Olvasók kérdései

Miért lett Mózes dühös Áron fiaira, Eleázárra és Itamárra, miután meghalt a két testvérük, Nádáb és Abihu, és mi csillapította le később Mózes haragját? (3Móz 10:16–20).

Nem sokkal azután, hogy beiktatták a papságot a hajléknál végzendő szolgálatra, Jehova halálos ítéletet hajtott végre Áron két fián, Nádábon és Abihun, mert törvénytelen tüzet ajánlottak fel előtte (3Móz 10:1, 2). Mózes megparancsolta Áron másik két fiának, Eleázárnak és Itamárnak, hogy ne gyászolják a testvéreiket. Nem sokkal később Mózes megharagudott rájuk, mert nem ettek a bűnért felajánlott kecskéből (3Móz 9:3). Miért haragudott meg ezért Mózes?

Jehova a Mózesnek adott törvényeiben kikötötte, hogy az áldozatot bemutató pap egye meg a bűnért való felajánlás egy részét a találkozás sátrának udvarában. Ezzel a pap mintegy felelt azoknak a bűneiért, akik az áldozatot adták. Ám ha az áldozat véréből bevittek a szent helyre – a szentély első helyiségébe –, akkor a papok nem ehettek az áldozatból, hanem el kellett égetniük (3Móz 6:24–26, 30).

Úgy tűnik, hogy Mózes a nap tragikus eseményeit követően meg akart bizonyosodni arról, hogy minden Jehova parancsolatai szerint történt-e. Amikor megtudta, hogy Eleázár és Itamár elégette a bűnért való felajánlást, a kecskét, dühösen kérdőre vonta őket, hogy miért nem ették meg, ahogy arra utasítást kaptak, hiszen a vére nem lett bemutatva Jehovának a szent helyen (3Móz 10:17, 18).

Mózes kérdésére Áron válaszolt, mivel a két életben maradt fia nyilvánvalóan az ő jóváhagyásával cselekedett. Amiatt, hogy Jehova kivégezte Nádábot és Abihut, Áron biztosan elgondolkodott, hogy ehet-e azon a napon bármelyik pap is jó lelkiismerettel a bűnért való felajánlásból. Talán úgy érezte, hogy ha ennének a felajánlásból, az nem tetszene Jehovának, bár ők közvetlenül nem voltak felelősek Nádáb és Abihu vétkéért (3Móz 10:19).

Áron elsősorban arra gondolhatott, hogy azon a napon, amelyen a családtagjai megkezdték a papi szolgálatot, mindent aprólékos gonddal kellett volna véghezvinniük, úgy, ahogy Isten elrendelte. Ám Nádáb és Abihu szégyent hozott Jehova nevére, és Isten haragra gerjedt ellenük. Ezért Áron úgy érezhette, hogy ha egy papi családban ilyen bűnt követnek el, egyetlen családtagnak sem szabad ennie egy szent felajánlásból.

Úgy tűnik, hogy Mózes elfogadta a testvére válaszát, mivel a beszámoló így végződik: „Amikor Mózes ezt meghallotta, jónak tűnt a szemében” (3Móz 10:20). És a jelek szerint Jehovának is megfelelt Áron válasza.