Emlékszel rá?

Örömmel olvastad Az Őrtorony legutóbbi számait? Lássuk, tudsz-e válaszolni a következő kérdésekre:

• Miért hihetünk abban, hogy az Éden-kert valóságos hely volt?

A Biblia valóságosnak festi le ezt a kertet, pontos részleteket adva meg az elhelyezkedéséről. A beszámolóban említett folyók közül kettő ma is létezik. A mítoszok és a mesék nem szoktak megadni ilyen részleteket. Jézus, a legmegbízhatóbb Tanú úgy beszélt Ádámról és Éváról, mint akik valóságos személyek voltak. (1/1, 5–6., 9. oldal.)

• Tudta-e Isten, hogy Ádám és Éva vétkezni fog?

Nem tudta. Jehova értelemmel és szabad akarattal ruházta fel őket, lehetővé téve a számukra, hogy eldöntsék, engedelmeskednek-e, vagy sem. Bár Isten képes belelátni a jövőbe, megválogatja, hogy mikor él ezzel a képességével. (1/1, 13–15. oldal.)

• Vajon az igaz keresztények varázsszóként használják Isten nevét?

Néhányan egyes tárgyaknak vagy szimbólumoknak varázserőt tulajdonítanak, talizmánként használják őket. Isten népe viszont nem tulajdonít varázserőt Isten nevének. Ők hitet gyakorolnak Jehovában, és igyekeznek az akaratát cselekedni. Ilyen módon keresnek menedéket Isten nevénél (Sof 3:12, 13). (1/15, 5–6. oldal.)

• Kinek vált javára Izraelben a tallózásra vonatkozó törvény?

Mindenkinek. Szorgalomra tanította a szegényeket, akik rászorultak a tallózásra. Másokat pedig arra ösztönzött, hogy legyenek nagylelkűek és önzetlenek, és hogy bízzanak abban, hogy Isten megáldja majd őket. (2/1, 15. oldal.)

• Miért vetette el Jehova Saul királyt?

Saulnak várnia kellett volna Isten prófétájára, hogy ő mutassa be az áldozatot. Ám a király nem engedelmeskedett, hanem saját maga mutatta be az áldozatot. Később annak a parancsnak sem engedelmeskedett, hogy pusztítson el egy ellenséges népet. (2/15, 22–23. oldal.)

• Hogyan tudjuk kimutatni, hogy gyűlöljük a törvénytelenséget?

Úgy, ha mértéktartóak vagyunk az alkoholfogyasztásban, távol tartjuk magunkat az okkultizmustól, és megfogadjuk Jézus figyelmeztetését az erkölcstelenségre vonatkozóan. Például óvakodunk a pornográfiától, és az ilyen jellegű fantáziálgatástól (Máté 5:27, 28). Továbbá kerüljük a kiközösített személyek társaságát. (2/15, 29–32. oldal.)

• Miért figyelemre méltó, hogy a régészek találtak egy ókori méhészetet a mai Izrael területén?

A régészek több mint 30 méhkast találtak. A tudósok becslése szerint ezekből a kaptárokból nem kevesebb mint fél tonna mézet gyűjthettek össze minden évben. Ez azt mutatja, hogy foglalkoztak méhészkedéssel azon a helyen, melyről Isten azt mondta, hogy „tejjel és mézzel folyó” föld (2Móz 3:8). (3/1, 15. oldal.)

• Miért hasonlított Jeremiás ’egy víz mellé ültetett fához, amely egészen a folyó mellé bocsátja gyökereit’? (Jer 17:7, 8).

Jeremiás soha nem szűnt meg gyümölcsöt teremni, és soha nem hagyta, hogy a gúnyolódók hatással legyenek rá. Inkább ragaszkodott ahhoz a személyhez, akitől az életfenntartó víz származik; megfogadta Isten szavát. (3/15, 14. oldal.)

• Mire utalt Jézus, amikor azt mondta Mártának, hogy kevés dologra van szükség, vagy csak egyre? (Luk 10:41, 42).

Nem arra akart utalni, hogy mivel Márta többfogásos ételt készített, a gondolatai mindig csak a fizikai dolgok körül forognak. Nem is arra, hogy fölösleges volt ilyen keményen dolgoznia. Inkább azt hangsúlyozta, hogy mit tartson fontosabbnak. Márta kihagyott egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy erősítse a hitét. (4/1, 12–13. oldal.)

• Milyen jogtalanságok történtek Jézus perében?

A bíróság nem hallgatott meg Jézus felmentése mellett szóló érveket. Hamis tanúkat kerestek. Az ügyet éjszaka tárgyalták. A per egy napon belül zajlott le. (4/1, 20. oldal.)