Jó hír, melyre mindenkinek szüksége van

’A jó hír valójában Isten ereje a megmentésre’ (RÓMA 1:16)

1–2. Miért prédikálod ’a királyság jó hírét’, és mit szoktál kiemelni belőle?

„ÖRÖMET találok abban, hogy mindennap megoszthatom a jó hírt másokkal.” Valószínűleg neked is ismerős ez az érzés, és már te is mondtál hasonlót. Jehova Isten odaadó Tanújaként te is tudod, hogy mennyire fontos hirdetni „a királyságnak ezt a jó hírét”. Talán még fejből is tudod idézni Jézusnak az erre vonatkozó próféciáját (Máté 24:14).

² Amikor ’a királyság jó hírét’ hirdeted, valójában azt a munkát folytatod, melyet Jézus kezdett el. (Olvassátok fel: Lukács 4:43.) Bizonyára az egyik dolog, amit hangsúlyozni szoktál, hogy Isten hamarosan beavatkozik az emberiség ügyeibe. Amikor kitör a „nagy nyomorúság”, eltörli a hamis vallást, és megtisztítja a földet a gonoszságtól (Máté 24:21). Minden bizonnyal azt is ki szoktad emelni, hogy Isten Királysága helyreállítja a paradicsomot a földön, és így mindenütt béke és boldogság lesz. Tulajdonképpen ’a királyság jó híre’ része annak ’a jó hírnek’, amely ’előre hirdetve lett Ábrahámnak’, nevezetesen: „Általad megáldatik majd az összes nemzet” (Gal 3:8).

3. Miért mondhatjuk, hogy Pál apostol a jó hírre fektetett hangsúlyt a rómaiaknak írt levelében?

³ Ám előfordulhat, hogy nem fordítunk elég figyelmet a jó hír egyik kulcsfontosságú részére, melyre az embereknek szükségük van. Pál apostol a rómaiaknak írt levelében csak egyetlen egyszer használja a „királyság” szót, míg a „jó hír” kifejezést 12-szer. (Olvassátok fel: Róma 14:17.) A jó hír melyik részét említi meg Pál ilyen gyakran ebben a levelében? Miért létfontosságú a jó hírnek ez a része? Miért beszéljünk erről is, amikor elvisszük „az Isten jó hírét” a területünkön lakó embereknek? (Márk 1:14; Róma 15:16; 1Tessz 2:2).

Mit kellett felismerniük a római keresztényeknek?

4. Miről prédikált Pál az első római fogsága idején?

⁴ Sokat megtudhatunk abból, ha megnézzük, hogy mi mindenről prédikált Pál az első római fogsága idején. Azt olvassuk, hogy számos zsidó meglátogatta Pált, és ő 1. „alaposan tanúskodott az Isten királyságáról”, és 2. „meggyőzően érvelt nekik Jézusról”. Hogyan reagáltak az emberek? „Némelyek hinni kezdtek a mondottaknak, mások pedig nem hittek.” Pál folytatta a tanúskodást. „Kedvesen fogadott mindenkit, aki  bement hozzá”, és egyrészt „prédikálta nekik az Isten királyságát”, másrészt „tanította az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat” (Csel 28:17, 23–31). Látjuk hát, hogy Pál Isten Királyságáról is beszélt. De még mire fektetett hangsúlyt? Valamire, ami nagyon fontos, amikor a Királyságról van szó: Jézus szerepére Isten szándékában.

5. Minek a fontosságáról beszélt Pál a rómaiaknak írt levelében?

⁵ Mindenkinek meg kellett ismernie Jézust, és hinnie kellett benne. A rómaiaknak írt levelében Pál ennek a fontosságáról beszélt. A levele elején arról az Istenről írt, ’akinek szent szolgálatot végez szellemével, hirdetve a Fiáról szóló jó hírt’. Majd hozzáfűzte: „nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre mindenkinek, akinek van hite”. Azután arról az időről beszélt, „amikor Krisztus Jézus által az Isten megítéli az emberek titkos dolgait, a jó hír szerint”, melyet maga az apostol hirdetett. A levelében továbbá azt is elmondta, hogy ’Jeruzsálemtől egészen Illíriáig alapossággal prédikálta a Krisztusról szóló jó hírt’ (Róma 1:9, 16; 2:16; 15:19). * Mit gondolsz, miért beszélt Pál olyan sokat Jézus Krisztusról a római keresztényeknek?

6–7. Feltehetően hogyan alakult meg a római gyülekezet, és kik alkották?

⁶ Nem tudjuk, hogy hogyan alakult meg a római gyülekezet. Lehet, hogy azok a zsidók és prozeliták, akik ott voltak Jeruzsálemben i. sz. 33 pünkösdjén, már keresztényként tértek vissza Rómába (Csel 2:10). Az is lehet, hogy keresztény utazók és kereskedők prédikálták az igazságot Rómában. Egy biztos, a gyülekezet már rég fennállt, amikor Pál i. sz. 56 körül megírta a levelét (Róma 1:8). Milyen hátterű és kultúrájú emberek alkották a római gyülekezetet?

⁷ Néhányan zsidó családban nevelkedtek. Pál a ’rokonaiként’ üdvözölte Andronikuszt és Júniászt. Valószínűleg olyan rokonokra utalt, akik szintén zsidók voltak. Akvila, aki sátorkészítéssel foglalkozott, és Rómában lakott a feleségével, Priszcillával, szintén zsidóként nevelkedett (Róma 4:1; 9:3, 4; 16:3, 7; Csel 18:2). De sok testvér és testvérnő, akit Pál a levelében üdvözölt, valószínűleg a nemzetekből való volt. Némelyikük ’a császár háznépéhez’ tartozhatott, talán a császár rabszolgájaként vagy alacsonyabb rangú tisztviselőjeként szolgált (Fil 4:22; Róma 1:5, 6; 11:13).

8. Miért mondható, hogy a római keresztények kétségbeejtő helyzetben voltak?

⁸ A római keresztények – ahogy mi is ma – kétségbeejtő helyzetben voltak. Pál rávilágított erre. Ezt írta: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Egyértelmű, hogy Pál minden olvasójának fel kellett ismernie, hogy bűnös, és hogy hinnie kell abban a megoldásban, amiről Isten gondoskodott azért, hogy legyen kiút ebből a reménytelennek tűnő helyzetből.

Az embereknek fel kell ismerniük, hogy bűnösök

9. Mit mondott Pál, milyen áldása lehet a jó hírnek?

⁹ Pál a rómaiaknak írt levele elején rámutatott, hogy milyen nagyszerű áldása lehet az általa oly sokszor említett jó hírnek: „nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre mindenkinek, akinek van hite, zsidónak először, és görögnek is”. Igen, volt lehetőség a megmenekülésre. De ehhez hitre volt szükség. Ez összhangban van azzal a mély igazsággal, amely a Habakuk 2:4-ben található, és melyet Pál is idézett: „az igazságos a hite által fog élni” (Róma 1:16, 17 *; Gal 3:11; Héb 10:38). De vajon mi a kapcsolat a jó hír között, amely megmentéshez vezethet, és a között a tény között, hogy az emberek „mindnyájan vétkeztek”?

10–11. Egyeseknek miért nem idegen a Róma 3:23-ban található fogalom, és miért az másoknak?

 ¹⁰ Ahhoz, hogy valaki szert tudjon tenni a hitre, amelytől az élete függ, el kell fogadnia saját bűnös mivoltát. A bűn gondolata nem teljesen idegen azok számára, akik istenhívőként nőttek fel, és ismerik valamennyire a Bibliát. (Olvassátok fel: Prédikátor 7:20.) Nekik legalább van némi fogalmuk arról, hogy mire gondolt Pál, amikor azt írta, hogy „mindnyájan vétkeztek”, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e Pál kijelentésével, vagy kétkedve fogadják (Róma 3:23). De a szolgálatunk során sok olyan emberrel találkozhatunk, akik nem értik ezt a kijelentést.

¹¹ Vannak országok, ahol az emberek általában nem azt tanulják, hogy bűnben jöttek a világra, azaz bűnt örököltek. Persze ezek az emberek is nyilván tisztában vannak vele, hogy hibáznak, hogy van néhány nemkívánatos jellemvonásuk, és hogy akár még egy-két rossz dolgot is elkövettek. Azt is látják, hogy a többi ember is hasonló cipőben jár. De a neveltetésükből adódóan nem igazán értik, hogy mi ennek az oka. Sőt, néhány nyelven, ha azt mondják valakire, hogy bűnös, az emberek azt hiszik, hogy egy bűnözőről van szó, de legalábbis egy olyan személyről, aki megsértett valamilyen szabályt. Nem csoda, hogy egy ilyen környezetben az emberek nem gondolnak egyből arra, hogy ők bűnösök, a szónak abban az értelmében, ahogyan azt Pál használta.

12. Miért nem hisz sok ember abban, hogy valójában mindenki bűnös?

¹² Még az úgynevezett keresztény országokban sem hisznek sokan abban, hogy valójában mindenki bűnös. Miért nem? Azért, mert még ha alkalomadtán el is mennek a templomba, csak mesének vagy mítosznak tartják azt, amit a Biblia Ádámról és Éváról ír. Mások nem vallásos környezetben nőnek fel, ezért kételyeik vannak Isten létezését illetően, és azzal sincsenek tisztában, hogy ez a Legfelsőbb Lény erkölcsi normákat szabott az embereknek, és ha valaki nem él azok szerint, az egyenlő a bűnnel. Bizonyos értelemben olyanok, mint az első században azok az emberek, akikről Pál azt írta, hogy ’reménység nélkül és Isten nélkül voltak a világban’ (Ef 2:12).

13–14. a) Mi az egyik oka annak, hogy nincs mentség azok számára, akik nem hisznek Istenben, és abban, hogy minden ember bűnös? b) Mihez vezetett a hitetlenség sokak esetében?

¹³ A rómaiaknak írt levelében Pál két okot is felhoz arra, hogy a neveltetés miért nem lehet – és soha nem is lehetett – kifogás senki számára. Az első ok az, hogy maga a teremtésmű tanúskodik a Teremtő létezése mellett. (Olvassátok fel: Róma 1:19, 20.) Ez összhangban van Pálnak azzal a megállapításával, amelyet a római tartózkodása idején írt a hébereknek: „minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az” (Héb 3:4). Az érvelésével azt támasztja alá, hogy van egy Teremtő, aki elkészítette, vagyis létrehozta a világegyetemet.

¹⁴ Pál tehát nagyon is tudta, miről beszél, amikor azt írta a rómaiaknak, hogy senki számára „nincs mentség”, aki élettelen bálványoknak hódol, ahogyan az ókori izraeliták számára sem volt. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik erkölcstelenségre adták magukat, és a férfi és nő közti természetes nemi vágyat természetellenes vágyakkal váltották fel (Róma 1:22–27). Visszautalva az érveire, Pál helyes végkövetkeztetést vont le, amikor azt írta, hogy „a zsidók is, a görögök is mind bűn alatt vannak” (Róma 3:9).

 Valami, ami ellenünk, vagy mellettünk tanúskodik

15. Mivel rendelkezik minden ember, és ezért mire képes?

¹⁵ A rómaiaknak írt levél egy további okot is megemlít, amely miatt az embereknek fel kellene tudniuk ismerni, hogy bűnösök, és hogy meg kell szabadulniuk ebből a kétségbeejtő helyzetből. Pál a következőket írta arra a törvénygyűjteményre utalva, amelyet Isten adott az ókori izraelitáknak: „mindazokat, akik törvény alatt vétkeztek, törvény által fogják megítélni” (Róma 2:12). Folytatva ezt a gondolatot, rámutat, hogy gyakran azok a nemzetek, illetve népcsoportok is „természet szerint a törvény dolgait cselekszik”, akik nem ismerik Isten törvényeit. Vajon miért van az, hogy a legtöbb nép elítéli a vérfertőzést, a gyilkosságot és a lopást? Pál rávilágított ennek az okára: van lelkiismeretük. (Olvassátok fel: Róma 2:14, 15.)

16. A lelkiismeret miért nem biztosíték arra, hogy az ember nem fog bűnt elkövetni?

¹⁶ De már biztosan tapasztaltad, hogy attól, hogy valakinek van lelkiismerete – ami mellette vagy ellene tanúskodik – még nem jelenti azt, hogy követni is fogja azt, amit ez a belső hang diktál. Jó példa erre az ókori izraeliták esete. Bár az izraeliták lelkiismeretet is kaptak Istentől, valamint olyan törvényeket is, melyek elítélték a lopást és a házasságtörést, gyakran mind a kettőt figyelmen kívül hagyták: a lelkiismeretüket is, és Jehova Törvényét is (Róma 2:21–23). Kétszeresen is elítélendőek voltak, és semmi kétség nem fért hozzá, hogy bűnösök. Nem feleltek meg Isten irányadó mértékeinek és akaratának. Emiatt igen megromlott az Alkotójukkal ápolt kapcsolatuk (3Mózes 19:11; 20:10; Róma 3:20).

17. Mivel buzdít minket a rómaiaknak írt levél?

¹⁷ Amit eddig a rómaiaknak írt levélben láttunk, abból azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az emberiség gyászos helyzetben van a Mindenható előtt, ami alól mi sem vagyunk kivételek. Ám Pál nem állt meg ennél a pontnál. Dávid szavait idézve a Zsoltárok 32:1, 2-ből, az apostol ezt írta: „Boldogok, akiknek elnézték törvénytelen tetteiket, és akiknek elfedték bűneiket; boldog ember az, akinek bűnét Jehova semmiképpen nem fogja számításba venni” (Róma 4:7, 8). Igen, Isten jogi alapot teremtett arra, hogy meg tudja bocsátani a bűnöket.

Az üzenetünk lényege a Jézusról szóló jó hír

18–19. a) A jó hírnek melyik részét emelte ki Pál a rómaiaknak írt levelében? b) Mit kell felismernünk ahhoz, hogy részesüljünk a Királyság áldásaiban?

¹⁸ „Hát ez tényleg jó hír!” – mondod talán erre. És csakugyan az. Ezzel pedig vissza is kanyarodtunk a jó hírnek ahhoz a részéhez, amelyre Pál a rómaiaknak írt levelében hangsúlyt fektetett. Ahogyan már említettük, Pál ezt írta: „nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre” (Róma 1:15, 16).

¹⁹ A Pál által említett jó hír középpontjában Jézus szerepe állt, melyet Isten szándékának a megvalósulásában tölt be. Pál várta azt a napot, „amikor Krisztus Jézus által az Isten megítéli az emberek titkos dolgait, a jó hír szerint” (Róma 2:16). Pál nem akarta háttérbe szorítani ’a Krisztus és az Isten királyságát’, vagy azt, amit Isten véghez fog vinni a Királyság által (Ef 5:5). Inkább megmutatta, hogy ahhoz, hogy Isten Királyságának az uralma alatt élhessünk, és hogy élvezhessük a Királyság gazdag áldásait, fel kell ismernünk, hogy 1. Isten szemében bűnösök vagyunk, illetve hogy 2. miért fontos hitet gyakorolnunk Jézus Krisztusban, ha szeretnénk, hogy meg legyenek bocsátva a bűneink. Amikor valaki megérti és elfogadja Isten szándékának ezeket a részleteit, és rájön, hogy micsoda jövő  vár rá ennek köszönhetően, akkor már tényleg van oka arra, hogy örömmel felkiáltson: „Ez valóban jó hír!”

20–21. Miért gondoljunk a szolgálatunk végzése során arra a jó hírre, amelyet a rómaiaknak írt levél kiemel, és ez milyen eredményekkel járhat?

²⁰ Mindenképpen gondoljunk a jó hírnek erre a részére is, amikor a szolgálatunkat végezzük. Pál Jézusra vonatkoztatta Ézsaiás szavait, amikor a következőt idézte: „Senki sem fog csalódni, aki belé veti hitét” (Róma 10:11; Ézs 28:16). A legalapvetőbb ismeretek Jézusról talán nem idegenek azoknak, akik tudják, hogy mit mond a Biblia a bűnről. Másoknak viszont teljesen új lesz ez a gondolat. Az ő kultúrájukban az emberek nem ismerik a bűn fogalmát, vagy a legtöbben nem fogadják el tényként. Amikor egy ilyen ember hinni kezd Istenben és a Szentírásban, el kell majd neki magyaráznunk Jézus szerepét. A következő cikk megmutatja, hogy a jó hírnek ezt a részét – Jézus szerepét – hogyan fejti ki a rómaiaknak írt levél 5. fejezete. Biztosan hasznosnak tartod majd ezt a tanulmányozási cikket a szolgálat szempontjából.

²¹ Milyen jó érzés segíteni a tiszta szívű embereknek megérteni a rómaiaknak írt levélben újra meg újra megjelenő jó hírt, amely „valójában Isten ereje . . . a megmentésre mindenkinek, akinek van hite”! (Róma 1:16). Amellett, hogy már önmagában ez is egy ajándék, mások osztani fogják azokat az érzéseket, amelyekről Pál a Róma 10:15-ben írt, Ézsaiást idézve: „Mily szépséges azoknak lába, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!” (Ézs 52:7).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• A jó hírnek melyik részét emeli ki a rómaiaknak írt levél?

• Milyen tény megértésében kell segítenünk másoknak?

• Hogyan lehet ’a Krisztusról szóló jó hír’ áldás nekünk, és másoknak is?

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A rómaiaknak írt levélben oly sokszor említett jó hír Jézus létfontosságú szerepéről szól, melyet Isten szándékában tölt be

[Kép a 9. oldalon]

Mindnyájan egy végzetes hiányossággal születtünk: bűnt örököltünk