Felismered Isten vezetésének nyilvánvaló bizonyítékát?

SEM az izraeliták, sem az egyiptomiak nem láttak még ehhez hasonlót. Amikor az izraeliták kivonultak Egyiptomból, egy felhőoszlop nap mint nap ott lebegett a közelükben. Éjszaka tűzoszloppá vált. Lenyűgöző és félelmet keltő látvány lehetett! De hogyan került oda? Mi volt a célja? És mi, mintegy 3500 évvel később, mit tanulhatunk abból, ahogy az izraeliták erre a ’tűz- és felhőoszlopra’ tekintettek? (2Móz 14:24).

Isten Szava feltárja a tűz- és felhőoszlop eredetét és célját. Ezt mondja: „Jehova előttük ment, nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, s így éjjel-nappal mehessenek” (2Móz 13:21, 22). Jehova Isten arra használta a tűz- és felhőoszlopot, hogy kivezesse a népét Egyiptomból, és mutassa nekik az utat a pusztában. Ha a felhőoszlop elindult, az izraelitáknak is készülniük kellett az indulásra, hogy követni tudják. Amikor az Isten népét üldöző egyiptomi sereg készült a támadásra, a felhőoszlop a két tábor közé állt, hogy megvédje az izraelitákat (2Móz 14:19, 20). Noha a felhőoszlop nem a legrövidebb úton vezette őket, az izraeliták csak úgy juthattak el az Ígéret földjére, ha követték azt.

A felhőoszlop jelenléte arról biztosította az izraelitákat, hogy Jehova velük van. Jehovát jelképezte, aki időnként beszélt is ebből a felhőből (4Móz 14:14; Zsolt 99:7). A felhőnek egy másik szerepe az volt, hogy úgy azonosítsa Mózest, mint akit Jehova a nemzet vezetésére nevezett ki (2Móz 33:9). Amikor utoljára olvasunk a felhő megjelenéséről, akkor szintén annak megerősítéséül szolgált, hogy Jehova kinevezett egy személyt. Józsuét jelölte ki Mózes utódjaként (5Móz 31:14, 15). A kivonulás sikere bizony azon múlott, hogy az izraeliták felismerik-e Isten vezetésének nyilvánvaló bizonyítékát, és hogy követik-e ezt az irányítást.

Figyelmen kívül hagyták a nyilvánvaló bizonyítékot

Amikor az izraeliták először látták a felhőoszlopot, bizonyára lenyűgözte őket. Szomorú, hogy annak ellenére, hogy állandó szemlélői lehettek ennek a csodának, mégsem volt akkora hatással rájuk, hogy mindenkor Jehovába vessék a bizalmukat. Többször is nemtetszésüket fejezték ki Isten vezetésével szemben. Amikor az egyiptomi sereg üldözőbe vette őket, nem bíztak Jehova megmentő erejében. Ehelyett inkább Isten szolgáját, Mózest hibáztatták, hogy a halálba vezeti őket (2Móz 14:10–12). Azt követően, hogy megszabadultak a Vörös-tengernél, Mózes, Áron és Jehova ellen zúgolódtak, azt állítva, hogy nincs mit enni és inni (2Móz 15:22–24; 16:1–3; 17:1–3, 7). Majd néhány héttel később rávették Áront, hogy készítsen aranyborjút. Gondolj csak bele! A tábor egyik részében az izraeliták látták a tűz- és felhőoszlopot, mely fenséges módon bizonyította annak a Személynek a jelenlétét, aki kivezette őket Egyiptomból, nem messze tőle pedig egy élettelen bálványt kezdtek imádni, ezt mondva: „Ez a te Istened, ó, Izrael, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről.” Micsoda tiszteletlenség! (2Móz 32:4; Neh 9:18).

Az izraeliták lázadó magatartása azt mutatta, hogy egyszerűen semmibe veszik Jehova vezetését. Nem a látásukkal volt a baj, hanem  a szellemiségükkel. Látták a felhőoszlopot, de megfeledkeztek annak jelentéséről. Bár a tetteik „fájdalmat okoztak Izrael Szentjének”, Jehova irgalmasan továbbra is gondoskodott vezetésről a felhőoszlopon keresztül, míg Izrael el nem érte az Ígéret földjét (Zsolt 78:40–42, 52–54; Neh 9:19).

Ismerd fel Isten vezetésének nyilvánvaló bizonyítékát

Jehova napjainkban sem hagyja egyértelmű vezetés nélkül a népét. Ahogy az izraelitáktól sem várta el, hogy maguk találják ki, merre menjenek, nekünk sem saját magunktól kell eltalálnunk a megígért új világba. Jézus Krisztus a gyülekezet kinevezett Vezetője (Máté 23:10; Ef 5:23). Hatalommal ruházta fel a szellemmel felkent keresztényekből álló hű rabszolga osztályt. A rabszolga osztály pedig felvigyázókat nevez ki a keresztény gyülekezetben (Máté 24:45–47; Tit 1:5–9).

Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ki a hű rabszolga osztály, vagyis a sáfár osztály? Figyeld meg, Jézus hogyan jellemezte ezt az osztályt: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt!” (Luk 12:42, 43).

Tehát a sáfár osztály „hű”, vagyis sohasem fogja elhagyni Jehovát és Jézust, illetve sosem lesz hűtlen a bibliai igazságokhoz és Isten népéhez. A sáfár osztály „értelmes”, mert jó ítélőképességgel irányítja azt a nagyon fontos munkát, melyet végzünk: ’a királyság jó hírének’ prédikálását, illetve ’minden nemzetből való emberek tanítását’ (Máté 24:14; 28:19, 20). „A kellő időben” a sáfár osztály engedelmesen kiosztja a szellemi eledelt, mely egészséges és tápláló. Az, hogy Jehova helyesli a rabszolga osztályt, abból látható, hogy növekedéssel áldja meg a népét, vezetést nyújt a fontos döntésekben, segít a bibliai igazságok pontosabb megértésében, nem engedi, hogy a népének ellenségei elpusztítsák őket, valamint belső békét ad nekik (Ézs 54:17; Fil 4:7).

Kövesd Isten vezetését

Hogyan tudjuk kimutatni, hogy értékeljük Isten vezetését? Pál apostol ezt mondta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik” (Héb 13:17). Ezt nem mindig könnyű megtenni. Képzeld csak magad egy izraelita helyébe Mózes napjaiban. Egy ideig meneteltek, majd egyszer csak a felhőoszlop megáll. Vajon meddig fog egy helyben maradni? Egy napig? Egy hétig? Több hónapig? Azon töprengsz, hogy megéri-e kicsomagolni az összes holmidat. Először csak a legfontosabb dolgokat veszed elő. Néhány nap múlva azonban már bosszantó lehet kotorászni a holmijaid között, ezért inkább mindent kipakolsz. Amikor már majdnem végzel, meglátod, hogy a felhőoszlop felemelkedik. Most kezdhetsz újra csomagolni! Milyen fárasztó és kényelmetlen lehetett! De ettől még az izraelitáknak ’rögtön útnak kellett indulniuk’ (4Móz 9:17–22).

Mi hogyan fogadjuk az Istentől jövő vezetést? Megpróbáljuk „rögtön” követni azt? Vagy pedig megy minden a régiben, ahogy megszoktuk? Naprakészek vagyunk az olyan útmutatásokat illetően, melyek a házi bibliatanulmányozások vezetésére, az idegen nyelvű személyeknek való prédikálásra, a családi imádat rendszeres megtartására és a kórházi összekötő bizottsággal való együttműködésre vonatkoznak, valamint arra, hogy hogyan kell viselkedni a kongresszusokon? Úgy is bizonyíthatjuk, hogy értékeljük az Istentől kapott irányítást, ha megfogadjuk a tanácsokat. Amikor hosszú távra kiható, fontos döntéseket kell meghoznunk, nem a saját bölcsességünkben bízunk, hanem Jehovára és a szervezetére tekintünk vezetésért. Egy gyerekhez hasonlóan, aki a szüleinél keres védelmet, amikor vihar tombol, mi is Jehova szervezeténél keresünk menedéket, amikor ennek a világnak a problémái dühöngő zivatarként zúdulnak ránk.

 Természetesen azok, akik Isten szervezetének földi részében szolgálnak, és vállalják a vezetést, nem tökéletesek – mint ahogy Mózes sem volt az. Ennek ellenére a felhőoszlop állandóan tanúskodott arról, hogy Isten nevezte ki őt a feladatra, és hogy élvezte Isten helyeslését. Figyeld meg azt is, hogy az izraeliták nem egyénileg döntötték el, hogy mikor induljanak. A nép „Jehova Mózes által adott utasításának megfelelően” cselekedett (4Móz 9:23). Tehát Isten valószínűleg Mózes által, a népe vezetésére kinevezett személy által adott jelt az indulásra.

Ma Jehova sáfár osztálya egyértelmű jelet ad, amikor cselekedni kell. Hogyan teszi ezt? Az Őrtoronyban és a Királyság-szolgálatunkban megjelenő cikkek, az új kiadványok és a kongresszusokon elhangzó előadások által. A gyülekezetek útmutatást kapnak még az utazófelvigyázókon, a gyülekezetnek küldött leveleken, valamint azokon a képzéseken keresztül, amelyeket a gyülekezetekben szolgáló felelős testvéreknek tartanak.

Tisztán látod Isten vezetésének nyilvánvaló bizonyítékát? Most, az utolsó napokban Jehova a szervezete által vezet bennünket, a népét, ebben a gonosz, Sátán uralta világban, mely egy veszélyekkel teli pusztasághoz hasonlít. Ennek eredményeként egységnek, szeretetnek és biztonságnak örvendünk.

Amikor az izraeliták odaértek az Ígéret földjére, Józsué ezt mondta: „Ti pedig jól tudjátok teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek. Mind beteljesült rajtatok” (Józs 23:14). Semmi kétség afelől, hogy Isten népe napjainkban is oda fog érni a megígért új világba. Mindamellett az, hogy mi személy szerint ott leszünk-e, vagy sem, az attól függ, méghozzá nem kis mértékben, hogy alázatosan és készségesen követjük-e az Istentől jövő irányítást. Így hát továbbra is ismerjük fel mindannyian Jehova vezetésének nyilvánvaló bizonyítékát!

[Képek az 5. oldalon]

Napjainkban Jehova a szervezete által vezet bennünket

Új kiadványok

Teokratikus iskolák

Képzés a szántóföldi összejöveteleken