Szolgáljuk Jehovát teljes komolysággal
Szolgáljuk Jehovát teljes komolysággal
„Amik csak komoly figyelmet érdemelnek . . . , továbbra is azokkal foglalkozzatok” (FIL 4:8)
1–2. Mi indít sokakat ebben a világban arra, hogy ne vegyék túl komolyan az életet, és milyen kérdéseket vet ez fel?
AZ EMBERI történelem egyik legnehezebben elviselhető, legnyomorúságosabb időszakában élünk. Azok, akiknek nincs szoros kapcsolatuk Jehovával, már-már lehetetlennek találják, hogy megküzdjenek ezekkel a ’nehezen elviselhető, válságos időkkel’ (2Tim 3:1–5). Csak a saját lelkierejük segít nekik túljutni minden egyes napon. De teljesen nem tudják megoldani a problémáikat. Ezért sokan igyekeznek nem túl komolyan venni az életet, és a szórakozás világába menekülnek, annak újabb és újabb formáit próbálva ki.
2 Az emberek gyakran úgy próbálnak megbirkózni az élet nehézségeivel, hogy az élvezeteknek élnek. Nekünk, keresztényeknek is vigyáznunk kell, mert könnyen előfordulhat, hogy átvesszük ezt az életformát. Hogyan kerülhetjük ezt el? Vajon úgy, hogy sosem lazítunk? Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt a vidámság és a kötelességtudat között? Milyen bibliai alapelveket kövessünk, hogy kerüljük a túlzott komolyságot, miközben józanul gondolkodunk az életről?
Komolyság egy élvezeteket hajszoló világban
3–4. Hogyan segít a Szentírás megértenünk, hogy mennyire fontos komolynak lenni?
3 Mondanunk sem kell, hogy ez a ’gyönyörszerető’ világ aránytalanul nagy hangsúlyt fektet az élvezetekre (2Tim 3:4). Ez a mi szellemiségünket is kikezdheti (Péld 21:17). Ezért Pál apostol jó okkal adott tanácsot a komolysággal kapcsolatban a Timóteusznak és a Titusznak írt leveleiben. Ha megfogadjuk a tanácsát, akkor elejét tudjuk venni annak, hogy hatással legyen ránk a világ könnyelmű életfelfogása. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 2:1, 2; Titusz 2:2–8.)
4 Évszázadokkal ezelőtt Salamon arról írt, hogy miért jó, ha az ember időnként lemond az élvezetekről azért, hogy az élet komolyabb dolgaira tudjon összpontosítani (Préd 3:4; 7:2–4). Sőt, az élet rövidsége miatt ’megfeszített erővel kell küzdenünk’, hogy megmentésben részesülhessünk (Luk 13:24). Ehhez viszont továbbra is azokkal a dolgokkal kell foglalkoznunk, melyek „komoly figyelmet érdemelnek” (Fil 4:8, 9). Ez azt jelenti, hogy a keresztényi élet minden területére gondosan ügyelünk.
5. Többek között az élet melyik területét kell komolyan vennünk?
5 Például, a keresztények Jehovát és Jézust utánozva komolyan veszik azt a kötelességüket, hogy keményen dolgozzanak (Ján 5:17). Ennek sokszor az az eredménye, hogy megdicsérik őket a jó munkamoráljukért és a megbízhatóságukért. Különösen a családfőknek kell ügyelniük arra, hogy keményen dolgozzanak, hogy el tudják tartani a családjukat. Ugyanis, ha valaki nem visel anyagilag gondot a családjáról, az olyan, mintha ’megtagadná a hitet’, ami azt jelentené, hogy Jehovát tagadja meg! (1Tim 5:8).
Komoly, mégis örömteli imádat
6. Honnan tudjuk, hogy komolyan kell vennünk Jehova imádatát?
6 Jehova mindig is komolyan vette az igaz imádatot. Például amikor az izraeliták a mózesi törvény alatt eltértek Jehova imádatától, az súlyos következményekkel járt (Józs 23:12, 13). Az i. sz. első században Krisztus követőinek keményen kellett küzdeniük azért, hogy megvédjék az igaz imádatot a hamis tanításoktól és a romlott viselkedésformáktól (2Ján 7–11; Jel 2:14–16). Az igaz keresztények ma is komolyan veszik az imádatot (1Tim 6:20).
7. Hogyan készült fel Pál a szolgálatra?
7 A szántóföldi szolgálat az öröm forrása a számunkra. Ám ahhoz, hogy megőrizzük az örömünket a szolgálatban, elmélkednünk kell róla, és előre fel kell rá készülnünk. Pál kifejtette, hogy hogyan vette figyelembe azoknak a szükségleteit, akiket tanított. Ezt írta: „Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket. De mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek” (1Kor 9:22, 23). Pál örömet talált abban, hogy szellemi segítséget nyújthat az embereknek, és alaposan átgondolta, hogy hogyan tudna segíteni mindenkinek az egyéni szükségletei szerint. Így képes volt bátorítani és Jehova imádatára ösztönözni őket.
8. a) Milyen hozzáállással kell tanítanunk az embereket? b) Hogyan teheti örömtelibbé a szolgálatunkat egy bibliatanulmányozás vezetése?
8 Mennyire vette komolyan Pál a szolgálatát? Kész volt ’rabszolgaként szolgálni’ mind Jehovának, mind azoknak, akik meghallgatták az igazságról szóló üzenetet (Róma 12:11; 1Kor 9:19). Vajon amikor vállaljuk azt, hogy másoknak Isten Szavát tanítjuk – legyen szó egy házi bibliatanulmányozásról, keresztény összejövetelről vagy családi imádatról –, átérezzük, hogy milyen felelősséggel tartozunk azoknak, akiket tanítunk? Talán úgy gondoljuk, hogy egy rendszeres bibliatanulmányozás vezetése túl nagy teher ahhoz, hogy vállaljuk. Való igaz, hogy a mások megsegítésére fordított időt általában abból az időből kell elvenni, melyet egyébként személyes elfoglaltságokkal töltenénk. De hát nem pont erre buzdított Jézus, amikor azt mondta, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”? (Csel 20:35). Semmi más nem tud akkora boldogságot szerezni, mint az, amikor megtaníthatjuk valakinek, hogy hogyan menekülhet meg.
9–10. a) Vajon a komolyság azt jelenti, hogy nem kapcsolódhatunk ki, és nem élvezhetjük mások társaságát? Magyarázd meg! b) Hogyan lehet egy vén buzdító és megközelíthető?
9 Komolynak lenni nem jelenti azt, hogy nem fordíthatunk időt kikapcsolódásra, és hogy ne élvezhetnénk mások felüdítő társaságát. Jézus tökéletes példát mutatott abban, hogy nemcsak a tanításra fordította az idejét, hanem a kikapcsolódásra is, illetve arra, hogy tartalmas és jó kapcsolatokat építsen ki másokkal (Luk 5:27–29; Ján 12:1, 2). Továbbá a komolyság azt sem jelenti, hogy másoknak állandóan komornak és szigorúnak kell látniuk minket. Ha Jézus kimért, rideg és túlságosan szigorú lett volna, az emberek biztosan nem vonzódtak volna hozzá. De még a gyerekek is jól érezték magukat a társaságában (Márk 10:13–16). Hogyan lehetünk mi is olyan kiegyensúlyozottak, mint Jézus?
10 Egy testvér ezt mondta egy vénnel kapcsolatban: „Magával szemben nagyok az elvárásai, de másoktól sosem vár el tökéletességet.” Rólad is elmondható ez? Az egyáltalán nem baj, ha vannak ésszerű elvárásaink másokkal szemben. Például a gyerekek jól fogadják, ha a szüleik ésszerű célokat helyeznek eléjük, és segítenek is nekik elérni azokat. Hasonlóképpen a vének is buzdíthatnak egy-egy testvért vagy testvérnőt a gyülekezetben, hogy fejlődjön szellemileg, és személyre szabott tanácsot adhatnak neki, hogy hogyan tudja ezt megvalósítani. Továbbá ha egy vénnek kiegyensúlyozott nézete van önmagáról, akkor barátságos, felüdítő lesz a társasága (Róma 12:3). Egy testvérnő ezt mondta: „Nem szeretem, amikor egy vén mindenből viccet csinál. De ha állandóan komolyan viselkedik, akkor nehezen megközelíthetővé válik.” Egy másik testvérnő pedig ezt mondta: „Néhány vén félelmet kelt bennem, mivel rettenetesen komoly a természete.” A vének még véletlenül sem szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a hittársaik veszítsenek az örömükből, amely mindenkit megillet, aki Jehovát, a ’boldog Istent’ szolgálja (1Tim 1:11).
Felelősségteljes feladatok vállalása a gyülekezetben
11. Mit kell tennie annak a testvérnek, aki nagyobb felelősség vállalására törekszik a gyülekezetben?
11 Pál arra buzdította a gyülekezetben levő férfiakat, hogy törekedjenek rá, hogy alkalmassá váljanak nagyobb felelősség vállalására. Ezzel nem az volt a szándéka, hogy bárkit is arra buzdítson, hogy kielégítse a saját becsvágyát. Valójában ezt írta: „Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik” (1Tim 3:1, 4). Ehhez a keresztény férfiaknak erős vágyat kell kifejleszteniük arra, hogy fáradságot nem kímélve kimunkálják magukban a testvéreik szolgálatához szükséges keresztényi tulajdonságokat és jellemvonásokat. Azokat a testvéreket lehet kisegítőszolgának ajánlani, akik már legalább egy éve megkeresztelkedtek, és ésszerű mértékben megfelelnek az 1Timóteusz 3:8–13-ban található szentírási követelményeknek. A 8. vers világosan kijelenti: „A kisegítőszolgák hasonlóképpen legyenek komolyak”.
12–13. Mondd el, hogyan törekedhet egy fiatal testvér nagyobb felelősségekkel járó feladatokra.
12 Te egy komoly, megkeresztelt testvér vagy, és a tizenéves kor végén jársz? Akkor több mindent is tehetsz azért, hogy nagyobb felelősséggel járó feladatokat kaphass. Például javíthatsz a szántóföldi szolgálatod minőségén. Úgy ismernek, mint aki szeret együtt munkálkodni mind a fiatal, mind az idős testvérekkel a szántóföldi szolgálatban? Teszel erőfeszítést azért, hogy találj valakit, akivel tanulmányozhatod a Bibliát? Ha a keresztény összejöveteleken tanultakat alkalmazva vezetsz egy bibliatanulmányozást, ügyesebb tanítóvá válsz. Ezenkívül megtanulsz együtt érezni azzal, akinek segítesz megismerni Jehova útjait. És amikor a tanulmányozód felismeri, hogy szükséges változtatnia néhány dolgon, lehetőséged lesz rá, hogy megtanulj türelmesen és tapintatosan segíteni neki a bibliai alapelvek alkalmazásában.
13 Fiatal testvérek, felajánlhatjátok a segítségeteket a gyülekezet idősebb tagjainak, hogy támogassátok őket, amiben csak lehet. Azt is kimutathatjátok, hogy szíveteken viselitek a Királyság-terem állapotát, azáltal hogy segítetek tisztán és rendben tartani azt. Ha felajánlod, hogy amiben csak tudsz, segítesz, akkor a segítőkészségeddel azt bizonyítod, hogy komolyan veszed a szolgálatodat. Timóteuszhoz hasonlóan te is megtanulhatsz őszintén törődni a gyülekezet szükségleteivel. (Olvassátok fel: Filippi 2:19–22.)
14. Hogyan lehet a fiatal testvéreket ’kipróbálni, hogy alkalmasak-e’ gyülekezeti feladatok ellátására?
14 Ti, vének, ne felejtsetek el feladatokat adni azoknak a fiatal testvéreknek, akik erőfeszítést tesznek, hogy ’meneküljenek a fiatalkorral járó kívánságoktól’, és ’törekszenek az igazságosságra, a hitre, a szeretetre, a békére’ és más komolyságot tükröző tulajdonságokra (2Tim 2:22). Ha gyülekezeti feladatokat bíztok rájuk, lehetőségetek lesz ’kipróbálni, hogy alkalmasak-e’ felelősségteljes feladatok ellátására. Így az ’előmenetelük nyilvánvaló lehet mindenki előtt’ (1Tim 3:10; 4:15).
Komoly viselkedés a gyülekezetben és a családban
15. Az 1Timóteusz 5:1, 2 alapján mit jelent a komolyság a testvéreinkkel való bánásmódban?
15 A komolyság megkívánja, hogy méltósággal bánjunk a testvéreinkkel és a testvérnőinkkel. Pál a Timóteusznak adott tanácsában kiemelte, hogy fontos tisztelettel bánni másokkal. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:1, 2.) Különösen a más nembeliek iránt kell kimutatnunk tiszteletet. Méltó az utánzásra Jób példája, aki tisztelettel bánt a nőkkel, kiváltképp a házastársával. Tudatosan törekedett arra, hogy ne nézzen vágyakozva más nőkre (Jób 31:1). Ha komolyan vesszük a testvéreink és testvérnőink méltóságát, az kizárja, hogy flörtöljünk velük, vagy bármi olyat tegyünk, ami miatt kellemetlenül éreznék magukat a társaságunkban. Különösen fontos tisztelettel bánni a másikkal, amikor két személy házasságkötési szándékkal romantikus kapcsolatot ápol. Egy komoly keresztény sosem játszana mások érzéseivel (Péld 12:22).
16. Mi a különbség aközött, ahogyan a világ gondolkodik a férjek és az apák szerepéről, és amit a Biblia ír róla?
16 Arra is gondosan ügyelnünk kell, hogy komolyan vegyük az Istentől kapott szerepünket a családban. Sátán világa csúfot űz a férjekből és az apákból. A szórakoztatóipar előszeretettel teszi a családfőket nevetség tárgyává, úgy mutatja be őket, mint akiket nem kell tisztelni. Azonban a Biblia nagy felelősséget ruház a férjre; kimondja, hogy „a férj feje a feleségének” (Ef 5:23; 1Kor 11:3).
17. Magyarázd meg, hogyan mutatja meg az, amit a családi imádat sikeréért teszünk, hogy komolyan vesszük a kötelességeinket.
17 Lehet, hogy egy férj gondoskodik anyagilag a családjáról, de ha szellemi téren nem nyújt vezetést, akkor a józan ítélőképesség és a bölcsesség hiányáról tesz tanúbizonyságot (5Móz 6:6, 7). Ezért az 1Timóteusz 3:4 azt mondja, hogy ha családfő vagy, és gyülekezeti kiváltságok elérésére törekszel, akkor olyannak kell lenned, „aki jól igazgatja a saját háznépét, és akinek gyermekei alárendeltségben vannak, teljes komolysággal”. Kérdezd hát meg magadtól: „Rendszeresen fordítok időt a családi imádatra?” Néhány keresztény feleségnek szinte rimánkodnia kell a férjének, hogy nyújtson szellemi vezetést a családnak. Minden férjnek alaposan át kell gondolnia, hogy ő maga hogyan vélekedik erről a kötelezettségéről. Természetesen ahhoz, hogy sikeres legyen a családi imádat, egy keresztény feleségnek támogatnia kell ezt az elrendezést, együttműködve a férjével.
18. Mi segíthet a gyerekeknek komollyá válni?
18 A gyerekek is arra kapnak buzdítást, hogy fordítsanak figyelmet az élet fontosabb dolgaira (Préd 12:1). Nem árt, ha egy kisgyerek megtanul szorgalmasan dolgozni, és ha a korához és a képességeihez mérten kiveszi a részét a házimunkákból (Sir 3:27). Dávid királyból remek pásztor lett, mikor még kisfiú volt. Ugyanakkor megtanult hangszeren játszani, és zeneszerző is volt. Az ezeken a területeken szerzett jártassága lehetőséget adott neki, hogy Izrael uralkodója előtt szolgáljon (1Sám 16:11, 12, 18–21). Semmi kétség, hogy Dávid fiatalkorában sokat játszott, de hasznos dolgokat is megtanult, melyeket később fel tudott használni Jehova dicsőítéséhez. A pásztorként szerzett tapasztalata segített neki, hogy türelmesen vezesse Izrael nemzetét. És ti, fiatalok, hány olyan hasznos dolgot tanultok, melyek segíteni fognak a Teremtőtöket szolgálni, és felkészítenek benneteket a jövőbeli felelősségteljes feladatok ellátására?
Maradjunk kiegyensúlyozottak
19–20. Mit határoztál el, milyen kiegyensúlyozott nézetet szeretnél megtartani önmagaddal és az imádatoddal kapcsolatban?
19 Mindannyian törekedhetünk arra, hogy kiegyensúlyozottan vélekedjünk önmagunkról, és hogy ne vegyük túl komolyan magunkat. Nem szeretnénk ’felettébb igazságosak’ lenni (Préd 7:16). Némi humorérzék oldhatja a feszült pillanatokat a családban, a munkahelyen, és amikor együtt vagyunk a keresztény testvéreinkkel. Jó, ha a családtagok gondosan ügyelnek arra, hogy ne legyenek túlságosan kritikusak egymással, nehogy lassanként megmérgezzék azt a békés és szeretetteljes légkört, amelynek jellemeznie kellene az otthont. A gyülekezetben mindannyian megtanulhatjuk kimutatni a jókedvünket, és azt, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, ügyelve arra, hogy a beszélgetéseink, valamint az, ahogyan tanítunk, építő és kellemes hangvételű legyen (2Kor 13:10; Ef 4:29).
20 A világ, amelyben élünk, nem veszi komolyan Jehovát és a törvényeit. Ezzel ellentétben Jehova népe nagyon is fontosnak tartja azt, hogy engedelmeskedjen Istennek, és lojális legyen hozzá. Mekkora öröm, hogy ahhoz az óriási közösséghez tartozhatunk, amely „teljes komolysággal” imádja Jehovát! Határozzuk el, hogy továbbra is komolyan vesszük Isten imádatát és mindent, ami fontos az életben.
Hogyan válaszolnál?
• Miért kell elejét vennünk annak, hogy hatással legyen ránk a világ könnyelmű életfelfogása?
• Hogyan tudjuk komolyan, és mégis örömtelien végezni a szolgálatunkat?
• Hogyan mutatja meg a felelősségvállalásról alkotott nézetünk azt, hogy komolyak vagyunk-e?
• Magyarázd meg, hogy miért annyira fontos tisztelnünk a testvéreinket és a családtagjainkat.
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 12. oldalon]
Egy férjnek anyagilag is, és szellemileg is gondoskodnia kell a családjáról
