őt, végül mégis engedetlenné vált.

Milyen hibákat követett el Saul? Elkerülhette volna őket? Mit tanulhatunk a példájából?

Jehova tudatja, kit választott királynak

Azelőtt, hogy Saul király lett, Sámuel próféta volt Isten képviselője Izraelben. De Sámuel idős volt már, és a fiai nem szolgálták hűségesen Istent. Ebben az időben ellenségek fenyegették a nemzetet. Amikor Izrael vénei megkérték Sámuelt, hogy nevezzen ki föléjük királyt, aki majd ítéli őket, és akivel az élükön megvívhatják a csatáikat, Jehova azt mondta a prófétának, hogy kenje fel Sault vezetőnek, és kijelentette: „Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből” (1Sám 8:4–7, 20; 9:16).

Saul „fiatal és szép” volt. De nemcsak ez volt benne vonzó, hanem az is, hogy alázatos volt. Ezt az is mutatja, amit Sámueltől kérdezett: „nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből származom? Hát nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja között? Miért mondasz nekem ilyeneket?” Saul szerényen gondolkodott önmagáról és a családjáról, pedig az apja, Kís „igen jómódú” volt (1Sám 9:1, 2, 21).

Az is sokatmondó, hogy mit csinált Saul, amikor Sámuel közhírré tette, hogy kit választott Jehova Izrael királyának. Amikor Sámuel felkente Sault királlyá, senki más nem volt jelen kettőjükön kívül. Sámuel ezt mondta neki: „tedd meg, amire módot talál a kezed, mert veled van az igaz Isten.” Ezután a próféta összehívta a népet, hogy kihirdesse, kire esett Jehova választása. Ám Sault sehol sem találták. A szégyenlős, félénk Saul elrejtőzött! Jehova felfedte, hogy hol van, és aztán kikiáltották királynak (1Sám 10:7, 20–24).

Kinn a csatamezőn

Ha valaki kételkedett volna Saul rátermettségében, annak gyorsan rá kellett jönnie, hogy tévedett. Amikor az ammoniták tábort ütöttek egy izraeli város ellen, „Isten szelleme működni kezdett Saulon”. A király határozottan cselekedett. Magához rendelte a nemzet harcosait, csatarendbe állította őket, majd győzelemre vezette Izraelt. De a sikert nem magának, hanem Istennek tulajdonította.  Ezt mondta: „megmentést szerzett ma Jehova Izraelben” (1Sám 11:1–13).

Saulnak jó tulajdonságai voltak, és Jehova áldását élvezte. Azt is elismerte, hogy az erő Istené. Ám egy nagyon fontos feltétele volt annak, hogy az izraeliták és a királyuk továbbra is győzedelmeskedni tudjanak az ellenségeik felett. „Ha félitek Jehovát, és őt szolgáljátok, ha hallgattok a szavára, és nem lázadtok fel Jehova parancsa ellen, akkor ti is, és a felettetek uralkodó király is követői lesztek Jehova Isteneteknek” – mondta Sámuel a népnek. Miben lehettek biztosak az izraeliták, ha hűségesek maradnak Istenhez? Sámuel elmondta nekik: „Jehova . . . nem hagyja el népét az ő nagy nevéért, mert Jehova elhatározta, hogy népévé tesz titeket” (1Sám 12:14, 22).

Isten tetszését csak engedelmességgel lehetett elnyerni, és ez ma sincs másként. Ha Jehova szolgái engedelmeskednek a parancsainak, megáldja őket. De mi történik, ha nem engedelmeskednek?

„Ostobán cselekedtél”

Saul következő hadműveletére hatalmas ellentámadás volt a válasz a filiszteusok részéről. Annyi filiszteus harcos gyűlt össze Saul ellen, „mint tengerparton a homokszem”. „Izrael emberei látták, hogy szorult helyzetben vannak, mert nagy nyomás nehezedett a népre. El is rejtőzött a nép a barlangokban, az üregekben, a sziklákban, a boltíves rejtekekben és a vizesvermekben” (1Sám 13:5, 6). Vajon mit fog csinálni Saul?

Sámuel arra kérte Sault, hogy találkozzon vele Gilgálnál, mert a próféta áldozatokat fog ott bemutatni. Saul várt, de Sámuel késett, a hadsereg pedig kezdett szétszéledni. Ezért Saul fogta magát, és felajánlotta az áldozatokat. Ahogy befejezte, megérkezett Sámuel. Amikor meghallotta, mit tett Saul, ezt mondta neki: „Ostobán cselekedtél. Nem tartottad meg Jehova Istened parancsolatát, amelyet megparancsolt neked. Bizony ha megtartottad volna, Jehova időtlen időkre megszilárdította volna Izrael feletti királyságodat. Most azonban nem lesz tartós a királyságod. Jehova talál magának szíve szerint való férfit, és Jehova őt jelöli ki vezetőnek népe fölé, mert te nem tartottad meg, amit Jehova megparancsolt neked” (1Sám 10:8; 13:8, 13, 14).

Saulnak nem volt elég hite, ezért elbizakodottan úgy döntött, hogy nem vár Sámuelre, hogy az mutassa be az áldozatot, ahogy Isten parancsolta. Mennyire más volt ő, mint Gedeon, Izrael egyik korábbi hadvezére! Jehova arra utasította Gedeont, hogy csökkentse le a 32 000 fős hadseregének a létszámát 300-ra, és Gedeon engedelmeskedett. Miért? Azért, mert ő hitt Jehovában. Isten segítségével legyőzött egy 135 000 fős sereget, akik támadásra készültek (Bír 7:1–7, 17–22; 8:10). Jehova Saulnak is segített volna. Ám Saul engedetlensége miatt a filiszteusok kifosztották Izraelt (1Sám 13:17, 18).

Amikor mi vagyunk nehéz helyzetben, mi alapján hozunk döntést? Akiknek nincs hitük, azoknak jó megoldásnak tűnhet figyelmen kívül hagyni az isteni alapelveket. Mielőtt Sámuel megérkezett, lehet, hogy Saul is azt gondolta, hogy ésszerűen cselekszik. Ám ha valaki kész mindent megtenni azért, hogy elnyerje Isten helyeslését, annak egyetlen helyes döntés létezik: alkalmazni az adott helyzetre vonatkozó szentírási alapelveket.

Jehova elveti Sault

Egy amálekiták elleni hadjárat során Saul elkövetett még egy súlyos hibát. Amálek népe Isten ítélete alatt állt, mert ok nélkül megtámadták az izraelitákat, miután azok kivonultak Egyiptomból (2Móz 17:8; 5Móz 25:17, 18). Ráadásul a bírák idejében is csatlakoztak azokhoz, akik Isten választott nemzete ellen voltak (Bír 3:12, 13; 6:1–3, 33). Jehova  számon kérte mindezt az amálekitáktól, és megparancsolta Saulnak, hogy hajtsa végre rajtuk az ítéletet (1Sám 15:1–3).

Ahelyett, hogy Saul engedelmeskedett volna Jehova parancsának, és elpusztította volna az ellenséges amálekitákat, valamint megsemmisítette volna a javaikat, a királyukat elfogta, az állatok legszebb példányait pedig megtartotta. Mi történt, amikor Sámuel kérdőre vonta ezért? Saul megpróbált kibújni a felelősség alól. Így mentegetőzött: „a nép megkönyörült a nyáj és a csorda színe-javán, hogy feláldozzák Jehovának”. Akár fel akarta áldozni Saul az állatokat, akár nem, engedetlen volt Jehovával szemben. Már nem volt olyan ’kicsiny a maga szemében’. Isten prófétája rámutatott, hogy Saul nem engedelmeskedett Jehovának, majd ezt mondta: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égő felajánlásoknak és az áldozatoknak, mint a Jehova szava iránti engedelmességnek? Íme, jobb az engedelmesség az áldozatnál . . . Mivel te megvetetted Jehova szavát, ő is megvet téged, hogy ne légy király” (1Sám 15:15, 17, 22, 23).

Amikor Jehova megvonta a szent szellemét és az áldását Izrael első királyától, „rossz szellem” telepedett rá. Saulon eluralkodott a gyanakvás és a féltékenység. Folyton rossz szemmel nézett Dávidra, arra a férfira, akinek Jehova oda akarta adni a királyságot. Többször is megpróbálta megölni Dávidot. A Biblia azt írja, hogy amikor Saul látta, hogy „Jehova Dáviddal van . . . , örök ellensége lett Dávidnak”. Úgy üldözte őt, mint egy vadat. Sőt, 85 papot kivégeztetett miatta, és másokat is megöletett. Nem csoda, hogy Jehova elhagyta Sault (1Sám 16:14; 18:11, 25, 28, 29; 19:10, 11; 20:32, 33; 22:16–19).

Amikor a filiszteusok ismét támadást intéztek Izrael ellen, Saul spiritiszta médiumhoz fordult segítségért, de hiába. A rákövetkező napon súlyosan megsérült a csatában, és öngyilkos lett (1Sám 28:4–8; 31:3, 4). Ezt írja a Szentírás Izrael első királyáról, az engedetlen Saulról: „Így halt meg Saul a hűtlenségéért, miután hűtlenül cselekedett Jehovával szemben, nem tartva meg Jehova szavát, és mert szellemidézőhöz fordult, hogy tudakozódjon, de Jehovánál nem tudakozódott” (1Krón 10:13, 14).

Saul rossz példája feketén-fehéren megmutatja, hogy a Jehova iránti engedelmesség többet ér bármilyen áldozatnál. „Az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek” – írta János apostol (1Ján 5:3). Soha ne vegyük hát félvállról ezt a sarkalatos igazságot: csak akkor maradhatunk Isten barátai, ha engedelmeskedünk neki.

[Kép a 21. oldalon]

Saul kezdetben egy alázatos király volt

[Kép a 23. oldalon]

Miért mondta Sámuel Saulnak, hogy „jobb az engedelmesség az áldozatnál”?