’Ó, Isten bölcsességének mélysége!’

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” (RÓMA 11:33)

1. Mi a legnagyobb kiváltság, melyben a megkeresztelt keresztényeknek részük lehet?

MI VOLT eddig a legnagyobb kiváltság, amelyben részed lehetett? Elsőre talán egy megbízatás vagy valamilyen megtiszteltetés jut eszedbe. Pedig nekünk, akik megkeresztelkedtünk, az a legnagyobb kiváltságunk, hogy szoros kapcsolatot ápolhatunk az egyedüli igaz Istennel, Jehovával. Ennek köszönhetően Isten „megismert” bennünket (1Kor 8:3; Gal 4:9).

2. Miért olyan nagy kiváltság az, hogy ismerhetjük Jehovát, és hogy ő ismer bennünket?

² Miért olyan nagy kiváltság az, hogy ismerhetjük Jehovát, és hogy ő ismer bennünket? Azért, mert ő nemcsak hogy a leghatalmasabb az egész világmindenségben, de meg is védi azokat, akiket szeret. Náhum próféta a következők megírására kapott ihletést: „Jehova jó, erődítmény a nyomorúság napján. Ismeri azokat, akik menedéket keresnek nála” (Náh 1:7; Zsolt 1:6). Sőt, az örök életünk is attól függ, hogy megismerjük-e az igaz Istent és a Fiát, Jézus Krisztust (Ján 17:3).

3. Mit foglal magában Isten megismerése?

³ Isten megismerése többet foglal magában, mint azt, hogy tudjuk a nevét. Annyira jól kell ismernünk őt, mint egy barátot, akiről tudjuk, mit szeret, és mit nem. És ha ezt figyelembe vesszük a mindennapjainkban, azáltal szintén bebizonyíthatjuk, hogy közelről ismerjük őt (1Ján 2:4). De valami másra is szükség van, ha igazán szeretnénk megismerni Jehovát. Nem elég tudnunk, hogy mi mindent tett, hanem azt is meg kell értenünk, hogy miért és hogyan vitt véghez valamit. Minél jobban értjük Jehova szándékát, annál inkább elámulunk ’bölcsességének a mélységén’ (Róma 11:33).

Az Isten, akinek szándéka van

4–5. a) Mire utal a Bibliában a „szándék” szó? b) Szemléltesd, hogy egy szándékot többféleképpen is meg lehet valósítani!

⁴ Jehova olyan Isten, akinek szándéka van. A Biblia beszél például az ő ’örök szándékáról’ (Ef 3:10, 11). Mit jelent ez a kifejezés? A Bibliában a „szándék” szó egy meghatározott célra utal, melyet többféleképpen is el lehet érni.

⁵ Szemléltetésképpen gondoljunk valakire, aki szeretne elutazni valahová. A szándéka tehát az, hogy elérje az úti célját. Valószínűleg többféle járművel és többféle útvonalon is eljuthat oda. Előfordulhat, hogy az időjárási viszonyok, forgalmi torlódás vagy útlezárások miatt változtatnia kell a tervezett útvonalon. De attól, hogy útközben kiigazításokat kell tennie, még eléri a célját, hiszen oda ér, ahová akart.

6. Hogyan nyilvánul meg Jehova rugalmassága a szándéka megvalósításában?

⁶ Jehova is meglehetősen rugalmas, miközben örök szándékának a megvalósításán dolgozik. Figyelembe veszi intelligens teremtményeinek a szabad akaratát, és kész  változtatni azon, ahogyan megvalósítja a szándékát. Példaként vizsgáljuk meg, hogyan viszi véghez a megígért Maggal kapcsolatos szándékát. Eredetileg ezt mondta az első emberpárnak: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (1Móz 1:28). Vajon meghiúsult a szándéka az Éden-kertben történt lázadás miatt? Nem. Jehova nyomban megoldotta az újonnan kialakult helyzetet, és egy másik „utat” választott. Megjövendölte egy ’mag’ megjelenését, aki helyrehozza majd a lázadók által okozott károkat (1Móz 3:15; Héb 2:14–17; 1Ján 3:8).

7. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova a 2Mózes 3:14-ben leírtak szerint jellemezte önmagát?

⁷ Az, hogy Jehova képes alkalmazkodni az új körülményekhez, miközben véghezviszi a szándékát, abból is kiderül, ahogyan önmagát jellemezte. Amikor Mózes elmondta neki, hogy milyen akadályok merülhetnek fel a megbízatása teljesítésekor, Jehova így nyugtatta meg: „»Azzá válok, amivé válni akarok.« Majd hozzátette: »Ezt mondd Izrael fiainak: ,Az Azzá válok küldött engem hozzátok’«” (2Móz 3:14). Ezek szerint Jehova képes bármivé válni azért, hogy hiánytalanul megvalósítsa a szándékát. Pál apostol ezt egy szép szemléltetéssel erősíti meg a rómaiaknak írt levele 11. fejezetében. Ebben egy jelképes olajfáról van szó. Ha megvizsgáljuk ezt a szemléltetést, jobban fogjuk értékelni Jehova bölcsességének mélységét, akár az égi életben reménykedünk, akár abban, hogy a földön kapunk örök életet.

Jehova szándéka a megjövendölt Maggal kapcsolatban

8–9. a) Melyik négy alapigazság ismerete segít megértenünk az olajfáról szóló szemléltetést? b) Melyik kérdésre adott válasz mutatja meg, hogy milyen rugalmasan valósítja meg Jehova a szándékát?

⁸ Az olajfáról szóló szemléltetést csak úgy érthetjük meg, ha tisztában vagyunk négy ténnyel azzal kapcsolatban, hogy miként bontakozott ki Jehovának a megjövendölt magra vonatkozó szándéka. Először is, Jehova azt ígérte Ábrahámnak, hogy a magva, azaz a leszármazottai által ’a föld minden nemzete áldást nyer’ (1Móz 22:17, 18). Másodszor, Izrael nemzete, mely Ábrahámtól származott, lehetőséget kapott arra, hogy a tagjai közül kerüljön ki a „papok királysága” (2Móz 19:5, 6). Harmadszor, mivel a test szerinti izraeliták nem fogadták el a Messiást, Jehova más módon hozta létre a ’papok királyságát’ (Máté 21:43; Róma 9:27–29). Végül pedig, bár Jézus az elsődleges része Ábrahám magvának, másoknak is megadatik, hogy részévé váljanak (Gal 3:16, 29).

⁹ Ezen túl a négy alapvető igazságon túl a Jelenések könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy összesen 144 000-en fognak Jézussal uralkodni királyokként és papokként az égben (Jel 14:1–4). Rájuk ’Izrael fiaiként’ is történik utalás (Jel 7:4–8). De vajon ez azt jelenti, hogy mind a 144 000-en test szerinti izraeliták, azaz zsidók? Az erre a kérdésre adott válasz megmutatja, milyen rugalmasan valósítja meg Jehova a szándékát. Lássuk, hogyan segít Pál apostol rómaiaknak írt levele, hogy választ kapjunk a kérdésünkre.

„Papok királysága”

10. Mire volt kizárólag Izrael nemzetének kilátása?

¹⁰ Ahogy korábban már említettük, kizárólag Izrael nemzetének volt kilátása arra, hogy a tagjai közül kerüljön ki a „papok királysága és [a] szent nemzet”. (Olvassátok fel: Róma 9:4, 5.) De vajon mi történt, amikor megjelent a megígért Mag? Képes volt a test szerinti Izrael nemzete 144 000 szellemi izraelitát adni, hogy Ábrahám magvának másodlagos részét alkossák?

11–12. a) Mikor kezdődött el azoknak a kiválasztása, akik az égi Királyságot fogják alkotni, és mit tett a zsidók többsége abban az időben? b) Hogyan tette teljessé Jehova azoknak a számát, akiknek Ábrahám magvát kellett alkotniuk?

 ¹¹ Olvassátok fel: Róma 11:7–10. Az első századi zsidók nemzetként elutasították Jézust. Így már nem maradt kizárólag az övék a lehetőség, hogy Ábrahám magva közülük kerüljön ki. Mindamellett amikor i. sz. 33 pünkösdjén megkezdődött azoknak a kiválasztása, akik ’papok égi királyságát’ alkotják majd, voltak olyan, helyes szívállapotú zsidók, akik elfogadták a meghívást. Ők néhány ezren az egész zsidó nemzethez képest ’egy maradéknak’ számítottak (Róma 11:5).

¹² De akkor hogyan tette teljessé Jehova azoknak a számát, akiknek Ábrahám magvát kellett alkotniuk? (Róma 11:12, 25). Figyeljük meg, hogyan válaszol erre Pál apostol: „nem mintha az Isten szava kudarcot vallott volna. Mert nem mindnyájan valóban »Izrael«, akik [a test szerinti] Izraeltől származnak. Nem is mindnyájan gyermekek [Ábrahám magvának a részei] azért, mert ők Ábrahám magva [leszármazottai] . . . Vagyis nem a test gyermekei valóban az Isten gyermekei, hanem az ígéret általi gyermekek számítanak a magnak” (Róma 9:6–8). Jehova magra vonatkozó szándékának a megvalósulásában tehát nem volt szigorú követelmény az, hogy valaki szó szerint Ábrahámtól származzon.

A jelképes olajfa

13. Mit jelképeznek a következők: a) az olajfa, b) a fa gyökere, c) a fa törzse, d) a fa ágai?

¹³ Pál apostol ezután egy jelképes olajfa ágaihoz hasonlítja azokat, akik Ábrahám magvának a részévé válnak (Róma 11:21). * Ez az olajfa azt jelképezi, ahogyan Istennek az ábrahámi szövetségre vonatkozó szándéka megvalósul. A fa gyökere szent, és Jehovát ábrázolja, mint aki életet ad a szellemi Izraelnek (Ézs 10:20; Róma 11:16). A fa törzse Jézust szemlélteti mint Ábrahám magvának elsődleges részét, az ágak pedig együttesen azoknak a ’teljes számát’, akik Ábrahám magvának másodlagos részét alkotják.

14–15. Kiket ’törtek ki’ a szelídolajfából, és kiket oltottak be ebbe a fába?

¹⁴ Az olajfáról szóló szemléltetésben a test szerinti zsidókat, akik elutasították Jézust,  olyan ágakhoz hasonlítják, amelyeket „kitörtek” (Róma 11:17). Így ők elszalasztották a lehetőséget, hogy Ábrahám magvának a részévé váljanak. De akkor ki került a helyükre? Ami történt, azt a test szerinti zsidók, akik büszkék voltak rá, hogy Ábrahámtól származnak, el sem tudták volna képzelni. Ámde Keresztelő János már előre figyelmeztette őket, hogy ha Jehova úgy akarja, a kövekből is tud gyermekeket támasztani Ábrahámnak (Luk 3:8).

¹⁵ Hogyan valósította hát meg Jehova a szándékát? Pál azt mondja, hogy egy vadolajfa ágait beoltották a szelídolajfába, hogy pótolják a kitört ágakat. (Olvassátok fel: Róma 11:17, 18.) Más szavakkal, a nemzetekből való, szellemmel felkent keresztények – amilyenek a római gyülekezetben is voltak némelyek – jelképes értelemben be lettek oltva az olajfába. Így Ábrahám magvának a részévé váltak. Eredetileg olyanok voltak, mint a vadolajfa ágai, és nem volt lehetőségük arra, hogy ennek a különleges szövetségnek a részesei legyenek. Ám Jehova lehetővé tette, hogy szellemi zsidókká váljanak (Róma 2:28, 29).

16. Hogyan fejtegette Péter apostol az új szellemi nemzet megalakulását?

¹⁶ Péter apostol így fejtegeti a helyzetet: „Tehát nektek [szellemi izraelitáknak, a nem zsidó keresztényeket is beleértve] értékes ő [Jézus Krisztus], mert ti hívők vagytok; azoknak ellenben, akik nem hisznek, »ugyanaz a kő, amelyet az építők elvetettek, a szeglet fejévé lett«, és »botlásnak kövévé, és botránkozásnak sziklájává« . . . Ti azonban »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket. Mert egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok; azok voltatok,  akik iránt nem tanúsítottak irgalmasságot, most azonban azok vagytok, akik iránt irgalmasságot tanúsítanak” (1Pét 2:7–10).

17. Milyen értelemben cselekedett Jehova a „természet ellenére”?

¹⁷ Jehova valami olyasmit tett, amire sokan egyáltalán nem számítanának. Pál azt írta, hogy ez a „természet ellenére” történt (Róma 11:24). Milyen értelemben? Szokatlannak, sőt természetellenesnek tűnhet, hogy egy vad fa ágát oltsák be egy nemes fába. Az első században mégis ezt tette némelyik földműves. * Jehova eljárásmódja ugyanígy szokatlan volt. A zsidók szemszögéből a nem zsidók képtelenek voltak elfogadható gyümölcsöt teremni. Ennek ellenére Jehova éppen őket tette egy olyan ’nemzet’ részévé, mely megteremte a Királyság gyümölcsét (Máté 21:43). Attól kezdve, hogy i. sz. 36-ban Kornéliusz – az első körülmetéletlen nem zsidó, aki megtért – fel lett kenve, megnyílt a lehetőség a körülmetéletlen nem zsidók előtt, hogy beoltassanak ebbe a jelképes olajfába (Csel 10:44–48). *

18. Mire volt lehetőségük a test szerinti zsidóknak i. sz. 36 után?

¹⁸ Vajon ez azt jelenti, hogy i. sz. 36 után a test szerinti zsidóknak már egyáltalán nem volt lehetőségük, hogy Ábrahám magvának a részévé váljanak? Nem, nem azt jelenti. Ahogy Pál magyarázza, „ha [a test szerinti zsidók] nem maradnak meg hitetlenségükben, beoltatnak majd; mert az Isten képes ismét beoltani őket. Mert ha téged kivágtak a természet szerint vad olajfából, és természet ellenére beoltottak a szelídolajfába, mennyivel inkább be fogják oltani ezeket, akik természet szerintiek, a saját olajfájukba!” (Róma 11:23, 24). *

„Az egész Izrael megmentésben részesül”

19–20. Mit valósít meg Jehova az olajfáról szóló szemléltetésnek megfelelően?

¹⁹ Elmondhatjuk hát, hogy Jehovának az ’Isten Izraelével’ kapcsolatos szándéka bámulatos módon teljesedik (Gal 6:16). Ahogy Pál fogalmazott, „az egész Izrael megmentésben részesül” (Róma 11:26). Amikor Jehova jónak látja, „az egész Izrael”, vagyis az összes szellemi izraelita királyként és papként fog szolgálni az égben. Semmi sem hiúsíthatja meg Jehova szándékát.

²⁰ A jövendölésnek megfelelően Ábrahám magva – Jézus Krisztus és a 144 000 – áldására lesz „a nemzetekből valóknak” (Róma 11:12; 1Móz 22:18). Így Isten egész népe hasznot meríthet ebből az elrendezésből. Amint Jehova örök szándékának a megvalósulásán elmélkedünk, csak ámulunk ’Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélységén’ (Róma 11:33).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Mit tanulhatunk Jehováról abból, ahogyan megvalósítja a szándékát?

• Mit jelképeznek a rómaiaknak írt levél 11. fejezetében a következők:

az olajfa?

a fa gyökere?

a fa törzse?

a fa ágai?

• Miért mondhatjuk, hogy a fa beoltása a „természet ellenére” történt?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/​kép a 24. oldalon]

 Miért oltottak vadolajfaágakat nemes olajfába?

▪ Lucius Junius Moderatus Columella római katona és földműves volt, és az i. sz. első században élt. Leginkább 12 könyvéről ismert, melyeket a vidéki életről és a gazdálkodásról írt.

Az ötödik könyvében idéz egy ókori mondást: „Aki felszántja az olajligetet, az gyümölcsöt kér tőle; aki megtrágyázza, az esedezik a gyümölcséért; aki pedig meg is nyesi a fákat, az rábírja őket a gyümölcstermésre.”

Miután olyan fákról ír, amelyek egészségesek, de nem teremnek, a következőket javasolja: „Jó módszer megfúrni őket, és a lyukba egy vadolajfáról származó ágat tenni szorosan. Így a fa, mintha csak megtermékenyülne a gyümölcstermő csemetétől, többet fog teremni.”

[Kép a 23. oldalon]

Érted a jelképes olajfáról szóló szemléltetést?